A modern konzolokra és PC-re megjelent pakk nevéből következik, hogy három epizódot foglal magába, név szerint az eredetileg még 2007-ben DS-re kiadott Apollo Justice: Ace Attorney-t, a 2013-ban szintén DS-en debütált Phoenix Wright: Ace Attorney – Dual Destinies-t és végül a 2016-os 3DS-es Phoenix Wright: Ace Attorney – Spirit of Justice-t. Már ennyi játék is bőséges tartalommal szolgálna, azonban a Capcom volt olyan kedves és még két extra ügyet tartalmazó DLC-t is beleszuszakolt a kiadásba, amikkel együtt egészen pontosan 16 ügyben bizonyíthatjuk rátermettségünket, méghozzá tetszőleges sorrendben. Ezenfelül a korábban csak előrendeléssel megszerezhető egyéb jutalmakat is megkapjuk, így aztán kedvünk szerint állítgathatjuk a megnevezett főszereplőink külsejét, legalábbis, ami a két későbbi részt illeti.
Azt már most szeretném leszögezni, hogy jelen esetben szó sincs remake-ről, ehelyett egy egész tisztes remaster-csomagot kapunk, ami érezhetően szebben muzsikál, mint annak idején a DS, illetve a 3DS kijelzőjén. Ezt főleg akkor fogjuk igazán megérezni, ha felpakoljuk a felbontást 4K-ba, ahol olyan tűéles képek mellett nyomozhatunk, amire korábban még sosem volt példa. Egyedül, ami kissé furcsán hathat, az az első, illetve az összes többi rész közötti látványbeli különbség, mivel annak idején az Apollo Justice: Ace Attorney még kizárólag 2D-s rajzokkal operált, ehhez képest viszont a Phoenix Wright: Ace Attorney – Dual Destinies, valamint a Phoenix Wright: Ace Attorney – Spirit of Justice már behozta a képbe a 3D-s karaktereket. Ennek hála az összkép egyáltalán nem érződik egységesnek, ráadásul utóbbiak láthatóan jóval több törődést is kaptak, mint a papírvékony elődjeik.
Persze értem én, hogy sok plusz munka lett volna egy szintre hozni az összes részt, és mivel az Apollo Justice: Ace Attorney mindösszesen négy ügyet kínál a többi 12-vel szemben, gondolom könnyen elengedték az egészet. Szerencsére a Capcomnál az ezáltal felszabadult munkaidőt nem lazsálással töltötték az irodában, hanem inkább ráfeküdtek arra, hogy a mára már igencsak megkopott játékelemeket kigyomlálják, és helyettük jóval modernebb megoldásokkal igyekezzenek kedveskedni a veterán rajongóknak és az új belépőknek egyaránt. Ennek folyományaként a kezelőfelület alaposan megújult és számos extra lehetőség került bele a felhozatalba, amik egytől-egyig megkönnyítik a bizonyítékok és a tanúvallomások közötti navigálást. Gyors, egyszerű és nagyszerű az új HUD, ahol végre nem vagyunk rákényszerítve a folyamatos kattintásokra sem, mivel a menüben bármikor beállíthatjuk az automatikus továbblépés lehetőségét, méghozzá másodpercre pontosan.
A három epizód játékmenetébe egyébként semennyire sem nyúltak bele, azaz ebből a szempontból teljesen ugyanazt az élményt kapjuk, mint évekkel korábban a kisképernyőkön, feltéve, ha volt hozzájuk szerencsénk. Újoncoknak természetesen minden vicc új lesz, és bizony akadhat majd pár pillanat, mikor fejvakarás közepette kérdezgetik maguktól, hogy most ezt tényleg komolyan gondolták a készítők? Egészen konkrétan a természetfeletti elemekre gondolok, amik ugyan engem nem vetettek ki a nyomozások élményéből, mivel az utóbbi pár évben már megedződtem az effajta japánosan túltolt „ökörségekkel” szemben, viszont el tudom képzelni, hogy aki pusztán csak egy tárgyalótermi vizuális novellára vágyik pár feladvánnyal megspékelve, az nagyokat fog pislogni. Ezt kiküszöbölendő jöhet jól a Story mód, ahol utóbbiakkal egyáltalán nem kell foglalkoznunk, ugyanis a játék mindent lerendez helyettünk, így számunkra nem marad más, csak a képernyőn zajló események nyugodt élvezete.
Ezt a lehetőséget egyébként bármikor be-, illetve kikapcsolhatjuk, tehát ha olyan részhez érünk, ahol mi magunk szeretnénk learatni a rendszer által elültetett babérokat, elég csak pár kattintás, és máris átvehetjük a szószéket. Továbbra is nagy szívfájdalmam azonban, hogy hiába kaptunk látványbeli finomhangolásokat és teljesen újragondolt kezelőfelületet, valamint tartalmi bővítéseket, hangok terén továbbra is az írógép kattogásában kell örömünket lelni, amit egyedül a néhanapján bekiabált „Objection!” dob fel valamelyest. Persze, tudom, hogy a Nintendo játékok esetében egyáltalán nem számít alapfelszereltségnek a beszédhang, ennek fényében viszont kifejezetten pofátlanságnak tartom, hogy a menüben a felirat mellett a szinkron nyelvét is kiválaszthatjuk. Gondolhatjátok, hogy mi lett lefordítva.
Ahol viszont egyáltalán nem tudok belekötni a csomagba, az a további extra lehetőségek elképesztően széles tárháza, ahol minden rajongó megtalálhatja a számításait. Ezek közül a legnagyobb durranás kétségkívül az Art Gallery, ahol temérdek mennyiségű koncepciórajzon, vázlaton és skiccen keresztül követhetjük a sorozat negyedik, ötödik, valamint hatodik részének útját a tervezőasztaltól egészen a megvalósításig. Ugyancsak érdekes extra a szintén itt található, illetve olvasható Spirit of Justice anime, ami egy tulajdonképpeni előzmény a játékok történéseihez csatlakozva. Itt azonban még nincs vége, hiszen az Orchestra Hallban az ügyek alatt felcsendült zenei témákat hallgathatjuk vissza pár extra dallal megspékelve, az Animation Studioban pedig teljesen személyre szabott jeleneteket alkothatunk meg a széria szereplőinek hathatós segítségével.
Az Apollo Justice: Ace Attorney Trilogy-nak köszönhetően immáron szinte a teljes gyűjteményt végigjátszhatjuk PC-n és modern konzolokon is, ráadásul akárhogy nézem, a valódi definitív kiadást még ha hosszú évek várakozása után is, de mégis csak mi kaptuk kézhez először. Phoenix Wright, Apollo Justice és a többiek tárgyalótermi kalandja ugyanis még sosem voltak ennyire mutatósak, letisztultak és tartalmasok, aminek hála a veterán rajongók és zöldfülű ügyvédpalánták egyaránt megtalálhatják benne a számításaikat. Persze, nem tökéletes a végeredmény, hiszen lehetett volna szebb és hangosabb is, ráadásul az itt-ott túlcsorduló japános őrületek miatt könnyedén falramászhat tőle az egyszeri játékos, de ha hozzám hasonlóan elkap ez a meglehetősen egyedi és máshoz egyáltalán nem hasonlítható hangulat, akkor a bőséges tartalomnak hála napokig elveszhetünk a tárgyalótermek forgatagában.
Az Apollo Justice: Ace Attorney Trilogy január 25-től elérhető PlayStation 4-re, Xbox One-ra, Nintendo Switch-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.