A Larian Studios mennybemenetele pedig – ami korábban még a Divinity szériával kezdődött el – számos olyan fejlesztőcsapatot inspirált, akik eddig valamilyen okból nem mertek belevágni a saját, rétegműfajnak titulált koncepciójukba. Most azonban fordult a többoldalú kocka, hiszen látták, hogy a közönség, legyen az akármekkora is, vevő az új ötletekre, főleg, ha azok mellé még minőségi megvalósítás is társul. Persze, ezt mondani könnyebb, mint megcsinálni, de úgy tűnik, akadnak rá bőven jelentkezők, mint például a jelen cikkünk alanya mögött is bábáskodó Spearhead Games. A Stories: The Path of Destiniest, valamint az Omisightot is megalkotó csapat azonban hatalmas fába vágta a fejszéjét, hiszen az Unforetold: Witchstone képében egy olyan cRPG létrehozásán fáradoznak, ami korábban elképzelhetetlen mennyiségű szabadságot és komoly, mindenre kiható döntéshelyzetek garmadáját biztosít majd azoknak az önjelölt kalandoroknak, akik beneveznek ebbe a korlátoktól mentes, egyelőre csak korai hozzáférésben elérhető csodába.
A minden mindennel összefügg ezúttal egyáltalán nem üres marketing duma, ugyanis a készítők valóban úgy alkották meg a játék világát, hogy bármit is teszünk, vagy mondunk, annak nyoma marad. Ez leginkább a különféle NPC-k hozzánk fűződő viszonyain érhető majd tetten, akik egytől-egyig egyedi jellemzőkkel bírnak és mindenről megvan a saját véleményük. Mivel a játékban helyet kapott egy meglehetősen részletes befolyásrendszer, ezen jellemzők alapján döntenek a hozzánk fűződő viszonyukról, amit mi később különböző cselekedetekkel pozitív, vagy negatív irányba tolhatunk el. Ha például valakinek már a kezdetektől fogva szimpatikusak vagyunk, akkor simán csatlakozik hozzánk (pár kivételtől eltekintve bárkit besorozhatunk), de akár meg is kérhetjük erre-arra, míg egy alapból ellenséges egyén ilyenekre garantáltan nem lesz hajlandó. Ezt észben tartva a kalandunk alatt felmerült események és problémák megoldásához sokkal több út vezet, mint korábban bármikor.
Teszem azt, valaki megkér minket arra, hogy lopakodjunk be a szomszédjában álldogáló épületbe, ahová egy meglehetősen agresszív frakció fészkelte be magát. Természetesen az alapból járható utak, vagyis a harc, valamint a lopakodás működőképes megoldások lehetnek ebben a szituációban, de akár úgy is megoldhatjuk a problémát, hogy egyáltalán ne kerüljünk veszélybe. Jó ötlet lehet például egy, a bandával negatív viszonyt ápoló másik csoport félrevezetése azzal, hogy egy rangosabb tisztjüket megöljük, majd a hullába rejtjük a jelvényüket. Ezt követően kisvártatva elszabadul a pokol, mi pedig mindenféle gond nélkül sétálhatunk be az addig ellenséges területre. Ugyanakkor úgyis sikerülhet bejutnunk a lezárt zónába, ha kiismerjük a főnöküket, majd a kedvében járunk, így aztán idővel megtűr maguk között és semmilyen retorziótól sem kell tartanunk, tegyünk onnantól kezdve bármit a társaságukban.
Persze ahhoz, hogy ezekben a trükkökben sikerrel járjunk, rengeteg mindennek meg kell felelnünk, ami már a karaktergenerálással elkezdődik. Bár a játék nem a DnD szabályrendszerét használja, rengeteg ismerős elemmel találkozni fogunk, miközben megalkotjuk álmaink szereplőjét. A fajunk, a kasztunk, a képességeink, de még a háttértörténetünk is meghatározza azt, hogy kik is vagyunk valójában, ami alapján aztán a világ és a benne élők viszonyulni fognak hozzánk. A felhozatal már most, a korai hozzáférés elején is meglehetősen bőséges, a fejlesztők azonban később további lehetőségeket ígérnek, amiknek hála még inkább testreszabhatjuk a főszereplőnket. Bármilyen karaktert is alkossunk, elakadni nem igazán tudunk, hiszen egy-egy problémára számtalan megoldás létezik, ha pedig mégis rosszul alakulna a kockadobás, akkor még mindig beverhetjük az ellenfelek koponyáját.
A harcrendszer körökre osztott módon zajlik és számtalan képességet bevethetünk a végső győzelmünk érdekében, sőt, egyes trükkök akár kombinálva is elsüthetőek, amivel további sebzés osztható ki. Aki akár csak egyetlen hasonló játékkal is játszott, az rögtön otthon fogja magát érezni benne, ugyanakkor érezhető rajta, hogy a fejlesztők egyelőre nem erre a szegmensre fordították a fő hangsúlyt. A százalékban kifejezett találati esélyek számtalanszor idézhetnek elő agyvérzés közeli állapotot, mivel kicsit olyan érzése van az embernek a harcok alatt, mintha az ellenfelekre kicsit más szabályok vonatkoznának. Míg a csapatunk tagjai egyre-másra hibázzák el a 70-80%-os helyzeteket, addig ők ennek a felénél is simán pofán vernek minket, sőt, gyakran csomagolnak a pofon mellé még némi kritikus hatást is. Szerencsére a mentés-visszatöltés megoldja a furcsább szituációkat (kockadobásnál szintúgy), bár eme lehetőség alkalmazása ettől függetlenül is erősen javallott, mivel a játék jelenlegi állapotában szinte játszhatatlan.
Fagyások, akadások, beakadó és onnantól kezdve mozdíthatatlan karakterek borzolják a kedélyeket, de olyan is előfordult velem, hogy bizonyos cselekedeteimet nem bírta feldolgozni a rendszer és emiatt nyitott ajtók záródtak be örökre, vagy kulcsfontosságú tárgyak lettek az enyészeté. Természetesen ez mind felírható a korai hozzáférés számlájára, ettől függetlenül viszont most még tényleg csak azok vágjanak bele a kalandba, akiket nem zavar, ha egy stabil alap helyett egy béta, néhol inkább alfa változatot kapnak a pénzükért. A történet sincs amúgy még sehol sem, lévén egyelőre kizárólag az első fejezet játszható, amiben pár nagyobb helyszínt, illetve dungeont járhatunk be, miközben átszeljük a világot vonatunkkal. A meghatározott sínek mentén közlekedő járgány egyébként elég mutatósan fest, ráadásul az utunk alatt simán belekerülhetünk olyan eseményekbe, amik tovább színesítik az amúgy sem túl egysíkú összképet. A változatosságra tehát nem lehet panasz és pontosan emiatt érdemes akár az 5-6 órás felvonás végeztével is visszatérni Kalsundia világába (a Forgotten Realmset is megalkotó Ed Greenwood áll mögötte), persze csak akkor, ha a megannyi bug és egyéb idegesítő marhaság még nem kergetett minket az őrületbe.
Az Unforetold: Witchstone telis-tele van érdekes és forradalmi ötletekkel, amik ráadásul jól is működnek, ugyanakkor jelenlegi állapotában egész egyszerűen nem üti meg egy átlag korai hozzáféréses játék szintjét. És az a baj, hogy hiába a hívogató világ (a szinkron azért hiányzik), a színes látványvilág, a szinte korlátlan szabadság, valamint a temérdek lehetőség, amit a játék különféle rendszerei biztosítanak számunkra, ha percenként kell mentenünk attól rettegve mikor fagy szét az egész. Emiatt most nyugodt szívvel egyáltalán nem tudom ajánlani senkinek, ugyanakkor egy kívánságlistát simán megérdemel, mert ha a fejlesztőknek sikerül megvalósítaniuk azt, amit elterveztek, akkor egy olyan cRPG-vel lesz dolgunk, amit bátran odapakolhatunk majd a „nagyok” mellé.
Az Unforetold: Witchstone egyelőre kizárólag korai hozzáférésben érhető el a Steamen keresztül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.