A Square Enix Mana-szériája a kiadó egyik legrégebben futó sorozata, ami Final Fantasy spin-offjából nőtte ki magát. A nagytesóhoz hasonlóan a Mana franchise is egyfajta folyton változó, újra és újra megújuló játékentitás, amiben gyakran a szereplők, az alaptörténet és játékmenet is változik epizódról epizódra. A játékok nagy közös támpontja a Mana Tree, ami varázserejével a sorozat világának stabilitását biztosítja, így általában a cselekmény bonyodalma is ekörül forog. Habár a fontosabb, nagyobb megjelenések a széria életében a japán RPG-címek vonalát erősítették, a Final Fantasyhoz hasonlóan itt is láttunk már egyéb stílusú spinoffokat is. A Visions of Mana tehát ennek a sorozatnak a legújabb darabja. Az elmúlt évtizedben a kiadó inkább mellékes epizódokkal és remakekkel kedveskedett a rajongóknak, az új játék azonban 2006 után az első nagyobb megjelenés a szériában.
A Visions of Manát tavaly decemberben leplezték le, ami bevallottan szól a sorozat régi és új rajongóinak egyaránt. Az elmúlt évek remakejei után ezúttal egy teljes értékű epizódot kapunk új játékmenettel és történettel. A sztori - hagyományosan - ezúttal is a Mana Tree körül forog, főhősünk pedig a fiatal Val, aki első útjára készül Soul Guardként. Az ő dolga, hogy elkísérje és megvédje az Almként emlegetett kiválasztottakat, akiket négyévente azért küldenek a Mana Treehez, hogy feláldozzák magukat és ezzel hozzájárulnak a világ egyensúlyának fenntartásához. Amelyik falunak vagy városnak nem sikerült kiválasztania vagy elküldenie a saját Almjét a Mana Treehez, természeti katasztrófák által pusztul el.
Valre és ezzel a játékosra az a komoly feladat vár, hogy a Fire Villageből elindulva, átutazva a világon begyűjtse a kiválasztott Almeket, majd elkísérje őket a Mana Treehez. A térképen átívelő cselekmény egyfajta road movie hangulatot kölcsönöz a Visions of Manának, hiszen az egyetlen, hatalmas bejárható terület helyett, több kisebb, cserébe viszont változatosabb vidéken fogunk kalandozni. Eljuthatunk majd a tengerpartra, de hófödte hegycsúcsokat és szeles dombságokat is meglátogatunk majd. A töltőképernyővel elválasztott térképek között akadnak majd lineárisabb és open world jellegű darabok is, melyeket amúgy remek érzékkel váltakoznak majd az utunk során.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a játék helyszínéül szolgáló Qi’Diel talán az egyik legszebben megalkotott fantasy world, amit idén megcsodálhattunk. Habár a Visions of Mana technikailag nem biztos, hogy felveszi a versenyt “nextgen” nagyágyúkkal, művészeti stílusa mégis a legjobbak a közé emeli. Gyönyörűen színes stílusában a klasszikus japán szerepjátékok vizualitása elevenedik meg modern köntösben, melyre az aprólékosan és ízlésesen megalkotott karakterek rátesznek még egy lapáttal. Az összes falu, város és vidék más és más hangulatot áraszt, a színekkel pedig olyan jól játszanak a dizájnerek, amikre csak ritkán van példa. A játék alatt felcsendülő muzsikák hasonlóan jól sikerültek, igaz, egyes pályarészeken a kelleténél gyakrabban ismétlődnek a dallamok.
Habár a Visions of Mana tökéletesen értelmezhető modern játékként is, a címnek van egyfajta PlayStation 2-es érából származó bája. Az akciódús harcrendszer például alig pár gombos irányítással operál, a különféle képességek használata azonban piszok látványossá teszik a harci manőverezéseket. Az elementáris alapokon nyugvó képességek mellett a sztori bizonyos pontjain úgynevezett Vesseleket gyűjthetünk be, amiknek a cserélgetésével a karakterünk classét változtathatjuk meg. A különféle classek természetesen másféle harcmodort kívánnak meg, vannak amikkel gyorsabb és nagyobb volumenű támadásokat vihetünk be, míg másokkal a védekezésre fókuszálhatunk. A mozgáskultúránk és fegyverünk mellett a fő képességünk, az ultink is változik a classek cserélgetésével, így a játék utolsó harmadában érdemes próbálgatni a Vesseleket, ha nem bírunk el egy-egy nagyobb bossal. Természetesen a hozzánk csapódó csapattársak classeit is tudjuk váltogatni, valamint JRPG-s módra, az irányítást is átvehetjük felettük a harcok során.
Ahogy fentebb már említettem a Visions of Mana kissé lineárisabban épül fel, mint a mai open world játékok, így a szinte teljesen lineáris, apró leágazásokkal megbolondított folyosók mellett inkább csak egyfajta hubként működő térképeket kapunk. Itt viszont már mellékküldetéseket is elvállalhatunk, igaz sajnos kivétel nélkül a töltelék fajtából. Általában el kell utazni valahova - rosszabb esetben egy töltőképernyővel elválasztott másik helyszínre -, ahol aztán meg kell ölni pár ellenfelet vagy össze kell gyűjteni valami speciális tárgyat. Sem a jutalom, sem pedig a történet szempontjából nem éri meg az összeset megcsinálni - annál is inkább, mert a játék végére több mint száz ilyen mellékes misszió lesz elérhető, ami azoknak a játékosoknak lehet rossz hír, akik szeretnek minden területet “kitakarítani” egy-egy címben.
Ha mellékes küldetések és gyűjtögetni valók miatt előforduló backtrackingtől eltekintünk, egy nagyon jó tempójú és érzelmes pillanatokkal teli történetet kapunk. Bár a karakterekre szánhattak volna kicsit több időt az írok, a cselekmény az utazásos mivolta miatt teli van felemelő és érzelmes pillanatokkal. A játéknak van egyfajta nosztalgikus hangulata - még ha a történet nem is ilyen témában mozog -, ami miatt valóban kicsit újra a pár generációval ezelőtti, kétezres évek JRPG-iben érezhetjük magunkat.
És talán egyben ez a legnagyobb hibája is a játéknak, hogy a multidézés miatt kissé fapadosnak és egyszerűcskének tűnik a mai nagy szerepjátékok mellett. Ha összehasonlítjuk például az idei Final Fantasy XVI-tal, a Visions of Mana egy másik generációs játékának tűnik, még ha modern elemeket bőven találunk így is benne. Nem biztos, hogy a könnyed harcrendszer vagy a már többször elpufogtatott, jól ismert klisékből felépített történet a nosztalgia jótékony leple nélkül is ennyire szórakoztató maradna. Persze, lehetséges, hogy a Square Enix célja éppen ez volt a játékkal, és a két modern és új ötletekkel teli Final Fantasy játék mellett, valami klasszikus finomsággal is szeretett volna a rajongóknak kedveskedni.
Hibái ellenére engem megnyert magának a Visions of Mana: lebilincselő, érzelmes története abszolút telitalálat, a stílusos, színes és gyakran látványos dizájnja pedig sokadik alkalommal is szájtátásra késztetett. A backtracking és a farmolás mindig is a rákfenéi voltak a JRPG-knek, és ez itt sincs másként, a modernebb címek mellett azonban egyeseknek felüdülés lehet a a játék stílushoz való hagyományosabb megközelítése.
A Visions of Mana, PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.