Bár elsőre kissé furcsának tűnhet, hogy sem az úthálózattal, sem pedig az emberek lakhatásával nem nekünk kell törődnünk, jobban belegondolva ez a megoldás sokkal közelebb áll a realitáshoz, mint azt elsőre hinnénk, hiszen akárcsak a játékban, úgy a valóságban is mindig a lakóépületek állnak a prioritás csúcsán, amihez aztán az adott városnak alkalmazkodnia kell azáltal, hogy közműveket épít köréjük. Ugyan előfordulhat irányított betelepítés is, azonban általában mindez organikusan történik meg, ami magával vonzza a fontosabb és sokkal népesebb gócpontok létrejöttét, amik aztán a közösségi élet bölcsőjeként funkcionálhatnak. Nos, a MEMORIAPOLIS pontosan ezzel a megoldással igyekszik felkavarni a városépítős menedzsment játékok állóvizét, hiszen itt ahelyett, hogy diktálnád a néped cselekedeteit, csak befolyásolhatod azokat.
Mindez viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne előre tervezni, sőt, ha valóban működő metropolisszá szeretnénk válni, akkor bizony muszáj lesz kiismernünk az emberek kívánalmait, amiket felhasználva aztán úgy terelgethetjük őket, mint a birkákat, ellenkező esetben nagyon hamar ki fogunk fogyni a belakható területekből. Hiába tudjuk ugyanis tornyokkal és a korszakváltáskor kapott újabb városközpontokkal némileg megnövelni településünk határait, konstans helyszűkében leszünk, amire a különféle környezeti elemek csak rátesznek még egy lapáttal. Ráadásul ezeket jelenleg megszüntetni sem igazán tudjuk, ami mondjuk egy hatalmas hegység esetében még érthető, viszont az erdőségnél már kevésbé. Utóbbinál először naivan azt hittem, majd a favágók megoldják és nyerek némi plusz mozgásteret, de egy nagy büdös frászt, úgy hordták ki onnan az elérhető mennyiségű faanyagot, hogy mindeközben a lombkoronáknak egy levélszála sem görbült.
Ehhez hasonlóan a bányászat, az agyagkitermelés és a többi nyersanyag beszerzése sem befolyásolja érdemben a természetet, ugyanakkor muszáj lesz lepakolnunk belőlük párat, mert minden mást ezekből tudunk majd felhúzni. Egyébként ahogy növekszünk, tervrajzpontokat is kapunk, amiket felhasználva fejleszthetjük a már meglévő épületeinket, de ami még fontosabb, folyamatosan nyithatunk ki újakat, amikkel tovább növelhetjük az amúgy sem túl szűkös lehetőségeinket. Ezek minden korszakban mások lesznek, de mivel a játékban egyelőre a beígért négyből csak kettő, az ókor, valamint a középkor érhető el, ennek hatásait még nem igazán érezzük, azt leszámítva, hogy egy esetleges korszakváltás esetén a felhúzott építményeink nem fejlődnek tovább automatikusan (drága nyersanyagért felújíthatjuk őket), sőt, sokszor még a funkciójukat is elveszítik.
Ennek köszönhetően, akárcsak a valóságban, külön negyedek jöhetnek létre a városunkon belül is, amik aztán az idők végezetéig magukon hordozhatják a keletkezésükkor uralkodó művészeti stílust. Fájó szívvel ugyan, de sok esetben tatarozás helyett jobban megérheti ledózerolni őket, hogy aztán az így felszabadult üres telekre felhúzzunk valami számunkra sokkal fontosabb épületet. Ezek ugyanis nemcsak dísznek vannak, hanem a kezdéskor kiválasztható hatféle megközelítéshez hasonlóan komolyan befolyásolhatják a játékmenetünket is, hiszen általuk különféle bónuszokat kapunk, illetve az időközben felbukkanó véletlenszerű döntéshelyzeteknél (van közöttük valós történelmi esemény is) is befolyásolhatják a döntéseinket. Mindezeket pedig olyan csodálatos látványvilág mellett tapasztalhatjuk meg, amire effajta városépítős játékban még nem igazán volt példa. A folyamatosan épülő és szépülő városunk látványa egészen lehengerlő és bár a lo-fi dallamok nekem elsőre annyira nem illetek bele az összképbe, pár óra játékot követően megszoktam őket és onnantól kezdve teljesen magával ragadt a MEMORIAPOLISból áradó nagybetűs ÉLMÉNY.
Csakhogy ez nagyon hamar tova is illan, mivel a játék minden egyes elemén érezni a korai hozzáférésből fakadó problémákat. Azt már fentebb említettem, hogy a beígért négy korszakból egyelőre csak kettőt kapunk meg, viszont tartalom terén sajnos ezen felül is akadnak fájó hiányosságok. Élből nincs például egy sandbox mód, ahol kedvünkre kísérletezhetnénk mindenféle megkötés nélkül, de a jelenleg elérhető egyetlen térkép sem túl érdekfeszítő. Mondjuk ennek a benépesítése sem mindig zökkenőmentes, ugyanis a városrendezésért felelős rendszer sokszor képes hülyeségeket csinálni, aminek hála a kelleténél többször fogunk rátenyerelni a Load feliratra. Utóbbi amúgy is gyakori vendég lesz nálunk, merthogy a játék elképesztően instabil, nagyjából 30-40 percenként képes mindenféle ok nélkül kifagyni, amit követően az is simán előfordulhat, hogy nemes egyszerűséggel tönkremegy a legutóbbi mentésünk.
Az ilyesfajta kellemetlenségek miatt pedig jelenlegi állapotában nem is igazán tudom ajánlani senkinek a MEMORIAPOLISt, mert bár az alap igencsak ígéretes és eszméletlenül gyönyörű, viszont jelenleg sokkal inkább érződik egy összecsapott demónak, mintsem egy, a figyelmünkre érdemes korai hozzáféréses gyöngyszemnek. Ráadásul mindezért jelenleg 25 eurót kérnek el, ami ennyi „tartalomért” cserébe piszkosul soknak érződik. Ettől függetlenül én szurkolok a francia 5PM Studio csapatának, mert a városépítésről alkotott víziójuk több, mint lehengerlő, ugyanakkor ez most még csak egy üres, de bizakodásra okot adó ígéret, ami, ha Steam bevásárlókosarat nem is, de egy kívánságlistát mindenképpen megérdemel.
A MEMORIAPOLIS augusztus 29-én jelent meg Steamen, kizárólag korai hozzáférésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.