CYGNI: All Guns Blazing teszt

A shoot ‘em up, mint műfaj, nem sokat változott a több évtizedes múltja során. Legyen szó old school, pixeles árkádcímekről vagy modernebb újdonságokról, az alapok maradtak a régiek. Takaríts le minden ellenfelet a képernyőről, éld túl az őrült bullet hellt és kapaszkodj fel a leaderboard csúcsára! Ezektől a zsánert meghatározó alappillérektől nem tévelyedik messze a CYGNI: All Guns Blazing sem - a trükkje csupán annyi, hogy a megszokott minimalista látványvilág helyett egy áll-leejtősen részletgazdag, a legnagyobb költségvetésű tripla-A játékokkal versengő modern környezetbe helyezi a szakállas zsáner legújabb üdvöskéjét. 

Mindez pedig egészen elképesztő, ha figyelembe vesszük, hogy a CYGNI mindössze 11 ember munkája. A KeelWorks apró csapata, az alcímhez hasonlóan, minden puskaport eldurrantott, ami csak a csövön kifért, a végeredmény pedig egy olyan, látvány szempontjából csúcsminőséget képviselő és technikailag is teljesen zökkenőmentes shmup lett, amit végül maga a zsáner védőszentje, a Konami vett a szárnyai alá. Megsüvegelendő tehát mindaz, amit az apró skót stúdió elénk tett, ám a sikersztori nem száz százalékosan felhőtlen. A gyönyörű látvány mögött ugyanis meglehetősen vérszegény és kissé átgondolatlan tartalom vár ránk. Erre máris visszatérünk, ám előtte kezdjük az ismerkedést a játék történetével!

A címszereplő Cygni bolygón járunk, ahol a haldokló Földről menekülő emberiség új otthonra lelt. Az idegen planétát már az érkezésünk előtt is ősi gépromok tarkították, melyek idegen technológiája alaposan felgyorsította a fajunk fejlődését. Ezek a szunnyadó vaskolosszusok azonban egy napon életre kelnek, és bármiféle előjel nélkül csapást mérnek az emberiségre. Főszereplőnket, Avát is váratlanul éri egy reggelen az invázió, de Orca-pilótaként nincs más választása: egyből botkormányt ragad, hogy egy sor öngyilkos bevetés élén szembeszálljon a kíméletlenül özönlő ellenséggel. 

Mindezt egy roppant látványos intro cinematic, illetve a küldetésleírások szövegeiből ollózhatjuk össze, ám nem is ez a lényeg. Mint minden jó shoot ‘em up esetében, a hangsúly itt sem a sztorira, hanem az eszeveszett golyózáporra kerül - ezen a téren pedig a CYGNI-nek nincs szégyenkeznivalója. A villámgyors légi járgányt felső nézetből irányítva csak úgy szórhatjuk a sugárnyalábokat és rakétákat mindenre, ami mozog. Elképesztő lézershow és robbanások szimfóniája vár minket minden egyes helyszínen, miközben a háttérben hatalmas seregek borulnak egymásnak vagy gigászi gépszörnyetegek tarolják le a gyönyörű látképet.

Túl sok időnk persze nincs a bámészkodásra, hiszen mi is kapjuk az áldást bőven. A bolygófelszínről és a levegőből is érkeznek a különféle geometriai alakzatokat rajzoló lövedékzáporok, melyeket vagy fürgén cikázva kikerülünk, vagy hamar mi is darabokra robbanunk. Habár láttunk már hasonló mechanikát, a CYGNI esetében is jól működik, hogy felvehetjük a harcot a légi és földi ellennel egyaránt. A jobb ravaszt húzva az ellenfél drónjait és vadászgépeit, illetve az egekig nyújtózó hatalmas főellenfeleket szórhatjuk meg, míg a baloldali ravaszra váltva a földön masírozó robotokat és lövegállásokat bombázhatjuk. 

Számomra kissé kiábrándító, hogy a CYGNI mellőzött bármiféle felszedhető power-upot. Nincsenek olyan felszedhető bónuszok, amelyek újabb fegyvereket vagy ideiglenes erősítéseket oldanának fel egy-egy bevetés közepén. Helyettük az saját vadászgépünk fejlesztésével válhatunk ütőképesebbé, ám ez a fejlesztési rendszer túlontúl limitált. Jóformán csupán több célkövető rakétát és néhány extra fegyvermodult vihetünk a csatába - az utóbbi mindössze azt jelenti, hogy több sugárnyalábot szór a repülőnk, a fegyverünk viselkedése, tulajdonságai egyáltalán nem változnak.

Ez utóbbit hivatott kiváltani a firing-patternek rendszere. Némi mókolással beállíthatjuk, hogy a fegyvermoduljaink nyílegyenesen vagy különféle szélességű V-alakban szórják a lézert, ezeket kombinálva pedig szélesebb területet is lefedhetünk a hagyományos lézerágyukkal, feláldozva a célzott össztűz hatékonyságát. Miután azonban ráleltünk a számunkra megfelelő tüzelési mintára, jó eséllyel sosem fogjuk utólag megváltoztatni azokat. Ami ehelyett némi taktikázásra ad lehetőséget, az a rakéták és a pajzs kettős rendszere. Bevetés közben ugyanis egy-egy gombnyomással átirányíthatjuk a hajónk tartalékenergiáit a célkövető robbanótöltetek és az energiapajzs között, így folytonos rizikóvállalás mellett dönthetünk arról, hogy több tűzerőre vagy egy-két extra hibalehetőségre van-e szükségünk a golyózápor hevében.

Sajnos a mellékelt képek közel sem adják vissza, hogy mozgás közben milyen elképesztően látványosak a CYGNI nagyobb csatái és boss-ütközetei (csekk inkább a videókat!), ám ennek a pazar látványnak is megvan a maga hátulütője. A teljes 3D-s mélységben mozgó játék ugyanis menet közben nem mindig teszi egészen egyértelművé, hogy melyik ellenfél számít földi vagy repülő egységnek, illetve egy-két pályán az sem egészen tiszta, hogy hol van a pályaakadályok és a pusztán vizuális backdrop közti határ. Könnyű elveszni a lézerek, bombák és füsteffektek mértéktelen kavalkádjában, egy kíméletlen kihívást nyújtó shoot ‘em up esetében márpedig fontos, hogy tökéletes precizitással manőverezhessünk a szélsebesen mozgó akadályok közt. 

Habár az esetek döntő többségében aranyszabály, hogy jó, ha a mennyiség nem megy a minőség rovására, nincs mit szépíteni rajta: a CYGNI legnagyobb gyengesége, hogy egyszerűen túl kevés tartalommal került kiadásra. Mindössze hét pályát kapunk, melyek darabja 10-15 perces, így pedig egy nagyon rövidke délután alatt is könnyen a stáblista előtt találhatjuk magunkat. Nincs nagyobb választék az Arcade-módban sem, itt csupán annyi a variáció, hogy kötetlen fejlesztéssel vághatunk neki a ranglétrák meghódításának. Habár a játék három nehézségi fokozata valóban komoly kihívást nyújt, illetve kapunk kétfős lokális kooperatív módot is, másfél órányi tényleges tartalom még a világ legszebb shoot ‘em upjánál is arcpirítóan kevés.

Egyelőre rejtély, hogy milyen ingyenes vagy fizetős tartalmakkal bővülhet később a CYGNI, ám kár is erről elmélkedni, hiszen azt a játékot értékeljük, amelyet jelenleg a nagyközönség elé bocsátottak a fejlesztők, ez pedig még 30 dollárért is nagyon vérszegény. Aki persze komolyan veszi a leaderboardok meghódítását, vagyis sok-sok újrajátszást tervez, annak hosszabb távon is örömet okozhat ez a szemkápráztató shoot ‘em up. A KeelWorks nyíltan hangoztatott célja az volt, hogy az új generációba hozzák ezt a klasszikus zsánert, ezen a fronton pedig nem is okoztak csalódást. Igen, kissé kevés és kissé kiszámítható a CYGNI. De, hogy maximum sebességen pörög, közben pedig piszkosul jól néz ki, azt senki nem vitathatja el tőle.

A CYGNI: All Guns Blazing PC-n, Xbox Series X/S-en és PlayStation 5-ön jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.