A korai hozzáférés a mai játékipar egyik olyan fogalma, ami szigorúbb definiálást igényelne, hisz a szóösszetétel alapvetően csak annyit jelent, hogy a játék hivatalos megjelenése, elkészülte előtt már játszhatunk vele. Az, hogy a játék milyen közel is kell, hogy álljon a kész állapothoz az early access indulásakor, már önmagában vitára érdemes téma, de a probléma szerintem nem ez. Amíg nyíltan és egyértelműen tisztázzák a készítők, hogy egy olyan házat árulnak-e, ami szinte kész, csak a festés meg a bútorok kellenek, vagy pedig még csupán a pince kiásásánál tartanak, addig nincs baj. Az igazi probléma akkor van, amikor már megtörtént a hivatalos átadás, készen vannak a papírok, de a tapéta csak elméletben létezik, a falakban csupasz vezetékek futnak, és a víz sincs még bekötve.
Amikor ilyen játékokkal találkozom, mindig egy kicsit megértem azokat, akik idegenkednek a korai hozzáféréstől, mondván ha pénzt adnak valamiért, akkor az legyen kész. Autót sem úgy veszünk, hogy az öv és a lámpák is majd utólag kerülnek bele. De amikor a verziószám 1.0, akkor azt hiheti az ember, hogy a játék kész van. Steamen és Xbox-on is magától értetődőnek vesszük, hogy ha letelik a korai hozzáférés, akkor kapunk egy 1.0-s játékot, ami lehet, hogy nem tökéletes (hisz melyik játék az manapság), de kész van, csak egy kis polírpaszta meg némi idő kell hozzá. Semmi, amit egy kis gitt ne oldana meg!
A Harvest Days gyakorlatilag minden szinten rácáfol erre a prekoncepcióra, de haladjunk sorban. Tesztalanyunkat egy apa-fia páros készítette, és egy tipikus cozy farming szimulátor, ahol kertészkedhetünk, termelhetünk, állatokat tarthatunk, megismerkedhetünk a helyiekkel, akiknek küldetéseket és megrendeléseket teljesíthetünk. A történet elfér egy képeslapon, de ez nem is probléma, hisz csak annyi szerepe van, hogy megadja az alaphangulatot és a kezdeti löketet. Az igazi problémák magával a játékmenettel vannak.
A látványt lenne a legegyszerűbb ostorozni, hogy mégis hogyan néz már ki ez a játék, de a markáns stílusú grafika még megbocsájtható lenne. Az már zavaróbb, hogy a dizájn teljes hiánya miatt mennyire asset flip hangulatot áraszt magából Duda városkája: konténerkórház mellett vadnyugati csehó és 19. századi vegyesbolt, angol sorházak az amerikai farmvilágban, elektromos rollerek és moon walkoló kecskék. A premissza szerint a városka elnéptelenedett, és a lakosság 90%-a elköltözött. Valószínűleg vitték magukkal a házukat is, mivel egyetlen egy üres épületet sem találni a környéken.
Maga a farmerkedés alapvetően érdekes és egyszerűsége ellenére is működik. Meg kell művelni a földet, elvetni a magot, locsolni aztán betakarítani. Kártevőkkel nem kell foglalkozni, ahogy a gyomlálással sem. Potenciál lenne a játékban, de sajnos ez végig csak az maradt: potenciál. Falusi gyerekként már azon is felvontam a szemöldököm, hogy miért a gereblyével irtjuk ki a gazt, és miért a kapával készítjük elő az ágyást a vetésre, de amikor megláttam, hogy karakterünk úgy „kapál”, ahogy a bébifókákat szokták agyonverni az orvvadászok, a kaszát pedig egy kézzel lóbálva takarítja be a termést, akkor minden hitem elszállt azzal kapcsolatban, hogy ezt a játékot bárki is komolyan gondolta volna.
Az animációk arcpirítók, legyen szó akár a futásról, az ugrásról, vagy a tárgyak felszedéséről (aki emelt már súlyt, azt tudja, hogy egyenes háttal, térdből emelünk; de hogy még egy konzervdobozt is…). A beakadó NPC-k és az A.I. teljes hiánya már fel sem tűnik ezek után, ahogy azt is csak később vesszük észre, hogy olyan árak vannak a helyi boltokban, hogy az eszünk megáll. Rollerre is pattanhatunk, amitől valamiért a Big Rigs: Over The Road jutott az eszembe (nem tűnünk el a föld alá, de olyan fordulóköre van roller létére, hogy egy ausztrál kamionvonat is kiröhögi). Dedikált tánc gomb természetesen van, hisz anélkül nem farmer játék a farmer játék, tök jól mutat a levegőben lebegő, a semmiben kapirgáló csirke mellett.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy ízig-vérig indie játékról van szó, kettő darab fejlesztővel a háttérben. És azzal is, hogy nem lehet minden játék Manor Lords. Ezzel együtt is az a fajta igénytelenség, ami a Harvest Days megvalósításából árad, egészen egyszerűen elképesztő. Félreértés ne essék: ha valaki egy farmerkedó játékot szeretne stilizált látványvilággal, akkor még akár találhat is benne némi értéket, esetleg egy-két óra erejéig még szórakoztatónak is találhatja. De még ha zéró elvárásokkal is ülünk le a játék elé, akkor is ki fog lógni az összes létező lóláb. Hogy az nem élmény zuhany, hanem ereszt a cső; hogy az nem csipketégla, hanem lyukas a fal; hogy az nem ipar-szürke, hanem még a nyers vakolat.
Ha egy korai hozzáférésű játékról lenne szó, egy kézlegyintéssel el lehetne intézni, hogy nagy kaland, majd ha kész lesz, jó lesz. Hogy a Harvest Dayst mikor fogják ténylegesen befejezni és kulcsrakész állapotba hozni, egyelőre rejtély. Amíg vannak ennél mérföldekkel igényesebben elkészített és polírozottabb korai hozzáférésű játékok, amiket egyetlen ember készít, addig egyszerűen nem lehet megbocsájtani a Harvest Days hibáit. Ha valaki egy 3D Stardew Valley-t keres, az nem itt fogja megtalálni, hacsak nem zsánere a gyorsan ellaposodó játékmenet, az igénytelen megvalósítás és egy városkányi karaktervákuum.
A Harvest Days 2024. július 25-én jelent meg PC-re, Nintendo Switch-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.