Arena Breakout: Infinite próbakör

Láttunk már felkapott játékokat eltűnni a süllyesztőben, előre megkoronázott trónkövetelőket, de az egyszeri játékos a kezdeti lelkesedés után mindig visszatér a kedvencéhez. Ilyen az Escape from Tarkov is, az orosz játékfejlesztés lomha bestiája, a kivonásos shooterek alfája és ómegája. Az ipar látja a műfajban rejlő lehetőségeket, érkeznek is a hasonló élményeket kínáló lövöldék, ilyen a Gray Zone: Warfare és a Delta Force idevágó játékmódja. De valahogy nem képesek akkora tömeget tartósan megmozgatni és lázban tartani, mint a Tarkov. Talán majd a MoreFun Studios-nak sikerül? Mennyire lesz tolakodó a monetizáció egy free-to-play “immerzív taktikai lövöldében”?

Már megint a kínaiak! Az Arena Breakout: Infinite mögött álló, 2010-ben alapított csapat eddigi legemlékezetesebb címe a Naruto Mobile volt, és ugye az Arena Breakout mobilos elődje. Ám mögöttük a Tencent szinte végtelen pénzével és erőforrásával, simán elhisszük nekik, hogy meg tudják ugorni a lécet. Pont ezt tette házon belül a TiMi Studio Group a Delta Force-szal a sokrésztvevős multis shooterek műfajában. A MoreFun bevallottan a kézzel készített tartalmakban hisz, beleértve minden egyes apró részletet, a kód minden egyes sorát - de az Arena Breakout: Infinite is olyan, amiből hiányoznak az iránymutató dizájneri döntések. Viszont nagyon is könnyű elmerülni benne, kikecmeregni pedig nehéz ebből a véres ingoványból.

Némi tarkovos múlttal a hátunk mögött simán belerázódunk az Arena Breakout: Infinite-be, a felhasználói felület felépítése is a nagy öregére hajaz, minden billentyű a helyén van, még az eszköztár és a zsebek átkutatása is nagyon ismerős. Ha viszont vakon csapnánk a lecsóba, akkor sem kell elkeseredni, itt ugyanis egy tisztességes oktatómódot kapunk, melyben szép sorjában elsajátíthatjuk a játék alapvető mechanikáját és működését. A fejlesztők viszonylag sokáig fogják a kezünket, és még egy apró narratív íve is van az egésznek, aztán mire felocsúdnánk, máris az események sűrűjébe kerülünk és futhatunk az életünkért.

A képleten tehát nem változtattak távol-keleti felebarátaink: a cél az, hogy az adott térképen átrohanva minél értékesebb zsákmányra tegyünk szert különféle ládákból, vagy a halott ellenséget kifosztva - cuccokkal a zsákunkban pedig irány a kivonási pontok egyike. Ha szerencsénk van a rivális játékosok támadásait is elhárítjuk, ha viszont meghalunk, minden értékünk odavész, amivel beléptünk a Dark Zone-ba (bizony, mint ahogy a The Divisionbe is hívták). Oké, itt is van egy pici tárolónk, amibe olyan dolgokat pakolhatunk, ami mindenképp nálunk maradnak, és ha ránk szállna az enemy, olyan menekülésii pontok is akadnak, ahol hátra kell hagynunk a zsákunkat, vagy keményen fizetni kell az életben-maradásért cserébe.

Szerencsére a játékon nem látszik, hogy egy mobilos anyag feltupírozott portja - teljes értékű, bitang jól kinéző anyagról van szó. A raidek pedig rövidebbek a Tarkov akár órákon át tartó meccseitől, hiszen a pályák kisebbek, 10-30 perc alatt végzünk egy körrel, ám ezáltal az összecsapások is szűkebb területre összpontosulnak, így intenzívebbek. Figyelmünk tehát maximális fordulatszámon pöröghet végig, kevesebbszer fordul elő, hogy a terepen való loholás közben a semmiből bekapunk egy fejlövést. A játék az aktuális geared értékéhez viszonyítva dob össze más játékosokkal, tehát ha túl jó fegyverekkel, mellénnyel, 3-4. szintű lőszerrel vágunk neki a raid-nek, úgy okosabb veteránokkal futhatunk össze.

Kamona világa pedig igen marasztaló, a pályákat bejárva mindig látjuk, hol érdemes kutakodni ütős cuccok után, és ezeket a pontokat nem csak fifkás gépi ellenfelek védik, nem ritkán veszedelmes bossok is. A korai verzióban négy pálya érhető el: az egykoron békésebb falusi élet nyomait bemutató Farm, a nyitottabb, meredek hegyi terepet felvonultató Valley, a fedett katonai fegyverraktárként funkcionáló Armory, illetve a legfrissebb TV Station, ahol kesze-kusza folyosókon és közvetítőtermekben zajlanak az ádáz közelharcok. Kicsit poszt-szovjet millióvel bír az Arena Breaout: Infinite, ám mindegyik térkép változatos és idővel folyamatosan bővül.

Ameddig el nem sütöttem a fegyveremet, nehezen tudtam elképzelni, hogy valamiben jobb az üdvöske az ihletforrásnál, de a tűzharcban bizony igen! Elképesztő milyen ereje van a lövéseknek, a becsapódó golyók ereje hátratántorítja vagy földre kényszeríti az ellenfeleket, akik próbálnak oldalazva kitérni, de sokszor mindhiába. Nem beszélve arról, hogy nem előre letárolt animációval esnek össze, hanem találat helyétől függően, realisztikus fizikával történik mindez. Nem kicsit kielégítő az egész, főleg, ha éppen mi is a végünket járjuk, és győzünk. Kötélidegek szükségesek hozzá, de ebben semmi meglepetés nincs.

A fegyverlista igencsak impozáns, a modern darabok mellett még néhány II. világháborús klasszikust is birtokolhatunk. Fegyvereinket pedig több százféle kiegészítővel fejleszthetjük, akár loot formájában jutottunk hozzájuk, akár a kereskedőknél. Érezhető, hogy a visszarúgás csökken egy megfelelően kiválasztott fogantyú vagy markolat felhelyezésével, de csak bizonyos mértékig! Ennek megfelelően nincsenek irreálisan erős páncélok sem. Nem kell millió golyót beleeresztenünk az emberi ellenfelekbe, hogy végre padlót fogjanak, mint a Tarkovban, ahol kezdőként esélyünk sincs ellenünk. Kevésbé igazságtalan, kiegyensúlyozottabb az egész, nem kell folyton csúcskategóriás lőszert magunknál hordani ahhoz, hogy egy erősebb kevlármellénybe öltözött kurafin lyukat tudjunk fúrni. Ami még jobb, itt nincs amortizáció, nem kopnak el a mordályaink, és speckó képességeket sem kell tanulni ahhoz, hogy használni tudjuk a komolyabb darabokat. 

Szerencsére az ingame térképen mindig látható, hogy hol érdemes kutakodni, és hol van a legközelebbi kijárat. Még markereket is lepakolhatunk, amiket elég csak követni, eltévedni nemigen fogunk, persze a pályák ismeretét ez nem fogja ellensúlyozni. Viszont a Tarkovval ellentétben, itt mindig tudni fogjuk, hogy miért haltunk meg: figyelmetlenek voltunk, nyitott terepen kutakodtunk, szinte felkínálva buksinkat a gonosz mesterlövészeknek. Nyilván a legjobb zsákmány miatt érdemes felkeresni a gócpontokat, vagy csak figyelni a közeli tűzharcot és keselyű módjára rámenni a lepattanóra. Pluszban, a körök végén egy informatív összefoglalót láthatunk a teljes megtett útvonallal, kitérve a felszedett cuccokra és a megölt ellenfelekre is, amiből rengeteget tanulhatunk.

Az épületek kitakarítása, a polcok, szekrények és ládák átkutatása folyamatos és véget nem érő eszköztár-menedzsmenttel jár. Fontos tudni, hogy itt nem osztják két kézzel a lootot, egyszerű fegyveralkatrészek, lőszerek és minden más mellett igen ritkák az igazán értékes darabok. Sokszor egy antik érme vagy írógép többet ér, mint egy alaposan feltápolt AK, agyalnunk kell, hogy melyiket vigyünk tovább és mit hagyjunk ott fájó szívvel. Naná, hogy mindig helyszűkében leszünk, hiába ott a mellény, oldaltáska és zsebek, hátizsákunk hamar megtelik. Aztán ott vannak a küldetés-specifikus tárgyak, amiknek mindig helyet kell szorítanunk. 

A fejlesztők jól tudják, hol érdemes bevételt szerezni: ha nagyobb biztonságos tárolót akarsz maradnak, melyben tutira megmaradnak a cuccaid, fizess mérettől függően! Sőt nem elég egyszer, minden hónapban meg kell tennünk, ami azért néhány kérdést felvet. A gazdasági rendszer elfogadható, holott értékesebb krediteket is megkülönböztetnek, illetve különféle kulcsokat vásárolhatunk a piactéren speciális ajtók és ládák kinyitásához. A drága dolgokat egy kattintással eladhatjuk, vagy felpakolhatjuk a piactérre is a nagyobb nyereség reményében, miközben az árak folyamatosan változnak.

Az Arena Breakout: Infinite minden bizonnyal megtalálja a helyét a piacon. Jelenleg még csak az első szezon zajlik, de 2025-re is számos új tartalom érkezik a játékosok visszajelzései alapján: vadiúj pályák, fegyverek és életminőséget javító funkciók. Látvány már most lehengerlő, pedig csak az Unreal Engine 4 fut alatta, cserébe 144 fps-sel hasít egy GeForce RTX 3070-en. Ugyanúgy a hangokkal is roppant ki voltam békülve, a lövések elképesztően szólnak, de az apró lépteket is simán kiszúrjuk egy jobb füles birtokában. A játék azoknak szól, akik nem tudnak vagy nem akarnak órákat beletenni a Tarkov-élményt hajszolva, mivel itt kompaktabb formában zajlik minden, de ugyanolyan intenzitással, mint a nagytesónál, üresjáratok nélkül.

Az Arena Breakout: Infinite PC-re és Mac-re érhető el a hivatalos oldalon keresztül, de később a Steamen is lecsaphatunk rá.