Olympic Games Tokyo 2020 teszt

Amikor annak idején a Sega bejelentette, hogy többféle játékkal is készül a tokiói olimpia kapcsán, sokan reménykedtek abban, hogy végre magunk mögött hagyhatjuk a Sonic- és Mario-féle őrületet, és az árkádosabb megvalósítás helyett a realizmus felé billen a mérleg. Nos, aki ebben bízott, az jobb, ha nagy ívben kerüli el a most megjelent feldolgozást, ugyanis hiába ússzuk meg a sündisznó és a csőszerelő okozta kellemetlenségeket, a végeredmény közelében sincs a hőn áhított szimulációnak. Az Olympic Games Tokyo 2020 – The Official Video Game ugyanis inkább tekinthető egy családi minijáték gyűjteménynek, mintsem egy komoly sportjátéknak, amit a Sega minden egyes másodpercben igyekszik az orrunk alá dörgölni.

Ez már rögtön a karakterünk megalkotásánál elkezdődik, ahol kiválaszthatjuk ugyan, hogy milyen nemű sportolót akarunk terelgetni, ennek azonban később semmilyen kihatása nem lesz a versenyekre. Ezt tovább tetézi az, hogy minden egyes szám esetében véletlenszerűen kapunk női, illetve férfi ellenfeleket, ami meglehetősen röhejes, ráadásul emiatt a valódi versenyzőkről is lemondhatunk. Azt viszont mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a karakterkészítő rengeteg lehetőséget biztosít, amit később tovább bővíthetünk a különféle kiegészítők és kosztümök megszerzésével. Valódi kampány híján egyedül ezek miatt érdemes küzdeni, így később beöltözhetünk asztronautának, western hősnek, vagy esetleg egy hatalmas Sonicnak.

Amint megtaláltuk a hozzánk leginkább illő összeállítást, akkor irány a versenyszekció, ahol kiválaszthatjuk, hogy milyen sportágban is szeretnénk legyőzni a világot. Ezt egyébként nemcsak egymagunkban tehetjük meg, hiszen van lehetőség többjátékos módra, mind online, mind pedig offline formában. Utóbbi esetén ketten ugorhatunk fejest a versenyszámokba, előbbinél pedig egyszerre akár négyen is összemérhetjük a tudásunkat, feltéve, ha nem sietünk sehova, mivel az alacsony játékos szám miatt a lobby gyakran húsz perc után is üresen kong.

Ha azonban végre meglett a csapat, máris csemegézhetünk a különféle versenyszámok közül, de hiába változatos a felhozatal, a lista így is eléggé karcsú lett. Összesen ugyanis 18 sportágban próbálhatjuk ki magunkat, ami már elsőre is elképesztően kevésnek hangzik, ha pedig jobban megnézzük őket, akkor láthatjuk, hogy rengeteg az átfedés közöttük. Az atlétikai részlegen például hiába kapunk többféle számot, szinte az összes esetében ugyanazt kell csinálni, ami leginkább annak köszönhető, hogy az irányítást próbálták a legegyszerűbbre belőni a készítők, így kedvezve azoknak, akik nem annyira gyakorlottak ezen a téren. Ennek az lett az eredménye, hogy számos helyen elég egyetlen gomb folyamatos nyomkodása, és szinte nincs olyan sportág, ahol ennél több lehetőségünk lenne.

Egyedül talán csak a csapatalapú számok esetében kell több gombot észben tartanunk, illetve a speciális képességek ellövésére figyelnünk, de a gyatra mesterséges intelligencia miatt sokszor erre sincs szükség, legalábbis az elején. Amint játszi könnyedséggel továbbjutottunk a selejtezőkből, a nehézségi szint drasztikusan megugrik, aminek hála a végső arany megszerzése gyakran lehetetlen. Egyszerűen elképesztő, hogy az addig hibát-hibára halmozó gép a döntőben öntudatra ébred, és onnantól kezdve a tisztes helytállás az egyetlen reményünk. Ez különösen a csapatos számoknál feltűnő, ahol nem elég, hogy szétszívatja az embert a játék, még az irányítás sincs a mi oldalunkon. Alapból is kissé körülményes a kezelés, a parancsok kiosztása késik, ráadásul kontrollerrel sem tudunk nyolc iránynál többet használni, de a legnagyobb szemétség az, hogy védekezésnél a rendszer gyakran automatikusan vált az embereink között, így bomlasztva tovább az amúgy sem túl stabil csapategységet.

Ha mégis sikerülne nyernünk valahogy, akkor sem lehetünk maradéktalanul boldogok, mivel a megannyi érem mellett csak a korábban már említett elkölthető pontoknak, valamint kisebb tippeknek örvendhetünk. Így van, jól olvastátok, ha egy versenyszámban nagy nehezen győzedelmeskedünk, akkor kapunk pár sort, hogy mire figyeljünk oda legközelebb, ami az egyik legkiábrándítóbb jutalom, amit valaha láttam. Mondjuk legalább az eredményeink nem lesznek az enyészeté, mivel felkerülünk velük egy online listára, ahol versenghetünk másokkal - ha már a multiplayer nem igazán működik.

Ugyan eddig eléggé negatív voltam a játékkal kapcsolatban, azonban meg kell említeni, hogy akadnak itt pozitívumok is, igaz, jóval kisebb mennyiségben. Sportágak terén például a komolyabb hiányzók ellenére is akadnak kifejezetten élvezetesek, nekem személy szerint a judo volt a kedvencem, de az úszás sem rossz, a csapatos megmérettetéseknél pedig a baseball viszi a prímet. Bár a menürendszer eléggé fapados, maga a játék megvalósítása egész kellemes, a rajzfilmes megoldás remekül passzol az árkádosabb játékmenethez. Hangok terén már nem ennyire jó a helyzet, a zenék eléggé átlagosak, a versenyszámok alatt pedig sokszor mindenféle háttérzaj nélkül kell haladnunk a győzelem felé, ami hosszabb távon kicsit illúzióromboló.

Az Olympic Games Tokyo 2020 – The Official Video Game elvétve ugyan okozhat pár kellemes pillanatot, de még az alacsonyabb ár ellenére sem tudom igazán ajánlani. Az árkádosabb megvalósítás hagyján, azonban a tartalmi hiányosságok, az irreálisan növekvő nehézségi görbe, valamint a túlságosan is egyszerűre belőtt irányítási séma miatt hamar elmehet tőle a kedvünk, amin nem igazán fog segíteni a megannyi megnyitható ruci sem. Egy komolyabb leárazás esetén talán érdemes tenni vele egy próbát, addig viszont mindenki jobban jár, ha messziről elkerüli Tokiót, mert itt még a győzelem íze sem annyira édes.

Az Olympic Games Tokyo 2020 – The Official Video Game-et mi PC-n teszteltük, de emellett megjelent még PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre is.