A művészek számára hálás téma az élet és a halál kapcsolata – erről nemrég értekeztem a Lost Words: Beyond the Page játéktesztjében is. A halál egy mindenkinek ismerős, mégis ismeretlen jelenség, ami annyira nem mindennapi, mint amennyire közönséges. Ez a stáblista a világ legnagyobb döntésalapú videojátékának, az életünknek a végén, és csak akkor tudjuk meg, mi van utána, ha a saját szemünkkel látjuk. Hogyan lehet mindezt egy tényleges videojátékra lefordítani?
A GoodbyeWorld Games megoldása erre a Before Your Eyes, és nem véletlenül szerepelnek „szemek” az alkotás címében. Ebben a játékban webkamerán keresztül a saját szemünk (pontosabban a pislantásaink) segítségével irányíthatjuk az eseményeket – ugyan át lehet váltani kizárólag egérrel való irányításra, de azzal az egyediségének egy jelentős szelete is odavész. A végeredmény egy rövid, de annál különlegesebb élmény, ami talán csak VR-ban lenne még ennél is személyesebb.
A játékot a túlvilág tengerében kezdjük sodródó lélekként, ahonnan megannyi társunk közül kihalász minket a Révész. Ez a furcsa kutyaszerű lény, aki egy gigantikus szótárt is tart maga mellett, hogy mindig megtalálja a legjobb szavakat, egyszerű küldetéssel rendelkezik: különleges lelkeket kell a Kapu Őrének színe elé vinnie. Ha a bemutatott lélek valóban kiemelkedő, annak jutalma a békés halál utáni lét, de ha kiderül róla, hogy a nagysága hazugság, a lélek sirályszerű madárként tölti az örökkévalóságot.
A lelket, akit mi irányítunk, Benjamin Brynnek hívják, és a Révész megkéri, hogy idézze fel neki élettörténetét. Ebben a világban a lelkeknek már nincs teste, így beszélni vagy kézzel inteni nem tudnak, de pislogásra képesek, így ez lesz kettőnk között a kommunikáció egyetlen módja. Ő visszaküld minket egyik legelső gyermekkori emlékünkbe, és innen a miénk az irányítás.
A játék a tekintetünk irányát nem tudja kezelni, ezt az egérrel kell pótolnunk, és úgy mozgatnunk, hogy nézelődjünk vagy a szem ikonnal jelzett tárgyakra figyeljünk, de azon túl tényleg a pislantásainké a főszerep. Ezt az egyszerű, villámgyors mozdulatot többféleképpen is használhatjuk: ezzel hozhatunk döntéseket, jelölhetünk ki bizonyos eszközöket. Az is előfordul, hogy csukva kell tartanunk a szemünket, hogy így hallgatózzunk, a leggyakrabban azonban egy metronóm lesz a legnagyobb ellenségünk. Ha ez az eszköz megjelenik a képernyő alján, az azt jelzi, hogy amint pislantunk, elugrunk az adott jelenetből a következőbe – teljesen mindegy, hogy megnéztünk-e már mindent, vagy beszélnek-e még a többiek.
Eleve érdekes ötlet az egyik legönkéntelenebb izommozgásunkhoz rendelni a játék irányítását, de a fejlesztők ezt ügyesen összefonták a mögöttes filozófiával is: azaz, hogy az életünk egy szemvillanás alatt tovaillan. A megvalósítás nem lett ugyan tökéletes, viszonylag könnyű elmozdulni a program által érzékelt területről, de a pislantásokat szuperül azonosítja. Igaz, hogy néha konfigurálnom kellett az események közepén, de a játékidő jelentősebb részében semmilyen gondom nem volt az irányítással; hacsak az nem, hogy hiába szerettem volna tovább nyitva tartani a szemem, nem sikerült: meredten bámulni egy képernyőt nem épp szemkímélő.
Benjamin Brynn életébe csecsemőkorában kapcsolódunk be, és szemmel követhetjük, ahogy felnő. Hamar kiderül róla, hogy zenei őstehetség, ezért édesanyja (aki maga is zeneszerzőnek készült, de könyvelő lett) minden energiájával azon van, hogy zongoristát faragjon a kis Benjiből. A kinézett elit iskola azonban végül elutasítja a jelentkezését, a fiatal fiú pedig felfedezi a rajzolás iránti elhivatottságát. Híres művész lesz, festményeivel ráirányítja a figyelmet édesanyja szerzeményeire is, és még lehet, hogy a gyerekkori barátjával is sikerül összejönnie.
Túl szép, hogy igaz legyen? Bizony az, ez pedig nem tetszik a Révésznek – őt sem tanácsos haragra gerjeszteni, elvégre a saját fejével is játszik, ha hamis lelket visz a Kapu Őrének. Ezért hát arra kényszerít minket, hogy menjünk végig még egyszer az emlékeinken, ám ezúttal úgy, hogy nem titkolunk el előle semmit. Ez a második szakasz bevezet néhány új mechanikát: például az elnyomott emlékeknél bizonyos ideig muszáj nyitva tartanunk a szemünket, hogy felfedjük azokat az eseményeket, amelyeket első alkalommal átugortunk.
A GoodbyeWorld egy akár két óra alatt végigjátszható történet írt, ám azt csurig töltötték érzelmekkel – néha kissé elnagyolt ugyan, de összességében jól működik, amit csak felerősít ez a pislogós mechanika. A belső nézet ritkán ennyire bensőséges, ezt csak a VR tudná fokozni. A szereplők kellően életszerűek, és jól vannak előadva, ezért a rövid idő alatt is a szívünkhöz nőhetnek, ami még keserűbbé teszi, amikor véletlenül elpislantunk egy jelenetből.
Ami filozofikus eszmefuttatásnak indul életünk pillanatainak múlandóságáról, egészen szívszorítóvá válik a végére. A túlvilágon kezdünk, szóval igazán nem spoiler: a halálunkkal is találkozni fogunk. Elég időt eltöltünk a virtuális családunkkal ahhoz, hogy amikor eljön az utolsó pillanat, az nekünk is fájjon. Szeretteink hiába rimánkodnak zokogva, hogy maradjunk még, hiába szeretnénk mi is elodázni még a búcsút, örökké nem tarthatjuk nyitva a szemünket. És huss, el is szállt az élet.
Míg az összkép alapvetően pofás, teljesen mégsem lett tökéletes alkotás. Többször is tapasztaltam benne vizuális hibákat, például elhomályosult a kép, vagy vibrálni kezdtek a képernyőn lévő alakok. A döntésalapú történet is egyszerjátszós: hiába vannak választások, hiába rövid a játékidő, egyszer üt csak igazán, még egyszer végigjátszani a többi lehetőségért annyira nem vonzó.
A Before Your Eyesnak nem a története a legnagyobb dobása, még csak nem is az, hogy a szemünkkel kezeljük a játékot, hanem az, ahogyan ezt a kettőt sikeresen és hatásosan összekapcsolták a fejlesztők. A mögöttes gondolat nagyon szépen végigvonul az egész játékon, és egy ritka élményt eredményez, ami érdekes módon hívja fel a figyelmet a tudatosságra – életviteli és testi értelemben is. A pislogás annyira természetes és önkéntelen része a mindennapjainknak, szokatlan hirtelen koncentrálni az irányítására. Különösen, amikor a játék végére néhány könnycsepp is nehezíti a dolgot.
A Before Your Eyes PC-re jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.