Az biztos, hogy szokásához híven, Shigeru Miyamoto csapata nem kapkodta le a fejlesztést, hiszen még 2015-ben, két évvel a Wii U-s Pikmin 3 megjelenése után nyilatkozta azt, hogy a negyedik rész közel áll a befejezéshez. Nem gondoltuk volna, hogy ez végül nyolc évbe telik, ám addig a Nintendo leginkább alulértékelt sorozatának darabjait gyorsan kidobták Switchre - kezdve két éve a Pikmin 3 Deluxe-szal, majd idén nyáron a Pikmin 1 és 2 portjaival. Gyorsan felzárkóztunk a jelenlegi hibridkonzolon, ám csak most jött el a Kánaán, hiszen a Pikmin 4 már nem bánik japán szigorral azokkal, akik csak most kezdik az ismerkedést a bájos, ám kihívásokkal teli szériával.
A veteránoknak ez pedig nem biztos, hogy tetszeni fog, hiszen jó pár órát kell ahhoz ismételniük, mire élvezni kezdik az egészet, mivel a kampányba belefoglaltatik egy részletes oktatómód. Ez már régóta szükségszerű volt, kár, hogy a Nintendo EPD-nek ilyen sokáig tartott rájönnie erre, nem véletlenül nem fogytak annyira jól a korábbi részek. A régi játékosok pedig úgyis türelmesek, a nem kevés újdonság és átgondolt változtatás pedig az ő arcukra is mosolyt csal majd. Csak addig ugye el kell jutniuk.
A történet ezúttal is a régi ismerős főszereplővel, Olimar kapitánnyal indul, aki - ki tudja hányszor - ismét felfedezi a PNF-404 nevű bolygót, amely kiköpött mása a mi Földünknek. Sajnos a küldetés balul sül el, hajója lezuhan, de néhány pikmin és egy kutyaszerű lény, Moss segítségével sikerül megtalálnia eltűnt rádióját és azzal vészjelzést küldeni. Itt lépünk be mi a képbe, hiszen egy mentőalakulat tagjaként Olimar segítségére sietünk, ám amikor megtaláljuk az öreg hajóját, szomorúan konstatáljuk, hogy sehol senki, a legénység tagjai szétszóródtak a bolygón. A célunk az, hogy megtaláljuk őket és sok más, hasonlóan szerencsétlenül járt flótást, akinek szintén beletört a bicskája a PNF 404-et.
De mitől olyan veszélyes ez a planéta, amely első ránézésre egy vidéki ingatlan hátsó kertjére emlékeztet? Nem titok, hogy időnként aranyos ám annál gonoszabb ellenségekbe botlunk, akik nem igazán szívlelik a látogatókat. A nyitó órák után rájövünk, hogy a Pikmin 4 sokkal közvetlenebb történetmeséléssel bír, mint a korábbi részek. A világ felépítése részletes, a könnyedebb átvezetők soha nem válnak tolakodóvá és közben szép lassan megismerkedhetünk a mechanikával. Lényegében Olimar nyomait követve kapjuk meg sorba a kapitány naplóbejegyzéseit, amelyek kettős célt szolgálnak. Egyrészt elmagyarázzák a játékmenet alapjait és betekintést nyújtanak az aktuális helyszínek. Magyarán a tutorial a történet részét képezi, nem külön menüpontban érhető el, ami vitatható döntés, ha a veteránokat nézzük, mert ők már ezt betéve tudják. Mert testvérek között is van vagy 15 óra, mire eljutnak az újdonságokig. Hát kitartást nekik!
Szép lassan egyre több elveszett emberkét mentünk meg, mindenkinek saját azonosítója van, kiderül, hogyan kötött ki a bolygón. Alapjáraton nem túl érdekes intermezzók ezek, ám ami ennél is fontosabb, hogy ezek az NPC-k további mellékküldetésekkel bíznak meg bennünket. Ami azért is jó, mert a felfedezés során bővül a Piklopédiánk, amely lényegében egy adatbázis a veszélyes lényekről. Szóval nem árt nyitott szemmel járni, elvégre minden egyes naplófoszlány és karakter újabb és újabb feladatot jelent, a jutalom pedig kifizetődővé teszi a játékmenetet. Nem beszélve arról, hogy folyamatosan újabb és újabb lehetőségekkel ismerkedünk meg, így pedig soha nem fullad unalomba a Pikmin 4.
A játék lényegében egy valós idejű stratégia, ami olykor japánosan körülményes, ám a jó hír az, hogy kevésbé, mint amilyen az első három rész volt. A felfedezés és az erőforrásaink menedzselése adja a játékmenet sava-borsát, és persze a kincskeresés. Egy nap folyamán (amely nagyjából húsz percig tart) kilenc különböző pikmin közül hármat is kipróbálhatunk, mindegyikük saját egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek a cuki, növényszerű emberkék jelentik a kulcsot a környezeti rejtvények megoldásához, ugyanakkor a harcban is jártasak. A kék pikmin képes úszni, a vörös pedig ellenáll a tűznek - így már sejteni lehet, hogy a lények okos kombinálásával juthatunk egyről a kettőre.
Ha a megszerzett kincseket visszavisszük a hajónkra, azokat Sparkliummá, azaz üzemanyaggá alakíthatjuk. Ha elegendőt szerzünk belőlük, továbbléphetünk a következő területre és ezzel egy lépéssel Olimar megtalálásához is. A pelletek összegyűjtése még több pikmint eredményez, a játék elején még 20 fős a kompániánk, ez tolható ki később további 10 hellyel. A ritka nyersanyagok egyfajta új erőforrásként szolgálnak, amiket fel lehet használni hidak építésére vagy falmászásra is, de fizetőeszközként is funkcionálnak a hubban. Bombákat vagy gyógyító cuccokat vásárolhatunk belőlük pikminjeink számára, illetve fejleszthetjük is őket gyorsabb mozgásra vagy erősebb páncélzatra gyúrva. A Raw Materialból sose leszünk eleresztve, igy mérlegelni kell, hogy mire éri meg felhasználni.
Összesen négy hatalmas régiót járhatunk be a játékban, kettőt pedig a sztori befejezése után nyithatunk meg - már ebből sejteni lehet, hogy az endgame során sem unatkozunk majd. Mindegyik félig nyitott, eltart egy darabig mire mindez zegzugát átkutatjuk és átverekedjük magunkat a különféle akadályokon, de szerencsére iszonyat élvezetes móka a felfedezés, minden percét élveztem. Ha pedig így is eltévednénk, csak elő kell kapnunk a térképet, amelyen minden érdekes hely, barlangbejárat jelölve van. Ha pedig végképp eltévednénk, lehetőségünk van célba venni direkt a homályos foltokat egyszerű “menj ide” utasítással. Sziasztok, kezdők!
Szintén az újoncoknak kedvez, hogy eltörölték a félórás időlimitet és azt, hogy folyamatosan kajával kelljen táplálni a lényeinket. Nyilván ez kevésbé stresszes élménnyel kecsegtet, ahogyan az is, hogy ha olyan ellenfélbe botlunk, akire nem voltunk felkészülve, elég visszatekerni az időt, vagy teljesen újrakezdhetjük a napot. Még azzal sem kell feltétlen számolni, hogy kézzel állítsuk össze a csapatunkat, elég ezt automatizálni is, így biztos lehetünk abban, hogy az előttünk álló kihívásokra a megfelelő társaságot visszük. Persze lehet önállóan felfedezni, elvégre nem térünk vissza éjszakára a hajónkhoz, azért sem kapunk büntit, ám azzal számolni kell, hogy ha hátrahagyunk pár pikmint, azok elvesznek.
A második részből ismerős többszintes kazamaták is visszatértek, ám amikor bemerészkedünk az egyikbe, számolni kell azzal, hogy nem tudunk új pikmineket vételezni a hajónkról, amíg benn tartózkodunk. Szerencsére a barlangokban az idő is lassabban telik, nem fogyunk ki belőle, nagyobb hangsúlyt fektethetünk a stratégiázásra, amire szükség is van, hiszen nagyobb főellenségekbe botlunk odalenn, illetve olyan pikminekbe, amiket csak a játék későbbi szakaszában alkothatunk meg saját magunk. Ám a bátorságunk meghálálja magát, a jutalom is bőkezűbben jár a teljesítésükért.
Pikminjeink csürhéjéhez tartozik egy kutya, Oatchi is, aki teljesen új lendületet ad az ismerős játékmenetnek. Oatchit meglovagolva sokkal gyorsabban és biztonságosabban haladhatunk át az egyes területeken, de megparancsolhatjuk neki, hogy segítsen tárgyakat szállítani, szimatolja ki a kincseket és a bajba jutottakat, hovatovább a harcból is kiveszi a részét. Olykor még kézzel is irányíthatjuk a kutyulit, és ha kellően sok elveszett személy megmentünk, a kapott pontokból új képességeket taníthatunk Oatchinak, vagy a meglévőket fejleszthetjük. Ezáltal egy teljes értékű második karaktert kapunk, akit vagy bitang erős tankká, vagy egyre hasznosabb társsá alakíthatjuk az idő múlásával.
A fő kampány során két új játékelemmel is megismerkedhetnek a rajongók. Az éjszakai felfedezések során az új, világító pikminjeinket vethetjük be, mégpedig azért, hogy megvédjük bázisunkat a hullámokban özönlő ellenség rohamaitól. Rövidebb móka, mint a nappali, ez tény, de a tower defense kellemesen illeszkedik a megszokott játékmenetbe. A másik újdonság, a Dandori, amely lényegében egy olyan challenge, amely során a lehető legtöbb kincset kell összeszedni adott idő alatt, míg a mesterséges intelligencia által irányított rivális banda ugyanerre törekszik. Nyilván a kampányban szereplő móka egyszerűbb, de az endgame során sokkal nagyobb ebben a kihívás, és a teljesítményünktől függően rangsorolnak bennünket. A lehető legjobb helyezés eléréséhez bizony nem kevés gyakorlatra lesz szükség.
Hiába az évtizedes tapasztalat a fejlesztők mögött, a Pikmin 4-ben vannak fura megoldások, amikkel nem tudtam egyetérteni. Ilyen például a harc, amihez nem sok taktika szükséges, mindössze az ellenfél gyenge pontját kell megtalálni és támadni ezerrel a megfelelő pillanatban. És vannak kivédhetetlen reakciók is az ellenség részéről, például amikor lerázzák magukról a lényeinket, akik aztán a földön hevernek és mi tehetetlenül végignézzük, ahogy csapkodják őket, mert nem tudjuk időben visszahívni őket. Szintén nem túl életképes a tárgycipelés folyamata sem, elvégre ezek a butuska kis lények sokszor nem a megfelelő cuccot akarják magukkal vinni a hajóra, így előbb vissza kell hívnunk őt és újra megmutatni neki.
A kampány kicsivel több mint 10 óra alatt különösebb nehézség nélkül teljesíthető. Noha néhány frusztráló pillanatot tartogat, az igazán durva dolgok csak az endgame-ben jönnek el, de addigra már minden tartalmat megnyitunk, köztük a négyféle világítós pikmint is. Az viszont már hatalmas kihagyott ziccer, hogy a Nintendo egyszerűen kihagyta az online kooperatív módot. Ugyan helyi módban ketten játszhatunk egymással, de a második játékos csak kővel hajigálhatja az ellenséget, más szerepe nincs, ami határozott visszalépés a Pikmin 3-hoz fullos co-opjához képest. Olyan nehéz lett volna beletenni? Vagy ha legalább Oatchit irányítását megkaphatta volna a társunk, máris sokkal előrébb lennénk.
Ha pedig minden összeáll, elbűvölő légkörrel bír a Pikmin 4. Ehhez az élénk és egységes képi világ is hozzájárul, észrevehető fps-csökkenés nélkül. Pedig van, amikor egyszerre rengeteg pikmin rohangál a képernyőn, a Switch öregedő hardvere mégis tartja a frontot. Ha elkap a hangulata, kész vagy tanulni, hatékonyan oldod meg a feladataidat, harcolsz és gyűjtögetsz rendkívül élvezetes módon. Vannak megkérdőjelezhető heppjei a játéknak, ahogyan kicsivel több újdonság sem ártott volna - a kooperatív mód mellőzése pedig érhetetlen -, mégis koherens és finomhangolt élménnyel kecseget. Az újoncoknak jó szórakozást, a veteránokban pedig kitartást!
A Pikmin 4 kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.