Project CARS 3 teszt

A tavalyi év vége óta a Codemasters zászlaja alatt tevékenykedő Slightly Mad Studios egy újabb autós versenyjátékkal jelentkezett, ezzel trilógiává bővítve az elmúlt öt évben dédelgetett szériáját. A Project CARS 3 címe azonban becsapós, hiszen a játék olyan hajtűkanyart vett a szimulátorok és árkádosabb címek spektrumán, hogy az új részt szinte lehetetlen a sorozat hagyományos folytatásaként tekinteni. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy a játék feltétlenül rossz lenne, de aki versenyszékkel és force feedbackes kormánnyal várta a megjelenést, az nyugodtan elhajíthatja a kiegészítőket – ezt az anyagot bizony kontrollerre teremtették.

Elfelejthetjük a boxutcát, a gumikopást, a fogyó üzemanyagot, de még a mechanikus roncsolódást is, hiszen a fejlesztők is úgy söpörték félre a valósághűbb futamok elengedhetetlen kellékeit, mintha azok sosem léteztek volna. A fókuszpontba kizárólag a versenyek kerültek, de azokból sem érdemes a hosszabb, endurance-jellegű mérkőzésekre számítani – helyettük többnyire három-négyperces, néhány kör alatt letudható kihívásokat kapunk majd. Ehhez a gyors, közel instant sikerélményt ígérő rendszerhez illeszkedik maga a vezetési élmény is.

Messze álljon tőlem, hogy valódi szimulátormágusnak nevezzem magam, hiszen nem is nagyon merek az iRacing vagy az Assetto Corsa környékére szagolni, és még a kevésbé valósághű simcade játékokban is gyakran bekapcsolva hagyok néhány segédletet. A Project CARS 3-mat elindítva azonban már az első verseny során kénytelen voltam megválni az összes kisegítőopciótól, hiszen a blokkolásgátló, a menetstabilizáló és a többi extra kis túlzással olyanná teszi az irányítást, mintha egy fakockát terelgetnénk az aszfalton. Ezek nélkül azonban egészen kellemes, de továbbra is abszolút videojátékos vezetési élményt kaphatunk, nagyjából olyat, mint amit a GRID-szériánál, vagy éppen a Slightly Mad legelső játékánál, a Need for Speed: Shiftnél tapasztalhattunk. A londoni csapat láthatóan ezen a vonalon képzeli el a Project CARS jövőjét, nem pedig a Gran Turismo vagy a Forza Motorsport kihívójaként.

Az egyjátékos karriermód felépítése is szakított a hagyományos versenynapok struktúrájával. Nincs itt szponzorhajhászás vagy csapatmenedzsment, csakis színtiszta versenyek az 51 helyszín 121 pályakonfigurációján. A hagyományos körfutamok, egyirányú sprintek és időmérők mellett pedig még pár különlegesebb játékmódot is kapunk. Ilyen például a ralijátékok Gymkhanáját és a Time Trialt vegyítő Breakout, ahol egy bizonyos időn belül a lehető legtöbb dobozt kell összetörnünk, vagy az olyan utcai versenyek, ahol hosszabb távon süvíthetünk végig Skócia, Kuba vagy éppen Kalifornia partvidékein. Kimondottan jót tesz ez a változatosság, hiszen a valódi versenypályákra előbb-utóbb rá tud unni az ember.

A játék már a megjelenés napján összesen 211 járgányt vonultat fel. Ezeket tíz járműkategóriába sorolhatjuk, az utcai autóktól kezdve a legvadabb prototípusokig és szuperautókig. Erre a tíz kategóriára épít a karriermód is, amely során értelemszerűen a visszafogottabb kocsikkal kezdünk, de a széria történetében először olyan alaposan feltuningolhatjuk a járgányainkat, hogy a végén még egy Honda Civic kormánya mögött is felvehetjük a versenyt a McLarenekkel és Bugattikkal. A kedvenc autóinkat természetesen külsőleg is személyre szabhatjuk, a vizuális tuning azonban eléggé fapados. Leginkább csak a festésekkel és matricákkal operálhatunk, és ezekkel sem teljesen kötetlen módon, határozott pluszpont viszont, hogy minden kocsihoz jár néhány igazán vagány alapfestés.

Sajnos azonban nincs az a töméntelen mennyiségű fényezett króm, ami elrejtené, hogy a Project CARS 3 a mai sztenderdekhez viszonyítva nem egy kimondottan szép játék. Az évekkel ezelőtt piacra dobott vetélytársai köröket vernek a konzolos verzió látványára, így az sem jelenthet igazi mentséget, hogy a játék a generáció utolsó nagy hajrájában jelent meg. 2020-ban nehéz megbocsátani a recés éleket, a vibráló árnyékokat, a teljesen pasztelles műszerfalakat, vagy éppen a kartonpapírból kivágott közönséget.

Ettől függetlenül a színes, élettel teli art style a legtöbb esetben elviszi a hátán az összképet, az pedig még mindig nagyot tud dobni a hangulaton, amikor egy futam közepén leszakad az eső, ezzel teljesen felborítva a versenykörülményeket. Ezt azonban gyakran követi a nagy pofon, amikor az intenzív időjárási effektek és a nagy sebesség közepette a játék úgy dönt, hogy dinamikusan leskálázza a felbontást. Ez még PlayStation 4 Prón és Xbox One X-en is kellemetlen élményt jelenthet, az alapkonzolokon viszont esetenként cirka 15 évet röppenhetünk így vissza az időben, olyan pixelessé válik a látvány. Aki tehát megteheti, az inkább PC-n tegyen próbát a játékkal, hiszen itt még a hárommonitoros felállást is támogatja a játék 12K-ban!

Ha végeztünk a karriermóddal és a kötetlen egyjátékos opciókkal, akkor érdemes kitérőt tenni a multiplayer felé is, hiszen hosszú távon ez adhat életet a hasonszőrű játékoknak. Örömmel jelentem, a Project CARS 3 is megkapta a maga szellemautós leaderboardját! Ez a játékmód a Rivals névre hallgat, az itt résztvevők pedig napi, heti, illetve egész hónapra szóló kihívásokat teljesíthetnek. Betanulásra vagy rekorddöntögetésre kiváló opció ez, hiszen itt nem találkozunk hús-vér ellenfelekkel közvetlen módon, ami egyben azt is jelenti, hogy egy éles kanyar agresszívabb bevételekor csakis magunkat okolhatjuk, ha sóderre futunk.

A valódi online versenyeket a Quickplay, illetve a Scheduled Events fülecskéi alatt találjuk – az utóbbi kimondottan érdekes, a Slightly Mad csapata ugyanis gyakorlatilag egy az egyben átemelte a Gran Turismo Sport saját megoldását, amelyben a versenyek megkezdése előtt önállóan kvalifikálhatunk az előre betáblázott futamokra, később pedig nincs más dolgunk, mint időben megjelenni a rajtrácsnál. Nagy rajongója vagyok ennek a módnak, valamint az előző részben bevezetett kompetitív versenylicenc kombinációjának, hiszen egy bizonyos mennyiségű lejátszott verseny után a rendszer kiválóan be tudja lőni a versenytudásunkat, illetve azt is, hogy mennyire vagyunk agresszívak a pályán, később pedig ehhez mérten kapjuk az ellenfeleinket is. Természetesen a megjelenést követő napokban ez a rendszer még igen megbízhatatlan volt, így nem sikerült olyan online versenyt játszanom, ahol az első kanyarban ne tört volna ki az armageddon.

Összességében azonban kimondottan élveztem a Project CARS 3 versenyeit annak ellenére is, hogy a játék minden tekintetben szembement az elképzeléseimmel. A szimulátorpuristák jobb, ha messziről elkerülik ezt az epizódot, hiszen ez a vezetési élmény és struktúra olyan messze áll a valóságtól, hogy még azon sem lepődnék meg, ha a Need for Speed: Shift 3 cím állna a játék borítóján. Aki viszont szereti a könnyedebb, kötetlenebb, de a valóságtól nem teljesen elrugaszkodott versenyjátékokat, az bátran tehet vele egy próbált – igaz, nem a Project CARS 3 a világ legszebb vagy legegyedibb játéka, de az idei ősz felhozatalában nem sok kihívóra talál majd.

A Project CARS 3 PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg. Mi a Sony alapkonzolján teszteltük a játékot.