Genesis Astat 700 G2 teszt

Egy korábbi tesztünkben már bemutattunk egy széket a Genesis kínálatából, egészen pontosan a Nitro 950-et, amely lényegében egy tökéletes eszköz volt azoknak, akik olyan gamer fotelt kerestek, ami nem lóg ki a visszafogottabb, professzionális irodai környezetből sem. Ezúttal viszont némileg más vizekre evezünk, és az Astat 700 G2-es széké lesz a főszerep, ami memóriahabos párnák, rikító színek, LED-ek és egyéb gamer buzzwordok helyett az ergonómiára és a személyre szabható beállításokra fekteti a hangsúlyt. És milyen jól teszi!

A Genesis Astat 700 G2 első ránézésre egyáltalán nem tűnik túlságosan hivalkodó széknek, egyetlen részlete amin biztosan megakad a szemünk, az a háttámla mögé beszerelt, már-már egy exoskeletont idéző gerinctámaszték. Ezt leszámítva viszont többé-kevésbé egy szokásos kerekes-forgós részben irodai, részben gamer széket kapunk. Legalábbis ezt hisszük, egészen addig, amíg bele nem ülünk. Ami ugyanis azon nyomban fel fog tűnni az az, hogy a pihe-puha szivacsokkal kibélelt párnás ülés és a jó mélyre süppedős vaskos háttámla helyett már-már az aszkéták és önsanyargatók ízlését megidéző vékony ülőfelületet kapunk merevített hálós szövetanyagból, amibe belehuppanva mégis rögtön érezni fogjuk, hogy miért kerül 120.000 Ft körüli összegbe a szék.

Az ülés ugyanis tökéletesen személyre szabható, 100%-ban a testünkhöz formálható, aminek köszönhetően a testsúlyunkat olyan egyenletesen oszlatja szét, mintha csak egy puhán rugózó felhőbe csüccsennénk. Egy kar meghúzásával állíthatjuk az ülésmélységet, a háttámla dőlésszögét, az ülőfelület pozícióját, a gerinc támasztását, a fejtámlát és még a „3D-s” karfák is a kedvünk szerint hosszabbíthatóak, magasíthatóak, tologathatóak és forgathatóak. Mindezek közül az ExoBase fantázianévvel ellátott, 8 bordából álló, piros színű műanyagszerkezet a legizgalmasabb, ami a szék háttámláján kapott helyett. Ennek a szerkezetnek a három fokozatával azt variálhatjuk, hogy a háttámla görbülete mennyire legyen domináns a derekunk környékén, aminek hála a gyártók ígérete szerint a maratoni meccsek során is elkerülhetjük a hátfájást.

És gyakorlatilag ezen a téren villant a legnagyobbat az Astat 700 G2: hosszú-hosszú órákon keresztül tudsz benne folyamatosan játszani vagy dolgozni, anélkül, hogy az ülés a legkisebb mértékben is kényelmetlenné válna. A karfák tapintása kellemes, a hálós szövetanyag pedig megfelelően szellőzik, úgyhogy nem fogunk belesülni a székbe egy-egy izgalmasabb pálya végére. A szövetanyag további előnye egyébként, hogy egészen strapabíró, és az igencsak népszerű műbőrborítással ellentétben nem kezd el kis cafatokban lemálni pár év intenzív használat után.

A szék anyaghasználata egyébként a legtöbb részletnél abszolút nem hagy kívánnivalót maga után. A CareGlide kerekek megfelelően gördülnek, strapabíróak és nem karcolják össze a parkettát, a terhelésnek jobban kitett lábak és az ülés alatti részek pedig alumíniumból készültek, úgyhogy a nagyobb súlyú emberek is nyugodtan választhatják az Astat 700 G2-t. Utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az ülőfelület is kellően széles, a karfák pedig állíthatóak, úgyhogy a szék a nagyobb… izomtömeggel rendelkező játékosok számára is nyugodt szívvel ajánlható, miközben a kisebbek sem „vesznek el” benne.

Az összeszerelés meglepően egyszerű, a mellékelt egy oldalas útmutató könnyen követhető módon vázolja fel a procedúrát, lényegében a 6-7 nagyobb darabból álló széket csak összeillesztjük, és pár helyen a mellékelt csavarokkal (természetesen a csavarok és a csavarhúzó is a csomag része) rögzítjük. Speedrunnereknek nagyjából 3-4 perces folyamattal kell számolni, de ha hajlamosak vagyunk elveszni az IKEA-s termékek árnyékában, akkor sem kell 10-15 percnél hosszabb manőverre gondolni. Az illesztések pedig rendkívül pontosak, akárhogy is ugrálunk a székben nyikorgásnak még csak a nyomát sem lehet hallani.

A G2-es megjelölés jó pár továbbfejlesztett részletre utal az eredeti Astat 700-zal szemben. Amellett, hogy a kerekek rögzítésére egy sokkal strapabíróbb és látványosabb dizájnú lábakat kaptunk, a karfákat is alaposan újratervezték, viszont pont ez az a részlet, ahol a leginkább zavaró problémára bukkanhatunk. A 3D-s karfa ugyanis tényleg remekül testreszabható, ám a vízszintes irányú mozdításoknál a fokozatok közt nincs rögzítési lehetőség és nem is kell lenyomnunk semmilyen gombot vagy kapcsolót: egész egyszerűen egy pici erőt ráhelyezve a kívánt irányba kell tolnunk. Ez ugyan a beállítást könnyedebbé teszi, ám a karfa már a legkisebb terhelés hatására is hajlamos elmozdulni. Hasonló figyelhető meg a fejtámla állítási lehetőségnél is, ami fentről-lefelé túlságosan könnyen mozgatható – igaz, normális használat közben csak vízszintes irányú terhelés éri, ám a beállítás során zavaró tud lenni, hogy túl könnyen ugorhatunk át több fokozatot is.

Mindezek azonban koránt sem perdöntő hátrányok, és pár hét használat után abszolút nem árnyékolták be a szék számtalan előnyét. A letisztult piros-fekete dizájn bármilyen környezethez remekül idomul, azok pedig, akiknek fontos az ergonomikus kialakítás, mert egy ültükben nyomnak le komplett köröket a Civilization VI-ban, jobb széket ebben az árkategóriában nem is igazán találhatnak.