5 évet vártunk, hogy újra átélhessük milyen, amikor egy játék kreatív, varázslatos, szinte repít magával, ahol a figurák karakterisztikusak és pillanatról-pillanatra mosolyt csalnak az arcunkra.
Én legalábbis nagyon ki vagyok éhezve az efféle eredetiségre, érzelmi telitettségre (ragozhatom, de szerintem mindenki felismeri az érzést) ugyanis azt kezdem észrevenni, hogy a játékokból egyre inkább elvész a "lélek". A fejlesztőcégek el se hinnék, mennyire meglátszik ha valamit örömből készítenek, tudásuk sava-borsát adják hozzá adaléknak. Számomra a Black and White nem mondom, hogy tökéletes volt, de az első bittől az utolsóig egy kerek egészet alkotott. Miután végigutazgattam éden szigeteit, hónapokig emlékeztem még a tehenem pajkos somolygására, a 3 lökött tengerészre, de legfőbbkép a zseniális zenei betétre. Világos, hogy folytatás nélkül nem bírtam volna ki, ezért napi elfoglaltságaim közé szervesen beépült a BW2 utáni vágyakozás. Pedig logikusan gondolhattam volna, hogy egy EA-val a háttuk mögött itt már nem alkotásról hanem gyártásról lesz szó.
Egyedül a grafika tett rám pozitív benyomást, valamivel a belülről rothadó almát is el kell adni... Irónikus, nem? Techdemonak ideális, a legfejlettebb szőr és víz ábrázolási teknológiát figyelhetjük meg élesben, egy-egy sziget mind közelről, mind madártávlatban lélegzetelállító látványt nyújt. (Elkérik az árát, a játék a konfigot figyelmenkívül hagyva szaggat.) Ám soha nem sírtam a megvalósítás miatt, mégis... Erőszakkal lenyomták a számon. És mi az amit nem kaptam meg? Amiért rajongók milliói rágják le csuklóig a kezüket: a hangulat.
Az elődből kölcsönvett intro, mint egy mementoként jelzi nekünk: vigyázat, ha továbbklikkelsz igénytelenség és ötletszegénység várható minden mennyiségben. Nos, ha pontos akarok lenni, az intro még sem ugyanaz. Miután elhangzik a jól ismert "When people prays, a god is always born" isteni mivoltunk megszületik a szférákban. Ám ezúttal egy fehér kéz kísér minket át az univerzumba. Eddig úgy gondoltam, kurzorként szolgáló kezünk csak létünk anyagi megtestesülése, a magasabb dimenziókban semmi keresnivalójuk nincs a végtagoknak... De felteszem, Pistikének konkretizálni kellett, hogy a videóban látható mentális lény ő maga... A Black and White eredetileg többnek lett szánva, mint tízévesek tamagotchija. (elnézést a tízévesektől :)) Egy egyszerű húzással viszont könnyedén azzá keretezhető át.
A második tényező, aminek hiányát (!) rögtön észleli szemünk: se multiplayer, se skirmish kiírások nem szerepelnek a főmenüben. (de máshol sem...- én meg csendben battle.netszerű netes támogatásról és ladderről álmodoztam) Merész húzás megengedni egy ilyet, főleg a nevetségesen kevés 6 játszható (+2 tutorial) pályával kombinálva, szépen sikerült az újrajátszhatóságot nullára redukálni. Talán másodszorra is nekifut egy-két szerencsétlen, mondjuk ellentétes oldalon vagy más kiskedvenccel... De a játékmenet önmagában annyira csupasz, hogy nem érzek affinitást a többszöri próbálkozásra. A Silver Reward Scroll ritka mint a fehér Zorró, (mellékküldiket jelző tekercs) szigetenként egyet, jobb esetben kettőt is fellelhetünk. Bár vannak köztük jópofa darabok, ez maximum halvány visszfénye egy 2001es csodának... Ráadásul szigorúan a jó oldalon állva unalmas és kishíján lehetetlen a játék teljesítése. Semmi értelme kiküldeni a creaturet a misszionárius szerepében, hogy szórakoztassa a környező falvakat, nem fognak megtérni. Az egyetlen módszer egy minél impresszívebb metropolisz kiépítése és kívárni amíg szemet vetnek rá az emberek, majd átemigrálnak hozzánk. (Az eredeti lakhelyüket végleg otthagyják és nem nyerjük át felette a kontrollt, megmarad üresnek) Néha órákig eltart, máskor pedig elérhetetlen álom felülmúlni a kijelölt "impressiveness" pontértéket. Nem utolsósorban azért, mert az influencia körünk növelése is körülményes, könnyedén kifuthatunk a szabad négyzetcentiméterekből. (folyamatosan telepítsünk kunyhókat az aktuális határ szélére) Esetleg képtelenek vagyunk folytatni a terjeszkedést, mert a legközelebbi kőbánya a hatáskörünkön kívül fekszik, a kezdeti kő nyersanyagokkal pedig igen fukarul bántak a készítők. Az impressiveness-t növelhetjük fürdők, templomok, egyetemek, ovódák, szanatóriumok, kút és különböző szobrok építésével, de nem árt figyelni a nép kedélyállapotára (happiness) és a születési rátára (birth rate) egyaránt. Az előbbin a creature színpadi képességeit bevetve javíthatunk, az utóbbira termékenységi szobrok hozzák meg a kedvet. Azt gondolhatnánk, üsse kavics, amíg a várost igazgatom majd elszórakozom a támadó hadseregek visszaverésével... Nos az ötpercenként, egyesével kiküldött századokkal egy idő után nem túl szórakoztató elbánni, kihívást maximum egér és billentyűzet nélkül jelent. Persze létezik megoldás, húzzunk fel egy falat:p Mivel a gép a világért se használna katapultot, inkább éhhalálig táboroztatja seregeit a kapualjban, ha egyáltalán éhenhalnak valaha. Amennyiben szigorúan galamblelkületűek vagyunk, úgy a háziállat "mint problémamegoldó" -t is kerüljük el alkalmazni. Egyrészt gyakorta átfut a gyalogosok felett és csapkodja a nagy büdös semmit, másrészt roppant következetes módon a városunk védelmét a program EVIL cselekedetként értékeli. Ebből bizonyára kitalálhattátok, hogy fát kitépni, nyersanyagot a raktárból felszedni szintén undorítóan borzalmasan EVIL, az nem érdekes, hogy egy félkész ház befejezését segítjük vele elő. Az influencia kérdésére visszatérve: még soha nem sikerült akkorára kiterjesztenem a hatalmamat, hogy bármely más ellenséges konstruktumnak akár a közelében lettem volna. Kérdem én: miracle-ök (csodák, varázslatok, tűzlabdák:p) nélkül, merthogy a limitált influencia miatt nincs hol ellőjem őket, saját templom nélkül (Ugyanis a templom megszűnt hatalmunk földi hírdetőjének és szakrális központjának lenni... Belülről csak az imádkozni kívánók csodálhatják, mi már nem) hívők nélkül minek kéne érezzem magam? Mert a 22. kerületi polgármesterasszony szerepköréhez jobban hasonlít ez, mint egy isten-szimulátorhoz. Ráadásul hívőkkel még ő is rendelkezik (Sajnos:p).
Eddig nem volt szerencsém az első rész AI színvonalát megütő számhalmazhoz.. Kiváltképp az agyonscriptelt HL2 fényében dúrva, ha elmegyünk megvizsgálni mit dobtak össze Lionheadék már 2001ben, script nélkül. Csupán teóriákkal rendelkezem miért volt szűkséges a lélegző világot élettelen modellekre váltani... Lehet, hogy úgy gondolták tovább már nem tudják fokozni, esetleg a programmer a takarító-személyzet AI-ját operáltatta bele a rendszerbe, és erre képes. Egy a biztos, a falusiak egy fűszálat nem képesek elmozdítani. Építkezni egyáltalán nem építkeznek, erőforráshiány esetén nem törekednek egyik irányba sem, kőből, búzából, fából ugyanabban az ütemben folyik tovább a nem-termelés. Annyit hajlandóak megtenni, hogy ha lerakunk egy farmot a házuk elé, észreveszik, dolgozgatnak rajta, és itt sztorno. Belegondolva, már az ős Black and White-ot is érte kritika a túlzott RTS irány és gazdasági menedzsmentet illetően, pedig ott igazán hagyhattuk megrohadni a lakosságot, mégis elboldogultak valahogy.
Fájó szívvel bár, de térjünk át a legkiábrándítóbb részre. Creature-ünk immunis mindenfajta tanulásra! Se miracle, se leash of learning. Vége a misztikumnak. Az össz nevelési szerepünk kimerül abban, hogy figyelgessük mikor művel valamit amit eddig nem és onnantól kezdve az új cselekvés datálódik egy menüben, ahol bármikor kijelölhetjük és beállíthatjuk, szerintünk az black vagy white. (Akár végigmehetünk cselekvésről - cselekvésre az összesen... A játék elején setupoljuk a creaturet és megy magától... hát nem brilliáns?) Nem nézhetem többé az idegességtől heves tőgyráncigálások közben, varázslatot elsajátító tehénkémet. Nem áll majd ott mellettem, bőszen a raktárra mutogatva amikor beledobok egy kis corn flakest. Én pedig nem szídhatom meg a monitoron keresztül, hogy: igen te marha, oda kéne beraknod a búzát és a fa mellé pukiznod, nem fordítva. Ám ez nem az egyetlen különbség. A régi állatkám tiszában volt a dolgok mögött álló "miért"-ekkel. Ez a szőrös robot aligha. A régi hozott fát ha kellett, hozott búzát ha kellett, segített egy épület javításában DE ELŐBB MEGNÉZTE HOGY VAN-E RÁ ELÉG NYERSANYAG. Creature v2.1 pedig hoz fát ha nem kell, hoz búzát ha nem kell és elmegy épületet javítani ha nem kell, anélkül, hogy lenne rá nyersanyag. Ha kiderül, hogy nincs, nem ám elmegy érte, sokkal egyszerűbb a népet szórakoztatni és játszani a labdával. Az megy nersanyagtől függetlenül, értem.
Felmerülhet a kérdés, a miracle-ök művészetének tudományát vajh infúzión keresztül kapja tigrisünk? Háhá! A megoldás hasonlóan puritán. A Silver Reward Scrollok és a bonus feladatokat TRIBUTE ponttal jutalmazza a játék, amit aztán "levásárolhatunk" akár a SMART pontokat. Megvehetjük a mouse gesture-öket, (miracle-ök, rúnák segítségével lévő előhívása) a multi grab-et, (egyszerre több tárgy begyűjtése a mancsunkba) új házféléket, labdát, voodoobabát és "upgrade"-elhetjük a creaturet. Továbbfejleszthetjük harci, begyüjtői, építészi vagy szórakoztatói érzékét... De tanítani, azt nem. Ezzel a mindenhatói lét parányi megmaradt illúzióját is sikerült rombadönteni bennem. Az ún. bonus feladatok jellegezetesen primitívek: Teremts 20 breedert.. Pakoltass lényeddel 3000 fát a raktárba. Toborozz íjászokat... és ezt sorra minden pályán. Senkit nem érdekel, hogy nincs szükségünk 20 breederre vagy éppen 3000 fára. Háboroghatunk, de ha nem teszünk eleget a követelményeknek, lemaradunk TRIBUTEban és önmagunk dolgát nehezítjük meg. A játékmenet így egy screensaver monotonításával lesz egyenlő. Főleg épkézláb történeti szál nélkül. Fújjatok egy nagyot, az édennek ezen oldalán nincsenek konkurens istenek :) Gyakorlatilag kivették őket a programból, veszélyeztetett állatfaj lettünk :) Viszlát Nemi, Lethys és Khazaar. ("...de legjobban te fogsz hiányozni madárijesztő!") Szigetről-szigetre egy láthatatlan, kézzelfoghatatlan parancsnokot kell legyűrnünk, aki csak a hangjával van jelen és kommentálja minden lépésünket. Dolgunk végeztével pedig megjelenik a két tanácsadónk (yin-yang) és közlik, hogy menjünk át a következő helyszínre. Nyolcszor egymás után. A pályáknak annyi közük van egymáshoz, mintha scenariokat hívnánk be sorra.
Végezetül emlékeztetném a hallgatóságot az elmaradt ígéretekre... Hol van a creature customization? (frizo, bunda viselet meghatározása) iFeel mouse támogatás? A 16 miracle a fejlesztés mely stádiumában amortizálódott át 10-re? És akármilyen jópofa is a jelenlegi 5 lény, miből gondolják, hogy a változatossághoz szoktatott réteg nem hiányolja az előd 15 szőrcsomóját? A zenei aláfestés véletlenül importálódott Heroes of Might and Magic 4-ből vagy a játék iránti tiszteletüket kívánták eme gesztussal leróni a készítők? Hova tűnt Peter Molyneux? Jól látom, hogy a vészkijáratnál kíván kisurranni?
Még csupán azt sem mondhatom, hogy a grafikai tuningon kívül hagyták az egészet a régiben, hibákkal együtt. Pedig az mennyire telitalálat lett volna! Ellenben az igazi és egyetlen Black and White-tól mentes szűz ajkak számára élvezhető és szerethető a folytatás. Felkészületlenül éri őket éden világa, a kis nevelhető titán lefegyverző mosolya, az ápolatlan ördög és a bárányfelhőn üldögélő őszapó ércelődései, egymás agyatlan szivatgatása. Én viszont ott álltam a Popolous-nál, a Dungeon Keeper-nél de a Black and White 2-nél valami elszakadt. Egy láthatatlan szál. Talán az indításnál feltűnő EA, Intel, ATi logo hármas sugalja, talán a játéktörténelemben a LionHead előtt tornyosuló példák. A srácok eladták a lelküket, én pedig inkább áttérek a színesebb játékokra, elég volt a fekete-fehér alkotta szűrkeségből.
Egyedül a grafika tett rám pozitív benyomást, valamivel a belülről rothadó almát is el kell adni... Irónikus, nem? Techdemonak ideális, a legfejlettebb szőr és víz ábrázolási teknológiát figyelhetjük meg élesben, egy-egy sziget mind közelről, mind madártávlatban lélegzetelállító látványt nyújt. (Elkérik az árát, a játék a konfigot figyelmenkívül hagyva szaggat.) Ám soha nem sírtam a megvalósítás miatt, mégis... Erőszakkal lenyomták a számon. És mi az amit nem kaptam meg? Amiért rajongók milliói rágják le csuklóig a kezüket: a hangulat.
Az elődből kölcsönvett intro, mint egy mementoként jelzi nekünk: vigyázat, ha továbbklikkelsz igénytelenség és ötletszegénység várható minden mennyiségben. Nos, ha pontos akarok lenni, az intro még sem ugyanaz. Miután elhangzik a jól ismert "When people prays, a god is always born" isteni mivoltunk megszületik a szférákban. Ám ezúttal egy fehér kéz kísér minket át az univerzumba. Eddig úgy gondoltam, kurzorként szolgáló kezünk csak létünk anyagi megtestesülése, a magasabb dimenziókban semmi keresnivalójuk nincs a végtagoknak... De felteszem, Pistikének konkretizálni kellett, hogy a videóban látható mentális lény ő maga... A Black and White eredetileg többnek lett szánva, mint tízévesek tamagotchija. (elnézést a tízévesektől :)) Egy egyszerű húzással viszont könnyedén azzá keretezhető át.
A második tényező, aminek hiányát (!) rögtön észleli szemünk: se multiplayer, se skirmish kiírások nem szerepelnek a főmenüben. (de máshol sem...- én meg csendben battle.netszerű netes támogatásról és ladderről álmodoztam) Merész húzás megengedni egy ilyet, főleg a nevetségesen kevés 6 játszható (+2 tutorial) pályával kombinálva, szépen sikerült az újrajátszhatóságot nullára redukálni. Talán másodszorra is nekifut egy-két szerencsétlen, mondjuk ellentétes oldalon vagy más kiskedvenccel... De a játékmenet önmagában annyira csupasz, hogy nem érzek affinitást a többszöri próbálkozásra. A Silver Reward Scroll ritka mint a fehér Zorró, (mellékküldiket jelző tekercs) szigetenként egyet, jobb esetben kettőt is fellelhetünk. Bár vannak köztük jópofa darabok, ez maximum halvány visszfénye egy 2001es csodának... Ráadásul szigorúan a jó oldalon állva unalmas és kishíján lehetetlen a játék teljesítése. Semmi értelme kiküldeni a creaturet a misszionárius szerepében, hogy szórakoztassa a környező falvakat, nem fognak megtérni. Az egyetlen módszer egy minél impresszívebb metropolisz kiépítése és kívárni amíg szemet vetnek rá az emberek, majd átemigrálnak hozzánk. (Az eredeti lakhelyüket végleg otthagyják és nem nyerjük át felette a kontrollt, megmarad üresnek) Néha órákig eltart, máskor pedig elérhetetlen álom felülmúlni a kijelölt "impressiveness" pontértéket. Nem utolsósorban azért, mert az influencia körünk növelése is körülményes, könnyedén kifuthatunk a szabad négyzetcentiméterekből. (folyamatosan telepítsünk kunyhókat az aktuális határ szélére) Esetleg képtelenek vagyunk folytatni a terjeszkedést, mert a legközelebbi kőbánya a hatáskörünkön kívül fekszik, a kezdeti kő nyersanyagokkal pedig igen fukarul bántak a készítők. Az impressiveness-t növelhetjük fürdők, templomok, egyetemek, ovódák, szanatóriumok, kút és különböző szobrok építésével, de nem árt figyelni a nép kedélyállapotára (happiness) és a születési rátára (birth rate) egyaránt. Az előbbin a creature színpadi képességeit bevetve javíthatunk, az utóbbira termékenységi szobrok hozzák meg a kedvet. Azt gondolhatnánk, üsse kavics, amíg a várost igazgatom majd elszórakozom a támadó hadseregek visszaverésével... Nos az ötpercenként, egyesével kiküldött századokkal egy idő után nem túl szórakoztató elbánni, kihívást maximum egér és billentyűzet nélkül jelent. Persze létezik megoldás, húzzunk fel egy falat:p Mivel a gép a világért se használna katapultot, inkább éhhalálig táboroztatja seregeit a kapualjban, ha egyáltalán éhenhalnak valaha. Amennyiben szigorúan galamblelkületűek vagyunk, úgy a háziállat "mint problémamegoldó" -t is kerüljük el alkalmazni. Egyrészt gyakorta átfut a gyalogosok felett és csapkodja a nagy büdös semmit, másrészt roppant következetes módon a városunk védelmét a program EVIL cselekedetként értékeli. Ebből bizonyára kitalálhattátok, hogy fát kitépni, nyersanyagot a raktárból felszedni szintén undorítóan borzalmasan EVIL, az nem érdekes, hogy egy félkész ház befejezését segítjük vele elő. Az influencia kérdésére visszatérve: még soha nem sikerült akkorára kiterjesztenem a hatalmamat, hogy bármely más ellenséges konstruktumnak akár a közelében lettem volna. Kérdem én: miracle-ök (csodák, varázslatok, tűzlabdák:p) nélkül, merthogy a limitált influencia miatt nincs hol ellőjem őket, saját templom nélkül (Ugyanis a templom megszűnt hatalmunk földi hírdetőjének és szakrális központjának lenni... Belülről csak az imádkozni kívánók csodálhatják, mi már nem) hívők nélkül minek kéne érezzem magam? Mert a 22. kerületi polgármesterasszony szerepköréhez jobban hasonlít ez, mint egy isten-szimulátorhoz. Ráadásul hívőkkel még ő is rendelkezik (Sajnos:p).
Eddig nem volt szerencsém az első rész AI színvonalát megütő számhalmazhoz.. Kiváltképp az agyonscriptelt HL2 fényében dúrva, ha elmegyünk megvizsgálni mit dobtak össze Lionheadék már 2001ben, script nélkül. Csupán teóriákkal rendelkezem miért volt szűkséges a lélegző világot élettelen modellekre váltani... Lehet, hogy úgy gondolták tovább már nem tudják fokozni, esetleg a programmer a takarító-személyzet AI-ját operáltatta bele a rendszerbe, és erre képes. Egy a biztos, a falusiak egy fűszálat nem képesek elmozdítani. Építkezni egyáltalán nem építkeznek, erőforráshiány esetén nem törekednek egyik irányba sem, kőből, búzából, fából ugyanabban az ütemben folyik tovább a nem-termelés. Annyit hajlandóak megtenni, hogy ha lerakunk egy farmot a házuk elé, észreveszik, dolgozgatnak rajta, és itt sztorno. Belegondolva, már az ős Black and White-ot is érte kritika a túlzott RTS irány és gazdasági menedzsmentet illetően, pedig ott igazán hagyhattuk megrohadni a lakosságot, mégis elboldogultak valahogy.
Fájó szívvel bár, de térjünk át a legkiábrándítóbb részre. Creature-ünk immunis mindenfajta tanulásra! Se miracle, se leash of learning. Vége a misztikumnak. Az össz nevelési szerepünk kimerül abban, hogy figyelgessük mikor művel valamit amit eddig nem és onnantól kezdve az új cselekvés datálódik egy menüben, ahol bármikor kijelölhetjük és beállíthatjuk, szerintünk az black vagy white. (Akár végigmehetünk cselekvésről - cselekvésre az összesen... A játék elején setupoljuk a creaturet és megy magától... hát nem brilliáns?) Nem nézhetem többé az idegességtől heves tőgyráncigálások közben, varázslatot elsajátító tehénkémet. Nem áll majd ott mellettem, bőszen a raktárra mutogatva amikor beledobok egy kis corn flakest. Én pedig nem szídhatom meg a monitoron keresztül, hogy: igen te marha, oda kéne beraknod a búzát és a fa mellé pukiznod, nem fordítva. Ám ez nem az egyetlen különbség. A régi állatkám tiszában volt a dolgok mögött álló "miért"-ekkel. Ez a szőrös robot aligha. A régi hozott fát ha kellett, hozott búzát ha kellett, segített egy épület javításában DE ELŐBB MEGNÉZTE HOGY VAN-E RÁ ELÉG NYERSANYAG. Creature v2.1 pedig hoz fát ha nem kell, hoz búzát ha nem kell és elmegy épületet javítani ha nem kell, anélkül, hogy lenne rá nyersanyag. Ha kiderül, hogy nincs, nem ám elmegy érte, sokkal egyszerűbb a népet szórakoztatni és játszani a labdával. Az megy nersanyagtől függetlenül, értem.
Felmerülhet a kérdés, a miracle-ök művészetének tudományát vajh infúzión keresztül kapja tigrisünk? Háhá! A megoldás hasonlóan puritán. A Silver Reward Scrollok és a bonus feladatokat TRIBUTE ponttal jutalmazza a játék, amit aztán "levásárolhatunk" akár a SMART pontokat. Megvehetjük a mouse gesture-öket, (miracle-ök, rúnák segítségével lévő előhívása) a multi grab-et, (egyszerre több tárgy begyűjtése a mancsunkba) új házféléket, labdát, voodoobabát és "upgrade"-elhetjük a creaturet. Továbbfejleszthetjük harci, begyüjtői, építészi vagy szórakoztatói érzékét... De tanítani, azt nem. Ezzel a mindenhatói lét parányi megmaradt illúzióját is sikerült rombadönteni bennem. Az ún. bonus feladatok jellegezetesen primitívek: Teremts 20 breedert.. Pakoltass lényeddel 3000 fát a raktárba. Toborozz íjászokat... és ezt sorra minden pályán. Senkit nem érdekel, hogy nincs szükségünk 20 breederre vagy éppen 3000 fára. Háboroghatunk, de ha nem teszünk eleget a követelményeknek, lemaradunk TRIBUTEban és önmagunk dolgát nehezítjük meg. A játékmenet így egy screensaver monotonításával lesz egyenlő. Főleg épkézláb történeti szál nélkül. Fújjatok egy nagyot, az édennek ezen oldalán nincsenek konkurens istenek :) Gyakorlatilag kivették őket a programból, veszélyeztetett állatfaj lettünk :) Viszlát Nemi, Lethys és Khazaar. ("...de legjobban te fogsz hiányozni madárijesztő!") Szigetről-szigetre egy láthatatlan, kézzelfoghatatlan parancsnokot kell legyűrnünk, aki csak a hangjával van jelen és kommentálja minden lépésünket. Dolgunk végeztével pedig megjelenik a két tanácsadónk (yin-yang) és közlik, hogy menjünk át a következő helyszínre. Nyolcszor egymás után. A pályáknak annyi közük van egymáshoz, mintha scenariokat hívnánk be sorra.
Végezetül emlékeztetném a hallgatóságot az elmaradt ígéretekre... Hol van a creature customization? (frizo, bunda viselet meghatározása) iFeel mouse támogatás? A 16 miracle a fejlesztés mely stádiumában amortizálódott át 10-re? És akármilyen jópofa is a jelenlegi 5 lény, miből gondolják, hogy a változatossághoz szoktatott réteg nem hiányolja az előd 15 szőrcsomóját? A zenei aláfestés véletlenül importálódott Heroes of Might and Magic 4-ből vagy a játék iránti tiszteletüket kívánták eme gesztussal leróni a készítők? Hova tűnt Peter Molyneux? Jól látom, hogy a vészkijáratnál kíván kisurranni?
Még csupán azt sem mondhatom, hogy a grafikai tuningon kívül hagyták az egészet a régiben, hibákkal együtt. Pedig az mennyire telitalálat lett volna! Ellenben az igazi és egyetlen Black and White-tól mentes szűz ajkak számára élvezhető és szerethető a folytatás. Felkészületlenül éri őket éden világa, a kis nevelhető titán lefegyverző mosolya, az ápolatlan ördög és a bárányfelhőn üldögélő őszapó ércelődései, egymás agyatlan szivatgatása. Én viszont ott álltam a Popolous-nál, a Dungeon Keeper-nél de a Black and White 2-nél valami elszakadt. Egy láthatatlan szál. Talán az indításnál feltűnő EA, Intel, ATi logo hármas sugalja, talán a játéktörténelemben a LionHead előtt tornyosuló példák. A srácok eladták a lelküket, én pedig inkább áttérek a színesebb játékokra, elég volt a fekete-fehér alkotta szűrkeségből.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.