Robin Hood - Sherwood Builders teszt

Ez leginkább talán annak köszönhető, hogy a fejlesztést végző kis indie csapat, a MeanAstronauts sokkal nagyobbat álmodott, mint amekkorával elbírtak volna, emiatt pedig az ötletes alapfelállás pillanatok alatt a darabjaira hullott. A sherwoodi erdőt járva ugyanis felemás és megkérdőjelezhető megoldások tömkelege fog velünk szembe jönni, amik sokkal fájdalmasabban hasítanak majd belénk, mint a strázsáló ellenfelek rozsdás pengéi. Lehet, hogy ha jobban átgondolják ezt az egészet és a műfajkavalkád helyett csak egyetlen egy szegmensre helyezik a fókuszt, akkor egy jóval konzisztensebb végeredményt kaptunk volna, ehelyett viszont egy olyan játékkal kell beérnünk, ami bár hivatalosan megjelent, valójában sok tekintetben még egy korai hozzáféréses produkció szintjét sem üti meg.

A legrosszabb az egészben pedig az, hogy a felmerülő problémák tetemes hányada a játékmenetet érinti leginkább, aminek köszönhetően pillanatok alatt elmegy majd a kedvünk a gazdagok folyamatos vegzálásától. Kezdjük ott, hogy Robin Hood terelgetése elképesztően körülményes, nehézkesen fordul, az ugrás ugyancsak borzasztó és szinte bármilyen kiálló tárgyban képes megakadni, ami a különféle összecsapások alatt kifejezetten idegesítő. Mondjuk a harcrendszer amúgy is csapnivaló, az ütéseknek semmilyen súlya sincs és mivel képtelenek vagyunk kitérni az agyatlanul vagdalkozó ellenfelek csapásai elől, szinte kizárt, hogy komolyabb életveszteség nélkül megússzuk a hirigeket. A túlélési esélyeinket lenne hivatott növelni a lopakodás, valamint a távolsági harc, de előbbi elképesztően inkonzisztens (az ezt bemutató tutorial küldetés óta szűnni nem akaró rémálmaim vannak), utóbbi pedig még a rá elosztott képességpontokat követően is nevetségesen gyenge.

Egyenesen röhejes, hogy Robin of Loxley, a távolsági harcmodor földi helytartója mindösszesen pár másodpercig képes megfeszíteni az íját, hogy aztán az össze-vissza remegő célkeresztnek hála búcsút inthessünk a pontos találatnak. Ez igencsak idegesítő, főleg, mivel a hatalmas bejárható területen véletlenszerű események garmadájával fogjuk majd szembe találni magunkat, ahol sok esetben kifejezetten hasznos lenne egy efféle játékszer, de hát a fejlesztők ezt máshogy gondolták. Persze próbálkozhatunk puttyogtatni a közeli bokrokból (az időlassítás segíthet), de ennek rendszerint ugyanaz lesz a vége, mint a lopakodásnak: lebukunk és pillanatok alatt a nyakunkban lesz az egész hadosztály. És bár az ellenünk felsorakozó katonák elképesztően buták, primitív mivoltukat tömeggel és hatalmas sebzéssel kompenzálják, amiket a fentebb már emlegetett súlytan harcrendszerrel összepárosítva egy olyan elegyet alkotnak, amit még a nottinghami bírónak sem kívánnék tiszta szívből.

Apró tipp, hogy a mesterséges intelligencia valamiért nem képes kezelni a magasságot, azaz, ha fel tudunk mászni egy nagyobb dobozra, vagy leomlott várfalra, akkor nyert ügyünk van, csak aztán bírjuk nyílvesszővel. Nem szép dolog tudom, de ha már a fejlesztők nem voltak képesek megerőltetni magukat a harcrendszer téren, akkor tőlem se várjanak más hozzáállást. Nincs mit szépíteni, kétségkívül ez a Robin Hood - Sherwood Builders leggyengébb pontja és mivel a játékidő jelentős hányadában íjjal, illetve karddal a kézben próbálunk életben maradni, ez különösen fájó pont. Ja és míg el nem felejtem, nincs manuális mentési lehetőség, csakis a kijelölt helyeken tudjuk elraktározni a haladásunkat, aminek hála sokszor 30-40 percnyi tevékenységünk válik majd semmivé.

Sajnos ez utóbbi egyáltalán nem lesz ritka, ami főleg az irreálisan kilengő nehézségi görbének köszönhető. Ugyan a kalandunk elején kiválaszthatjuk a számunkra leginkább szimpatikus nehézségi szintet, a játék alatt így is számos alkalommal előfordul majd, hogy hozzánk képest jóval erősebb ellenfelek közé vezényelnek be minket, ahol sokszor esélyünk sem lesz az életben maradásra. Ilyenkor vagy megpróbálunk lopakodva győzelmet aratni (sok sikert hozzá), vagy hagyjuk a francba az egészet és elindulunk máshová, ahol talán tudunk valamicskét fejlődni. Erre szerencsére van lehetőségünk, ugyanis a régiókra osztott pályán csakis rajtunk áll, hogy miként növeljük a hírnevünket, amivel további főküldetéseket oldhatunk fel. Ennek köszönhetően, ha egy elénk sodródott pénzszállító kocsi megtámadása, vagy egy halálraítélt megmentése túl nagy falat lenne a számunkra, akkor nyugodtan otthagyhatjuk a zsákmányt, illetve a jajveszékelő szerencsétlent, majd lesz valahogy.

Karkaterünk fejlesztését tehát egyáltalán nem hanyagolhatjuk el, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mennyire kemény kihívás lapul majd a következő sarkon. Ennek érdekében képességpontokat osztogathatunk egy meglehetősen terebélyes skillfán, illetve felhúzhatunk egy bázist, ahol nemcsak az eszközeinket erősíthetjük tovább a gyűjtögetések során megszerzett nyersanyagokkal, hanem akár katonákat is felbérelhetünk magunk mellé. Sajnos utóbbiak az ellenfelekhez hasonlóan szintén nem épp a legélesebb kések a fiókban, aminek hála gyakran megkattannak, lemaradnak tőlünk, vagy ami még rosszabb, úgy lövöldöznek a rossz szándékú agyhalottak felé, hogy az sem érdekli őket, ha mi éppen közöttük állunk. Ettől függetlenül azonban a bázismenedzsment kifejezetten jól lett megoldva, még annak ellenére is, hogy igencsak nagy korlátozások mentén építkezhetünk. Viszont, ha az általunk felhúzott épületegyüttes elnyeri a környéken élő elnyomottak tetszését, akkor csatlakoznak hozzánk, sőt, akár még munkára is beoszthatjuk az arra érdemesebbeket (így tehetünk szert kísérőkre is).

A saját kis falunk létrehozása közben azonban magunkra is legalább ekkora figyelmet kell fordítanunk, innunk, ennünk és pihennünk kell, ami szerencsére egyáltalán nem tolakodó, szépen csendben meghúzódik a háttérben és csak néha okoz kisebb problémát. Mondjuk emiatt sokszor teljesen feleslegesnek is érződik, de legalább működik, szóval nincs akkora gond vele. Akárcsak a látványvilággal, ami egy indie csapathoz képest kifejezetten tetszetős. Az erdő megvalósítása különösen szépre sikeredett, főleg, ha hozzávesszük a váltakozó napszakokat és a dinamikus időjárást is. Elméletileg utóbbiak befolyásolják az ellenfelek érzékelési képességét, azaz sötétben egyszerűbb lopakodni, mint mondjuk verőfényes napsütésben, de ebből mi sokat nem fogunk érzékelni, mivel teljesen kiszámíthatatlan, hogy melyik jómadár vesz észre minket és miért. Szerencsére az optimalizációval sincs gond, remekül futott mindenféle akadás, vagy fagyás nélkül, bár azért egy Motion Blur kikapcsoló gombot elviseltem volna a menüben, mert ennek hiányában sokszor majdnem kifolytak a szemeim.

Hangok terén ugyanakkor már felemás a helyzet, míg a háttérzajok nagy része egész jó és remekül megalapozzák az erdőből áradó hangulatot, addig az egyes szereplők szinkronhangja már egészen kriminális. Szerencsére a főszereplő jól teljesít, szóval legalább tőle nem fogunk állandóan falra mászni, de mindenki más hagy maga után némi kívánnivalót. Erre pedig csak ráerősít a nemlétező szájszinkron, valamint az irreálisan túlgesztikulált animációk sokasága, amik így együtt egy olyan röhejes elegyet alkotnak, ami bizarr mivolta ellenére szabályszerűen vonzza a tekintetet. És ez kicsit igaz az egész játékra is, ami láthatóan ezer sebből vérzik, mégis újra és újra visszatértem a sherwoodi erdőbe, hogy felfedezzek, építkezzek, vagy épp szenvedjek egy kicsit. Fogalmam sincs, hogy miért tettem ezt magammal, talán csak abban bíztam, hogy lesz majd egy pont, ami után más lesz az egész és megjavul minden, de akárhányszor is léptem át a fák határait folyamatosan csalatkoznom kellett.

Sajnos be kell ismerni, hogy a Robin Hood - Sherwood Builders hiába épül egy remek ötletre, nem egy jó játék, jelen állapotában legalábbis semmiképpen sem az és ezen még a baráti árszabása sem tud érdemben segíteni. A legnagyobb baja, hogy a harcrendszer egész egyszerűen alkalmatlan arra, hogy akár csak egy minimális élvezetet is nyújtson és mivel a játékidő nagyrészében ezzel fogunk szembesülni, pillanatok alatt elveszi a kedvünket a folytatástól, kivéve persze akkor, ha hozzám hasonló mazochisták vagytok. Mondjuk én ebben az esetben is inkább óva intenélek titeket a vásárlástól, ha azonban az intelmeim ellenére is szeretnétek tenni vele egy próbát, akkor ajánlom figyelmetekbe az ingyenesen letölthető demót, illetve a Robin Hood - Sherwood Builders - Bandit's Trail névre keresztelt prológust, ami pár órában prezentálja mindazt a „felejthetetlen élményt”, amit a nagytestvér potom 30 euróért cserébe jóval nagyobb dózisban képes nyújtani.

A Robin Hood - Sherwood Builders kizárólag PC-n érhető el.