As Dusk Falls teszt

Annak ellenére, hogy az As Dusk Falls a fejlesztőcsapat első játéka, azt azért nem szabad kijelenteni, hogy az Interior Night tapasztalatlan brigáddal állt volna neki a projektnek. A stúdiónál a Sonytól és a Quantic Dreamtől kivált fejlesztők dolgoznak, így talán annyira nem is meglepő, hogy a Heavy Rainhez vagy a Detroit: Became Humanhez hasonló interaktív történettel álltak elő. Hiába a microsoftos hátszél, azért az érezhető a címen, hogy határozottan kisebb büdzsével dolgozott csapat, de első próbálkozásnak kiváló az As Dusk Falls, és simán az idei nyár egyik legjobb címe az arizonai sivatagban zajló dráma.

Az As Dusk Falls nagyon leegyszerűsítve két család kálváriáját meséli el egy több évtizeden átívelő történeten keresztül, de ne valami szappanoperaszerű mesére tessék gondolni. Hőseink egy félresikerült rablásnak köszönhetően találkoznak össze egy országúti motelben, ahol aztán egy egész éjszakán át tartó komoly túszdrámába csöppennek. Természetesen a motelben történt eseményeket részletesen megismerhetjük majd, de a legjobb sorozatokhoz hasonlóan a mellékszereplők háttérsztorijait is átélhetjük, valamint a történet a rablás eseményei után is folytatódik.

A cselekmény elképesztően lebilincselőre sikerült, a hatórás játékidőt kis túlzással egy nekifutásra letoltam. A történetírók remek érzékkel váltogatnak a parázs túszdráma és a visszafogott flashbackek között, ahol megismerhetjük a háttérben zajló konfliktusokat is. Bár lesznek karakterek, akiket többet irányíthatunk majd, mint a többieket, klasszikus értelemben nincs is igazán főszereplője az As Dusk Fallsnak. A történetírók mindenkire odafigyeltek, nem igazán vannak olyan karakterek, akik csak töltelékként kerültek volna be a sztoriba. Mindenkinek van múltja és jövője, amitől olyan szerteágazó cselekményt kapunk, ami csak a legjobb sorozatokra jellemző.

Az As Dusk Falls legnagyobb erőssége azonban mégis a karakterekben rejlik. A játékokban még valahogy mostanában is nagyítóval kell keresni a szürkére festett karaktereket. Itt azokra a szereplőkre gondolok, akiket sem a pozitív, sem pedig a negatív oldalra nem tudunk elhelyezni. Itt azonban sikerült valahogy mindenkit erre a pályára állítani. Még a legkevésbé szimpatikus szereplőknek is teljesen érthetőek a motivációik, és bár hoznak borzasztó döntéseket, ezek mindig emberinek hatnak. Míg a játék elején próbáltam a más címekben megismert módon a jó és rossz döntések között különbségeket tenni, egy idő után arra lettem figyelmes, hogy összemosódnak ezek a lehetőségek, és nem igazán lehet klasszikus értelemben vett pozitív vagy negatív kimenetelt előidézni. Senkire sem lehet rámutatni, hogy „na, ő itt fő szemét a sztoriban”, mindenki csak boldogulni próbál a saját nem túl rózsás élethelyzetében. Az egyetlen hátrány a történettel kapcsolatban, amire érdemes kitérni, hogy hatalmas, már-már frusztráló cliffhangerrel zárul a kaland, de a zárásból ítélve várhatóan érkezik még tartalom a játékhoz, szóval nem hiszem, hogy most láttuk utoljára a karaktereket.

Az Interior Night tehát egy remek történetet kalapált össze, melyen teljes mértékben látszik az odafigyelés és a fejlesztők tapasztalata. Sajnos azonban, ha klasszikus értelemben próbáljuk meg játékként kezelni az As Dusk Fallst, akkor már jól látszik, hol kellett spórolni a szűkösebb anyagi keretek miatt. A játékban a párbeszédeken kívül interakcióra nincs lehetőség, azaz nem irányítjuk közvetlenül a karakterünket, az akciójelenetek pedig QTE-parádéba torkollnak. Egyszer-egyszer lehetőségünk van egy helyszínt körbe pásztázni, a valódi irányítást azonban itt sem vesszük át a szereplők felett. Számomra azért nagyon hiányzott egy minimális interakció, mint mondjuk a Quantic Dream játékaiban, ahol bejárhattuk a terepet, és megleshettük a helyszíneket közelebbről is.

Bizonyára hasonló anyagi megfontolásból kapott olyan grafikai dizájnt a játék, mint amit a videókban is láthattok, azaz kétdimenziós képekként mozognak a háromdimenziós környezetben a karakterek. Bár nekem tetszik ez a fajta megközelítés, és tényleg kihozták a maximumot a fejlesztők, azért kibukik itt-ott, hogy a háromdimenziós hátterek és tereptárgyak nem éppen részletesek, sőt borzasztóan elmaradottak sok esetben. A karaktereken sokat segít, hogy kiváló szinkront kaptak, valamint úgy általában a hanghatások is eszméletlenül jól eltaláltak a játékban, de azért egy ilyen jól összerakott komoly sztori mellé nagyon jól jött volna normális arcmimika. Technikailag sincs mindig minden rendben: a visszafogott grafika ellenére a játék borzasztó teljesítmény nyújt a legerősebb Xboxon is. Találkoztam be-beakadó jelenetekkel, valamint végtelenül nehézkessé teszi az irányítást, hogy a kurzor – ami konzolos játékok esetében általában már alapból félmegoldás - alig 20-25 fps körül mozog. Ezeken azért bőven lehetett volna még faragni. Azért azonban jár a pirospont, hogy rengeteg kisegítő lehetőséget sikerült beleszuszakolni a játékba. A QTE-s jelenetekben kikapcsolhatjuk a gombnyomkodást, sőt a visszaszámlálót is, de a feliratok méretével és színével is játszhatunk. Az sem elhanyagolható, hogy magyar feliratot is kapott játék, mely ha nem is tökéletes, azért bőven az élvezhető kategória.

A játékot egyébként nem csak egyedül, hanem akár hét másik játékossal is játszhatjuk egy kanapén, köszönhetően a letölthető mobilapplikációnak. A döntéseket együtt hozhatjuk meg, ráadásul minden játékosról a saját döntései alapján minielemzést is kapunk, ami tovább mélyíti a kalandot. A komoly témák és a dráma miatt nem biztos, hogy az As Dusk Falls a legjobb partikellék, de a könnyű irányítás miatt igazából bárkivel nekiugorhatunk a játéknak, akár az esti netflixezés helyett is.

A történet összetettségét jól mutatja, hogy minden epizód végén kapunk egy történetfát, ahol végigkövetettjük a döntéseinket, összehasonlíthatjuk hány játékos története alakult hasonlóan, mint a miénk, valamint innen játszhatjuk újra az egyes jeleneteket is. Ezt rendkívül jól ötletnek tartottam, bár a megvalósítás sajnos nem az igazi. Egyrészt bizonyos helyeken akár húszperces jeleneteket kell újra játszani ahhoz, hogy egy-egy döntés esetében megnézhessük a további lehetőségeket, másrészt pedig a párbeszédek nem elnyomhatóak akkor sem, ha hallottuk már őket. Szívesen megnéztem volna, egy-egy esetben hogyan alakult volna a történet egy másik döntéssel, így azonban elég időgyilkos műveletnek tűnt a folyamat.

Az As Dusk Falls az egyik legjobb történet-orientált cím, amivel valaha játszottam, mely lebilincselő cselekményével a legjobb sorozatokhoz hasonlóan köti oda a nézőt a képernyő vagy éppen a monitor elé. A visszafogott technikai megoldások, valamint a valódi interakció hiánya miatt azért lehet némi hiányérzetünk a végén, de a fenomenális karakterek teljes mértékben kárpótolnak a hiányosságok miatt. Mivel a fejlesztők anno azt ígérték, hogy a két család történetét közel harminc éven át követhetjük nyomon, és a már említett cliffhangeres befejezés is folytatást sejtet, sanszos, hogy nem most hallottunk utoljára az As Dusk Fallsról.

 Az As Dusk Falls PC-re, Xbox One-ra, valamint Xbox Series X/S-re jelent meg, mi az utóbbi platformon teszteltük. Tartalmazza a Game Pass is.