Mindannyiunk számára nehéz volt csupán három címre leszűkíteni a tavalyi év nagyszerű felhozatalát, de persze a legkiválóbb címek közt is akadtak kedvenceink. Ennek megfelelően a felsorolás teljesen szubjektív, vagyis a szerkesztőink idén sem feltétlenül a legnépszerűbb, egekbe pontozott címeket próbálták összeválogatni, hanem azokat az műveket, amelyek a legtöbb örömöt szerezték számukra - természetesen azért a megkerülhetetlen sikercímek így is be-beköszönnek a válogatásokon. Lássuk tehát, hogy melyek voltak 2023 legjobb játékai - szerintünk!
Baloo kedvencei:
3. Darkest Dungeon II
Sajnos majdnem minden aspektusában gyengébb lett a Darkest Dungeon II, mint elődje, mégis egy roppant addiktív roguelike tud lenni hosszú órákon keresztül. Valamint az sem elhanyagolandó tény, hogy a Red Hook Studios próbált egyet csavarni a formulán, és nem még egyszer ugyanazt a receptet letolni a torkunkon, ami mindenképpen megsüvegelendő. Reméljük a DLC-k jobbak lesznek, mint az első rész esetében (egyelőre sajnos nem úgy tűnik).
2. Warhammer 40 000: Darktide
Xbox Series X/S-re idén jelent meg a Darktide (PC-re is majdnem befért volna a decemberi premierrel), ezért úgy érzetem felkerülhet a listára - pláne mivel a konzolos megjelenésére végre kezd magára találni a co-op móka! Messze van még a Vermintide II nagyságától, de remélhetőleg a Fatsharknál a lelkesedés nem csillapodik, és akkor a patkánypüfölős alteregó mellett a sci-fi tesót is odalehet rakni a Left 4 Deadek mellé, mint a legjobb négyjátékos kooperatív élmények, amik valaha készültek.
1. Baldur’s Gate III
Brutális backlogom van az idei tripla A-s címekkel (ezért sincs a listámon az Alan Wake II), de valószínűleg majdnem mindegy mennyit tudtam volna lecsekkolni közülük, mert - akárcsak 2020-ban az Early Access esetében - nálam a Larian játéka überelt mindent. Aki az elmúlt pár hónapot nem kómában töltötte, bizonyára tudja, hogy a Baldur’s Gate III mennyire jól sikerült (bár ez a zseniális Divinity II: Original Sin után közel borítékolható volt), ami viszont ennél is fontosabb, hogy a belgák cRPG-je (akárcsak tavaly az Elden Ring) egy jelenség lett a videojáték-iparban, és megmutatta, hogy a játékosoknak, akik ilyen élményekre vágynak ideje átkalandozni a dupla A-s játékok piacára, mert a pénzügyi döntések uralta nagy tesókat a saját stúdióik fojtják meg szép lassan.
barackostej kedvencei:
3. Star Wars Jedi: Survivor
A technikai malőrök és az év végi hajrá picit elhalványította a Jedi: Survivor fényét, pedig az utóbbi évek legjobb Star Wars címét kaptuk meg a képében. Habár a teljesítménnyel konzolon sem voltam kibékülve, a hihetetlenül jól megírt történet és a kibővített játékmenet több mint 20 órára képes volt odaszegezni a tévé elé – az utolsó harmadát konkrétan egy indításra toltam végig. A tökéletes második rész – így lehetne röviden jellemezni a Jedi-sorozat folytatását, amit nehéz lesz túlszárnyalni a trilógia befejező darabjával.
2. Cyberpunk 2077: Phantom Liberty
Szintén betalált a Cyberpunk 2077 hatalmasra hízott kiegészítő csomagja, a Phantom Liberty. A CD Projekt RED lubickolt ebben a kémsztorival átszőtt, félig-meddig poszt-apokaliptikus világban. Zseniális karakterek, kiváló jelenetek és érdekes mellékkontentek jellemezték a csomagot, amivel végre az utolsó simításokat is elvégezték a fejlesztők. Habár maga a pakk megérdemelte a tapsot, abba azért szomorú belegondolni, hogy három év kellett a játék befejezéséhez a megjelenés után – a PS4 és Xbox One tulajok pedig ezúttal is hoppon maradtak.
1. Alan Wake II
Sejtettem, hogy jó lesz az Alan Wake II, azt azonban álmaimban sem gondoltam, hogy nemcsak a Remedy, de az év legjobb játékaként emlegetjük majd. Csavaros, meghökkentő és összetett története rendkívüli csemege azoknak, akik unják a megszokott sztorisablonokat, mely még hetek múlva is markában tartja a játékos gondolatait. Mint a legtöbb remekmű esetében, ezt sem ajánlanám bárkinek, de ha szereted a finnek stílusát, mindenképpen érdemes kipróbálni.
Májkül kedvencei:
3. Lies of P
Kétség sem férhet hozzá, hogy a FromSoftware által megteremtett soulslike műfaj ékkövei eleddig egytől-egyig a japán stúdió berkeiből kerültek ki. Ugyan az elmúlt években többször tűnt úgy, hogy egy „külsős” fejlesztőcsapat odaérhet melléjük a csúcsra, de minden alkalommal becsúszott valami hiba, ami miatt végül esélyük sem volt a trónfosztásra. Aztán jött a dél-koreai Neowiz Games és a Lies of P képében nemcsak a legjobb nem-FromSoftware készítette soulslike-ot dobták össze, hanem mindeközben kimondva-kimondatlanul tisztelegtek a kizárólag PS4-re megjelent Bloodborne előtt is. Számomra már az előbbi is elég lett volna ahhoz, hogy felkerüljön az év végi listámra, de utóbbi miatt egyenesen kötelező volt helyet szorítanom neki a dobogón, mivel kizárólag PC-n játszva én minden jó konzolos buliból kimaradok, vagy csak sok évvel később juthatok be. Na sebaj, a Lies of P-nek hála legalább kaptunk egy remek kis alternatívát, amivel elüthetjük az időt a Nagy Öreg számítógépes eljöveteléig, legyen az akármilyen messze is.
2. Dave the Diver
Egész életemet végig kísérte a tengerek és óceánok szeretete, ami egészen Steven Spielberg eredetileg 1975-ben megjelent tökéletes klasszikusáig, a Cápáig nyúlik vissza. Gyermekkorom meghatározó élménye volt az a pillanat, amikor először nézhettem meg egy ismerősünk jóvoltából, és én onnantól kezdve mindmáig imádom az elejétől a végéig, hiába láttam azóta többszázszor is. Ezt követően gondolom senkit sem fog meglepni, hogy a Dave the Diver számomra szerelem volt első látásra. A végtelen kékség, a megannyi felfedezésre váró titok és a könnyed hangulat rögvest magával ragadott, és nem is eresztett a történet legvégéig. Folyamatosan újra és újra alámerültem az ismeretlenbe, hiszen ki tudja, milyen érdekes élőlényt fogok találni legközelebb, amit aztán lelkifurdalás nélkül vágatok fel a Kurosawa-filmeken edződött szakáccsal, majd tálalok a nagyérdeműnek. Hát igen, egy valódi szusibár működtetése nem is annyira egyszerű feladat.
1. American Arcadia
Most így visszanézve a 2023-as évre eszméltem rá igazán, hogy mennyire erős időszak is volt ez videojátékos fronton. Azonban hiába a megannyi szép emlék és a rengeteg játékkal eltöltött kellemes órák tömkelege, számomra a tavalyi év legnagyobb élményét egy kis csapat által megálmodott csoda okozta. Ez lenne az American Arcadia, aminek kiindulópontja egyáltalán nem egyedi, sőt, kifejezetten sokat merített a Truman Show, illetve a Sziget alapjaiból, de aztán ahová és ahogyan a fejlesztők kifuttatták ezt az egészet, az egyszerűen lenyűgöző. Ötletes megoldások garmadája, folyamatosan megújulni képes játékmenet, valamint lehengerlő, a 70-es éveket tökéletesen megidéző audiovizuális körítés jellemezte az egész kalandot, ami végül egy zsigerig hatoló, felejthetetlen befejezésben csúcsosodott ki, a stáblista előtti utolsó mondat pedig remekül reprezentálja a mai társadalom legnagyobb problémáit. És akkor még a kellően pimasz, mégis imádnivaló, direkt a játékhoz írt Don’t Be a Fool zeneszámról nem is beszéltem, ami azóta is betonbiztosan ott rostokol a lejátszási listám élén, és egy darabig biztosan nem talál majd legyőzőre. Ahogy az American Arcadia sem, ami mindent egybevetve korántsem egy hibátlan játék, de az élmény, amit átad, az egyszerűen tökéletes és örök.
Osan kedvencei:
3. Worldless
Sokat töprengtem azon, hogy a Worldless vagy az EA Sports UFC 5 kerüljön a 3. helyre nálam. Egyrészről az MMA-játékokat mindig is imádtam, és amióta nálam van a UFC 5, nem telt el olyan hét, hogy ne vettem volna elő, másrészről viszont a Worldless-nek sikerült meglepnie minden tekintetben. Ugyan nem tudom pontosan, hogy milyen célokat tűztek ki az alkotók a játéknak, de szerintem az összeset sikerült elérnie. Szórakoztató játékmenete tele van kihívásokkal, melyek remekül megfűszerezik az összképet, a látványvilág lenyűgözően átgondolt, de mégis egyszerű és az a meditatív hangulat, kis túlzással élve transz, amit sikerül létrehoznia a játéknak, egyszerűen csak beszippant és nem enged.
2. Sea of Stars
Ahhoz képest, hogy gamernek tartom magam sajnos kimaradtak a régivonalas körökre osztott RPG-k, de szerencsére a Sabotage stúdió munkájának hála sikerült kipróbálnom a műfajt és egyszerűen imádom. Valószínűleg hozzátett ehhez az is, hogy a Solstice harcosok története képes meglepetéseket okozni és az utunk során hozzánk csapódó társak nem csak karaktereink szívéhez kerülnek közel. Remek szórakozást nyújt a Sea of Stars mind a műfajban járatosoknak, mind nekünk, kezdőknek, sőt számunkra egy tökéletes belépésipont lehet a körökre osztott RPG-k világába.
1. Baldur’s Gate III
Világéletemben vonzottak a szerepjátékok, de sajnos sosem hozta úgy a sors, hogy egy baráti közösséggel le tudjak ülni például Dungeons and Dragonst játszani, így megmaradtak számomra az olyan mesterművek, mint a Mass Effect-trilógia, a Dragon Age-játékok, a Kingdom Hearts-játékok vagy éppen a The Witcher III – meg persze a játékkönyvek. A Larian stúdió játéka viszont elhozta digitális eszközeinkre a valószínűleg legfelhasználóbarátabb szerepjáték-adaptációt a Baldur’s Gate III-at. Be kell vallanom, hogy még közel sem járok a játék végénél és biztos vagyok benne, hogy nem csak egyszer fogom végigjátszani, de az a szintű odafigyelés, ami már az első perctől tapasztalható, nem engedi, hogy más játékot írjak az első helyemre. Szerelemprojekt a Baldur’s Gate III – ahogy ez látható a stúdió hozzáállásában is – és nem véletlen a körülötte kialakult hype. A fejlesztőcsapat ismeri az alapanyagát, így a bonyolult szabályrendszereket és összefüggéseket is sikerült leegyszerűsíteniük annyira, hogy az mindenki számára élvezhető legyen, de mégse veszítsen értékéből a hardcore rajongók szemében sem. Órákat lehetne csöpögni a játékról és sokan meg is teszik – nagyon helyesen -, így a részemről elég annyi is, hogy: Kötelező mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a szerepjátékok iránt.
pandaril kedvencei:
3. Dredge
A rengeteg indie cím közül, amelyekhez idén volt szerencsém, a Dredge hagyott a legmélyebb nyomot bennem. Sőt, még a AAA-címek is elbújhatnak mögötte, mivel nem éreztem még egyszerre vágyat arra, hogy játsszak egy játékkal, miközben egyértelmű viszolygást is érzek a gondolattól. A kikapcsoló halászást a Lovecraft-i őrülttel és horrorral vegyítő játék vizuálisan is emlékezetes, a stilizált látvány és a késsel vágható atmoszféra miatt még évek múlva is emlékezni fogok erre a kalandra.
2. Fall of Porcupine
A gyönyörű grafika és a kisvárosi hangulat ne tévesszen meg senkit, egy kőkemény drámai történetet kapunk az egészségügyi dolgozók mindennapjairól és a betegekkel való kapcsolatukról. Mivel számomra nem ismeretlen ez a pálya, így hatványozottabban átéreztem az eseményeket, a döntéseink következményeit és az elkerülhetetlen veszteséget. Nem túl rövid játék, és egyes minijátékok is indokolatlanul fel tudják tolni az ember vérnyomását, de erősen ajánlott átélni ezt a játékot úgy szakmabelieknek, mint kívülállóknak.
1. Avatar: Frontiers of Pandora
Lehet, hogy az élmény frissessége végett, de számomra az év legjobb, általam is játszott új játékát tisztelhetjük a Ubisoft alkotásában. Igen, persze, „Far Cry: Pandora”, de én ezt inkább pozitívumként fogom fel, hisz a sorozat legjobbjait idézi, az Avatar világa pedig közel áll hozzám. Az a mértékű szabad bejárás, amit a játék már szinte az elején biztosít számunkra, eléggé újszerűnek hat, a látványtól letesszük a hajunkat, és bár a harcrendszer nem a legkönnyebben hozzáférhető, ha megtanuljuk, hogy mivel mire érdemes lőni, akkor drasztikusan megugrik a játék élvezeti faktora.
sirdani kedvencei:
3. Ready or Not
Laggol, akad, szaggat, rossz az irányítás kiosztása, botrányos az AI és még a hitbox is néha bugos… Mindennek ellenére ha létezik FPS, melynél érezni lehet a fejlesztők határtalan szeretetét a projektjük iránt, akkor az garantáltan a Ready or Not. A S.W.A.T.-játékok hangulatát hibátlanul megidéző alkotás gyakorlatilag minden pillanatában képes meglepni valamilyen olyan aprósággal, melyben megvillantja a brutális mélységét. Ez lehet egy apró, kontextusfüggő animáció, amit az első 10 órában észre se vettem, vagy a rosszfiúk viselkedésének körről körre való változása, minimális önismétléssel. Az biztos, hogy a VOID Interactive csapata egyetlen apró részletnél sem választotta a könnyebb utat, a játék minden egyes pillanatán érezni lehet az alapos tervezést és a gondos kivitelezést. Csak hát utóbbin még kellene mit csiszolni…
2. Hogwarts Legacy
Biztos, hogy minőségét tekintve a Hogwarts Legacy egyetlen kategóriában sem alkotott igazán kimagaslót; a grafika nem váltja meg a világot, a gameplay sokszor túlságosan leegyszerűsített, a küldetések közt rengeteg a fetch quest, a történet pedig azért nem kevéssel marad el az eredeti Harry Potter-sztorik által belőtt szintjétől. Viszont azok, akik vevők Rowling világára, és van bennük egy kicsi teaboo-beütés, egyszerűen nem találhatnak szórakoztatóbb és hangulatosabb kalandot a Hogwarts Legacy-nél. Roxfort ódon kastélyának, a Tiltott rengetegnek és Roxmorts-nak a bebarangolása, a milliónyi tennivaló, a csúcsra pörgetett hangulat és a varázslatosan elkapott atmoszféra együttesen nekem az év egyik legnagyobb élményét adták.
1. Baldur’s Gate III
Nem örülök, hogy ez a játék szerepel a toplistám csúcsán, mert egyrészt túlságosan olcsó és biztonságos húzás a Larian alkotása mellé tenni a voksunkat, másrészt pedig a játék műfaja nem igazán állt kezdetben közel a szívemhez. De aztán túljutottam a karakterkészítésen, a jó hosszú bevezető pályán, és rá kellett eszmélnem, hogy hiába tűnik a felszínen úgy, hogy egy gagyi randiszimulátorban próbálom összehozni a 110 centis púpos gnómomat egy lángoktól izzó, félmeztelen, két méteres barbárnővel, valójában itt mégiscsak egy kihagyhatatlan játéktörténeti mérföldkővel van dolgom. Azt a tartalommennyiséget, mélységet, összetettséget és szabadságot, amit a Larian csapata tálcán kínál a Baldur’s Gate III játékosainak, egyszerűen az étvized hibája kihagyni, független attól, hogy előzetesen mennyire mozgatott meg bennünket a műfaj.
szlav kedvencei:
3. Forza Motorsport
A Forza keményvonalas(abb) ágának régóta várt új etapja nem lett hibátlan, hiszen néhány komolyabb technikai baklövésbe még most is csúnyán bele lehet szaladni, az azonban kétségtelen, hogy messze túlszárnyal mindent, amit ma a Microsoft konzoljain ebben a zsánerben játszani lehet. A fantasztikus Gran Turismo 7-tel egy pályára álló, és az iramot sikeresen tartó versenyjáték online mérkőzéseit mindenkinek meg kell tapasztalnia, aki szereti a hasonszőrű címeket, és mivel én a megjelenése óta napi szinten gurulok legalább pár kört a Forza Motorsporttal, nem hiányozhat a top 3-as befutóim közül sem.
2. Diablo IV
Sokat vártam arra, hogy újra Sanctuary világában mészárolhassak, a Diablo IV pedig a gyönyörű látványával, fluid harcrendszerével és a nem túl tolakodóan MMO-sított világával minden várakozásomat felülmúlta. A kampány fantasztikus volt, a kései grind kellően addiktív, és habár mint mindenki másnak, úgy nekem is megrendült a bizalmam kissé a Blizzardban a döcögős első szezon során, azóta világossá vált, hogy izgalmas jövő áll a játék előtt. Bármikor szívesen merülök le egy-egy Nightmare Dungeon mélyére, ugyanezt pedig nem mindig mondhattam el a korábbi részek endgame tartalmairól.
1. Alan Wake II
Az Alan Wake II számomra nem csupán az év legnagyszerűbb játéka (a Baldur’s Gate III-mal még inkább csak ismerkedek), de minden idők egyik legnagyszerűbb címe ebben az egyre komplexebb műveket termelő médiumban. A Remedy lehengerlő stílusa és Sam Lake mesteri rendezése káprázatosan csúcsosodik ki az önmagába spirálozó narratíva és metanarratíva hátborzongató őrületében, az pedig milyen menő már, hogy a régi FMV-s megoldások újra teret nyertek a mainstream videojátékokban! Órákig tudnék ömlengeni az Alan Wake II zsenialitásáról, így csak azt emelem még ki, hogy milyen remek döntés volt a finnek részéről, hogy a Resident Evil-játékok irányába tekintettek a játékmenet megreformálása során - az új megoldások messze felülmúlják az első rész érdekes, de nem túl jól öregedő mechanikáit. Ha az Alan Wake első része egy tó volt, akkor a folytatás egy óceán, ez pedig nem kis dicséret tőlem, hiszen a zseblámpás író kalandja mindig is a legnagyobb kedvenceim közé tartozott.
wilson kedvencei:
3. Star Wars Jedi: Survivor
A Metal Gear Solid 3 óta nem nézek videókat játékokból, melyek érdekelnek, és nem is olvasok róluk, így mindig meglepetésként ér szinte minden - a Jedi: Survivor pedig talán az év egyik legnagyobbja volt. Mert a Fallen Order élvezetes volt, de a folytatás generációkat ugrik előre minden téren: modern metroidvania még soha se volt ennyire élvezetes és tartalmas, a Star Wars-világot pedig úgy sikerült megragadni és életre kelteni, melynek okán a Jedi: Survivor gondolkodás nélkül a Star Wars-adaptációk egyik legnagyobb csúcsa. Csak ne lenne olyan messze a harmadik rész!
2. Baldur's Gate III
A Divinity: Original Sin 2 után egyértelmű volt, hogy a Lariannál nem létezik jobb választás a harmadik Baldur's Gate elkészítéséhez, az első korai hozzáférésű verzió pedig ezt kiválóan megerősítette, így valósággal elrepült az idő, mire megérkezett a végleges - ahogy az a röpke 100 óra is, ami a végigjátszással telt. Felejthetetlen szereplők, grandiózus kalandok, lélegzetelállító helyszínek, örök emlékül szolgáló jelenetek. Bár a befejezés kissé sietős lett, nemcsak elődeihez tudott méltó mód felnőni, de a műfaj modern iterációját is évekre meghatározta.
1. The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom
Talán egy pillanatig se volt kérdéses, hogy a Tears of the Kingdom platformjának meghatározó játéka lesz, arra azonban egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy a lélegzetelállító és felejthetetlen Breath of the Wild után a sorozaté is. Számomra a TotK nem csupán az egyik leghangulatosabb, leggazdagabb Zelda-epizód, amit valaha csináltak, de az egyik leginnovatívabb játék is, melynek ambícióinál csak ötletei hatalmasabbak - és a hagyatéka, mellyel minden idők legjobbjai közé került.
zoenn kedvencei:
3. Alan Wake II
A Remedy talán az egyetlen olyan stúdió, amely játékról játékra képes fokozni a minőséget. Az Alan Wake II kétségtelenül Sam Lake brigádjának abszolút mesterműve - mind történetmesélés, mind a túlélőhorror-mechanika szempontjából. Egészen elképesztő, hogy milyen részletekbe menő az egész rémálom, ami a főszereplőinket éri. És amikor azt hiszed, nem lehet tovább fokozni a finn agymenésekkel teletömött izgalmakat, koppansz egy nagyot, mert olyan fordulatot kapunk az arcunkba, amitől tátva marad a szánk.
2. Super Mario Bros. Wonder
Első ránézésre csak egy újabb 2D-s Mariónak tűnik a Wonder, de az igazi mélységek már viszonylag korán előjönnek. Az új képességek és power-upok szó szerint a feje tetejére állítják az évtizedek alatt finomodott játékmenetet, a pályák egytől-egyik színes és emlékezetes biomák, és végre annyi kihívást találunk az új részében, amennyit elvisel a gyomrunk. Nem könnyű, de nem is túl nehéz - a Nintendo jól tudja, hogyan kell a képernyők elé szegezni a gyermeki lelkesedéssel megáldott játékost.
1. The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom
A nyitott világú RPG-k non plus ultrája, korunk egyik szinte hibátlan játéka, amelynek minden egyes bitje a helyén van. Egy alapból szinte tökéletes alapokra építkező monstrum, amely nem süllyed meg a hatalmas súly alatt. Link új képességei - főleg a mindent mindennel összekovácsoló Ultrahanddel - elképesztően addiktív szórakozást nyújtanak, a program a játékos kezébe adja a gyeplőt, nem próbál korlátok közé szorítani. És akkor még nem is említettem, mennyi kaland vár ránk az újabb hivatkozási pontként szolgáló Tears of the Kingdomban. Csak annyit mondhatok, hogy ezt egyszer mindenkinek át kell élnie!
Kapcsolódó cikkek
1. Resident Evil 4 Remake
2. Spider Man 2
3. Mortal Kombat 1/ Synapse
Rühellem az open world játékokat, mert a legtöbb példány olyan, mint amikor rendet kell tenni az asztalon a Windows 95-ben és egy másodállás keveredése. De ahogy a BotW után amennyire senki sem gondolta, hogy meg lehet még ezt is még fejelni, úgy rendesen meg is fejelték a japánok. Olyan dolog ez, mint a Mass Effect első része után a második... Amikor mindenki könyörgött, hogy csak mindent hagyjanak úgy és el ne rontsák, aztán letettek az asztalra egy háromszor olyan jó folytatást. Eleve nem egy alap dolog, hogy egy Zelda játéknak közvetlen folytatása jön, de ez rendesen a négyzetre emelte azt az élményt, ami azt mondja, hogy igenis van létjogosultságuk az open world játékoknak. Ráadásul ha megnézzük, hogy technikailag mi lehetséges és mit nyújt ez a játék, akkor meglátjuk, hogy a telefonodnál fele olyan erős Switch jócskán a jövőből jött és a mai prémium gépek és a hozzájuk való beképzelt fejlesztők ezt nem fogják tudni egyhamar utána csinálni .
2. Baldur's Gate 3
Nem azért második, mert ne lenne egy örök érvényű mestermű. Nem tudom mit lehetne hozzátenni a Larian játékaihoz és mit lehetne még mondani róluk. Ez van, amikor jó a stúdió, jó a főnök, jó az elképzelés és jó a szándék. Végső soron nagyon örülök, hogy a megfelelő csapat készíthette el a megfelelő játékot. Sok mindenről tudok ömlengeni, de a kedvenc játékaimról nem. Ezek olyan játékok, hogy érdemes miattuk szabit kivenni és azok az anyagok, amik bármikor visszarepítenek a gyerekkorba és az akkori, akár 10+ órákra is beülős, teljesen beleélős játékmenetekbe. Ha világosban kezded, akkor sötétben fejezed be. Ha sötétben kezded, akkor később áthatol a a fejhallgatón a hajnali madárcsicsergés. Tipikusan az a játék, ami miatt átgondolod, hogy itt maradsz-e, vagy pedig új életet kezdesz Mexikóban.
1. Alan Wake 2
Gyerekkoromtól kezdve a kedvencem volt a túlélő horror. A mai napra eljutottunk odáig, hogy a sokat olvasott és semmivel sem játszott játékos szidja a tank irányítást és a fix kamerát úgy mint a mókus az erdőtüzet. Nem is az a baj, hogy úgy hangzik ez a fajta hozzáértés (hiánya), mint ha valaki azt mondaná, hogy egy autószimulátort nem lehet jól nyomni kormánnyal és pedállal... hanem az, hogy internete ma már mindenkinek van és nettó hülyeségeket visszaolvasni mindenkit tud. De ha a stílusnak van alapja és gyökere, akkor az a Resident Evil és a Silent Hill. Minden horror cím ezekhez vezethető vissza és az 1996-os Resi 1, valamint az 1999-es Silent Hill 1 mellé elég hihetetlen módon csak 2023-ban érkezett meg egy újabb játékipari és azon belül a túlélő horror műfaján belüli mestermű, ami újat is tudott mutatni. Mint elveszett és megkerült édestestvére a legendáknak az Alan Wake 2, amint egy magát utoljára megmutató, de semmiképp sem kisebb horderejű tényező színre lépett, hogy lazán megnyomja a nagy piros gombot azon a panelen, amit mindenki izzadva, keményen alibizve és a lényeget shoot 'em up-ba belemagyarázva, mintegy teljesen mással helyettesítve kerülgetett...
Új legenda született. A TotK és a BG3 jól és még jobban csinálta meg a jót, de az AW2 egy, mint a múltból egy időgép által régi-új komponensként lépett elő abban a kategóriában, amit egy jó 20-30 évig mindenki másolni fog, vagy ihletet merít belőle. Kérdés nélkül 2023 legjobbja.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.