Nehéz dolog vár azokra a fejlesztőkre, akik vidámparkos menedzsmentjáték készítésére adják a fejüket. A RollerCoaster Tycoonok rózsaszín emlékködének mámorában a legtöbb játékos olyan lehetetlen elvárásokat állít a zsáner újoncai elé, amelyeket jó eséllyel a klasszikus széria sem tudna (és sosem tudott volna) megugrani. Igen, a Planet Coaster nagyszerű volt, de abban talán egyetérthetünk, hogy még a milliónyi DLC után is hiányzott belőle egy bizonyos plusz. Egy olyan megfoghatatlan varázs, aminek a vélt vagy valós létére most a Limbic Entertainment egy komplett játékot próbált felhúzni. A Park Beyond büszkén állítja, hogy nincs számára lehetetlen. Sőt, a lehetetlenség a Park Beyond elsőszámú és legfőbb lételeme!
A Tropico 6-on edződött stúdió ugyanis már a játék első perceiben kihajítja az ablakon mindazt, amit egy szigorú menedzsmentjátéktól elvárnánk. Mármint szó szerint: a legelső parkigazgatói feladatunk az lesz, hogy a saját stúdióapartmanunk ablakából kilógva építsük meg a legelső hullámvasutunkat, ami a város biztonsági előírásaira fittyet hányva átkacskaringózik a kosárpályán, a kórház tetején és a közeli építkezésen is. Ha el tudod képzelni, akkor azt meg is tudod építeni, a lehetetlen pedig nem létezik. Ez a Park Beyond mottója, amit akkor sem felejthetünk el, amikor egy board meetingen ülve lobbizunk azért, hogy zöld lámpát kaphassanak a legőrültebb ötleteink.
Mint minden jó parképítőben, a Park Beyondban is elérhető egy jókora kötetlen sandbox mód, mellé azonban kapunk egy sztorikampányt is, ami amellett, hogy határozott struktúrát az a tennivalóinknak, afféle elnyújtott tutorialként fokozatosan vezeti be azt a milliónyi játékelemet és mechanikát, amit a német fejlesztők már a megjelenés napján belegyömöszöltek az alapcsomagba. Megtanuljuk a hullámvasútépítés minden csínját-bínját, a körhinták és egyéb lapos attrakciók elhelyezését, gyorstalpalót kapunk abból, hogy hogyan növelhetjük a parkunk bevételeit és a látogatóink jókedvét, az előbb említett meetingeken pedig meghozhatunk pár olyan döntést is, amelyek kézzelfogható hatással lesznek az adott végigjátszásunkra.
Mindeközben pedig záporoznak a kelekótya kollégáink poénjai, vigyorognak a vendégek és duzzad a kassza is... legalábbis akkor, ha elég ügyesek vagyunk és a játék sem dob ok nélkül csavarkulcsot a fogaskerekek közé. Az ötféle nehézségi szint felsőbb fokain, vagyis a Manager, Top Executive és Tycoon szinteken csak azok a minden hájjal megkent fotelkapitalisták érhetnek el valódi sikert, akik imádják az utolsó fillért is kisajtolni a park látogatóiból. Ennek persze megvan az ellenpólusa is, amely a kreatív álmodozókat szolgálja ki. Ha nem szeretnétek minden hónap végén azon stresszelni, hogy zöldben marad-e a bankszámla grafikonja, akkor is megkaptok minden lehetőséget a kibontakozásra a Dreamer vagy Visioneer fokozatain.
Habár a játék részletes és mély gazdasági rendszere minden igényt kiszolgál, a Park Beyond akkor üt igazán nagyot, amikor számolgatás és bárminemű lelkifurdalás nélkül csavarhatjuk az egekbe a hullámvasutakat. Egyértelmű, hogy az efféle parkmenedzselős játékokat elsődlegesen PC-re tervezték, a Park Beyond irányítása viszont kontrollerrel a kézben is könnyed és intuitív, ezt pedig nem feltétlenül mondhatjuk el a többi vetélytársáról. Gyakorlatilag percek alatt megépíthetjük úgy a kisebb, családbarát vasutakat, mint az őrült, hatalmas hurkokkal és csavarokkal hullámzó szörnyetegeket. A maximalisták persze órákig is elpepecselhetnek az apró részletek módosításával, minden egyes kabin és kocsi átfestésével, ahogy azzal is, hogy mindig a “drága, de megfizethető” és a “totális rablás” vékony határán táncoljon a diétás kóla és a sajtos perec ára.
Nemcsak a legnagyobb látványosságokat, de a parkunkban lehelyezett üzleteket és egyéb környezeti elemeket is részletesen átalakíthatunk. Emellett viszont az előre gyártott bodegák és díszítőelemek között is egyből megtalálunk mindent, ami a keleties, western, modern, fantasy, ufós, cukorkás vagy akár DaVinci és Pac-Man témájú parkokhoz szükségünk lehet. Ezután pedig már csak a látogatóink igényeire kell koncentrálnunk. Nem árt, ha a forgalmasabb helyeken kapható többféle étel és ital, a padok, kukák, mosdók és ajándékboltok elhelyezése is fontos, ráadásul azt is érdemes mérlegelnünk, hogy a családoknak, tiniknek vagy a felnőtteknek szeretnénk-e leginkább imponálni a lehelyezett attrakciókkal. Minden üzleti döntésünkről részletes kimutatást kapunk és valós időben változó heat mapeken követhetjük a látogatók igényeit a park különböző pontjain.
Ahogy azt azonban már említettem, a Park Beyond akkor válik igazán szórakoztatóvá, ha tényleg szabadjára engedjük a kreativitásunkat. Itt jön a képbe a játék egyik legfontosabb központi mechanikája, az úgynevezett “Impossification”. Minél sikeresebb a parkunk, annál fürgébben telítődik a képernyő bal felső sarkában található mérce, amelyet elköltve “lehetetleníthetjük” a parkunk elemeit. A hagyományos hullámvasutakat ágyúkkal, mágnesekkel szabadon repülő szekciókkal, mindenféle őrült kiegészítőkkel szerelhetjük fel, de az előre megtervezett körhintákat, óriáskerekeket és dodzsempályákat is úgy felturbózhatjuk, hogy az őrületnek még a fizika szabályai se szabjanak gátat.
De ez közel sem minden! Ha szeretnénk, akár a legegyszerűbb hamburgerezőt vagy kávézót is meghinthetjük az Impossification varázsával, de ha a vendégeinknek nem lenne elég a szó szerinti impossible burger és az übercappucino, akkor még a parkunkban tevékenykedő alkalmazottainkat is új szintre léptethetjük. Azért mégsem mindegy, hogy egy takarító egy vézna lapáttal vagy egy ipari lángszóróval tünteti el az elszórt szemetet – az utóbbi amellett, hogy jóval hatékonyabb, állítólag még biztonságos is. Állítólag...
Bárhogy is döntünk, egyszerűen öröm nézni, ahogy a szerény vurstliként induló parkunk idővel egy olyan hatalmas monstrummá növi ki magát, amely láttán még a pirosnacis egér is zavarba jönne. A látvány ugyan nem repíti a zsánert az új generációba, de az összkép így is abszolút pofás. Távolról figyelve egyszerre láthatjuk, ahogy látogatók ezreit mozgatja a program, de valódi testközelből mi magunk is felülhetünk bármelyik hullámvasútra vagy egyéb játékra. Az pedig külön dicséretet érdemel, hogy a változatosságra a megjelenés napján kiadott alapcsomagban sem lehet panasz. Már említettem a díszelemeink különböző tematikáit, de a 27 különböző sandbox pálya mellett sem érdemes elmennünk szó nélkül.
Eddig tehát szinte csak fényezni tudtam a Park Beyondot, de azt az értékelésből már kisasolhattátok, hogy a játék messze áll a tökéletestől. Sajnos a Limbic Entertainment és a Bandai Namco is belecsúsztak abba a hibába, ami a közelmúltban megpecsételte sok-sok (amúgy nagyszerű ötletekkel érkező) videójáték sorsát. A Park Beyond ugyanis annyi kétségbeejtő technikai hibával érkezett, hogy azokat a legnagyobb jóindulattal sem lehet elfogadhatónak nevezni. Én csak legyintenék a T-pózban csúszkáló, a járható utat nem találó látogatók láttán, de talán még a kifagyásokat is el tudnám viselni (habár konzolon ez is elég meghökkentő), a problémák azonban ennél is sokkal súlyosabbak.
Nem egyszer esett meg velem, hogy több óra építkezés után kellett kukáznom komplett parkokat, mert a program úgy döntött, hogy gáncsot vet elém azzal, hogy szimplán nem könyveli el teljesítettnek a továbbjutáshoz szükséges feladatokat. Ennél pedig az sem kellemesebb, amikor a hullámvasutak ki- és bejáratai egy-egy véletlen pillanatban csak úgy “lecsatlakoznak” a beléptető kapuktól, ezt pedig csak azután vesszük észre, amikor a méregdrága vasút már hónapok óta nulla bevétellel üzemel, akkora csődbe sodorva az egész parkot, hogy egyből dobhatjuk is a mentésünket. Olyan súlyos és gyakran jelentkező hibák ezek, amik hamar összeadódnak, amikor pedig gyakorlatilag minden félórában becsúszik egy nagyobb gikszer, akkor elég gyorsan elmegy az ember kedve az újrakezdéstől.
Mindez azért bosszantó, mert a Park Beyond a technikai malőrök nélkül egy fantasztikus játék lenne, így azonban legalább annyi fejfájást okoz, mint valódi örömöt. Szerencsére a játékot visszatartó problémák mind abszolút javíthatók, ezeken túlnézve pedig egy olyan parképítőt kapunk, ami még a Frontier Developments műhelyéből érkező nagy riválisokat is megszégyeníti. Éppen ezért egyelőre csak a zsáner legnagyobb rajongóinak tudom ajánlani a vásárlást. Mindenki más jobban jár, ha pár hónap és egy sor patch után, esetleg egy lazább leárazás keretein belül zsákolja be a Park Beyondot.
A Park Beyond PC-n, Xbox Series X/S-en és PlayStation 5-ön jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.