Imádom a középkori világot. Elolvasok szinte bármilyen könyvet, megnézek mindenféle filmet és dokumentumfilmet, és még a közösségi médiában is rengeteg középkori témával kapcsolatos csoportot követek. Mindezek közül egy teljesen külön kategóriát képvisel nálam a keresztes háborúk kora. Éppen ezért is örültem, amikor meghallottam, hogy egy újabb olyan játék készül, ami ebbe a korszakba repíti el a játékosokat. Külön örvendetes volt, hogy a hazai illetőségű KITE Games fejleszti, akik olyan remekbe szabott játékokat is "elkövettek", mint a S.W.I.N.E. Lássuk hát, mennyire váltotta be a The Valiant a hozzá fűzött reményeket!
A játéknak négy főbb része van. Belevághatunk a sztori alapú egyszemélyes hadjáratba, de mellette ott van a jó öreg skirmish az AI ellen és a PvP alapú kompetitív mód, ám mind közül a legszórakoztatóbb a Last Man Standing, ahol pár barátoddal együtt kell megvédened egy szállítmányt vagy erődöt a hullámokban támadó ellenségektől. A sztori mód adja meg az alapokat, itt lehet kitanulni a játék elemeit, az egységek erősségeit és a képességeket. A sztori során Theoderich von Akenburg és Ulrich von Grevel történetét fogjuk követni, akik Antiókhia ostrománál próbálják visszaverni a rájuk támadó muszlim hordákat. A két hős egy régen elfeledett ereklyét talál, Áron botjának egy darabját, mely a legenda szerint legyőzhetetlen hatalmat biztosít a viselőjének. Ulrich megszerzi a holmit, és ahogy azt sejthettük, megszállottá válik, és magának akarja a hatalmat. Mi Theoderich kalandjait fogjuk követni.
A történet a XIII. században játszódik, és bár nagyobb része kitalálható, ennek ellenére a srácok olyan színvonalas hangulatot teremtettek a naplós elbeszélésekkel, a játék engine átvezető animációival és a rajzolt elemekkel, hogy én végig remekül szórakoztam. Nagyon igényesen adták vissza a korszakot, Theoderich és csatlósai végigutazzák Szászföldről a teljes Balkánt, érintik Raguzát, Konstantinápolyt, Ciprust, hogy az utazás végén visszatérjenek a szentföldi terepre. Dicséretes, hogy az utazás során az összes korabeli jelentősebb történelmi eseménnyel találkozni fogunk, így akár személyesen II. András magyar királlyal is, aki épp keresztes háborút indít a Szentföldre. Tovább fokozza a hangulatot, hogy a játék grafikája egyszerűen gyönyörű. A pályák ugyan nem nagyok, de minden apróbb tereptárgyat, épületet és környezetet akkurátusan elkészítettek, így valóban a helyszínen érezhetjük magunkat. Sivatagos, mocsaras, erdős terepeken is kalandozhatunk, vannak falvak, városok és várak is, szóval az autentikusság és változatosság nekem csillagos ötös.
A játék csapat alapú RTS abból a fajtából, ahol nem azzal nyerhetsz, ha minél gyorsabban minél több egységet gyártasz le, hanem azzal, hogy figyelsz az egységekre, és ha kell, akár vissza is vonulsz a biztonságot jelentő táborba, ahol az egységek fel tudnak töltődni energiával és harci morállal. Egy elég jól kitalált rendszer gondoskodik arról, hogy hatékony lehess a csatákban; összecsapáskor az egységeknek először a harci morálja csökken, és ha azt teljesen elvesztik, akkor fognak számban is megfogyatkozni. Ahogyan az lenni szokott, hősünk speciális képességeivel a morált visszatölthető, de csak egy korlátozott mennyiségben.
A seregünk nem is igazán sereg lesz, úgyhogy aki grandiózus összecsapásokat és porvihart kavaró lovasrohamokat keres, az csalódni fog. Csak pár ember van minden alakulatban, ám szerencsére ez nem megy a hangulat rovására. A csapatunk két nagyobb részre oszlik; találkozhatunk hősökkel és közkatonákkal. A hősök tapasztalati pontokat szereznek, ezeket oszthatjuk el három főbb ágon (támadó - védekező - támogató). Érdemes odafigyelni a különféle képességekre, mert ezek közül sok a sereg más egységeire is kihat, és bizony lesznek olyan összecsapások, ahol a gondosan kiválasztott taktika vezet csak eredményre.
Középkori környezet lévén nem lesznek mágusaink, vagy különféle szörnyeink, hanem a korabeli egységtípusokat tudjuk harcba küldeni: nehézgyalogság, íjászok, lovasság, lándzsások, számszeríjászok, papok. A katonáink mindegyikének egy rá jellemző bevethető képessége van. A lovasok például rohamot indíthatnak, a gyalogosok buzogánycsapással terítik le az ellent, és így tovább. Hőseink azonban többféle dolgot is megtanulhatnak, illetve a megszerzett tárgyakkal extra képességekre is szert tehetnek.
Érdemes minden pályán alaposan körülnézni, mert itt nekünk kell összeszedni azokat a holmikat, amik a hősök mikromenedzselésében nagy szerepet kapnak. Minden karaktert fel lehet ruházni különféle fegyverekkel, páncélzattal és ereklyékkel, igaz eléggé korlátozott mennyiségben. Olyan egyéb használati eszközöket is találhatunk mint a görögtűz vagy a hajítóbárd, amiket harc közben lehet elhasználni, és megváltoztathatják a csata kimenetelét. Továbbá a pályákon elszórva lehet pénzt és nyersanyagokat is találni, amik majd az építkezéseknél lesznek fontosak.
A harcok a megszokott kő-papír-olló alapon zajlanak, vagyis a gyalogság hatékony a lándzsások ellen, akik a lovasságnak okozhatnak kellemetlen perceket, az íjászok pedig jól szerepelnek mindenki ellen, viszont nagyon sérülékenyek. A játék jól adagolja a különféle új mechanizmusokat a kaland előrehaladtával, bőven elég teret hagy az újdonságok kitapasztalására. Az építkezés azonban sajnos eléggé minimálisan van jelen a játékban. Mindig a helyzet adja a lehetőségeket, jellemzően pár barikádot, íjásztornyokat lehet emelni, illetve egy-egy város ostrománál lehet olyan klasszikus gépeket felállítani, mint a katapult, vagy a trebuchet.
Az összecsapások elég kaotikusak tudnak lenni, és bizony olykor nem lesz egyszerű az egységeink között váltogatni. A klasszikus csoportba rendezés maximum kijelöléssel tud működni, nem lehet a CRTL gombbal hozzáadni a csapatokhoz az egységeket. Sokszor előfordult az is, hogy a játék mintha elfelejtette volna, hogy mondjuk az 1-es osztagba kiket soroztam be, és egész egyszerűen hiába választottam ki a csoportot, a hozzá tartozó hősöm ott maradt, ahol hagytam. Többször jöttek elő vicces helyzetek (na jó, berágtam néha), amikor ereszd el a hajam stílusban pörgött-forgott minden egységem egy adott picike pont körül, és folyamatosan egymást akadályozták. Nem tetszett, hogy nyomait sem vettem észre a magaslatok hasznosságának, hiába foglaltam el egy dombot, az ellenség íjászai pont ugyanolyan távolságra tudtak fellőni, mint én lefelé. Ha a lovasság extra képességét nem használod (eltiprás), akkor súlytalannak és lassúnak tűnhetnek.
Sajnos az AI sincs a helyzet magaslatán, a csali módszer szinte mindig működött... Előreküldtem a leggyorsabb egységemet (nem, sajnos nem a lovasság...), és amikor elkezdték üldözni, az íjászokkal tűz alá vettem a területet, így módszeresen le tudtam mészárolni mindenkit. Jut eszembe... az sem volt igazán autentikus, hogy az íjászaim bármilyen tumultusban megtalálták az ellenfél egységeit, nincs friendly fire, egyszerűen csak hibátlanul teszik a dolgukat. Vannak "bossfightok" is, melyek közül a velencei kapitány kifejezetten izzasztóra sikeredett. Ugyan a hősök fel tudják egymást támasztani, ám ezzel együtt mégis voltak nehéz perceim, sőt restart gombra is rá kellett néha nyomnom.
Összességében a leghasznosabb mindig az volt, ha visszavonultam, rendeztem a sorokat és újra nekiveselkedtem. Arra is figyelni kell, hogy nincs tetszőleges mentés, az adott pályán fix pontokon menti el a gép az állást, így előfordult, hogy egy fiaskó után újra végig kellett verekednem magam a teljes frontvonalon.
Míg a szóló mód remek alkalmat biztosít arra, hogy kitanuljuk a játék alapjait, a többi játékmódban alkalmunk lesz kamatoztatni a megtanultakat. Ha jól állítjuk össze a képességeket, és tudjuk is használni azokat, kellemetlen perceket szerezhetünk a többi játékosnak, főképp a PvP csatákban. Nekem személy szerint a Last Man Standing mód tetszett a legjobban, ami nagyjából egy tower defense jellegű szórakozás, a nehézségi szint növelésével órákra a képernyő elé szegezi az embert. A többjátékos lobby sajnos pont olyan halott, mint Antiókhia a muszlimok mészárlása után, sokat kellett várnom, míg elkezdtek szállingózni az emberek.
Az biztos, hogy a The Valiant nem fogja megreformálni az RTS műfajt, azonban az elkészítésébe fektetett igényesség miatt, és meg mert hazai fejlesztés, mindenképpen bátran ajánlom mindenkinek. Pláne, ha vannak barátok is, akikkel vállvetve harcolhattok a rátok törő ellenség ellen!
A The Valiant PlayStation 4-en és 5-ön, Xbox One-on és Series X/S-en, illetve PC-n érhető el. A teszt a PC-s verzió alapján készült.
Kapcsolódó cikk
már a trailer alapján is azt mondtam copy paste Ancestors, de a gameplay még jobban megerősíti ezt a tényt
minimális különbségeket látok, de az például a legröhejesebb, hogy nincs baráti tűz az íjászoknál
engem jobban is érdekelt a viking körítés, mint a keresztes hadjárat
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.