Redout II teszt

Kövezzetek meg, de mindig is piszkálta a csőrömet, hogy a Wipeout káprázatos rakétái sosem adták át azt a sebességérzetet, amit elvárhatnánk az ilyen futurisztikus járgányoktól. A zsánerteremtő széria antigravitációs versenyhajói elméletileg szuperszonikus sebességgel tépték a köröket, a gyeplőt szorítva azonban sosem éreztem azt, hogy bármikor kiszaladhatnak alólam a sugárhajtású lovak. Nos, a Redout II-vel más a helyzet. A Redout II gyors. Piszkosul gyors. Olyan nevetségesen, félelmetesen és hihetetlenül gyors, hogy a keményebb futamok során még a pislogás is olyan kockázatos luxusnak érződik, amit csak a legrutinosabb pilóták engedhetnek meg maguknak. Na, ez már fogatverseny! 

Mindez persze nem túl meglepő, hiszen a Redout 2016-os első felvonása sem fogta vissza magát a pályán. A 34BigThings stúdió aprócska csapata a sovány büdzsé ellenére is sikeresen támasztotta fel a 90-es évek egyik legnagyszerűbb zsánerét, a Redout: Space Assault furcsa kitérője után pedig most visszatértek, hogy minden eddiginél hajmeresztőbb pályákkal és a már emlegetett iszonyatos sebességgel licitáljanak rá az első részre. Ezt a célt pedig sikeresen el is érték. 

A Redout II nem egy kifejezetten túlkomplikált játék, talán még a puritán jelző is illik rá. Ezt már a főmenü is igazolja, ahol egyelőre mindössze három lényeges menüpont várja a leendő versenypilótákat. Játszhatunk tét nélküli árkád versenyeket, ahol már kapásból az összes jármű, pálya és versenytípus a rendelkezésünkre áll, vagy egyből beleugorhatunk az online multiplayerbe, ahol instant meccseken vagy rangsorolt futamokon mérkőzhetünk meg a hús-vér riválisokkal. A fő attrakciót azonban a karriermód jelenti, ahol egy oktatómód, négy versenyliga és összesen több mint 350 futam vár arra, hogy meghódítsuk őket. 

Elég masszív ez a nettó tartalom szempontjából is, de a begyűjtendő trófeák száma mellett a játék nehézsége is gondoskodik arról, hogy sokáig kitartson a Redout II szavatossága. Habár az elsőnapos patch némileg mérsékelte a kihívást, a Redout II így sem tűri, ha hibázunk. A bő 1500 kilométer per órás sebesség és a motion blurtól szétfolyó kép mellett elég csak egyszer-egyszer végignyalnunk az oldalkorlátot, és máris búcsút mondhatunk a dobogós helyezésnek. A menetirány tartása pedig még a leggyakorlottabb versenyzők számára sem könnyű móka, a Redout II fogatjait ugyanis nekünk kell megzaboláznunk a három dimenzió összes tengelyén. 

Ez egy hagyományos kontrolleren azt jelenti, hogy amíg a bal analógkarral a versenyrakéta menetirányát igazgatjuk, addig a jobb gombával horizontálisan oldalazva vagy a jármű orrát vertikálisan megdöntve korrigálhatunk. Erre pedig szükségünk is lesz, a vadabb helyszíneken ugyanis néha teljesen szabad térben repülhetünk, elszakadva a kötött mágnespályától. A gízai piramisok és a Fuji-hegy környékén induló bajnokság később a Mars fortyogó magjához és egy aktív feketelyuk pereméhez is elvezet bennünket, az efféle pályákon pedig még a gravitáció szabályainak is búcsút inthetünk.  

Az igazán hardcore arcok tehát kemény kihívásra számíthatnak, de a 34BigThings egyik legelegánsabb húzása, hogy gondoltak a kevésbé befeszült játékosokra is. A hagyományos nehézségi szintek közti váltás mellett egy rakás segédletet is bekapcsolhatunk, így 1-től 100 százalékig terjedő skálákon kérhetünk mankót az irányításhoz. Fékezési és kanyarodási rásegítés, a pályához automatikusan igazodó forgás, sebességkorlátozás - minden segédletet bekapcsolva szinte saját magát játssza a Redout II, a játék szépsége azonban abban rejlik, hogy ezektől fokozatosan megválva magunk váljunk a száguldó versenyfogatunk mesterévé. 

Ennek a fokozatos tanulási görbének egyébként maga a kampány is remekül megágyaz. Kezdetben ugyanis egy teljesen lecsupaszított versenyrakétával indítunk, amelyhez a rengeteg kihívás teljesítésével nyithatunk fel újabb, jobb komponenseket. Néhány tucat versenyt legyűrve világossá válik, hogy a zsánertől szinte teljesen idegen részletességgel szabhatjuk személyre a járműveinket, legyen szó akár a számszerűsített statisztikákat befolyásoló belső komponensekről vagy a pusztán vizuális külsőségekről. 

A mellékelt állóképek sajnos közel sem adják át, hogy időnként milyen látványos tud lenni a Redout II. A 2016-os első rész szilárd alapjaira építő játék a tálalás szempontjából alaposan szintet lépett - habár verseny közben nem sok időnk van a bámészkodásra, a helyszínek mégis egészen bámulatosan festenek. Éppen ezért elég kiábrándító, hogy a zenei aláfestés mennyire belerondít az összképbe. Ne értsetek félre, az őrült futamokat kísérő pörgős elektronikus zene nagyszerűen passzol a játékhoz, szüntelenül jelen van azonban egy szörnyen zavaró audiobug, amelynek köszönhetően egy-egy másodpercre rendszeresen megszakad a soundtrack. Ez papíron apróságnak hangzik, élesben azonban szörnyen bosszantó - a kihagyó ütemek szó szerint kirántják a játékost a versenyek ritmusából, ezzel teljesen megszakítva az amúgy páratlan flow-érzetet. 

Hiába csúsztatták tehát a Redout II megjelenését, a technikai fronton még van mit csiszolni a versenyjátékon. A soundtrack furcsa anomáliái mellett előfordul, hogy egy nagyobb ugratás után áteshetünk a pálya textúráin, vagy hogy a fogat egyetlen frame alatt 180 fokos fordulatot vág, teljesen indokolatlanul. Egy olyan játéknál, ahol minden tizedmásodperc számít, az ilyen hibák alsó hangon is szörnyen bosszantóak. A tesztalanyunk egyelőre tehát közel sem tökéletes, ha nem siettek nagyon a vásárlással, akkor érdemes lehet kivárnotok egy-két kör javítást. 

Az antigravitációs versenyjátékok igazi szerelmesei azonban már így is boldogok lehetnek, hiszen egy nagyon tartalmas és pörgős játékot vághatnak zsebre – a 30 dolláros árcédula pedig több mint baráti. Ha ti is édes nosztalgiával emlékeztek vissza a Wipeout, az F-Zero vagy éppen a Star Wars: Racer lélegzetelállító bajnokságaira, akkor a Redout II sem fog csalódást okozni, arra viszont készüljetek fel, hogy ez után a játék után minden korábbi kedvencetek lomha csigafutamnak fog érződni.

A Redout II PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön és Nintendo Switchen jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.