Ha valaki megkérdezi, hogy miről is szól pontosan a Backfirewall_, akkor arra nem lehet úgy válaszolni, hogy az ember ne adna elő egy rögtönzött tesztet az egész alkotásról. A történet egész egyszerűen olyan mélyen átszövi az egész játékot, a játékmenet pedig úgy strukturálja a cselekményt, hogy közel lehetetlen a kettőt egymástól szétválasztva, külön-külön tárgyalni. Még mielőtt viszont mélyebben belemennénk a részletekbe, azt most le kell szögeznem, hogy aki irtózik a programozói szlengtől és a szakterület sajátságos humorától, az jobb, ha messze elkerüli a címet. Akit viszont nem hagy hidegen a téma, az lehet, hogy a következő kedvenc játékával fog gazdagodni a kaland végére.
A történet szerint egy mobiltelefonban vagyunk. Nem valami ultramodern és csicsás szerkezetben, hanem egy régebbi modellben, ami mostanra már eléggé lassú, roppant mód bugos és bizony érik neki egy rendszerfrissítés. Főszereplőnk nem más, mint a frissítési asszisztens, akinek egyetlen célja, hogy előkészítse a telefont a frissítés telepítésére. A bonyodalmak viszont ott kezdődnek, hogy a jelenlegi operációs rendszer, vagyis az OS9 nem szeretne törlődni, sőt, időközben kiderül, hogy az update végeztével mi magunk is törlődünk, úgyhogy az OS9-cel szövetségre lépve elhatározzuk, hogy félbeszakítjuk a frissítési folyamatot.
Hogyan lehet félbeszakítani a folyamatot? Hát a rendszer újraindításával. És hogyan érhetjük el a rendszer újraindítását? Hibákkal! Szóval innentől kezdve célunk, hogy hogy minél több hibát generáljunk, hiszen ha elég hiba keletkezik, akkor a rendszer újraindul és nincs többé frissítés. A lomtárból indulva, alrendszerről alrendszerre próbálunk mindenbe belerondítani, így a történet során eljutunk például a RAM-ba, a GPU vizuális kiállítására, az akkumulátorba és az antennába is.
A felállás lényegében a The Stanley Parable-re hajaz, OS9 mindvégig velünk tart, folyamatosan utasítgat bennünket, hol türelmesebben, hol lazán, hol pedig egyre türelmetlenebbül, sőt, a teljes narratívára és OS9-re fittyet hányva akár telepíthetjük is az új frissítést, mellyel rövidre zárjuk kalandot. Amennyiben viszont hallgatunk OS9-re, úgy számtalan puzzle és fejtörő vár ránk, melyek megoldásához négyféle eszközt kapunk. Ezek a törlés, a duplikálás, a megfordítás és a színezés.
Egyes részeknél például az adott helyiség berendezésére vonatkozó logikai állításokat kell hamissá változtatnunk, a GPU kiállításnál mindent bepingálhatunk, a játék egyik legszórakoztatóbb részénél pedig egy adattárba próbálunk bejutni, hogy ellopjuk a felhasználó biztonsági kulcsát. Ehhez egy bonyolult engedélykezelési rendszeren kell átvergődni magunkat, mely során egyik helyről küldözgetnek a másikra formanyomtatványokat kitölteni, és a kezdetben lazázó OS9 a folyamat vége felé egyre kezd haragosabb és ingerültebb kommenteket nyomni.
A központi sztori mellett pedig több mellékszál is bekapcsolódik, melyek során mindenféle programnak segíthetünk az ügyes-bajos dolgaikban. Egyes szakadár programok például a közelgő vég elől megpróbálnak a felhőbe menekülni, ám ami ennél is izgalmasabb, az a telefon üzenetküldő rendszere. A játék bizonyos pontjain ugyanis el tudunk olvasni sárga színnel jelölt adathalmokat, melyek a bejövő üzenetek, és ezek alapján megismerhetjük a telefon elsőre balszerencsésnek tűnő gazdáját. Később azonban a kék adathalmazok, vagyis a korábban titkosított kimenő üzenetek is elolvashatóvá vállnak, mely hatására a telefon gazdájáról kialakított benyomásunk drasztikusan meg fog változni…
A történet jóval többet nyújt, mint puszta keretet a játékmenethez. Kész emocionális hullámvasútban lesz részünk, a kezdeti könnyedebb hangulat után egy ponton az egyik karakter akkumulátorsavba zuhanva szörnyű halált hal, és vele együtt a laza kaland horroros hangulatba csap át. Főszereplőnket mardossa a lelkiismerete, amiért nem mentette meg a pórul járt programot, ráadásul kapunk egy jókora ütést is a fejünkre, ami miatt az audió-rendszer egy ideig nem fog működni, így az OS sem tud velünk kommunikálni, és ennek tetejébe még hallucinációkra is számíthatunk. A sztori keserédes drámai befejezése pedig egy olyan hab a tortán, melyet véletlenül se szeretnénk elspoilerezni.
Ahogyan a játékmenet és a történet, úgy a fejtörők és a sajátságos programozós humor is szétválaszthatatlanul összenőtt a Backfirewall_-ban. A játék ugyanis nem áll meg azon a szinten, hogy OS9 folyton beszél hozzánk, és követhetjük az utasításait vagy ellenszegülhetünk neki, hanem tisztességesen összerakott és humoros puzzle-ket is felsorakoztat. Noha alapból szinte mindig kapunk valamilyen segítséget, ami az átlag játékos számára is jól leírja, hogy mit kell csinálni, a dolog pikantériáját mégiscsak a programozási tapasztalattal rendelkezők fogják átérezni és élvezni.
Az olyan poénokat, mint amikor a kamera applikáció folyton azon nyavalyog, hogy nem kap a telefon minden részéhez hozzáférést, még csak-csak értem, viszont amikor a szanaszét heverő dobozokon string és int feliratok voltak, és ezen a programozó barátom felnevetett, az már kezdett zavaró lenni, mint ahogyan a pid 99 és pid13 elnevezésű programoknál sem esett le, hogy mi a poén. Pedig elvileg volt poén... Aztán a programok „log”-okat írnak egymásnak, amik kis fatuskók formájában jelennek meg (mert hogy az angol log kifejezést lehet szó szerint is érteni…), a feladatokhoz kapcsolódó segítséget egy gumikacsa jelzi, és a log-okat kutyaként ábrázolt pointerek hozzák-viszik. Utóbbiakat még meg is lehet paskolni.
A lényeg, hogy ha ezek közül akár csak egyet is megértettél, és ne adj isten még el is mosolyodtál rajta, akkor a Backfirewall_ garantáltan a te játékot. A spéci humor mellé technikai és művészi oldalról közel hibátlan kivitelezést kaptunk, a telefon belső dizájnja ötletes, vannak helyszínek, melyek direkt jól festenek. Az irányítás könnyed és folyékony, a gépigény baráti, a szinkron pedig tökéletes. Az amúgy is magasra belőtt szintből OS9 szinkronszínésze tényleg kiemelkedő, ugyan nem a The Stanley Parable-ből ismert Kevan Brighting ligájában játszik, ám az egész játéknak remek hangulatot kölcsönöz. De száz szónak is egy a vége; aki vevő a programozással kapcsolatos humorra (és képes is azt megérteni), annak kötelező darab, mindenki másnak viszont csak programozó barát felügyelete mellett ajánlott.
A Backfirewall_ PlayStation 4-re és 5-re, Xbox One-ra és Series X/S-re, Nintendo Switchre és PC-re jelent meg, mi utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.