Általában a hivatalos megjelenés előtt ez nem szokott akkora problémát jelenteni, mivel azonban a kiadást végző Plaion csak pár hónapig tervezi ebben a stádiumban tartani a játékot (ráadásul a korábbi alfateszt óta semmilyen bővülés nem történt), jócskán felmerülhetnek kételyek bennünk azzal kapcsolatban, hogy a startpisztoly eldördülésénél hányféle pálya, összetákolt kocsi, illetve játékmód közül választhatunk. Mert bizony free-to-play ide és Warhammer licencek oda, ha az idénre tervezett rajtra ezzel a felhozatallal gurulnak ki, akkor annak könnyedén hatalmas tömegszerencsétlenség lehet a vége. Egyetlen szerencséjük, hogy a GRIP: Combat Racingről ismert Caged Element fejlesztőcsapata piszkosul ért a járműalapú összecsapásokhoz, ami nem meglepő módon a Warhammer 40,000: Speed Freeksben is tetten érhető, sőt, az élvezetes és rendszerint káoszba fulladó meccsekkel még szintet is sikerült lépniük.
Mindezt az őrületet mindösszesen két különböző játékmódban tapasztalhatjuk meg, a Deff Rallyban, illetve a Kill Konvoyban. Előbbiben egy folyton változó helyen megjelenő pont elfoglalása, majd a legvégén elinduló verseny megnyerése lesz a főfeladatunk, míg utóbbiban egy óriási stomper elpusztítása és a sajátunk megvédése szolgáltatja a kihívást. Mint látható, mindkettőben fontos szerepet játszik a csapatmunka, ami nélkül szinte garantált a vereség, azaz csak majdnem, mert a játék eszköztelenül ugyan, de remekül dolgozik azon, hogy szinte mindig a vakszerencse döntse el a végső győztes kilétét. Ez egyrészt a kommunikációs lehetőségek teljes hiányának köszönhető, hiszen pár előre megadott parancs kivételével orkunk csakis kussban vezet, másrészt pedig a gyors meccskeresés érdekében a rendszer nem fél botokkal feltölteni az üres helyeket, amik rendszerint vagy fájóan bénák, vagy túlságosan ügyesek, köztes fajtájuk nincs.
Felettébb furcsa ugyanakkor, hogy bár a fentebb felvázolt hiányosságok más játékok esetében biztosan zavaróak lennének, itt egyáltalán nem azok, mivel ezeknek hála a meccsek java részén rögtön eluralkodik a káosz, ami eszméletlenül szórakoztató pillanatokat szül. Van abban ugyanis valami leírhatatlanul gyönyörű, ahogy két nyolc fős csapat, mindenféle kommunikációt nélkülözve, agyatlanul, orkok módjára csépeli egymást az aktuálisan kiválasztott járműveik volánja mögött, eközben pedig fittyet hánynak mind a fizikára, mind az adott játékmód valódi céljára. Bűnös élvezet ez a javából, annak viszont elsőrangú, hiszen ki ne szeretne ugratóról ugratóra közlekedni és egy kamikáze ork által meglovagolt, irányított rakétával becsapódni a tömegbe? Na ugye.
Ez azonban csupán egy fegyver a sok közül, hiszen bár mindösszesen csak nyolc vezethető járművet kapunk, azok legalább eléggé eltérőek. A gyors, de könnyen kilőhető négykerekűek például a pontok, illetve a bombák gyors megszerzéséhez használatosak, míg a lassú, de cserébe masszív dögök a védelemből veszik ki a részüket. Közös bennük, hogy mindegyikük kétféle fegyverrel és ugyanennyi bevethető extrával rendelkezik, amiket a jó pillanatban ellőve gyakran akár egy elveszettnek tűnő csata menetén is fordíthatunk. Érdemes viszont nem vaktában puffogtatni ezeket, mivel pár fegyvert leszámítva mindegyik rendelkezik egy újratöltődési idővel, ami remekül szab gátat a folyamatos spammelésnek. Ugyanakkor ezen és a sebességen túl semmilyen más statisztika nem változik közöttük, ami elég illúzióromboló, főleg, mikor rájövünk, hogy a kis homokfutó ugyanolyan manőverezési képességgel lett megáldva, mint a lassan cammogó, robosztos tank.
Ettől függetlenül korántsem mindegy, hogy mikor melyiket választjuk ki, mert a hatalmas pályáknak, valamint a túlságosan is távolra belőtt respawn pontoknak hála egy-egy újraéledés alkalmával gyakran több 10 másodpercbe telik visszaérni a csata helyszínére. Ez nemcsak azért fájdalmas, mert sok az üresjárat, hanem azért is, mert ez idő alatt a túlontúl gyorsra belőtt regeneráció miatt mindenki felgyógyul, azaz kezdhetjük elölről a sebzésosztást. Legkésőbb ekkor fog feltűnni az is, hogy a komfortosabbnál valamivel több életpontja van mindenkinek, ráadásul a fegyverek közötti balansz sem a legjobb. Ez utóbbit sajnos kizárólag a meccsek alatt tapasztalhatjuk ki, mert a tutorialnak behazudott menüpont valójában csak egy átkozott Youtube link, ahol egy három videóból álló lejátszási lista várja az ork kadétokat.
Természetesen free-to-play játékról lévén szó felmerülhet a kérdés, hogy miként is képzelik el a fejlesztők a jövőbeni fenntartást és hát egyelőre mindenki megnyugodhat, mert csakis kozmetikai cuccokat vásárolhatunk magunknak. A széles testreszabási lehetőségek közül egyébként akad pár, amit különféle kihívások teljesítése során szerezhetünk meg, ugyanakkor a legpofásabb cuccokat nyilván a boltban kell keresnünk, bár a Mad Maxre hajazó stílus okán a méregdrága skinek annyira nem tűnnek ki a tömegből. Ezeken felül van még itt egy Battle Pass rendszer, ami rendelkezik fizetős, illetve ingyenes részleggel is, viszont annyira lassú benne a fejlődés, hogy idővel garantáltan el fogjuk felejteni az egészet.
Reméljük, hogy a játékot már kevésbé, mivel a Warhammer 40,000: Speed Freeks egy piszkosul szórakoztató és őrült agymenés, amiért kár lenne, ha eltűnne a süllyesztőben. Ezen a téren hihetetlenül sok múlik a fejlesztőkön, ugyanis ami egy ingyenes, korai hozzáféréses változatba még éppen elég, az a pár hónap múlva esedékes hivatalos megjelenéskor már édes kevés lesz az üdvösséghez. Reméljük, hogy a roadmap jó előre le van fektetve és folyamatosan érkezni fognak hozzá a tartalmi bővítések, illetve a kisebb javítócsomagok, mert hiába a jópofa koncepció a játékosok hamar ráunhatnak, onnantól kezdve pedig nem marad más hátra, mint az elkerülhetetlen agónia egy elhagyatott roncstelep kellős közepén.
A Warhammer 40,000: Speed Freeks augusztus 6-tól érhető el korai hozzáférésben, kizárólag a Steamen keresztül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.