Itt van nekünk ugyanis többek között a Grave Digger, az El Toro Loco, valamint személyes kedvencem, a Megalodon, hogy csak néhány nagyobb nevet említsek a felhozatalból, sőt az ismertebb és közkedvelt gépszörnyek mellett számtalan olyan, direkt a játék kedvéért megalkotott fantáziadús verdát is kormányvégre kaphatunk, amelyek esetében egyáltalán nem lennék meglepve, ha pár éven belül visszaköszönnének egy-egy valódi esemény során. Ezen a téren a Milestone-os fejlesztők tehát igencsak kitettek magukért, hiszen a 40 megszerezhető járgány mindegyike piszkosul jól néz ki, ráadásul egyeseknél még extra festéseket is kioldhatunk, ily módon téve még személyesebbé kis kedvenceinket. Mondjuk ez utóbbi a beépített törésmodellnek hála nem igazán mérvadó, mivel pár ütközést követően a kiszemelt műalkotásunk garantáltan a porban fog landolni, a helyét pedig pillanatok alatt átveszi majd a csupasz vázunk látványa.
Ugyanakkor árkád játékról lévén szó a monster truckok amortizálódása ennyiben ki is merül, azaz nem kell félnünk attól, hogy teszem azt egy rosszul elkapott ugrató miatt kitörik a kerekünk, esetleg az ellenfelekkel zajló test-test elleni küzdelemben széthajtjuk a motort. Ez a könnyed hozzáállás pedig a Monster Jam Showdown összes elemében fellelhető, legyen szó akár a részletesen testreszabható nehézségi szintről, a versenyek rövidségéről, vagy épp a meglehetősen szabadon értelmezett fizikáról, aminek hála és a beépített nitróval kiegészülve olyan hihetetlenül menő kunsztokat hajthatunk majd végre, amiről a valóságban versenyző pilóták csak álmodhatnak. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az itt megtapasztalt, kicsit a Holdéra emlékeztető alacsonyabb gravitáció köszönőviszonyban sincs a valódi arénákban látottakkal, de az első megrökönyödést követően én személy szerint el tudtam engedni mindezt, mivel cserébe elképesztően jól szórakoztam, legalábbis egy ideig.
Merthogy hiába tűnik élvezetesnek a Monster Jam Showdown az első órában, sajnos nagyon hamar tudatosul bennünk az a kellemetlen tény, hogy jobb már nem nagyon lesz, csak egyre több és több és több és így tovább, egészen addig, amíg rá nem ununk az egészre. A játék ugyanis képtelen a megújulásra, amire kiváló példa a karriermódnak megfeleltethető Showdown Tour, ami annak ellenére fullad unalomba az első pár versenyt követően, hogy három, teljesen elkülönülő régióban száguldozhatunk, méghozzá többféle játékmódban. Papíron jól hangzik nemde? Valóban, csakhogy arról elfelejtettek szólni, hogy a versenyfajták esetében rengeteg az átfedés, ezért aztán a legnagyobb jóindulattal is csupán 2 markánsan különböző van közöttük (zártpályás versenyek, arénás trükközések), ráadásul ezeket többnyire újra és újra ugyanazokon a pályákon fogják lebonyolítani.
Hiába ugyanis a havas Alaszka, az erdős Colorado, valamint a sivatagos Death Valley, ha mindegyiken maximum 4-5 különféle pályával hoz össze minket a balsors, aminek eredményeképpen nagyon hamar önismétlésbe csap át az egész karriermód. Ez pedig azért is hatalmas probléma, mert a Monster Jam Showdownban ezenkívül szinte semmi sincs (DLC shop az bezzeg már van), leszámítva egy árva multiplayer módot, amin belül az offline osztottképernyős lehetőség kifejezetten jópofa, viszont a botok nélküli négy fős online versenyek hihetetlenül vérszegények. Egészen konkrétan tehát, ha beleuntál a Showdown Tour folyamatosan ismétlődő kihívásaiba, akkor van egy rossz hírem: nincs nagyon más, amivel elüthetnéd az idődet, hiszen még egy megveszekedett Quick Match opció sem fért bele a meglehetősen szűkös felhozatalba. Pontosan emiatt érdemes beiktatni ivószüneteket a pár perces események közé, hiszen egyrészt ebben a melegben igencsak fontos a folyadékpótlás, másrészt pedig legalább addig is csökken bennünk a monotonitásból fakadó elviselhetetlen szenvedés.
Szórakoztatónak hangzik? Nem igazán, ráadásul mivel a mindenféle felesleges profilcsetresszel teletömött fejlődési rendszer sem túl izgalmas, ezért nem hibáztatok senkit, ha valaki idejekorán kilépne a monster truckok világából. Pedig ahogy fentebb már írtam, rengeteg verdát megszerezhetünk, amik egytől-egyig kifejezetten jól néznek ki és szerencsére az irányításuk sem okoz majd gondot, bár a hátsótengely jobb analógkaros kezelését kicsit szokni kell, de amint beletanultunk ebbe, rögtön megszelídülnek az első pillantásra vérszomjasnak tűnő gépszörnyetegek. Amit kicsit sajnáltam, hogy semmilyen tuning lehetőség nem kapott helyet a játékban, de ami még fájóbb, hogy egy-egy fejleszthető perket (ami rendszerint a futamok után kapott XP mennyiségét növeli) leszámítva az összes kocsi tök ugyanolyan. Ennek folyományaként teljesen mindegy, melyiket választjuk, a körülményektől függetlenül ugyanúgy kell majd terelgetni őket, legyen szó akár hóról, murváról, vagy épp homokról.
Mondjuk legalább, ha már hatásuk nincs, legalább jól mutatnak, ami legfőképpen a háttérben duruzsoló Unreal Engine 5-nek köszönhető, ami itt is szépen teszi a dolgát. A járgányok kidolgozása példaértékű és a pályákon fellelhető, rombolható dolgok is szépen szakadnak darabokra, mindezek mellett pedig a gépigény sem túl elrugaszkodott. Az optimalizáció az azonban már más tészta, ugyanis hiába fut aránylag stabilan a játék, a pocsolyákba belerongyolva rögtön leesik a képkockaszám, amit semmilyen beállítási kombinációval sem tudtam megszüntetni. Ennek hála idővel ráállt a szemem arra, hogy a vízfelületeket nagy ívben elkerültem, ugyanakkor akad egy-két olyan pályanyomvonal, ahol mindenképpen meg kell majd mártóznod és ha ezek a részek felkészületlenül érnek, akkor bizony könnyedén az utolsó helyek egyikén találhatod magad. Ez főleg azért is fordulhat elő, mert a fizika ugyan az esetek többségében jól működik, sajnos elég gyakran hajlamos őrültséget művelni, ami rendszerint egy magatehetetlenül összevissza forgó monster truck képében ölt testet.
Persze, ha a játékban helyet kapott volna egy visszatekerési lehetőség, akkor ezek az anomáliák is könnyebben megbocsájthatóak lennének, de mivel ilyen nincs, ráadásul a versenyek rövidsége okán hibázni sem nagyon lehet, ezért aztán elég egyetlen rosszul odaillesztett ugrató és máris kezdhetjük újra az egész futamot. Ez utóbbi egyébként a mesterséges intelligencia miatt is sokszor be fog következni, ugyanis a gépi ellenfelek abszolút nincsenek ránk tekintettel, sőt a kisebb visszafordítókba úgy be tudnak szorulni, hogy valósággal ellehetetlenítik az adott esemény teljesítését.
Ez lenne tehát a Monster Jam Showdown, egy tipikus Milestone széria első darabja, aminek ugyan akadnak szórakoztató vonásai, de a számtalan idegesítő hibája, valamint az idővel befutó dögunalom tönkreteszik az élményt. Ettől függetlenül a műfaj szerelmesei érdemleges konkurencia híján tehetnek vele egy próbát, de szigorúan csak rövidebb etapokban fogyasztva, mert máskülönben könnyedén úgy érezhetik majd magukat, mint akin átment a Grave Digger.
A Monster Jam Showdown augusztus 29-én jelent meg PlayStationre, Xboxra, Nintendora, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.