Sea of Stars teszt

A fejlesztésért és kiadásért is felelő Sabotage csapata a The Messenger sikerén felbuzdulva elkészített egy olyan játékot, amilyennel anno ők is játszottak, vagy inkább játszottak volna. A Sea of Stars egy, a klasszikusokat idéző alkotás lett, azonban vitathatatlanul a mai kor terméke. A készítők elképzelései szerint mindent, ami jó volt egy 90-nes évekbeli RPG-ben megőriztek, mindazt pedig, ami már akkor is csak elvett az élményből ahelyett, hogy hozzáadott volna, elvetettek.

A történet a The Messenger világában játszódik, viszont több ezer évvel korábban. Főszereplőink Zale és Valere, a két Solstice Warrior, akik a nyári és a téli napfordulókor születtek. Zale így a Nap erejét, míg Valere a Hold erejét örökölte meg, harcmodoruk és mágiájuk is erre építkezik. Egy balszerencsés gyerekkori kaland miatt a szokásosnál hamarabb kerülnek az ilyen harcosok kiképzésével foglalkozó akadémiára, ahol több évig készülnek fel a világot korábban megtámadó Fleshmancer utolsó komoly csatlósának legyőzésére. Utazásuk során számos érdekes vidéket járnak majd be, rengeteg különféle ellenséggel küzdhetnek meg, és természetesen a műfajhoz hűen több társat is maguk mellé fogadnak majd. A szövevényes és érzelmes történet során lesz pár váratlan fordulat, amelyek elsőre nem tűnnek logikusnak, egyik-másik döntés pedig kifejezetten furcsának hathat, ugyanakkor a nagy egészet szemlélve és a történet előrehaladtával később értelmet nyernek.

Természetesen a látványvilág lesz az első, ami szembetűnik majd mindenkinek. Pixel art, persze, de nem az a dilettáns, öncélú fajta, aminek egyetlen szerepe a nosztalgia húrjainak pengetése és a grafikus lustaságának leplezése. Itt a karakterek és pályaelemek mindegyikén látszik, hogy mekkora odaadással készültek. Egyértelműen olyan hatást kelt, mintha nagy felbontású modellek „lebutított” verzióit látnánk. A táj, az épületek és nem utolsósorban hőseink ruházata és mozgásuk szívmelengetően szépre sikerült, a rajzfilmes átvezetők pedig kifejezetten hangulatosak. Bár a játékmenet meglátásom szerint egy kézi konzolon érezheti magát a legjobban, a színes és változatos világ igenis TV-ért kiált, főleg a dinamikus fények miatt. Ha pedig ide vesszük a mesteri zenei aláfestést, amelyhez a Chrono Trigger zeneszerzője, Yasunori Mitsuda is hozzájárult, akkor garantált, hogy mosolyogva töltünk el jó pár órát a játékkal.

És lesz is mivel, hisz a retró dizájn mellé csak egy részben retró játékmenet társul, a fejlesztők újítottak egy-két dolgon. Először is nincs több random encounter. A szörnyek és más ellenségek szabadon kóricálnak a pályán, tudjuk, hogy mibe keveredünk a kaland során, nem ugrik ránk semmi a bokorból. Ezzel összefügg, hogy a játék egyáltalán nem igényel grindolást, aminek okán a Sea of Stars normális terjedelmű, nagyjából 20-25 óra alatt végigvihető. Ez az idő pedig el fog repülni, mivel a harcok, attól függetlenül, hogy egy körökre osztott játékról van szó, aktív részvételt kívánnak meg a játékostól. Például az alap támadásunkat összeköthetjük egy második csapással, ha akkor nyomjuk meg a megfelelő gombot (PS-en az X), amikor betalál az első támadásunk. A játék igyekszik ugyan lazán kezelni a dolgot, és meggyőzni minket arról, hogy ezt bónuszként kezeljük, ne pedig kötelezően követendő példaként, de az első komolyabb boss harcom során, amikor már hárman voltak a csapatomban, enélkül az időzítés nélkül egyszerűen nem tudtam elég sebzést bevinni. Jó reflexekkel és az ellenségek mozdulatsorának kitapasztalásával hárítani is tudunk majd, hogy csökkentsük a beérkező sebzést. A harcok során az ellenségek különleges támadásokat is használhatnak, aminek előkészítéséhez adott számú kör szükséges. Ha ez idő alatt a megfelelő számú és típusú csapást visszük be (pl. két vágó és két zúzó csapást), akkor megszakíthatjuk a támadás előkészítését.

Beszéltem már a pályák látványáról, azonban a rajtuk való navigálásról még nem, holott ez is a Sea of Stars egyik újítása. Olyan sok vertikális navigáció és platformer feladvány szegélyezi az utunkat, hogy már-már úgy éreztem, hogy a Super Mario RPG és a Chrono Trigger mellett a Sand of Time-trilógia is hatással volt a készítőkre. A világban való elmerülést segíti, hogy a harcok nem egy szeparált zsebdimenzió arénájában zajlanak, hanem magán a konkrét pályán. Amikor ellenségbe botlunk, átmenet nélkül kerülünk át a felfedezésből harci módba, az összecsapások végeztével pedig szinte azonnal visszatérhetünk a kalandba, így az egész élmény még gördülékenyebb. Ez is hozzájárulhatott a részletesen kidolgozott karakterek elkészítéséhez, hisz amíg a Final Fantasy VII-ben is a térképen kóricáló karakterek és az összecsapások modelljei között ég és föld volt a különbség, itt ennek a váltásnak köszönhetően ugyan annak a modellnek kell harcolnia, mint amelyik a térképet járja be.

Érdekesség, hogy bár a készítők mellékküldetésekként kezelik a gyűjthető tárgyakat vagy a horgászást, valójában igazi mellékküldetésekről nem beszélnék a játék kapcsán. Ezek inkább aktivitásoknak minősülnek szerintem, plusz időtöltésnek. A gyűjtögetés ráadásul nagyrészt a fő küldetés mentén történik, így csak annyi a dolgunk, hogy minden utunkba kerülő ládát kinyissunk. Ennek személy szerint örültem, mert ez is csak erősítette azt az érzetet, hogy a 100-plusz órás címekhez képest egy sokkal tömörebb és összeszedettebb alkotásról van szó.

A Sea of Stars számomra kettő negatívuma is igen szubjektív: az egyik, hogy nem kapunk zónatérképet, a memóriánkra van bízva, hogy mi merre van. Szerencsére nehéz eltévedni, ettől függetlenül sokszor jól esett volna legalább egy sematikus vázlat. A második inkább megszokás kérdése, ugyanis a játék elején a vertikális pályaelemek elhelyezkedését nagyon nehéz kivenni, így volt, hogy céltalanul barangoltam egy-két percig, mire rájöttem, hogy az, amit falnak nézek, az egy oszlop, és megmászható.

A készítők összességében nem bíztak semmit a véletlenre, a Sea of Stars talán az egész évtized leginkább kezdőbarát JRPG-je, ráadásul könnyen hozzáférhető kapudrog: már a megjelenés napján elérhető az Xbox Game Pass és a PlayStation Plus Extra kínálatában. A Sabotage csapata igyekezett megalkotni a számukra ideális körökre osztott RPG-t, ami egyszerre lett a hardcore rajongók, a nosztalgiázni vágyók és a műfajjal ismerkedők számára is a legkönnyebben ajánlható játék ebben a műfajban.

A Sea of Stars 2023.08.29-én jelent meg PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re én Nintendo Switch-re. Mi PlayStation 5-ön próbáltuk ki a játékot.

Kapcsolódó cikk

• 2023 legjobb játékai - szerintünk