Tomba! Special Edition teszt

Egy felújítás, egy remaster mindig lehetőséget ad arra, hogy olyannak láthassuk kedvencünket, mint amilyennek emlékszünk rá, vagy épp arra, hogy megismerjünk egy feledésbe merült klasszikust. A Tomba! a felújított látványvilágával és a múltjával mindkét kategóriába beletartozik, így adná magát, hogy akkor ez egy olyan játék, ami megérdemli a remastert. Nos, a felújítás valóban jól sikerült, az viszont már más kérdés, hogy mekkora igény volt a franchise kihantolására.

Feladta nekem a leckét a Tomba! Special Edition, ami egy mára elfeledett PlayStation 1 klasszikus kissé felújított verziója. Vannak remasterelt játékok, amelyeknél könnyű eldönteni, hogy a felújítás javít vagy ront az eredetin, és vannak azok, amelyekkel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy megérte-e hozzányúlni az adott címhez, tudtak-e érdemi javítást eszközölni a játékon, no meg van-e rá egyáltalán igény. Ilyen kérdések után sejthető, hogy minimum merész húzás egy olyan franchise-t választani egy remaster alanyának, ami a PlayStation 2-re sem tudott átköltözni, ott is csak a visszafelé kompatibilitás miatt volt játszható. Jó eséllyel a mai játékosok túlnyomó többségének fogalma sincs, hogy mi is ez a játék, és főleg arról nincs, hogy miért is fontos. Pedig minden hibája ellenére a Tomba! egy nagyon is jelentős mérföldkőnek tekinthető.

A történet az enyhén Toriyama-s látványhoz igazodik: hősünk, Tomba éhét igyekszik csillapítani, amikor összefut egy csapat gonosz malaccal, akik ellopják tőle nagyapja karkötőjét. A feladatunk ékszerünk visszaszerzése lesz, azonban hamar a világot káoszba és romlásba taszító Hét Gonosz Malac legyőzése lesz a cél, hogy ezzel helyreállítsuk az egyensúlyt. Ennél kevesebb történettel is maradtak fent klasszikusok abból az időből, de nem emiatt volt jelentős a Tomba!

A játékmenet alapvetően egy oldalnézetes platformer némi harccal megfűszerezve. Az ugrások íve és ereje rendkívül fontos lesz, mivel ugrással tudjuk legyőzni is ellenfeleinket, fegyvereink csak arra jók, hogy elkábítsák a disznókat vagy más szerzeteket. Ahogy sorra győzzük le a respawnoló ellenfeleket, úgy fejlődünk, és kapunk több életerőt vagy más hasznos képességet. Felszedhetünk varázstárgyakat és felszereléseket, ezzel egy kis JRPG-s hangulatot is kap a játék. De az igazán jelentős vonása a játéktér használata. Az oldalnézet és a PlayStation 1 grafika ne tévesszen meg senkit, szinte minden pályának van mélysége is. A háttérként szolgáló falak legtöbbjén ugyanis fel tudunk mászni, és nem ritkán egy egészen új nyomvonalon haladhatunk tovább, vagy épp maga az egész pálya fordul el 90°-kal. Olyan mechanikák ezek, amelyek nemcsak 1997-ben, de még ma is ritkaságnak számítanak, és ha egy mai platformer állna elő vele, akkor az emberek elismerően csettintenének.

Sajnos a vitathatatlan érdemek ellenére sem mondható el a Tomba!-ról, hogy szépen öregedett volna. Nem a látvány, hanem a játékmenet az, ami nem követte a jó borok szokását. A térkép csak a világra terjed ki, az egyes zónákon belülre nem, de ez még nem probléma. Az, hogy sorra kapjuk a küldetéseket, viszont semmilyen épkézláb naplót vagy jelölőt nem kapunk, csak hátráltat minket, de amikor az sem egyértelmű, hogy mit kellene csinálni, az már frusztráló. Általában értékelem, ha egy játék a szövegértésemre és a kreativitásomra hagyatkozik a küldetések kapcsán, de ha a Tomba!-ra nem is platformerként, hanem oldalnézetes RPG-ként tekintenék, azon a szemléletváltás sem segít, hogy a játék ugyan szerethető, de nehezen élvezhető.

A felújítás alapvetően remekül működik, és számos olyan életkönnyítő feature-t hoz, amelyek ma már elvártak egy profi emulátorban is. A visszatekerés és a bármikor elérhető mentés evidens, az ínyenceknek és a retró szerelmeseinek pedig elérhető még a képarány megváltoztatása és a filterezés is. Igaz, ez a funkció elég szegényes, de ennek hála egy kicsit úgy élvezhetik gyerekkori kedvencüket, mintha még mindig egy képcsöves tévén játszanának vele. Két problémám volt csak a felújított verzióval: indokolatlanul sokat tölt egy mai konzolon is és az újrakevert zenék sincsenek mindig szinkronban azzal, ami a képernyőn történik. Lehetőségünk van visszaváltani az eredeti zenei anyagra, amelynél ilyen probléma nincs, tehát itt az új számok kapcsán van a bibi, remélhetőleg ez könnyen javítható.

Bátor dolog volt egy ilyen játékot felújítani és egy korosztály nosztalgiázásra való fogékonyságára bízni a sikerét. Nyugodt szívvel ajánlani is csak azoknak tudom, hogy szerették az eredeti játékot is, mert csak ők fogják igazából értékelni a felújított verziót is. Mindenki másnak érdemes felkészülnie rá, hogy ez a játék teljes mértékben magán viseli a kor nyomát, amiben megszületett.

A Tomba! Special Edition 2024. augusztus 1-jén jelent meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re és Nintendo Switch-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.