Warhammer 40,000: Space Marine II multiplayer teszt

A távoli jövő komor sötétségében nincsen más, csak háború. Háborút vív a több ezer csillagrendszert uraló emberiség a vérengző idegen fajokkal, háború folyik az Istencsászár fanatikus hívei és a sötét erők hívására hallgató eretnekek közt, és bizony néha még a vállt vállnak vető testvérek közt is fellobban a háború tüze. Baloo kollégánk már alaposan kivesézte, hogy milyen megpróbáltatások vártak Demetrian Titusra a Warhammer 40,000: Space Marine II egyjátékos kampányában, ám ennél sokkal több kaland vár arra, aki benevez a Saber Interactive játékára. A World War Z mintájára ugyanis a stúdió alaposan telepakolta mindenféle többjátékos móddal és fejlődési rendszerrel is a toplisták élére törő third-person shooterét, a hivatalos megjelenés eljövetelével pedig végre mi is próbát tehettünk az olyan finomságokkal, mint az Operations vagy az Eternal War. 

Erre fókuszál tehát a mai cikkünk, melyet értelmezhettek akár a Space Marine II teszt második etapjaként is. Jó eséllyel persze mindenki az epikus sztorimóddal kezd majd, hiszen a játék is figyelmeztet bennünket arra, hogy a többi játékmód komoly spoilereket tartalmaz a történetre nézve, ám már itt érdemes tudni, hogy az első pályát felölelő prológust követően egyből kooperatív módban is játszhatóvá válik a Space Marine II kampánya. A háromfős mókában Titus újdonsült testvéreit, Gadrielt és Chairont irányítva csatlakozhat be a második és harmadik játékos, néhány megbízható csapattársra pedig szükségünk is lesz, ha Angel of Death fokozaton szeretnénk Guilliman nyomdokaiba lépni. 

A kampány során azonban több helyen is kiszúrhatjuk, hogy Titus osztaga két részre szakad, hogy több arcvonalon szálljanak szembe a tiranidák és káoszdémonok fenyegetésével. Ilyenkor szinte mindig garantálhatjuk, hogy a párhuzamos támogató misszióra induló csapat bevetését is lesz lehetőségünk személyesen átélni, a jelenleg hat kooperatív missziót tartogató Operations mód ugyanis így fonja egybe magát a fő sztorikampánnyal. Mindig érdekes látni, ha egy-egy grandiózus eseményt több megközelítésből is végigkövethetünk, a Space Marine II pedig ezt az ötletet igazán csúcsra járatta. Gyakran előfordul ugyanis, hogy akár az egyjátékos módban látott főellenfelekkel is (legyen szó egy Hive Tyrantról vagy egy Chaos Drake-ről) ezek a “támogató osztagok” bánnak el, miközben Tituséknak ennél is fontosabb dolga akad.

Az Operations mód a kampányhoz hasonlóan négy nehézségi fokozattal érkezik, melyek remek táptalajt adnak a többszöri újrajátszásnak. Erre pedig lesz okunk bőven, hiszen itt már életbe lép a Space Marine II kasztrendszere, fejlesztési opciói és a vizuális testreszabás is. Amíg a főtörténet főszereplője gond nélkül kézbe vett Melta Gunt, Heavy Boltert és Thunder Hammert is (mindet akár egyszerre), a kooperatív bevetések már jóval strukturáltabb és kiegyensúlyozottabb felállásnak ágyaznak meg. A jellemzően nagyjából félórás bevetésekre a hat különböző specializáció egyikét vihetjük el. A más-más képességekkel és a feladatkörükre specializált felszereléssel érkező Tactical, Assault, Vanguard, Bulwark, Sniper és Heavy lefednek gyakorlatilag mindent, amit az űrgárdisták kontextusában el tudunk képzelni. (Na jó, azért a Tech Marine, Chaplain és Terminator vonalán lennének még ötleteink!)

Átfedésnek nincs helye a csatatérnek, vagyis két mesterlövészt vagy két nehézgépfegyverest nem állíthatunk egymás mellé, ez azonban garantálja, hogy minden bevetés változatos maradjon és a legnehezebb fokozatokon se legyünk beskatulyázva a legerősebb “meta build” használatára. Főleg, mivel alapos fejlesztési fát kapnak nemcsak a különálló kasztok, de azok fegyverei is. Számos bevetésen kell vérbe gázolnunk majd ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen megbirkózni a magasabb nehézségi fokozatokon hömpölygő ellennel. Az egymásra épülő fejlesztések százalékosan is kézzelfoghatóan erősebbé teszik a karaktereinket és a különféle, Bolterek, plazmafegyverek, lángszórók kardok garmadáját, vagyis a játék nem arra van kitalálva, hogy egyből Ruthless Threat Level mellett ugorjunk fejest a kooperatív módba, bármennyire magabiztosnak érezzük magunkat. 

Meg hát miért is tennénk ilyet, amikor a szintlépésekkel és a küldetések után járó valutával nemcsak a gárdistáink harctéri teljesítményét, de a páncélzataink kinézetét is olyan extrém módon személyre szabhatjuk, mintha csak az öntőkeretről frissen letördelt miniatűröket festenénk a műhely lámpafénye alatt! Az egyre brutálisabban kinéző sisakok és vállvértek mellett komplett festési sémákat kapunk az összes kedvenc légiónkhoz, ám aki nem éri be a Blood Angels, Space Wolves, Raven Guard, Imperial Fists, Salamanders vagy White Scars (és így tovább...) színeivel, az természetesen teljesen saját összeállításban is csatatérre küldheti az acélba öntött űrunikornisát.

A vizuális testreszabási opciók színes palettája tehát remek, az pedig csak további dicséretet érdemel, hogy ha miután megbarátkoztunk a nem túl intuitív menürendszerrel, későbbre el is menthetjük az összeállított páncélzatainkat és színezéseinket, ha úgy döntenénk, hogy később újrahasználnánk vagy módosítanánk azokat. Az egészben csupán azt sajnáltam, hogy ezeket a vizuális sémákat nem menthetjük át közvetlenül az Eternal War többjátékos módjába, ahol így ismét össze kell állítanunk nem csupán a hat Astartes-kaszt páncélzatát, de az ellenséges frakció alá tartozó káoszgárdistákat is.

Az Eternal War a Space Marine II hagyományos többjátékos versus módja, ahol jelenleg három játékmódban esnek egymásnak a hatfős csapatok. Az Annihilation a hagyományos Team Deathmatch játékszabályai szerint számolja az öldöklést, a Seize Ground a King of the Hill helyi megfelelője, a Capture & Control pedig három foglalásra váró területtel számolja a pontszámot, hasonlóan a Call of Duty Domination játékmódjához. Az önálló szintrendszerrel (és később presztizs-opcióval!) rendelkező multi hallatán egyből a Gears of War juthat eszünkbe, ám nem árt észben tartanunk, hogy a Space Marine II nem használ fedezékrendszert. Ennek hozománya, hogy a derékmagas fedezékek közti csúszkálás helyett jóval egyszerűbb lövöldözésnek lehetünk részesei, ahol inkább a csapatos mozgás és a hat kaszt képességeinek együttes kohéziója hozhat győzelmet.

Itt érdemes kihangsúlyozni, hogy habár a Space Marine II teljes cross-play támogatással rendelkezik PC, Xbox Series X/S és PlayStation 5 közt, ez ebben a formában csupán a sztorikampányra és az Operations kooperatív küldetéseire vonatkozik. Az Eternal War PvP módjaiban kizárólag az Xbox és PlayStation-konzolok játékosai közt szabad a közös matchmaking, míg a PC-s játékosok teljesen különálló halmazba kerülnek. A platformok közt átívelő baráti csapatok létrehozását egyébként egy roppant egyszerű, kód alapú meghívórendszer támogatja, vagyis nem kell szöszölnünk azzal, hogy szinkronba kerüljenek mindenféle store accountok és platformspecifikus barátlisták.

Mivel az egyjátékos módról szóló tesztünket Baloo kollégánk PC-s verzió alapján vetette a kódexbe, jómagam pedig konzolon érvényesítem a Császár akaratát, engedjétek meg, hogy pár mondatban összefoglaljam a játék konzolos teljesítményét is! Anélkül, hogy nagyon bő lére eresztenénk a dolgot, a kontrollert markoló leendő játékosoknak azt érdemes tudniuk, hogy a Space Marine II kétféle grafikai alapbeállítással, Quality és Speed opcióval érkezik Xbox Series X-en és PlayStation 5-ön, Xbox Series S-en pedig egyetlen, a gyengébb konzol teljesítményéhez optimalizált Quality mód áll rendelkezésre. 

Akik a Sony gépén vagy a Microsoft erősebb konzolján a Quality módot preferálva nem bánják, ha csupán 30 fps-sel dörögnek a Bolterek, 1440p-ről FSR2-vel felskálázott 4K felbontást kapnak, a 60 fps-es Speed módban azonban a legjobb esetben is csak 1080p-ről skáláz fel 4K-ig az AMD technológiája. Az Xbox Series S esetében szintén ezen a Full HD-s alapfelbontáson indít a konzol, ám csupán 1440p-ig finomít az FSR2, a frame rate pedig szigorúan zárolva van 30 fps-en. A képkockaszám egyébként a Quality módok esetében javarészt stabil, Speed módon azonban a legintenzívebb jelenetek során is eldobálnak néhány képkockát a konzolok. Xbox Series X-en előfordul, hogy 50 fps-re esik be a sebesség, PlayStation 5-ön pedig a 40-ig zuhanás sem elképzelhetetlen - a pontos részletekért, mint mindig, most is érdemes megnézni a Digital Foundry elemzését. Nincs mese, a több száz ellenséget megmozgató tömegmészárlások erősen CPU-intenzívvé teszik a játékot.

Míg a császár ellenségei lélegzetet vesznek, nem érhet véget a háború, az elmúlt néhány nap bevetései után pedig nem is kívánom, hogy bármikor véget érjen a mészárlás. A Space Marine II hasonló újrajátszhatósági faktorral érkezett, mint az 40K-univerzum korábbi nagy kooperatív dobása, a Darktide, a jövő pedig borzasztóan ígéretesen fest a következő hónapokban, években is. Aki ismeri a World War Z-t, tudhatja, hogy a Saber Interactive komolyan veszi a post-launch content fogalmát, a nemrég publikált roadmap pedig csak mosolyt csalhat még a legszigorúbb gárdista arcára is. Idén és 2025-ben úgy tűnik, kizárólag kozmetikai újdonságokat kapunk fizetős tartalmakként, ingyenes update formájában azonban várnak még ránk további PvE missziók, PvP játékmódok és pályák, hordamód, új ellenfelek, fegyverek, és még sorolhatnánk. 

A konklúzió tehát az, hogy amíg a Warhammer 40,000: Space Marine II egyjátékos kampánya a legjobb értelemben hozta vissza a hetedik konzolgeneráció tesztoszteronszagú, csőpályás bro shootereit, a többjátékos mód a rengeteg tartalma és progressziós rendszere és roppant szórakoztató játékmenete mellett sem veszett el a mai online játékok csalárd útvesztőjében. Ennyi boomerkedést engedjetek meg, de az igazság az, hogy néha jól esik, ha nyoma sincs FOMO-ra építő szezonális rendszereknek, többféle prémium battle pass-nek meg 40-60 dolláros cross-over skincsomagoknak. Minden játékmenetre ható tartalmat elérnek az alapkiadás vásárlói is most és a jövőben is, ha pedig ennek az az ára, hogy a 2025 után érkező esetleges nagy expanziók a World War Z: Aftermath mintájára készülhetnek el, akkor ezt a pirulát sem lesz túl nehéz lenyelni.

A Warhammer 40,000: Space Marine II PC-n, Xbox Series X/S-en és PlayStation 5-ön jelent meg. A többjátékos módokról szóló tesztünkhöz az Xbox Series X-es verziót használtuk.

Kapcsolódó cikkek

• Warhammer 40.000: Space Marine II teszt
• Húsz cím, amivel játszanod kell 2024-ben