Deliver Us Mars teszt

Azt rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy a két játék, bár számos történeti és játékmeneti aspektusban van kapcsolódási pontjuk, mégis eltér egymástól. Ha összehasonlítanánk a két projektet, akkor az első rész egy one-man-shownak számítana inkább, míg a második már egy ambiciózus csapat alkotása. Persze ez nem teljesen fedi a valóságot, hiszen mindkét részt ugyan az a KeokeN Interactive készítette, azonban a megvalósítás, a változatosság és az egész fejlesztés léptéke a Deliver Us Mars esetében nagyságrendekkel nagyobb az elődjénél.

A Deliver Us Mars nem csak egyszerűen „több”, mint az első rész. Az e-mailek és hangfelvételek helyett itt a rádión folytatott beszélgetések, a hologramok, a környezeti történetmesélés és az átvezetők kapnak nagyobb szerepet. A felfedezés, bár itt is jelen van, háttérbe szorul a történet mellett, olyannyira, hogy ha az ember nem figyel, gond nélkül elkerülheti a figyelmét jó pár felvehető feljegyzés – igaz, ezek inkább csak árnyalják a történetet és a karaktereket, nem pedig a történet mesélésének elsődleges eszközei. A kamerakezelés, a vágás sokkal filmszerűbb, és mivel ezúttal már nem leszünk teljesen magányosak, a karakterek közötti interakció révén is izgalmasabb percekre lehet számítani.

Az első rész eseményei után játszódó sztori szerint a Földnek már van energiaellátása, azonban a bolygó ökoszisztémája haldoklik, fajok tűnnek el és az élhető területek is folyamatosan zsugorodnak. Főhősünk, Kathy Johanson több szállal is kapcsolódik a holdbázishoz és a világ megmentéséhez, lévén a játék központi sci-fi elemének számító MPT (mikrohullámú energia átvitel) technológia kidolgozója nem más, mint Isaac Johanson, vagyis az apánk. Isaac annak a csapatnak a tagja volt, akik szabotálták a holdbázist és ezzel a Föld energiaellátását is. A balhé után sikeresen megszökött, és azóta se nagyon hallottunk róla. Évekkel később egyszer csak egy titkosított üzenet érkezett a Marsról, melyet egyértelműen Isaac küldött. Mivel még annak idején magával vitte azt a fejlett technológiát rejtő űrhajót, ami megmentheti a Földet, adott a küldetés: elmenni a Marsra és visszaszerezni a létfontosságú technológiát. A történet további részleteiről nem szívesen árulnék el részleteket, lévén ez a játék erőssége, és amúgy is: halál a spoilerezőkre!

Joggal merülhet fel, hogy na de milyen a játék, hát eddig erről nem is beszéltem! Ennek oka az, hogy a Deliver Us Mars inkább egy interaktív sci-fi film hatását kelti, a játékmenet inkább csak a játékos történetbe való bevonását segíti elő. Nem egy sétaszimulátor, annál azért jóval több játékmenetet tartalmaz, viszont a felfedezés teljes egészében kihagyható elemmé vált. Azt meg kell hagyni, hogy a játék törekszik rá, hogy amikor csak lehet, ne érezzük azt, hogy egy zárt folyosóban haladunk, mint amikor például a Mars felszínén kell átjutnunk egy kanyonon. Viszont ez nem igazán jön össze neki, az épületeken belül mindig csak egyfelé mehetünk, nincs backtracking, nincsenek mellékküldetések, nincs „ezt meg kell javítani, hogy ezt meg tudjam javítani, hogy azt is meg lehessen végre javítani” küldetéssor.

Valamilyen szinten ezt negatívumként is megélhetjük, hiszen érezhető, hogy a fejlesztők a történetre helyezték a hangsúlyt, és arra fordították az erőforrásokat is, a játékmenet támogató szerepet kapott a játékidő nagy részében. A platformer- és a puzzle-feladatok is pont annyira nehezek csak, hogy meg kelljen állnunk egy pillanatra, felmérni a helyzetet, aztán pár próbálkozás után megoldjuk a feladatot, legyen szó energiasugarak kapcsolgatásáról vagy falmászásról.

Ez utóbbi a játék nagy dobása, a borítókon és a promóciós anyagokban is minden második képen falat mászott hősnőnk. A mechanika egyszerű, de működik; a mászható falfelületek előtt állva a jobb és a bal klikket egyszerre lenyomva vághatjuk bele a csákányunkat a falba, aztán azt az egérgombot kell felemelni, amelyik csákányt szeretnénk áthelyezni. A fejtörők mellett ezek a szegmensek is fokozatosan nehezednek majd, de a játék végén sem fogják megakasztani a történet folyását és ütemét. A fejtörőkön, a falmászáson, a relatíve lineáris sétákon és futáson kívül lesz még alkalmunk több rakétakilövést is átélni, sőt, még Mars-járót is vezethetünk. Igaz, az utóbbi komoly csalódás, abszolút lineáris útvonalon haladva megyünk előre A és B pont között, ráadásul zéró környezeti interakcióval, a sziklafalba is padlógázzal belerongyolhatunk, ám nem fog történni semmi.

A látványról is érdemes ejteni pár szót, a nagytotálok, a grandiózus horizontok és a játékostér fölé tornyosuló űrhajók mindvégig gyönyörűen festenek, az apró részleteknél viszont azért akadnak hibák. A karakterek arcanimációja számomra például furcsa volt, a mozgásuk pedig olykor nevetséges. Maximumra tolt grafika mellett még kisajtolható esetleg a tincsenkénti hajanimáció is, azonban ez plusz terhelést ró a grafikus kártyára, és átvezetők közben is egészen bugosan működik. Emellett pár alkalommal találkoztam alacsony felbontású textúrákkal is, de ezek szerencsére nem jellemzőek, könnyű elsiklani felettük. Az arcok felett ugyanakkor már nehezebb.

Ha elfogadjuk, hogy a történet kapja az igazi hangsúlyt, a játékmenet és a látvány pedig csak támogatják azt, akkor hamar megtaláljuk a játék harmadik pillérjét: a hangulatot. Az izoláltság helyett itt a reménytelenség, a veszteség feldolgozása kerül előtérbe. Az egyéni drámák, traumák és azok feldolgozása a történetet is sokrétűbbé varázsolják, főleg, hogy a karakterek nemcsak a jegyzetek és hangfelvételek formájában léteznek, hanem arcuk és érzelmeik is vannak.

A Deliver Us Mars egy rendkívül érdekes történetet boncolgató, kanapés élmény, amire – ha szeretjük a történetközpontú, enyhén sétaszimulátor-jellegű címeket – érdemes rászánni az időnket. Akinek tetszett az első rész, az örömét fogja lelni ebben is, ráadásul a fejlesztők nem ismételték meg a Deliver Us the Moon egyik nagy gyengeségét, vagyis a játék túlságosan szűken mért hosszát. Ezúttal a végigjátszás után a Steam 9 órát mutat, és a játéknapló alapján még így sem szedtem össze mindent, szóval még ennél is több időt lehet eltölteni a komor és tragikus, ám a tájakat tekintve gyönyörű vörös bolygón.

A Deliver Us Mars PC-re, Playstation 4-re és Playstation 5-re jelent meg, mi PC-n teszteltük.