Természetfeletti erők, űrlények, indiánok... mindez a 2005-ös E3 legjobb FPS-ében, a Prey-ben!
Téged és a családodat természetfeletti erők rabolták el. Egy bazi nagy űrhajó belsejében térsz magadhoz, ahol látszólag nem úgy működik a fizika, ahogy azt a Föld nevű bolygón megszokhattad, továbbá soha nem látott lények özönlenek a nyakadba. Meghátrálsz? Dehogy. Egy igazi cherokee indián semmitől sem ijed meg. Valami ilyesfajta előzönge kerülhetne a Prey dobozára, amikor megjelenik. Nemhiába, az egzotikus sztoritól és a még egzotikusabb főhőstől sokak szájára húzódhat kéjes vigyor és akkor még nem is volt szó a forradalminak tűnő játékmenetről. Figyelmet kérek, a Prey igazi reformernek ígérkezik!
Nemcsak mi látjuk ennyire cukormázasnak a helyzetet, hanem az idei E3 fejesei is, akik nem haboztak kiosztani eme gyöngyszem számára a Legjobb FPS címet, a előzetes szívritmusnövelők szerint erre teljes mértékben rá is szolgált. Ha visszarepülnék tíz évet az időben, akkor tanúi lehetnék a Duke Nukem 3D (áldassék a neve) készítőinek, a 3D Realms-nek a bejelentésére, miszerint készül a Prey, amely alapjaiban fogja megrengetni az akkori gyöngyszem FPS-ek egyeduralmát. Aztán eltelt pár hónap és született egy nyilatkozat, amelyben közlik, a projectet törlik, mondván még nincs meg az a technológiai háttér, amely kiszolgálná a beígért fícsöröket. Most, 2005-ben a helyzet természetesen megváltozott, hiszen olyan engine-k kaphatóak már a piacon, amelyekkel játszi könnyedséggel formába önthetik a Prey-t. Nézzük mit kaphatunk majd a pénzünkért!
Nem ússzuk meg a „volt katona klisét" e játék főhőse esetében sem, szerencsére sokkal nagyobbat nyom a latba hősünk indián mivolta is. Tommy nem pusztán a háttértörténet miatt született rézseggűnek (mint anno a Turok főhőse), hanem a származásból adódó extrákat ki is fogjuk használni a játék folyamán. Hogyan és miként, az a hamarosan kiderül. A történet szerint Tommy a hadseregből leszerelve nyugalomra lelt szülőhelyén, az Ohio állambeli cherokee rezervátumban, ahol nagyapjával és mennyasszonyával, Jenny-vel tengeti a hétköznapokat. Ahogy sejteni lehet, az álmos punnyadás egyszer csak véget ér, amikor is egy gigantikus űrhajó jelenik meg a házuk fölött és hopp – beszippantja az egész bagázst, nagypapástól, arástól és főhősöstül. Hmm… Mintha valami egzotikus sztorit ígértem volna a cikk elején, de a készítők nyilatkozata szerint nem kell megijedni, mert mire végignyomjuk a játékot, úgy fogunk kötődni derék Utolsó mohikánunkhoz, mint a pincsikutya, amely a később beindulós, magával ragadós sztoriszálnak köszönhetünk, úgy legyen. Amikor az irányítást elsőnek átvehetjük Tommy felett, már az űrhajó belsejében portyázunk, feladatunk szeretteink megtalálása és az űrhajó zeg-zugainak feltérképezése. Rögtön meg is cáfolom önmagam, hiszen nem beszélhetünk a szó legszorosabb értelmében vett űrhajóról, mert bandukolásunk színhelye igazából egy élőlény, amolyan parazita, ami különféle univerzumokban fordul meg és minden látogatásakor elviszi az ottani világ egy-egy kis szegletét. Legutóbbi alkalomkor ugyebár a mi dimenziónkban járt és elemelte családunkat és házunkat. Így aztán nem leszünk egyedül, mivel eleddig soha sem látott univerzumokból lopkodott lények törnek életünkre, amikor ellátogatunk az űrhajóban az egy-egy nációk számára elkülönített sajátos szegletbe. Természetesen emberekkel is összefutunk, már ha embernek lehet nevezni a Földről évezredekkel korábban elhurcolt humanoidok elkorcsosult leszármazottait.
A különféle univerzumok között portálokon fogunk közlekedni és ezt egészen hihetetlen módon valósították meg a fejlesztők. Ovális hasadékokra kell gondolni, ahol valós időben lépkedhetünk át egyik világból a másikba. Azaz, ha éppen a portál előtt állunk és jobbra-ballra járkálunk, láthatjuk a kapun túli helységet teljesen real-time. Szélsőséges esetekben még az ottani lények is átküldhetnek onnan egy lövedéket a mi játékterünkbe, ha az a bizonyos monszta éppen a kapu előtt sétafikál. Mégis mitől hihetetlen mindez? Nézzük csak meg oldalról azt a portált! Látjuk, hogy az teljesen vékony, ha pedig hátulról vesszük szemügyre olyan, mintha ott se lenne. Elképzelhető, hogy a kapun túl másféle gravitációs hatások uralkodnak. Magyarán: egészen elképesztő helyre nyílhatnak a portálok, mint pl. a plafonra, így ha átlépünk rajta, a padlóra fogunk zuhanni. Ha már a fizikánál tartunk, feltétlen meg kell jegyeznem, hogy sok esetben teljesen más módon működik a tömegvonzás, mint azt a halandó (indián) elképzelné. Ezért könnyen előfordulhat, hogy pók módjára képesek leszünk a falakon járkálni. Persze ha a helyzet (azaz a script) úgy hozza, akár egyik pillanatról a másikra a feje tetejére fordulhat a gravitációs irány, de ha jól manőverezünk ál-leejtős kunsztokra lehetünk képesek. Ezek a részek egyébként egy futurisztikus platformjátékra emlékeztetnek, semmi kétség nincs afelől, hogy a Prey új szintre emeli a játékokban alkalmazott fizikát. Ja, majdnem elfelejtettem: mindezt a Havok 3.0 áldásos buherálásával érték el.
Ideje rátérnünk a program fizikán kívül nyújtott egyéb játékmeneti sajátosságaira. Nézzük mindjárt az ún. spirituális létsíkot (gyk.: a szellemvilágot), amelynek kidolgozását nagyban segítette, hogy a készítők elmerültek a cherokee indiánok kultúrájában. Ez annyit tesz, hogy ha kedvünk tartja, bármikor kiléphetünk anyagi testünkből és szellem testben könnyedén felfedezhetjük a ránk váró nehézségeket, mivel egyrészt láthatatlanok vagyunk, másrészt átsuhanhatunk a falakon, vagy a zárt ajtókon. Ebben a formában elérhető lesz számunkra egy spéci fegyver – a szellemíj – mellyel kellemetlen meglepetést okozhatunk ellenfeleinknek, mivel ez a játék legcsendesebb gyilkoló alkalmatossága. Persze az asztráltestben bolyongásnak is megvannak a magunk hátulütői. Nevezetesen, míg mi szellem módjára bolyongunk, addig anyagi testünk teljesen védtelen marad. Bizony, ha nem vigyázunk és üres testünkből lakmározik egy bestia háttérben, könnyedén egy kiadós qrvaanyázás lehet a vége. Másik dolog, hogy Tommy-ban népe rejtett képességei lappangnak, és a történetben előrehaladva, nagyapja szellemtestbeli utasításait követve, ezek a képességek a felszínre kerülnek, alaposan megbolygatva ezzel a játékmenetet.
FPS-ekben lassan már alapszériává válik, az igen magas szintű mesterséges intelligencia. Ellenfeleink típusától függően eltérő viselkedési formákat fognak mutatni. Egy dologban mégis meg fognak egyezni: igen agresszíven támadnak. Amikor találkoznak főhősünkkel, mérlegelik a lehetőségeiket és aszerint cselekszenek. Az már szinte mellékes, hogy nyugodt szível kihasználják a portálok nyújtotta előnyöket, ugyanakkor nem restek a fizikai sajátosságokat a maguk előnyére felhasználni. Ennek tudatában nem állhatunk le velük puszta kézzel harcolni, ezért mihamarabb gyilkoló-szerszámok után kell néznünk. Túl sok egyedi fegyverrel nem kényeztettek el minket a készítők, a szokásosnak mondható tárgyacskák, mint shoti, minigun, rakétavető mind-mind helyet kapott, azzal a kis eltéréssel, hogy nem ólmot pumpálhatunk ellenfeleinkbe, hanem egyfajta szerves anyagot, amely savszerűen ég bele a delikvens szervezetébe. Az akciórészek felettébb izgalmasnak ígérkeznek, főleg az MI nyújtotta kihívásnak köszönhetően.
Bizonyára sokan húzzák a szájukat fanyalogva, amiért a Prey a Doom 3 engine-jét használja. Nem vitás, hogy a megjelenés idején kijövő Nextgen konzolok nyújtotta vizuális gyönyörnél puritánabbnak tűnik John Carmack motorja, azonban mindenki lecsillapítása végett mondom, panaszkodni senki nem fog. Azon kívül, hogy minden „univerzumszoba" más és más stílusú grafikája lesz, és hogy mostani Doom 3-mas motorban és a 2006 elején megjelenő, ezt az engine-t felhasználó játékokban rejlő lehetőségek között ég és föld a különbség, a legérzékenyebb szemű játékosnak is hallgatnia kell. Mellesleg a továbbfejlesztéseknek köszönhetően a szűk bejárható terepeket elfelejthetjük, némi túlzással, apró bolygókon koptathatjuk talpunkat. A karaktermodelleken feszüllő normal mapping pedig bőszen elfeledteti velünk a viszonylag alacsony poligonszámot. A videókból nyugodt szívvel leszűrhetem, hogy a hanghatásokkal sem lesz gond, dinamikusan követi az eseményeket, ezáltal akár a frászt is hozhatja ránk, de akár melankolikus dallamok simogathatják hallójáratainkat.
A brutálisabb jeleneteket sem spórolták ki a játékból - akinek eddig ez nem esett volna le. Máig viszolygok attól, az egyik animációban látott jelenettől, amikor két kislányt láthatunk egy üvegfallal elzárt helységben, akik keservesen segítségért kiáltoznak. Nem sokkal később az egyiküket rejtélyes erő szállja meg, mire szemében démoni csillogással mészárolja le védtelen társát. Ilyen és ehhez hasonló események szemtanúi lehetünk. Senkit se zavarjon, hogy mindez lineáris mederben zajlik, annál is inkább, hiszen a sztori-orientált játék igazából csak így üt nagyot. Engem hiánytalanul meggyőzött a Prey, kétségtelenül a következő év FPS nagyágyúi között lesz a helye. A megjelenési dátum 2006 első negyedéve, reméljük nem lesz sorozatos halasztások áldozata, mert utána a picit kopottas (?) D3-as engine elbújhat a konzolos és PC-s társai (lásd Oblivion) mellett, bár játékmenetet tekintve szégyenkezni valója akkor sem lesz.
Nemcsak mi látjuk ennyire cukormázasnak a helyzetet, hanem az idei E3 fejesei is, akik nem haboztak kiosztani eme gyöngyszem számára a Legjobb FPS címet, a előzetes szívritmusnövelők szerint erre teljes mértékben rá is szolgált. Ha visszarepülnék tíz évet az időben, akkor tanúi lehetnék a Duke Nukem 3D (áldassék a neve) készítőinek, a 3D Realms-nek a bejelentésére, miszerint készül a Prey, amely alapjaiban fogja megrengetni az akkori gyöngyszem FPS-ek egyeduralmát. Aztán eltelt pár hónap és született egy nyilatkozat, amelyben közlik, a projectet törlik, mondván még nincs meg az a technológiai háttér, amely kiszolgálná a beígért fícsöröket. Most, 2005-ben a helyzet természetesen megváltozott, hiszen olyan engine-k kaphatóak már a piacon, amelyekkel játszi könnyedséggel formába önthetik a Prey-t. Nézzük mit kaphatunk majd a pénzünkért!
Nem ússzuk meg a „volt katona klisét" e játék főhőse esetében sem, szerencsére sokkal nagyobbat nyom a latba hősünk indián mivolta is. Tommy nem pusztán a háttértörténet miatt született rézseggűnek (mint anno a Turok főhőse), hanem a származásból adódó extrákat ki is fogjuk használni a játék folyamán. Hogyan és miként, az a hamarosan kiderül. A történet szerint Tommy a hadseregből leszerelve nyugalomra lelt szülőhelyén, az Ohio állambeli cherokee rezervátumban, ahol nagyapjával és mennyasszonyával, Jenny-vel tengeti a hétköznapokat. Ahogy sejteni lehet, az álmos punnyadás egyszer csak véget ér, amikor is egy gigantikus űrhajó jelenik meg a házuk fölött és hopp – beszippantja az egész bagázst, nagypapástól, arástól és főhősöstül. Hmm… Mintha valami egzotikus sztorit ígértem volna a cikk elején, de a készítők nyilatkozata szerint nem kell megijedni, mert mire végignyomjuk a játékot, úgy fogunk kötődni derék Utolsó mohikánunkhoz, mint a pincsikutya, amely a később beindulós, magával ragadós sztoriszálnak köszönhetünk, úgy legyen. Amikor az irányítást elsőnek átvehetjük Tommy felett, már az űrhajó belsejében portyázunk, feladatunk szeretteink megtalálása és az űrhajó zeg-zugainak feltérképezése. Rögtön meg is cáfolom önmagam, hiszen nem beszélhetünk a szó legszorosabb értelmében vett űrhajóról, mert bandukolásunk színhelye igazából egy élőlény, amolyan parazita, ami különféle univerzumokban fordul meg és minden látogatásakor elviszi az ottani világ egy-egy kis szegletét. Legutóbbi alkalomkor ugyebár a mi dimenziónkban járt és elemelte családunkat és házunkat. Így aztán nem leszünk egyedül, mivel eleddig soha sem látott univerzumokból lopkodott lények törnek életünkre, amikor ellátogatunk az űrhajóban az egy-egy nációk számára elkülönített sajátos szegletbe. Természetesen emberekkel is összefutunk, már ha embernek lehet nevezni a Földről évezredekkel korábban elhurcolt humanoidok elkorcsosult leszármazottait.
A különféle univerzumok között portálokon fogunk közlekedni és ezt egészen hihetetlen módon valósították meg a fejlesztők. Ovális hasadékokra kell gondolni, ahol valós időben lépkedhetünk át egyik világból a másikba. Azaz, ha éppen a portál előtt állunk és jobbra-ballra járkálunk, láthatjuk a kapun túli helységet teljesen real-time. Szélsőséges esetekben még az ottani lények is átküldhetnek onnan egy lövedéket a mi játékterünkbe, ha az a bizonyos monszta éppen a kapu előtt sétafikál. Mégis mitől hihetetlen mindez? Nézzük csak meg oldalról azt a portált! Látjuk, hogy az teljesen vékony, ha pedig hátulról vesszük szemügyre olyan, mintha ott se lenne. Elképzelhető, hogy a kapun túl másféle gravitációs hatások uralkodnak. Magyarán: egészen elképesztő helyre nyílhatnak a portálok, mint pl. a plafonra, így ha átlépünk rajta, a padlóra fogunk zuhanni. Ha már a fizikánál tartunk, feltétlen meg kell jegyeznem, hogy sok esetben teljesen más módon működik a tömegvonzás, mint azt a halandó (indián) elképzelné. Ezért könnyen előfordulhat, hogy pók módjára képesek leszünk a falakon járkálni. Persze ha a helyzet (azaz a script) úgy hozza, akár egyik pillanatról a másikra a feje tetejére fordulhat a gravitációs irány, de ha jól manőverezünk ál-leejtős kunsztokra lehetünk képesek. Ezek a részek egyébként egy futurisztikus platformjátékra emlékeztetnek, semmi kétség nincs afelől, hogy a Prey új szintre emeli a játékokban alkalmazott fizikát. Ja, majdnem elfelejtettem: mindezt a Havok 3.0 áldásos buherálásával érték el.
Ideje rátérnünk a program fizikán kívül nyújtott egyéb játékmeneti sajátosságaira. Nézzük mindjárt az ún. spirituális létsíkot (gyk.: a szellemvilágot), amelynek kidolgozását nagyban segítette, hogy a készítők elmerültek a cherokee indiánok kultúrájában. Ez annyit tesz, hogy ha kedvünk tartja, bármikor kiléphetünk anyagi testünkből és szellem testben könnyedén felfedezhetjük a ránk váró nehézségeket, mivel egyrészt láthatatlanok vagyunk, másrészt átsuhanhatunk a falakon, vagy a zárt ajtókon. Ebben a formában elérhető lesz számunkra egy spéci fegyver – a szellemíj – mellyel kellemetlen meglepetést okozhatunk ellenfeleinknek, mivel ez a játék legcsendesebb gyilkoló alkalmatossága. Persze az asztráltestben bolyongásnak is megvannak a magunk hátulütői. Nevezetesen, míg mi szellem módjára bolyongunk, addig anyagi testünk teljesen védtelen marad. Bizony, ha nem vigyázunk és üres testünkből lakmározik egy bestia háttérben, könnyedén egy kiadós qrvaanyázás lehet a vége. Másik dolog, hogy Tommy-ban népe rejtett képességei lappangnak, és a történetben előrehaladva, nagyapja szellemtestbeli utasításait követve, ezek a képességek a felszínre kerülnek, alaposan megbolygatva ezzel a játékmenetet.
FPS-ekben lassan már alapszériává válik, az igen magas szintű mesterséges intelligencia. Ellenfeleink típusától függően eltérő viselkedési formákat fognak mutatni. Egy dologban mégis meg fognak egyezni: igen agresszíven támadnak. Amikor találkoznak főhősünkkel, mérlegelik a lehetőségeiket és aszerint cselekszenek. Az már szinte mellékes, hogy nyugodt szível kihasználják a portálok nyújtotta előnyöket, ugyanakkor nem restek a fizikai sajátosságokat a maguk előnyére felhasználni. Ennek tudatában nem állhatunk le velük puszta kézzel harcolni, ezért mihamarabb gyilkoló-szerszámok után kell néznünk. Túl sok egyedi fegyverrel nem kényeztettek el minket a készítők, a szokásosnak mondható tárgyacskák, mint shoti, minigun, rakétavető mind-mind helyet kapott, azzal a kis eltéréssel, hogy nem ólmot pumpálhatunk ellenfeleinkbe, hanem egyfajta szerves anyagot, amely savszerűen ég bele a delikvens szervezetébe. Az akciórészek felettébb izgalmasnak ígérkeznek, főleg az MI nyújtotta kihívásnak köszönhetően.
Bizonyára sokan húzzák a szájukat fanyalogva, amiért a Prey a Doom 3 engine-jét használja. Nem vitás, hogy a megjelenés idején kijövő Nextgen konzolok nyújtotta vizuális gyönyörnél puritánabbnak tűnik John Carmack motorja, azonban mindenki lecsillapítása végett mondom, panaszkodni senki nem fog. Azon kívül, hogy minden „univerzumszoba" más és más stílusú grafikája lesz, és hogy mostani Doom 3-mas motorban és a 2006 elején megjelenő, ezt az engine-t felhasználó játékokban rejlő lehetőségek között ég és föld a különbség, a legérzékenyebb szemű játékosnak is hallgatnia kell. Mellesleg a továbbfejlesztéseknek köszönhetően a szűk bejárható terepeket elfelejthetjük, némi túlzással, apró bolygókon koptathatjuk talpunkat. A karaktermodelleken feszüllő normal mapping pedig bőszen elfeledteti velünk a viszonylag alacsony poligonszámot. A videókból nyugodt szívvel leszűrhetem, hogy a hanghatásokkal sem lesz gond, dinamikusan követi az eseményeket, ezáltal akár a frászt is hozhatja ránk, de akár melankolikus dallamok simogathatják hallójáratainkat.
A brutálisabb jeleneteket sem spórolták ki a játékból - akinek eddig ez nem esett volna le. Máig viszolygok attól, az egyik animációban látott jelenettől, amikor két kislányt láthatunk egy üvegfallal elzárt helységben, akik keservesen segítségért kiáltoznak. Nem sokkal később az egyiküket rejtélyes erő szállja meg, mire szemében démoni csillogással mészárolja le védtelen társát. Ilyen és ehhez hasonló események szemtanúi lehetünk. Senkit se zavarjon, hogy mindez lineáris mederben zajlik, annál is inkább, hiszen a sztori-orientált játék igazából csak így üt nagyot. Engem hiánytalanul meggyőzött a Prey, kétségtelenül a következő év FPS nagyágyúi között lesz a helye. A megjelenési dátum 2006 első negyedéve, reméljük nem lesz sorozatos halasztások áldozata, mert utána a picit kopottas (?) D3-as engine elbújhat a konzolos és PC-s társai (lásd Oblivion) mellett, bár játékmenetet tekintve szégyenkezni valója akkor sem lesz.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.