Thank Goodness You're Here! teszt

Link másolása
Értékelés 9.0
Ha valaha is azt éreztük, hogy a vidéki kisvárosok hangulata a nyugalommal ellentétben közelebb áll az őrülethez, akkor Barnsworth-ben otthon fogjuk érezni magunkat.

Az első trailerek alapján arra számítottam, hogy kapunk majd egy városkát, ahol mindenféle küldetéseket kell a helyieknek elvégeznünk, reputációnkat növelhetjük és szépen, sorban fedezhetjük fel a település minden egyes kis zugát. Bár nem tévedtem olyan nagyot, szerencsére egyáltalán nem erről szól a Thank Goodness You’re Here! Mert ha követte volna az elvárásaimat, akkor a játék csak egy lett volna az ezredforduló innenső oldalán megjelent több tucat cozy sim közül. A Thank Goodness You’re Here! egyáltalán nem „cozy”, sokkal inkább egy kísérlet: hogyan lehet pár helyszín variálásával egy egész város hangulatát megidézni, miközben rajzfilmes grafikája ellenére csöpög belőle az angol humor.

A történetünk igen egyszerűen indul: Barnsworth észak-angliai városkájába látogatunk mint utazó ügynök, hogy meggyőzzük a polgármestert arról, hogy igenis szükségük van az általunk forgalmazott termékre (bármi is legyen az). Sajnos a polgármester nincs az irodájában, a titkárnő ezért azt javasolja, hogy nézzünk addig szét a városkában, lessük meg a nevezetességeket, pár óra és itt lesz a főnök. Itt kezdődik a voltaképpeni a játék, amikor is sorra kapjuk a különböző mellékküldetéseket „Thank Goodnees You’re Here!” felkiáltással. Az eleinte hétköznapinak tűnő kéréseket egyre bizarrabbak váltják fel, és egyre furcsább és furcsább helyzetekbe keveredünk. Szépen, lassan mi magunk is követjük a helyieket a őrület lefelé vezető spirálján.

Barnsworth városkája önmagában egy paródia. Az olyan angol kisváros kifacsart képe, amelyek egy-egy nehézipari területre fókuszálva fejlődtek, és amikor ez az iparág megroppant, nemcsak anyagi értelemben hagyott ürességet a lakók életében, de a lelkük egy darabja is odalett. Ehhez párosul az angol vidék sztereotipikus megjelenítése is, az általános lepusztultság és az angolos alul fogalmazás is. Erre csak rátesz még két lapáttal az abszurditás és a groteszk stilisztikai elemeit magán viselő látvány, ami a Monty Python és a Cartoon Network közös gyerekének tűnik – ahogy valójában az egész játék is az.

Maga a játékmenet összesen két gombra korlátozódik. Tudunk ugrani és megpofozni dolgokat, ez utóbbi pedig gyakorlatilag minden NPC-re és környezeti elemre igaz. A helyiek a parasztlengőinket egyszerű megszólításnak veszik, ami önmagában is abszurd, bár lehet, hogy annak is köszönhető, hogy hősünk több mint pöttöm. Nem tudhatjuk, hogy akibe belebotlunk, vajon csak elmorog egy egysorost, vagy ad egy küldetést, így igen hamar végigverünk majd mindenkit, akit csak találunk. Lesznek feladatok, ahol tolni kell tárgyakat, vagy épp alulról meglökni valamit ugrásunkkal, azonban ezen a téren igen intuitív a játék, és igazából lineáris a játékmenet is. Összességében viszont nagyon egyszerű játékmenetről van szó, csakúgy, mint az Untitled Goose Game esetében, így akinek a hangulat és a humor nem a szája íze szerint való, annak csalódás is lehet akár a játék.

Talán ez a játék egyetlen gyenge pontja. Ha valaki nem vevő az angol humorra, annak bizony nagyon nehezen lesz megszerethető ez a röpke kis kaland, de ez nem a játék hibája, egyszerűen a humorra építő játékoknál ezzel számolnia kell a készítőknek. Viszont nem árt, ha mellé egy komolyabb játékmenetet is kapunk. A Thank Goodness You’re Here! ezen azzal igyekszik feldobni a dolgot, hogy az egyes küldetések után mindig kicsit megváltozik a városka látképe, eltűnnek karakterek vagy újak bukkannak fel, esetleg véglegesen lezárulnak útvonalak, vagy épp ellenkezőleg. Ez azért zavaró is lehet a térkép és az egyértelmű küldetés markerek hiányában, bár tényleg könnyen megtaláljuk majd a helyes utat.

A másik problémám a játék hossza lenne, hisz nagyjából 2 óra alatt a történet végére érünk. Viszont a feltételes mód nem véletlen, mivel ez az idő igen tömény úgy az írott mint a képi humor terén, és ha még csak egy fél órával tovább tartott volna, akkor biztosan sok lett volna az élményből. Mint egy szép nagy szelet torta, egy 90 perces akciófilm, vagy egy Monty Python rész. Egy kevés, kettő meg sok. A befogadás szempontjából viszont kifejezetten szerencsés, hogy az egyre abszurdabb feladatok és képek után őrült kavalkádba átcsapó játék lezárása csak azért hatásos, mert fokozatosan építi fel a játék, ha félidőnél ki kellene kapcsolnunk, akkor csorbulna ez az érték, és máris kevésbé lenne maradandó élmény. Hála Istennek, hogy így lett!

A Thank Goodness You’re Here! 2024. augusztus 1-jén jelent meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re és Nintendo Switch-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...