Biztos ti is ismeritek azt az érzést, amikor már a bejelentés pillanatában szívünkhöz nő egy játék, hiszen olyan karakteres feeling sugárzik róla, amitől máris a várólistánkra pakoljuk az adott címet. A 2019-ben alapított, de nem éppen zöldfülű fejlesztőket foglalkoztató Ironwood csapata sok X-aktákat nézett korábban, és sokat játszottak soulslike játékokkal - a kettőt pedig egy autós címben ötvözték stílusos látvány mellett. A Seattle-i brigád egy pepecselős túlélőjátékként öntötte formába elképzeléseit, magyarán meg kell szenvedni, mire a Zóna minden titkára fényt derítünk - ezzel jó pár, kevésbé kitartó játékost kizárva az élményből. Vannak azonban olyanok, akiket nem érdekel, hogy a drága idejükkel szórakoznak, mazochisták is, szeretik, ha a saját kárukon tanulnak - na, ők piedesztálra emelik majd a Pacific Drive-ot.
A történet szerint az Egyesült Államok északnyugati részén elterülő Olimpic-félszigeten a kormány kísérletezésbe kezdett, ám az eset balul sült el, hiszen egy anomáliákkal teli szürreális zóna alakult ki a helyén, amit magas fallal zárt le a hadsereg. Senki nem merészkedhet a nyirkos, fenyvesekkel teli Zónába, hősünk is csak csomagot szállított volna le a határához, de egy szerencsétlen véletlen folytán a fal rossz oldalán találja magát. A part menti autókázás reménye tehát lassan indul be, lévén csak egy ütött-kopott, hiányos kerekű tragacsra teszünk szert a sztori elején, és hamar rádöbbenünk, hogy a sötét erdőből kiszűrődő furcsa zajokhoz és kísérteties vörös fényekhez nem túl egészséges közel kerülni.
A játékmenet alapja az, hogy a menedékként szolgáló garázsunkból eljussunk egy újabb területre, amit felfedezünk, felmarkoljuk a nyersanyagokat és a sztori szempontjából fontos cuccokat, majd épségben visszatérjünk a bázisunkra. Ott aztán egyre ellenállóbb alkatrészeket szerelhetünk verdánkba, amivel még messzebb juthatunk a következő nekifutásnál. Bizony, voltaképpen egy rougelike rendszer bújik meg a motorháztető alatt, ha stílusosan szeretnék fogalmazni. A fenyegető anomáliák és mindent elnyelő fények között is van különbség, rendszerint magunktól jövünk rá, hogy meddig érdemes elmenni úgy, hogy lehetőleg ne essünk darabjainkra, kerülgetve a savas pocsolyákat, mérgező gázfelhőket és ne kapjanak fel minket a földöntúli energiák a hazaút előtt.
A játék elején rengeteg információt kapunk a nyakunkba, temérdek a felszedhető nyersanyag, kapkodunk is rendesen, hogy nehogy kihagyunk valami fontosat, mert akkor nagyon nehéz dolgunk lesz. A kirándulások pedig egyre kockázatosabbak lesznek, ahogy haladunk a Zóna középpontja felé. Nem teljesen nyitott világgal van dolgunk, hanem több kisebb pályarészt járhatunk be, a garázsunkban kiválasztjuk a célpontot a térképen, ahová gyorsutazással ellátogatunk, és már taposhatjuk a gázt.. Haladunk az út mentén, kiszállunk, átkutatjuk az épületeket, majd az autónk csomagtartójában lévő munkapadon elemeire bontjuk az erőforrásokat és craftolunk.
A verda folyamatos karbantartást igényel, talán már túl sokat is. Ráadásul minél több időt töltünk a veszélyes területen, annál több furcsaságot produkál az autó, megzavarodik az ablaktörlő, a kijelzők rossz információkat mutatnak, nem működnek a kapcsolók és így tovább. Ezek csak halmozódni fognak, ha nem teszünk ellenük semmit és egy kiélezett menekülés során pont nem lesz jó, ha nem elég megbízható az autó. Amúgy is minden elhasználódik rajta, elkopik, kiesik, rozsdásodik, és ahogy lenni szokott, pont akkor, amikor nagyon nem kéne. Mivel ez az egyetlen társunk a kaland során, bizony kötődni fogunk hozzá, csak ő tarthat minket életben kijutást jelentő portálokig, így megszeretjük az ütött-kopott négykerekűt így vagy úgy.
A garázsban való szerelésbe sokak bicskája beletörik, hiszen ott dől el, hogy türelmesek vagyunk-e vagy sem. Csak itt tudunk menteni, ami bizony érdekes fejlesztői döntés, hiszen könnyen lehet, hogy 40-50 perc játékidő megy a levesbe, mert képtelen voltunk elérni a biztonságos menedékünket, vagy csak ki kellett lépnünk, mert menni kell a gyerekért az oviba. Szóval a szerelés úgy zajlik, hogy minden le kell szedni a megfelelő eszközzel, megjavítani, kicserélni egyenként valami jobbra. Idővel rutinná válik a tankolás, az aksik feltöltése, új fejlesztések kikeresése és a craftolás örök körforgása, elvégre egy túlélőjátékról beszélünk, nem egy meditatív kirándulásról.
Hősünk rádión folyamatosan tartja a kapcsolatot arctalan segítőivel, egy bizonyos Dr. Oppy-val, valamint a helyi Francis-szel és Tobias-sal. Jól eljátszott karakterekről van szó, akik folyamatosan bombáznak minket infókkal, ugyanakkor egymással is vég nélkül civakodnak, így összességében szórakoztatóan telnek az utazások. Csendesebb pillanatokban pedig iszonyúan erős zenék szólnak a hangszórókból, amitől igazán magasztaló hangulat ülepedik ránk és végre a tájra is tudunk figyelni, amire nincs is más szó, mint az, hogy bámulatos. Kár, hogy PC-n optimalizálatlan az anyag, még egy GeForce RTX 3070-nel is leeseik a framerate 40-50 fps-re, holott nem nagyon kéne neki.
Nagy szerencséje a Pacific Drive-nak, hogy atmoszférája úgy nyakon ragad, hogy még akkor is visszatérünk hozzá lenyugodva, amikor egy félresiklott nekifutás után nem egyszer rage quitteltünk. Sokan nem mondanának nemet egy easy módra, vagy legalább egy kevésbé szigorú mentési rendszerre, mert mindenképp érdemes bejárni az óceánparti vadont megannyi titok után kutatva, félve az ismeretlentől. Még úgy is, hogy közben reszketve markoljuk a kormányt, abban reménykedve, nehogy a kasztni idő előtt megadja magát. A Pacific Drive az autós játékok Dark Souls-a, amire objektíven nézve is látható, hogy minden egyes mechanikája a helyén van, de nem adja könnyen a sikert.
A Pacific Drive PC-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi számítógépen teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.