A FromSoftware a Demon’s Souls játékukkal útjára indított egy teljesen új műfajt, mely az azt követő másfél évtized egyik legmeghatározóbb jelenségévé vált a videojátékiparban. Sok kiadó igyekezett meglovagolni a Dark Souls-széria által népszerűvé vált trendet, és megalkotni a saját elképzeléseiket a már jól ismert recept alapján. A hozzávalók közé tartozik többek közt a high-fantasy elemekből építkező, varázslatos világ, a zseniális és összetett pályadizájn, valamint a kihívásokkal teli, ám mindvégig fair játékmenet és harcrendszer. Ilyen játék volt a 2014-ben megjelent Lords of The Fallen is, melynek nem igazán sikerült megragadnia a FromSoftware játékaiban oly jól működő elemek eszenciáját, és mindvégig egy átlagos, vagy inkább az alatti élményt nyújtott. Csodával határos módon azonban a CI Games, és vele együtt a Lords of the Fallen-franchise is kapott egy második esélyt, így 2023-ban egy reboot formájában tért vissza az alkotás. A megjelenését megelőzően közzétett videók és előzetesek nagyon sokat ígértek, de vajon sikerült-e beváltania a hozzá fűzött reményeket, vagy újfent csak egy felejthető Dark Souls-utánzatot kaptunk?
A Lords of the Fallen az Unreal Engine 5 játékmotorral készült játékok első hullámával érkezett, és ez sajnos a szó negatív értelmében meg is látszik rajta. Habár a technológiában rengeteg potenciál rejlik, elképesztően szép techdemókat láthattunk már vele, és tagadhatatlan, hogy felgyorsítja a fejlesztési időt is. Ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy jelenleg még közel sem kiforrott dologról beszélünk, vagy legalábbis a fejlesztők nem tudják még kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. A Lords of the Fallen ékes példája ennek, ugyanis nem is néz ki különösebben szépen, cserébe kritikán aluli teljesítménnyel fut konzolokon.
Két grafikai beállítás közül választhatunk, a Quality mód 1440p@30fps-t nyújt, míg a Performance mód FullHD felbontás mellett 60fps-t kínál. Mindkettővel súlyos problémák vannak, amik sokszor a játszhatóság rovására mennek. A FromSoftware játékaiból jól ismert frame-pacing gondok itt is tettenérhetők, ám ennél súlyosabb probléma az, hogy Performance módban nagyon gyakran leesik az fps-szám VRR-tartományon kívülre, ami borzalmas játszhatóságot nyújt, ezáltal lerontva a játékélményt. És ez a jelenség konstans megfigyelhető a játék szinte minden szegletében, hiába érkezett már a számtalan patch hozzá, ezek éppen csak játszhatóvá tették a Lords of the Fallent, ám a problémák továbbra is fennállnak. Mindez pedig megbocsáthatatlan egy olyan játéknál, melyben kulcsfontosságú a gyors reakcióidő és kevés hibázási lehetőséget enged a játékosnak.
Szerencsére a játék világának művészeti megvalósítására nem lehet panaszunk. A Lords of the Fallen egy varázslatos, ugyanakkor elborzasztó világot tár elénk meglepően változatos helyszínekkel. Ilyen szempontból nagyon hasonlít az Elden Ringre, Axiom birodalmában ugyanúgy találunk sötét katakombákat, bányát, barokk stílusú kastélyt, mérgező mocsarat, hófödte hegyeket, virágzó sztyeppét és még megannyi helyszínt. Ami viszont megkülönbözteti a többi Soulslike-játéktól a Lords of the Fallent, az az úgynevezett Umbral világ, mely Axiom másvilági megfelelője, ahol a holtak és sötét lelkek élnek.
Az Umbral világba bármikor bepillantást nyerhetünk mágikus lámpásunknak köszönhetően, de halálunk után is ide csöppenünk, hogy második esélyt kapva vegyük fel a harcot az ellenséggel. Érdekesség, hogy az Umbral világban élő lények nincsenek ráhatással Axiom világára, viszont ez visszafelé nem érvényes, az evilági szörnyek ugyanúgy megtámadhatnak minket a másvilágban is. Sok időt nem érdemes az Umbralben töltenünk, ugyanis az idő múlásával egyre több és egyre erősebb sötét lélek lepi el azt, és gátol meg minket az előrehaladásunkban. A pályarészek bizonyos pontjain szerencsére van lehetőségünk kiszabadulni innen, azonban minden egyes világváltás komoly kockázatokat rejt magában, sosem érezzük majd magunkat biztonságban a másvilágon.
Az Umbral egy teljesen új dimenziót nyit és egy extra mélységet ad a játékhoz. Számos ponton kell majd önszántunkból áttérnünk ebbe a világba, hogy az odáig elzárt területekre juthassunk, vagy épp különféle puzzle-feladványokat oldhassunk meg. A harcok során is meghatározó szerepet tölt be a másvilág, hiszen a lámpásunk segítségével lehetőségünk van lelassítani az ellenséget, míg a lelkére végzetes csapásokat mérhetünk. Ezen felül bizonyos ellenfeleket a másvilágban lévő szellemek védelmeznek, őket pedig csak a lámpásunk segítségével pusztíthatjuk el.
Az Umbral papíron nagyon jól hangzik és valóban számtalan lehetőséget rejt magában. Sajnos azonban a CI Games meglehetősen esetlenül élt a kínálkozó lehetőségekkel, és számos olyan dizájnbeli döntést hozott, melyek beárnyékolják és élvezhetetlenné teszik az egész játékot. A Lords of the Fallennel eltöltött közel 40 óra alatt folyamatosan azt éreztem, hogy az Umbral világban való bolyongás csak kizökkent a játékból, és gátat szab annak, hogy élvezhessem a világ felfedezését, lelassítja és megnehezíti az egész játékmenetet. Nem beszélve arról, hogy mennyire egyhangú és unalmas Umbral kietlen és egyszínű világában órák hosszat barangolni. És ugyan valóban szép, hogy az egyes pályarészek össze vannak kötve és teljes egészében bejárhatóak, azonban ezt már nagyon sok Soulslike-játékban láthattuk, ráadásul akár a már említett Elden Ringben ennél sokkal ergonomikusabb formában is.
A Lords of the Fallen egy rettentően fárasztó játék. Egyáltalán nem tiszteli a játékos idejét és türelmét, és az az érzésem, hogy a készítők valamilyen érthetetlen okból kifolyólag direkt akartak undort kiváltani a játékosból. Számtalan idegesítő, átgondolatlan és unfair szituációban találjuk majd magunkat, melyek során nem azt a fajta „jó nehézséget” kapjuk, amivel a FromSoftware játékaiban is találkozhatunk, ami mindvégig fair kihívást nyújt, és ami után megkapjuk az áhított katartikus élményt, miután legyőztük az elénk gördített akadályt. Itt ennek a szöges ellentétjével találkozunk, számtalanszor élhetetlen szituációba keverik a játékost, nem egyszer érezni azt, hogy önhibánkon kívül haltunk meg, ráadásul a balansszal is súlyos problémák vannak. Mindezzel pedig sikerült szinte minden élvezetet és varázst kiölniük a harcokból, melyekből egyébként túl sok van ahhoz, hogy kellőképp elmélyülhessünk a játék világában.
Ezen valamelyest segít az, hogy ebben a játékban a fix pihenőpontokon felül mi magunk is képesek vagyunk ilyen biztonságos helyeket létrehozni a pályák bizonyos szakaszain, így megkönnyítve a továbbhaladásunkat. Azonban ilyen pontokból egyszerre csak egy lehet aktív, továbbá a lehelyezéshez szükséges úgynevezett Umbral Seedből egyszerre csak öt lehet nálunk, ráadásul ezek értékes lelkekbe kerülnek, melyeket a karakterünk és fegyverünk fejlesztésére is használunk. Mindent összevetve papíron jól működik a rendszer, a gyakorlatban viszont kicsit átgondolatlan, ráadásul a világban való tájékozódást is rontja.
A játék egyik érdekessége, hogy a bossokhoz való eljutás sokszor nagyobb kihívást rejt magában, mint maguk a tényleges harcok ellenük. A dizájnjukat tekintve a készítők sokat inspirálódtak a FromSoftware korábbi játékaiból, meglehetősen kevés egyedi és új ötlettel álltak elő, de ugyanez elmondható a játék többi részére is. Legalább a harcok alatt felcsendülő zene valamelyest kárpótol az élményért. Ha pedig nem boldogulnánk a játékkal, akkor bármikor behívhatunk magunk mellé egy segítőt, ilyenkor természetesen a beidézett fél világában nem történik előrehaladás, illetve csupán felezett XP-t kap. Ezen felül az arra vágyóknak lehetősége van megtámadni más játékosokat is, ez az opció a klasszikus multiplayer co-op móddal együtt bármelyik pihenőponton elérhető számunkra, ezzel megkönnyítve a Dark Souls-szériából megismert nyakatekert idézési módszert. A gyakorlatban sajnos nem funkcionál jól a többjátékos mód, legtöbbször egyáltalán nem működik, vagy ha mégis, akkor pedig a lag miatt élvezhetetlen.
A Lords of the Fallen ugyan minden téren előrelépést tudott felmutatni a 2014-ben megjelent elődjéhez képest, habár meglepődtem volna azon, ha ez nem így történt volna. Egy sokkal átgondoltabb és kiforrottabb játékot kaptunk, sajnos azonban ez nem volt elég ahhoz, hogy felnőjön a FromSoftware által lefektetett jelenlegi sztenderdekhez. A fejlesztők ugyan sokat ígértek, ám a játék jóindulattal is csak egy erős közepes, melynek nem sikerült kitűnnie az átlag soulslike-játékok közül. Ez pedig különösen fájó, hiszen nemcsak kiemelkedhetett volna közülük, de akár túl is szárnyalhatta volna Hidetaka Miyazaki alkotásait…
A Lords of the Fallen már elérhető PC-n, PlayStation 5-ön és Xbox Series X/S-en. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.
Attól függetlenül a dlc-t nagyon várom, úgy tünhet hogy nem szeretema játékot pedig de, csak hát na. Eredeti Demons soulst (nem a blueball féle Demons soulesst) meg DS trilógiát nem adnám érte.
És felejtsük el az open worldot ha nem tudjuk érdemben megtölteni, ne a leghulladékabb bossokat használjuk fel 20x (lásd ulcerated tree spirit). Pofátlan input reading, pár játékmeneti identitászavar, érdektelen trash loot tömkelege, töltelék dungeonök, miegymás, ezekből ha lehet nem kérnék a jövőbeli From játékokban. Persze én mit akarok senkit nem érdekel, sokan imádják ezt a full open world dolgot.
Ja és a multi, az Elden ringben az halott. A spirit summon kinyírta a coopot, a pvp meg meh.
Attól függetlenül az utóbbi évek egyik legjobbja, de sok szempontból visszalépés.
Hiába boostolják a grafikát egy soulslikeon, hiába promózzák szép átvezető videókkal, egyszerűen ha okádék a mozgása és harci animációi a karakterednek (99%-ban mész előre és harcolsz) már előre meg lehet jósolni hogy bukta lesz. Az emberek dicsőíthetik a gamet ,de előbb-utóbb kiderül hogy ez a nagy hype csak azért van mert ki vannak éhezve új megjelenésekre a fiatal consumer generáció (ahogy én is 34 évesen ugyanúgy és sok gamet megvettem már amire rábaxtam). Nagyon rosszul gondoljátok sokan hogy a soulslike játékok ereje a nehézségben rejlik, innen szoktam tudni rögtön hogy casual normieről van szó aki youtubereket néz hogy verik szét a kontrollerüket. A soulslike gamek igazi akció rpgk, egyedi atmoszférával és sokféleképpen legyőzhető bossokkal, emlékezetes npckkel és tárgyakkal, érdekes ellenfelekkel amik elleni harcba egyszerűen belemélyülsz, mindig egy gyenge karakterrel kezdesz (élőholt stb) de végül fejlődés után olyan szörnyetegek ellen győzedelmeskedsz mint egy tipikus dicső lovag a regékben. Lusta, hanyag munkákról beszélünk ha egy lotf-hez hasonló hulladék esetében, aki nem tudja ezt leszűrni az első gameplay videó alapján ott komoly gondok vannak tapasztalat terén. Nem csak a soulslike oldalát nézem a gamenek, mert hiába az a profilképem, pont lesz*rom..a játék oldalát nézem és mint játék teljes csőd, mert nem nyúlt élvezetet, örömöt és szórakozást a hanyag technikailag igénytelenség, engem mint playert hülyének néző játék..ez itt a gond ,nem a soulslike. Lehetett volna a game egy tök király kis folytatás amiben kijavítják az 1. rész hibáit, de az 1.-ben több lélek van mint a folytatásban, mert az hiába retek szintén technikailag, legalább van egy kis hangulata. Attól még hogy te elszórakozol egy játékkal az nem lesz 8/10, ugyanúgy ahogy az elden ring is baromi unalmas lesz ha 5x végigvitted, de mégis csak simán belépek egy lv 1 karakterrel és megyek előre újra és újra mert élvezetes az egész, ugyanúgy ahogy a bloodborne, dark souls, stb.
A látványa nekem baromira bejött és ahogy egyre többet játszottam vele annál jobban beszippantott az egész. Az Umbral világ az silány és szerintem bár ez volt a lényege a játéknak, hogy a lámpással tudjuk váltogatni a világokat nekem nem jött be...hagyhatták volna csak a sima Axiom síkot, de akkor nem lett volna a csavar a világok közti átjárásokkal a fejtörőknél/platformok megnyitásánál. Némelyik térkép akkora volt, hogy majdnem eltévedtem, pedig jól kiismerem magam az ilyen dolgokban. A boss-szok tetszettek voltak benne ötletesek, betegek és nehezek is.
Az első résszel össze se kell hasonlítani, mert ég és föld a különbség ennek a javára. Viszont gy From játékhoz képest egyáltalán nem nagy a szakadék és nem sokkal van lemaradva tőle! Nálam sima 8.5-et elvitt a játék, ha az összképet nézem. Én mindig melee karakterrel tolom a souls játékokat, nekem az fekszik nem a varázslás. Nem éreztem lassúnak a játékmenetet és a harcot egyáltalán. Nyílván nem egy Elden Ring, de nem kutyaütő kategória a játék. Én ajánlom simán bárkinek, aki szereti a stílust és ahogy belemélyed , majd rájön, hogy egyre jobb lesz az egész :)
Biztos létezik az a "rajongótábor" akiről te beszélsz, aki úgy működik mint egy futballcsapat szurkolója, de nem gondolnám hogy ez volna az általános, egy nagyon szűk geek rétegen kívül, akik nagyon hangosak, és annyi postot írnak a netre amennyit a többi játékos együttvéve.
Itt a gk -n is vannak sokszor mulatságos beszélgetések. Kedvencem a "pc -n jobban fut" téma, azon mindig jól szórakozom.
Ugyan ez van a soulsborne stílusban is. Ha nem a From csinálta, akkor mindenki megbotlik a legkisebb fűszálban is és a játékot hibáztatja, de az az igazság, hogy még eddig sem kell menni. Sokan már trailer alapján is megmondják, hogy nagy fos az egész. De bezzeg a From játékoknál minden egy hatalmas művészet. Félreértés ne essék, szerintem is a legjobb soulsborn az Elden Ring, amit nem bírtam letenni addig, míg 100% közeli állapotba be nem jártam és le nem nyomtam. De ettől függetlenül: ha From játékban valami egy hatalmas nevetséges szar, akkor mindenki "fú, ez művészet, ez direkt van így, át kell jutnom, bennem van a hiba", ha meg nem From a játék, akkor meg "esse teccik asse teccik isszar usszar hiszti dráma hiszti dráma nyüsz nyüsz". És ez szerintem olyan szánalmas, hogy az valami egészen elképesztő. Akinek nem inge, nem veszi magára.
Másrészt meg sok ezekben a From játékokban is a belemagyarázás és képzelődés, mint ahogy Kojima munkáiban is (amit szintén nagyon szeretek amúgy, de ez nem változtat az igazságon). Amikor a játék legkisebb, nüansznyi dolgát értelmezik és kitalálnak hozzá valami olyat, amit abszolút nem gondolt a készítő, de annyira áhitattal beszélnek róla a youtube videóban, hogy mindenki elhiszi és utána meg azt mondják, hogy "mekkora zseni ez a Kojima, vagy ez a From játék". Minthogy az Elden Ring-ben is van valami textúra, amire iparág épült, hogy magyarázzák Malenia és Miquella kapcsolatát és mélyebb zseniális jelentéseit és mondanivalóit a játékban, aztán valami totál más játékban is megjelent ugyan az a textúra és kiderült, hogy valami fizetős, előre elkészített assetcsomag része volt, amit mindkét játék fejlesztője megvett és felhasznált.
Nyilván, ezzel most nem az egyik kedvenc játékom, az Elden Ring értékeit akarom csökkenteni, de az igaz, hogy néha túl van tolva a rajongás ezek iránt. Pl bármely más játékban baj lett volna, ami az Elden Ring-ben azokkal a megtalálható, ugyan olyan szürke dungeon-ökkel van. Minden esetre, szerintem a legnagyobb önellentmondás az, ha valaki szereti az adott stílust és az ilyen elitizmus miatt elenségesen és negatívan áll hozzá másik, hasonló játékokhoz.
Szerintem a játékokat ugyanazon a skálán kell értékelni, függetlenül attól, hogy épp a From-e a kiadó, vagy valami noname stúdió. Hiszen ugyanannyiba kerülnek a játékok, és épp az aktuális sztenderdnek kell megfelelnie az adott játéknak, amit jelenleg az Elden Ring állított fel ebben a műfajban. És attól pedig NAGYON messze áll ez a játék. És igen, valóban javítottak a performance problémákon, de még mindig nagyon távol van a jótól, de ez még csak a kisebbik gond.
Az ellenségek elhelyezése, mennyisége és sokszínűsége rossz. Nincs rá jó szó, nem élvezetes. Nettó f*szág, ha úgy tetszik. Azokat a részeket se élveztem, amikor az Umbral-világban kellett felfedezni, egyhangú, szürke, unalmas volt, ráadásul erre nagyon sokszor rákényszerít a játék, vagy a továbbhaladás miatt, vagy azért mert meghalsz, vagy pedig egy molylepke átrángat oda. És keveslem az eredeti ötletet a játékban a bossok 3/4-ét már láttam kisebb-nagyobb módosításokkal valamelyik From-játékban, csak épp sokkal jobb megvalósításban. Pedig vannak részei, amit kifejezetten élveztem, és már lassan el is hitette velem, hogy amúgy egy jó játék, de valójában nem az.
A másik ilyen játék aminek sosem értem a végére, a returnal volt.
Az a játék szerintem egy tisztességes 7 pont. Ami nincs benne,az pont az "űrfelfedezés". Rég olvastam olyan teljesen a valóságtól elrugaszkodott ömlengést mint ott. A Spiderman 2 is egy kimondottan jó játék, de az se 10 pont. Egy AC Mirage-nek 8 pontot adni,pedig a játék egy hatalmas átveréssel volt reklámozva, hogy ez visszatérés az old school AC-hez. Pedig egy francokat. Az egy új AC, csak egy csomó mindent kivettek belőle. Persze, minden szubjektív, de ahogy már mondtam, akkor hagyják a francba a pontozást, és / vagy ne hívják tesztnek.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.