Granblue Fantasy: Relink teszt

A zsánerváltás kissé felemás megfogalmazás, az eredeti Granblue Fantasy-játék is egy JRPG, viszont csak mobilokra és Chrome-ra elérhető, illetve egy körökre osztott gacha játékról beszélünk. A sorozat többi installációja pedig, mind a Versus, mind a Versus: Rising verekedős-játékok, így a műfaji eltérés már nem kérdés tárgya.

A Relinkkel kapcsolatban a legfontosabb kérdésünk az, hogy: mennyire sikerült megugrani a JRPG-k mércéjét? A válasz nem is lehetne egyszerűbb, a Granblue Fantasy: Relink könnyűszerrel csapott át egy másik stílusba, ami már csak azért is nagy szám, mert sokaknak nem sikerült ez. Egy alapvetően bunyós játékokból álló széria teljes mellszélességgel lépett be a japán szerepjátékok kissé már túltelített piacára, sőt ezt tette úgy, hogy a műfaj gyerekbetegségei közül is sokat kiküszöbölt, így megkockáztatom, hogy előkelő helyet sikerült elfoglalnia az olyan sikerjátékok között, mint a Ni No Kuni-sorozat vagy a Dragon Quest-játékok.

Azt el kell ismernünk, hogy bátran találunk már a fentebb említett címekben is olyan apróságokat, melyek könnyen eltántoríthatnak egy átlag nyugati játékost. Ilyen például a szinkron hiánya olyan párbeszédekben, melyek nem a fő történetszálban fordulnak elő, de megemlíthetjük a több százórás kampányokat, a kissé túlzó érzelemkifejezéseket, vagy akár a csúnyácska környezeti elemeket is. Nos, a Relinknek sikerült ezeket mind maga mögött hagynia.

Teljes meglepettséggel fogadtam, mikor egy mellékküldetés párbeszédében ugyanúgy megszólaltak a sokszor név nélküli NPC-k és nem a már megszokott hümmögés hallatszódott a hangfalakból. Emellett meglepően minőségi angol szinkront is kaptunk, noha sokszor picit túljátszottak és maguk a szövegek is néha inkább kellemetlenek, de összességében nincs okunk a komolyabb panaszra.

A történet rövid és velős. Egyáltalán nem húzza az időnket a játék, szinte egyből belecsapunk a közepébe és megjelennek az ősi istenek, szörnyek, hogy végül kardunkkal nyugtassuk meg őket. Zegagrande égboltján és lebegő szigetein fogunk kalandozni, goblinokat és szörnyeket kaszabolva, miközben egy egyre növekvő fenyegetés üti fel a fejét Avia egyházának képében. Ahogy azt elvárhatnánk egy anime-jellegű akció-szerepjátéktól, szemtanúi leszünk ármánynak, bajtársiasságnak, emberrablásnak, egy megváltási ívnek és természetesen kolosszális szörnyetegeknek is, amik akár dimenziónk anyagát is képesek átszakítani. Ugyan nagyon elborultnak hangzik, főleg azoknak, akik nem ismerik a játéksorozatot, de a tálalás mindenért kárpótol és sokszor okosan ismerteti velünk a játék a legfontosabb történelmét, hogy mindent a helyére tudjunk tenni a fejünkben.

Ha kíváncsiságunk tovább menne a fő történetszálon, akkor megcsinálhatjuk a Fate epizódokat, amik ilyen-olyan statisztikai extrákkal látják el az egyes karaktereket, bár sok esetben inkább érződnek fárasztó időtöltésnek, mintsem érdekes történetmesélésnek, de szerencsére ezek nem kötelezők.

A nagyjából 8-10 órát felölelő történet szórakoztató, viszont, ha végigrohantunk a játékon akkor sem kell letennünk egyből. Természetesen az endgame tartalmakról beszélek, melyek a játék során megismert boss-harcokat, hordaharcokat és túlélős küldetéseket használják fel újra. Bőven lesz még mit feloldanunk a történet után, sőt valószínűleg több időt fogunk tölteni a játékkal miután befejeztük a kampányt. Mit sem érnének a játékvégi tartalmak, ha nem a megfelelő játékmenet és látvány párosulna hozzájuk, de szerencsére ezekben sem kell szégyenlősködnie a Granblue Fantasy: Relinknek.

A látvány egyszerűen szép. Előfordulhat, hogy belefutunk ismétlődő karaktermodellekbe, de azok is remekül kidolgozottak, főszereplőink pedig mintha egy animesorozatból léptek volna ki. A környezet is remekül fest, míg az égbolt és a távoli képek festői látvánnyal kápráztatnak minket – valószínűleg festmények is -, addig a közeli modellek részletesek és élesek. Ezenfelül a főellenségek dizájnjai is megérnek egy-egy misét. Az alapvető goblinok, csontvázak, griffmadarak és sárkányok nincsenek túlgondolva, azonban az ősi szörnyetegek okozhatnak meglepetéseket. Itt kiemelném kedvencemet, Furycane-t, egy kentaur-szerű lényt, ami első ránézésre tényleg egy felvértezett kentaurnak látszik, de a közeli képekből kiderül, hogy egy szellemnő rejtőzik a páncél alatt.

A játékmenet legfontosabb motívuma a harcrendszer, végtére is azzal fogjuk a legtöbb időt eltölteni. A játék elején kissé elriasztott az, amit láttam: sokszor azt se tudtam kivenni, hogy éppen mi történik a képernyőn és egy hosszas, fejetlen gombpüffölésnek hatott az egész. Szerencsére ez az érzés hamar tovaszállt és amint sikerült kiismernem a parry/dodge mechanikát, a képességeket és felfedeznem azt, hogy mindegyik karakter kissé más stílust képvisel, egyből szórakoztatóvá vált a harc is. Okosan kell taktikáznunk, hiszen majd’ mindegyik ellenségtípusnak van egy gyengéje, épp melyik elemre érzékenyek. Példának okáért a goblinok a szél harci-stílusra allergiásak, így ellenük fő karakterünkkel, a kapitánnyal érdemes menni. Továbbá a link-csapások, melyeket társainkkal közösen hajtunk végre, és a Skybound-támadások (egyfajta szupertámadás) is mind-mind emelik a stratégiázás színvonalát.

Összességében remek játék lett a Granblue Fantasy: Relink. Vannak benne ijesztő dolgok, mint a hatalmas képességfák, amit nemcsak mindegyik karakter kapott, de külön vannak az offenzív és defenzív oldalak is. Emellett még akadnak benne felettébb idegesítő karakterek is, viszont az összképet nézve alig találni benne valami kivetni valót és a japán akció-szerepjátékok szerelmeseinek kötelező darab lett, de az egyszerű játékos is bátran tehet vele egy próbát, nem fog csalódni.

A Granblue Fantasy: Relink PC-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg, mi az utóbbin teszteltük.