Creatures of Ava teszt

A színpompás környezet azonban csak a látszat, merthogy a felszín alatt sötét erők gyülekeznek, amelyek szépen-lassan megmérgezik az egykoron virágzó bolygót. Nem ez az első ilyen eset, hiszen a helyiek által csak sorvadásként emlegetett szörnyűség korábban már többször is megpróbált utat törni magának, akkor még sikertelenül. Most azonban valami megváltozott, mivel a flórára és faunára egyaránt veszélyes fertőzés minden korábbinál agresszívabban próbálja meg megvetni a lábát közöttük, ily módon változtatva pokollá Ava csodálatos vidékeit. Látszólag az ellenállás hasztalan, de mind tudjuk, hogy hajnal előtt a legnagyobb a sötétség, a remény pedig ezúttal is megcsillan a fekete égbolton. Ráadásul szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, ugyanis túlélésük záloga nem lesz más, mint Vic, egy 22 éves asztronauta lány, aki éppen az égitest tanulmányozása közben elszenvedett baleset miatt csapódik bele magatehetetlenül a megmentésére váró ismeretlenbe.

A hihetetlenül stílusos és animéket megidéző bevezetőt követően hősnőnk magára maradva igyekszik túlélni ezen a cseppet sem veszélytelen, vadregényes tájon, nagy szerencséjére viszont kisvártatva összeakad egy barátságos idegennel, akinek hála sikerül megmenekülnie egy szörnyűséges fenevad ölelő karmai közül. Rövid közjátékot követően – és persze a helyi archeológus hathatós közbenjárásának hála – csakhamar az aktuális kiválasztott szerepében találja magát, amit tovább erősít az a tény is, miszerint egyedül ő volt képes arra, hogy egy ősi templomba bemerészkedve megszerezze azt a varázsbotot, ami talán képes gyógyírt hozni az Avát sújtó szörnyűségekre. Természetesen mindez nem marad következmények nélkül, de ahelyett, hogy az őshonos Naam faj messiásként tekintene rá és segítene neki a végső cél elérése érdekében, nagy részük inkább fél tőle és megveti őt, ami többnyire az emberekkel való korábbi találkozásaikra vezethető vissza. A feladat tehát nem egyszerű, hiszen amellett, hogy el kell magát fogadtatnia a helybéli vezetőkkel, Vic vállára nem kisebb teher hárul, mintsem a bolygó és vele együtt a teljes élővilág megmentése.

Szerencsére ebben nem lesz teljesen egyedül, hiszen a fentebb már emlegetett archeológus mellett idővel csatlakozni fog hozzá űrbéli társa is, sőt, ha eléggé kiismertük vele a helyi ökoszisztémát, akkor akár az Aván őshonos állatfajokat is az irányításunk alá vonhatjuk. Természetesen az ő megzabolázásuk korántsem egyszerű feladat, mert mielőtt fejet hajtanának nekünk el kell nyernünk a bizalmukat, ami többnyire abból áll, hogy kezdetben távolról lefényképezzük őket, majd miután elég információt gyűjtöttünk róluk, furulyánkat kézbe véve válaszolunk az énekükre. Ha sikerül eltalálni a tökéletes dallamot, akkor ideiglenesen csatlakoznak hozzánk, amit követően vagy elvisszük őket egy mentőkapszulához némi tapasztalati pontért cserébe, vagy pedig ideiglenesen beleköltözünk a testükbe, amivel egyedi képességekre tehetünk szert. Utóbbi azért fontos, mert a világ felfedezése közben gyakran ütközünk majd különféle akadályokba, amik legyőzéséhez legtöbbször a közelben található állatsereglet nyújthat hathatós megoldást a számunkra.

Az úgynevezett Avapedia bővítése tehát kulcsfontosságú lesz a fertőzés megfékezésében, ezért aztán érdemes a lehető legtöbb dolgot megvizsgálni, felszedni és elolvasni. Temérdek feljegyzés, kraftoláshoz szükséges alapanyag és persze rengeteg elképesztően egyedi kreatúra vár majd arra, hogy felfedezzük és megismerjük őket, sajnos azonban hiába minden igyekezetünk, a rothadás már a felszínre tört, aminek útját áthatolhatatlan fekete indák és megvadult állatok jelzik. Ilyen esetekben a békés furulyaszó hasztalan, így hát dallamok helyett inkább a lézernyalábokat eregető varázsbotunkat puffogtassuk, ami amellett, hogy kiválóan alkalmazható különféle leomlott tárgyak megemelésére és világító kinövések szétpukkasztására – ezáltal nyitva meg előttünk korábban járhatatlan utakat – gyógykúrának sem utolsó. Mielőtt bárki megrémülne, aggodalomra semmi ok, a játék alatt egyetlen virtuális állat sem sérült meg, hiszen az itteni „harcrendszer” csak és kizárólag a testükbe költözött káros sejtekre korlátozódik, amik, ha elpusztulnak, rögtön visszanyerik korábbi mivoltukat.

Ettől függetlenül hiába megyünk bele jó szándékkal a küzdelmekbe, az ellenséges jószágok ezt semennyire sem tartják tiszteletben, sőt, számtalanszor elő fog fordulni olyan, hogy egyszerre többen rontanak majd ránk. Ilyenkor érdemes úgy kitérni a minket rohamozók elől, hogy eközben az aktuálisan támadott lényre kilőtt lézersugárba beletereljük a társait is, hiszen így láncba fűzhetjük őket, aminek következtében egyszerre tudjuk „sebezni” az összes ellenfelet. Később egyébként, ahogy elosztogatjuk a szintlépésekért kapott képességpontokat, alaposan kibővülnek a lehetőségeink, hiszen onnantól kezdve nem leszünk lekorlátozva a vetődés és a lövés kettősére. Ha azonban még az időközben megtanult új trükkökkel felszerelkezve is gondot okoznak ezek a szegmensek, akkor sincs nagy baj, hiszen a többféle nehézségi szintnek hála bármikor módosíthatjuk a kihívás mértékét, ezáltal könnyítve meg a saját dolgunkat.

Ez utóbbi azért is örvendetes tény, mert ennek hála kicsik és nagyok egyaránt átélhetik Vic csodálatos világmegmentő történetét, ami minden korosztály számára tartogat valami olyat, amit a játék befejezését követően elvihet magával a való életbe. A megható pillanatokat sem nélkülöző sztori csodálatosan mesél barátságról, szeretetről és közvetlen környezetünk megóvásáról, valamint arról, hogy mennyire fontos az egymás iránti kölcsönös bizalom. Mindezt pedig egytől-egyig olyan imádni való karakterekkel teszi, akikre még akkor sem lehet igazán haragudni, ha legbelül tudjuk, nincs igazuk. Vagy nincs szinkronjuk, mert bizony a beszédhang hiánya egyáltalán nem ritka, ami azért is fájó pont, mert amikor van, akkor az kifejezetten jól esik a fülnek. Legalábbis akkor, ha nem megy le dedóba valamelyik szereplő, mert sajnos ez sem ritka, ami a kisebb korosztályok számára biztos szórakoztató, ellenben számomra ezek a megnyilvánulások inkább voltak fájdalmasak, mintsem humorosak.

Ahol viszont egyáltalán nem éreztem fájdalmat a játékkal eltöltött óráim alatt, az a megvalósítás, ami egész egyszerűen lehengerlő lett. A gyönyörű művészeti stílus és a színpompás látványvilág valósággal beszippantja az egyszeri játékost, ráadásul ez azt követően sem múlik el, hogy egyre beljebb és beljebb merészkedünk a vadonba. Sokszor éreztem úgy magam kalandozásaim közben, mintha csak egy Pixar animációs filmet néznék, annyira egységes és végletekig csiszolt az összkép, kezdve a csodálatos környezettől, a karakterek, illetve a különféle kreatúrák dizájnján át, egészen azok animációjáig. Mindehhez pedig remek optimalizáció társul (vannak különféle felskálázási lehetőségek is), aminek hála még a kevésbé erősebb számítógépek tulajdonosai is bele tudnak kóstolni ebbe a csodálatos és szinte hibátlan kalandba. Azért csak szinte, mert sajnos pár kisebb hiba azért belerondít az összképbe, bár egyik sem olyan, amiért ott kellene hagyni csapot-papot Ava bolygóján. Tereptárgyakba fennakadó karakterek, nem jól detektált furulyaszólamok (a menüben bekapcsolható hozzá egy kis plusz segítség, ami erősen ajánlott) és néhol kissé nyögvenyelősebb platform részek szerepelnek a feketelistán, de mint mondottam volt, ezekkel simán lehet együtt élni.

A sorvadással viszont már kevésbé, úgyhogy nincs más hátra, mint varázsbotot ragadni és megmenteni Ava bolygó lakóit a biztos enyészettől, mert higgyétek el, megéri. Vic lenyűgöző kalandja ugyanis jóval többről szól, mint azt elsőre gondolnánk és mindezt olyan gyönyörű megvalósítás mellett teszi, amihez foghatót csak ritkán láthat az egyszeri játékos. Ráadásul ahhoz, hogy átélhessük ezt a csodálatos mentőakciót még vény nélkül sem kell mélyen a zsebünkbe nyúlnunk, hiszen egyrészt nyomott árcédulával kerül a virtuális boltok polcaira, másrészt pedig megjelenése napjától kezdve elérhető lesz az Xbox Game Pass szolgáltatáson keresztül. Ezekkel együtt számomra idáig kérdés nélkül a Creatures of Ava az idei év egyik legnagyobb meglepetése, ami még a kisebb hibái ellenére is olyan mély nyomokat hagyott bennem, amik legyenek akár kellemesek, akár szomorúak, mindörökre velem fognak maradni és ezt manapság bizony illik megbecsülni.

A Creatures of Ava augusztus 7-től érhető el Xboxra és PC-re. Mi utóbbin teszteltük.