A Konami alaposan meglepte a Silent Hill-rajongókat az idei első State of Play-en: nemcsak, hogy gameplay videót mutatott minden idők talán legjobb túlélőhorrorjának, a Silent Hill 2-nek a remake-jéből, de egyúttal bejelentett egy másik, ugyanabban az univerzumban játszódó címet is, melyet nem mellesleg azonnal elérhetővé is tett a PlayStation Store-on – méghozzá teljesen ingyen. Külső szemmel tök jó fej a japán cég, nem? Miután beszüntették a videojáték-gyártást, és éveken keresztül számolgatták a Pachinko-automatákból befolyó több millió yent, végre elszánták magukat, és úgy döntöttek, itt az ideje feltámasztani a sokáig hanyagolt, nagynevű brandjeiket. A valóság azonban ennél egy icipicivel árnyaltabb: a Metal Gear Solid-sorozat felmelegítésének első felvonása, a Master Collection Vol. 1 inkább a Konami jó öreg hanyagságáról és pénzéhségéről, mintsem a régi nagy neveik iránt mutatott tiszteletről adott bizonyítékot, az Ascension című live chates formulára alapuló Silent Hill „játék” pedig még ennél is jobban a földbe állt.
A fejlesztési fázisban álló címek sem túl bizalomgerjesztők. Az Metal Gear Solid 3: Snake Eater remake-jénél még lassan a 10 éves The Phantom Pain is jobban néz ki a nemrég kiadott prezentációs trailer alapján, és az is erősen kétséges, hogy a Silent Hill 2 újrafeldolgozása méltó lesz a zseniális eredeti játékhoz, a további két Silent Hill-címről egy-egy előzetesen kívül pedig szinte semmit sem lehet még tudni. És most megérkezett a régóta pletykált The Short Message, amiről azt hihetnénk, hogy a Konami ezzel is kicsit a Silent Hill-sorozaton esett csorbát szeretné kiküszöbölni – ám az elég egyértelmű, hogy egészen más szándékaik voltak ezzel a játékkal. Na, de ne rohanjunk ennyire előre: a cucc egy legjobb esetben is 2-3 órás borzongató szórakozást ígér, tisztességes grafikával, limitált lehetőségekkel (lényegében a sétáláson és a menekülésen kívül sok dolgunk nem nagyon lesz), és valamivel visszafogottabb narratívával operál, ami, ha figyelembe vesszük, hogy egy ingyen játékról van szó, teljesen érthető.
A The Short Message rövidke cselekménye egy fiktív német város lepusztult tömbházában zajlik, amely ugyan egykor idilli és népszerű környéknek számított, ám a gazdasági válság miatt az enyészeté lett, valamint a COVID-19 a tervezett felújítási munkálatokat is keresztülhúzta, így manapság már csak a graffiti-művészek keresik fel. Emellett az épület arról is híres, hogy az öngyilkosságot fontolgató fiatalok is gyakran látogatják, hogy a tetőről a mélybe vessék magukat. A történet főszereplője, az erősen traumatizált iskoláslány, Anita a tömb egyik szobájában ébred, és miközben a kiutat keresi, furcsa üzeneteket kap legjobb barátnőjétől, Mayától, aki folyamatosan azt hajtogatja neki, hogy meg kell találnia valamit (egy meg nem nevezett dolgot), ha el akarja hagyni az épületet.
Főhősnőnk nemsokára egy bizarr és félelmetes horrortúrában találja magát, amely során nem csupán az egy másik ismerősétől, Amelie-től kapott üzenetekből kell összeraknia a lényeget, de egy groteszk, cseresznyevirágokkal kidíszített rémalak is üldözni kezdi. Szóval a The Short Message jól ismert húrokat penget, mind hangulatában, mind pedig témaválasztásában illeszkedik a sorozat szellemiségéhez, és közben néhány friss, aktuális problémával színesíti a Silent Hill-játékok tematikáját. Miközben Anita ugyanúgy a saját poklát járja végig, mint a korábbi részek protagonistái, szembenéz bűneivel és a lelkét nyomó bűntudattal, majd előkerülnek olyan más, manapság igencsak népszerű gondok, mint a zaklatás, a bántalmazás és a közösségi média negatív hatásai – tehát a The Short Message valamilyen szinten a Z-generáció horrorja.
Olyan dolgokra kerül a fókusz, amiket nem feltétlenül egy Silent Hill-játéktól várnánk, viszont ha jobban megvizsgáljuk őket, könnyen rájöhetünk, hogy tökéletesen passzolnak a sorozat megszokott hangvételéhez. Legalábbis a felvetett témák biztosan, de a megvalósítás már kevésé. Ugyan nem először fordul elő, hogy nem az ikonikus amerikai kisvárosban kell barangolnunk, és a pályákon heverő újságok is igyekeznek megmagyarázni a kapcsolódási pontokat az eredeti settinggel, sőt, jónéhány utalás történik a régi epizódokra (a leláncolt ajtó a The Roomból vagy a „kifordított” világ dizájnja az első részből), mi több, a The Short Message valamilyen szinten még a ’60-as évek Japánjában játszódó Silent Hill ƒ felvezetése is lehet – csak az egész játék nem üt akkorát, mint kellene.
Bár egy ilyen cucctól felesleges nagy dolgokat elvárni, hiába akar a P.T. vagy a Resident Evil 7 demójának babérjaira törni (természetesen nem jobb azoknál – se nem annyira kompakt, se nem annyira hatásos). De már maga a tény kellemetlen, hogy miután a Konami ennyi ideig a kispadon hagyta a sorozatot (melynek koporsójába egyébként is nagy szögeket vertek azok a részek, amiket már nem az eredeti stúdió csinált), most, hogy újra a pályára küldte, ezzel nem egy rajongót az eufória csúcsáig repítve, kiad egy hagyományos játéknak még csak véletlenül sem nevezhető parasztvakítást, majd egy ilyen free-to-play cuccot, aminél már messziről ki lehet szúrni, hogy csupán azért jelent meg ilyen formában, hogy ezzel felmérhessék a játékosok igényeit. Noha a sztori alapjában véve érdekes, a hanghatások, statikus zajok, valamint a zene (Akira Yamaoka, ki más…) hátborzongatóra sikeredett, az üldözés és a cseresznyevirág-szörny előli menekülés még ebben a 2-3 órában is túl van használva, ami végeredményben teljesen elveszi a játék félelmetességét.
Ahhoz képest, hogy elsősorban a Z-generációt szólítja meg, akik a Silent Hill hallatán valószínűleg egyből valami TikTok csatornára asszociálnak, ügyesen kerülik el az ilyenkor kötelező parafrázisokat, mint a karakterek és az őket „játszó” szinkronszínészek folyamatos affektálását és gesztikulálását, amikor erőltetett akcentussal hangsúlyozzák ki vagy nyújtják el a mondatvégi szavakat – ettől függetlenül a dialógusokra ráfért volna még némi simítgatás. Szóval jó-jó, meg minden, de ez egy Silent Hill-cím esetében egyszerűen már kevés. Ennél valami komolyabbat kellene villantani, mert egyelőre nemigen látszik, hogy megérte feltámasztani ezt a sorozatot. A Konami is képtelen megtagadni önmagát, és feladni az elveit, hogy nem költenek súlyos pénzeket olyasmire, amiről nem biztos minden kétséget kizáróan, hogy majd nagy bevételt fog termelni.
Poén, hogy pont egy Silent Hill-játékkal nézik kísérleti nyúlnak a szériát és a játékosokat is – mert afelől senkinek se legyenek kétségei, hogy a The Short Message konkrétan egy kedvcsináló, egy felmérés, hogy mennyire van igény egy ilyen típusú cuccra. Egy olyan sorozattal, ami igazából sosem tartozott a kommersz kategóriába, és mindig is a rétegcímek közé sorolták. Persze értem a szándékot, és nem állítom, hogy a The Short Message rossz lenne, mert ez egyáltalán nem igaz. Én örülnék a legjobban, ha a sorozat visszakapná a régi fényét, vagy legalább csak alulról karcolgatná azt a színvonalat, amivel a Team Silent anno leiskolázta a piacon lévő összes horrorjátékot, de nem látszik az a bizonyos fény az alagút végén. Mert ennek a szériának csupán a múltja volt szép, a jelenje kiábrándító, a jövője meg totál bizonytalan.
A Silent Hill: The Short Message kizárólag PlayStation 5-ön jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.