A temérdek rész, kiegészítő, újragondolás és egyéb alternatív, de szintén a kánonba tartozó mellékág összegyűjtése nemcsak azért volt eddig nehézkes, mert a megjelenések több generáción keresztül íveltek át, hanem mivel pár alkalommal még a Sony égisze alól is kimerészkedtek, így bonyolítva tovább a beszerzési körutat. Bele sem merek gondolni, hogy egy teljesen új belépő, aki mindenféle háttértudás nélkül szeretné átélni Sora és barátai több évtizede futó kalandját, miként kezdene bele ebbe a soha véget nem érő gyűjtögetésbe, szerencsére azonban ez nemcsak nekem, hanem a Square Enixnek is eszébe juthatott, hiszen pár évvel ezelőtt megjelentettek egy kifejezetten combos kollekciót. A három darabra felosztott csomagba belepakolták a teljes Kingdom Hearts portfóliót, ráadásul a Microsoft, a Sony és a Nintendo konzoljai mellett PC-re is kiadták, igaz, akkor még csak kizárólag az Epic Games Storera. Most viszont, három hosszú év várakozást követően végre a Valve rendszerére is elért ez a mesebeli csoda, méghozzá nem is akárhogyan.
Annak idején ugyanis a számítógépekre is megjelent Kingdom Hearts HD 1.5 + 2.5 ReMIX, a Kingdom Hearts HD 2.8 Final Chapter Prologue, valamint a Kingdom Hearts III + Re Mind korántsem voltak hibátlanok, ami leginkább az optimalizációnál volt tetten érhető. Ugyan a gépigény első ránézésre barátinak tűnhetett, valójában az összes létező konfiguráción képes volt be-beakadni, ami folyton belerondított az amúgy igencsak kellemes összképbe. Nos, ennek mára szerencsére vége, ráadásul a játékok nemcsak asztali gépeken képesek tartani a választómenükben beállított képkockamennyiséget, hanem Steam Decken is, úgyhogy aki út közben, esetleg a szabadban szeretné átélni ezt a több száz órányi élménycunamit, az bármikor megteheti, csak aztán győzze akkumulátorral. Utóbbi egyébként – természetesen játéktól és beállítástól függően – akár 3-4 órán keresztül is bírja a strapát, ez az időintervallum pedig nagyjából pont elég ahhoz, hogy a végső célunk felé haladva mindig találjunk egy újabb konnektort, ahol kicsit megpihenhetünk.
A teljesítmény tehát szinte tökéletes (SSD-re telepítve a töltőképernyők konkrétan megszűnnek létezni), ugyanakkor kezelhetőség terén már akadnak kisebb-nagyobb problémák, amik leginkább a billentyűzetes és egeres irányítás közben ütik fel a fejüket. Kezdjük ott, hogy bár a játékok kivétel nélkül kezelik az efféle perifériákat, a menüben kizárólag csak klaviatúrát használva bóklászhatunk, ami kissé kényelmetlenné teszi a különféle opciók közötti nézelődést, főleg, ha mellé vesszük a borzalmas gombkiosztást is. Példának okáért a bal egérgombbal tudjuk leokézni a parancsokat (úgy, hogy magát az egeret a menüben másra nem igazán tudjuk használni), míg a visszalépés valamiért nem az Escapere, hanem a Spacere került, ami már rövid távon is rengeteg galibához vezet. Ezen sajnos az sem segít, hogy megválaszthatjuk a billentyűzetünk sémáját, illetve némileg a gombokhoz rendelt parancsokba is belenyúlhatunk (ezekre egyébként a kontrollerek esetében is van lehetőség), mivel a menükben való turkálás mikéntje kőbe van vésve, azaz, vagy megszokjuk a fejlesztők által megálmodott katyvaszt, vagy inkább megkíméljük magunkat ettől a hercehurcától és elővesszük az általunk leginkább preferált játékvezérlőt.
Annak ellenére, hogy szerintem is ez a helyes döntés, én a teszt miatt mégis a jó öreg billentyűzet és egér kombinációnál maradtam, méghozzá az alapbeállításokkal megsúlyosbítva és bár az első pár órában előszeretettel emlegettem fel a portolást végző fejlesztők női rokonait, idővel azonban hozzáidomultam és onnantól kezdve már a legnagyobb összecsapások közepette sem rándult görcsbe a kezem. Sajnos ugyanez a gyomromról már kevésbé mondható el, mivel a hatalmas késéssel működő egeres kamerakezelés, illetve az ellenfelek kijelölésénél fellépő ide-oda rángatás olyan hatással volt a szerveimre, mintha beültem volna egy centrifugába, ami a valóságban biztos vicces, de így, hosszabb távon egyáltalán nem tesz jót az egészségnek. Szerencsére a menükben turkálva találhatunk pár olyan opciót, amikkel némileg finomhangolhatjuk, illetve mérsékelhetjük az ilyen pillanatokból fakadó epilepsziaveszélyt, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy erre leginkább a később megjelent játékoknál lesz lehetőségünk, mivel a kezdeti epizódok esetében szinte alig kapunk valamilyen állítgatni valót.
A grafikánál ugyancsak ez a helyzet, hiszen a látványt részletekbe menően kizárólag csak az eredetileg még PlayStation 4-re megjelent Kingdom Hearts III esetében tudjuk testreszabni, a korábbi részeknél sajnos be kell érnünk a felbontás, valamint a képkockafrissítés módosításával. Sőt, ezeken túlmenően is érezhető némi prioritás Sora eddigi legutolsó kalandja irányába, hiszen egyedül itt kapunk Cheat menüt, játékon belül választható angol és japán szinkront (a többinél Steamen keresztül érhetjük el ezt a funkciót), valamint extra tartalmat a Dead of Night kulcspenge képében. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az eredetileg még 2019-ben megjelent játék kifejezetten jól öregedett, ellenben a többiekkel, amik sokszor a kissé feljavított látvány ellenére is körülményesnek és avittasnak érződnek. Ettől függetlenül a történet teljes megértéséhez nemcsak ajánlott, de egyenesen kötelező időrendben haladni, azaz muszáj legyűrni még a kevésbé áramvonalas játékokat is, sőt, akkor sem szabad átugrani őket, ha egy-két darabbal effektíve játszani sem tudunk.
Itt egészen konkrétan két, annak idején Nintendo DS-re, illetve 3DS-re megjelent címre, a Kingdom Hearts 358/2-re és a Kingdom Hearts Re:codedre gondolok, amik kizárólag filmes átvezetőkkel képviseltetik magukat a kollekcióban. Furcsa megoldás ez, de legalább nem fogunk lemaradni az ott történtekről, legalábbis akkor, hogyha végig üljük a mozikat. Sajnos nem ez az egyetlen hiányosság a Kingdom Hearts Integrum Masterpiece kapcsán, hiszen bár a csomagban így, vagy úgy, de minden fősodorba tartozó címet megkapunk, akad egy fájdalmas hiányzó, ami szégyenszemre kimaradt a felhozatalból, ráadásul úgy, hogy az Epic Games Storeon mind a mai napig elérhető. Az eredetileg 2020-ban megjelent Melody of Memoryt ugyanis a Valve rendszerén sem az Integrum Masterpiecen belül, sem pedig azon kívül nem fogjuk megtalálni, ráadásul korántsem biztos, hogy ez a későbbiekben változni fog. Persze legyinthetünk rá, mondván a szériára jellemző akció-RPG műfaj helyett „csupán” egy ritmusjátékról van szó, ugyanakkor az kissé kellemetlen, hogy ha 3 évvel ezelőtt nem jelentett gondot odacsomagolni a többiek mellé, akkor most miért hagyták le szerencsétlent.
Ezt leszámítva azonban a Kingdom Hearts Integrum Masterpiece egy csodálatos játéksorozat még csodálatosabb kollekciója, aminek szerethető karakterei, mesés világa és különleges hangulata ennyi év távlatából is játszi könnyedséggel varázsolja el az embert. Külön öröm, hogy a most megjelent Steames verzió nemcsak egy szimpla átirat lett, hanem igyekeztek belőle kihozni a maximumot, ami bár nem sikerült maradéktalanul (főleg, ami az irányítást illeti), még a nyilvánvaló hibái ellenére sem tudok rá haragudni, mert az élmény, amit átad, az szinte tökéletes. Mondjuk ennek meg is kérik az árát, hiszen 100 euróért vesztegetik a három darabos csomagot (jelenleg le van akciózva 69 euróra), ami egy ennyire régi játékokkal teletűzdelt sorozat esetében minimum megkérdőjelezhető. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ezért cserébe nemcsak több 100 órányi önfeledt szórakozást vásárolunk magunknak, hanem mindeközben részt vehetünk egy olyan gyönyörű, semmihez sem fogható utazáson, amit a Disney és a Square Enix hathatós közbenjárásának köszönhetően sosem fogunk elfelejteni.
A Kingdom Hearts Integrum Masterpiece június 13-tól érhető el Steamen keresztül, de korábban megjelent már Epic Games Storera, PlayStationre, Xboxra és Nintendora is.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.