Another Code: Recollection teszt

Ha a halál és az adók az élet legbiztosabb pontjai, akkor a játékiparé a Nintendo és annak kettős személyisége. Az egyik a teljesen kiszámítható, amelyik örömmel jelenteti meg megszámlálhatatlanul sokadik alkalommal is múltbéli klasszikusait - sokszor majdnem teljes áron, vagy drágán, de mesterségesen korlátozott ideig. A másik az, amelyik a legváratlanabb, legérthetetlenebb húzásokra képes: ilyen a közönség által évek óta áhítozott fejlesztések, kívánságok ignorálása, és olyan sorozatok, játékok leporolása vagy teljes újragondolása, amire senki se számított. A 2012-es, 20 év szünet után visszatért Kid Icarus, a 2021-es, addig a pontig Japán-exkluzív, NES-es Famicom Detective Club felújítása és lokalizálása messze viszi a prímet, ahogy a remake és a remaster határvonalán egyensúlyozó, 2023-as Metroid Prime Remastered is, de a 2024-es évben sem maradunk ilyen érthetetlen, de annál pozitívabb döntés eredménye nélkül, hiszen az idei switches kínálatot rögtön egy ilyen nyitja - egész pontosan két játék.

Az Another Code: Recollection ugyanis nem egy, hanem egy két felvonásból álló gyűjtemény, amely egy manapság nem éppen széles körben ismert sorozatot hoz vissza a köztudatba, amely eredetileg még Nintendo DS-en debütált, 2005-ben, erősítve annak nyitókínálatát, és aztán 2009-ben, egy lényegesen nagyszabásúbb folytatásban, a Wii-exkluzív Another Code: R – A Journey into Lost Memories-ban zárta le a tini korú főszereplő, Ashley Robbins történetét. Volt is mit, az Another Code ugyanis nem épp szokványosan indult - a 14. születésnapja küszöbén álló Ashley szülei kisgyerekként eltűntek, és halottnak nyilvánították őket, azonban egy váratlan csomag egy lakatlan szigetre invitálja őt és nagynénjét, a meghívót pedig Ashley apja jegyzi, aki nagynénje, és egy DAS-nak hívott eszköz társaságában kerül a meglehetősen komor történettel rendelkező szigetre. Ott azonban kettejüket nem vörös szőnyeg fogadja, Ashley magára marad, mielőtt egy szellem szegődik mellé, aki segít neki a rejtély, és az útjába kerülő akadályok felgöngyölítésében. A folytatás nagyjából ugyanezt a filozófiát követi, két évvel az előd után véve fel a fonalat, ahol Ashley egy újabb, a családját érintő titkot old meg. 

Ráadásul nemcsak a történet, de a műfaj és az alapvető játékmenet is közös kapocs, a két Another Code-felvonás ugyanis kalandjáték, ahol lineáris helyszínek sokaságát kell felfedezni, a továbbjutást blokkoló logikai feladványokat megoldani, és a rejtély megoldásához vezető morzsákat felszippantani. Ezt a második rész alapvetően már teljesen modern, a korhoz igazodó formában tálalta, az első Another Code azonban a nem éppen zabolázatlan erejéről ismert DS techdemójaként funkcionált, elsősorban az érintőképernyőt és a két kijelzőt használva ki, a felső kijelzőt a párbeszédeknek és a Myst-szerű renderelt állóképekből álló helyszíneknek allokálva, az alsót pedig a felülnézetes karakterirányításhoz. Ez ennyi év elteltével, egy kijelzővel és egy jóval modernebb platformmal nem lett volna járható út, így a Recollection a teljes remake útját választotta ehelyett, így immáron teljesen 3D-ben, modern TPS-irányítással lehet Ashley-ként felfedezni a sokszor nem éppen tetszetős vidéket.

Ez a vérfrissítés pedig az eredeti rajongói számára már-már sokkolóan jól sikerült újragondolás, de a saját lábán is meg tud állni, még úgy is, hogy techdemó mivoltát elveszítve kénytelen történetére és karaktereire hagyatkozni. Azok pedig még ennyi év távlatából is kiválóak, különösen a nekik életet kölcsönző, kiváló szinkronszínészeknek hála, akik kifogástalan módon járulnak hozzá a szövevényes rejtély hiteles ábrázolásához. Utóbbihoz viszont a legjobban az új, az alapjátékokból hiányzó asszisztáló-funkciók járulnak hozzá a leginkább. Az egyik ilyen egy Ashley körül megjelenő nyíl, amely mindig mutatja, hogy a következő lépés melyik irányban és pontosan is hol található, drasztikusan visszavágva az alapjátékok sokszor kifejezetten frusztráló részeiből. A másik még ennél is hasznosabb, a logikai feladványok során ugyanis segítség kérhető, amely több lépésben vezet rá a megoldásra, így a végigjátszásnak semmi sem szabhat gátat.

Legalábbis a technológiai oldalról semmiképp. Bár az első epizód különösen hajlamos érthetetlenül alacsony felbontású, teljesen olvashatatlan, vagy rettenetesen kinéző textúrák tömkelegével életre kelteni világát, utódja egészen megkapó és tetszetős tud lenni, de még így is mindkettő jócskán elmarad nemcsak a modern kor színvonalától, de a Switchben rejtőző erőtől is. Az Another Code semmiképp sem sorolható be a platform legszebb játékai közé, 2024-re már úgy is meglátszik rajta a kor, hogy igazából vadonatúj fejlesztés, és nem egy szimpla remaster. Ez a kijelentés viszont a tartalom szempontjából már nem állja meg a helyét, a Recollection pontról pontra meséli el a két Another Code-történetét, amely magával hozza annak legfelemásabb vonulatát, a tempóját.

A "lassú" és a "komótos" nem tudja leírni azt a tempót, amit a történet általában diktálni szokott, főleg, amikor még magához képest is visszavesz a tempóból, és olyan csigalassúsággal görgeti előre az eseményeket, amely többször csap át unalomba, mint az ildomos lenne. Ez a hátránya ugyanakkor az előnye is, a rövid játékidejű első rész után a nála négyszer-ötször nagyobb és tartalmasabb folytatás a világépítéshez, a hangulatteremtéshez használja fel komótosságát, amely egy mind a mai napig hangulatos és nagyon élvezetes kalandjátékban csúcsosodik ki. Bár közel sem ez a Cing-történetének legjobban sikerült darabja a műfajban - az a cím a szintén DS-exkluzív, hasonló újragondolásra szoruló Hotel Dusk: Room 2015-öt illeti -, és visszatérésére a világon senki se számított, de megjelenésével a Switch rettentő gazdag játékkínálatának egyik egészen egyedi darabjaként említhető, amely reményt adhat más, hasonlóan a múltban ragadt klasszikusok feltámasztására.

Az Another Code: Recollection kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.