Helder Pinto igazi veteránnak számít a gaming világban, hírnevét azonban nem a játékfejlesztésnek, hanem a művészeti fronton tett szolgálatának köszönheti, a portugál művész pályafutása során számos címen dolgozott már, neve leginkább az Overwatch, a Diablo 3 és a Crysis-játékok lévén lehet ismerős. Most azonban úgy döntött ő is saját játékot készít, így született meg első címe, az Europa, amit Pinto egy mesés, Studio Ghibli-rajzfilmeket idéző alkotásként álmodott meg. Nézzük is, hogy ez az álom mennyire tudott megvalósulni!
A játék története a jövőben játszódik a Jupiter negyedik legnagyobb holdján, a címadó Europán, amit az emberiség (jó sci-fibe illő módon) megpróbált gyarmatosítani. Főszereplőnk, egy Zee nevű fiú itt ébred fel és feltűnik neki, hogy állatokon és bizarr, állatszerű robotokon kívül nincs itt senki. Zee tehát útra kel, hogy néhai édesapja, Adam naplóbejegyzéseit gyűjtögetve megpróbálja összerakni a nyomokat amik magyarázatot adhatnak Europa rejtélyeire miközben elmesélik annak történelmét. Ahogy halad előre egyre több minden derül ki az elsőre idillinek tűnő világról. Például az, hogy mégsem olyan idilli mint amilyennek látszik, illetve, hogy Zee sem teljesen az, akinek gondolja magát...
Fentebb alkotásként hivatkoztam az Europára és ez lehet rá a legjobb szó, ugyanis művész lévén Pinto nem egy szokványos videojátékot készített, sokkal inkább egy összetett, interaktív műalkotást. Emiatt játékmenetileg egy eléggé puritán címről van szó, gameplay-t tekintve az Europa ugyanis nem több egy könnyed platformer-kalandnál, ahol egy kisfiút irányítva kell navigálni egy félig nyílt világú területen és különböző fejtörőket kell megoldani a továbbjutáshoz. Ebben sokat segít a Zee hátán lévő kancsó alakú eszköz, amit a megfelelő energiaforrásból feltöltve repülésre használhatunk. Ezzel lerövidíthetünk hosszabb utakat, illetve elérhetünk bizonyos helyeket, ahol vagy gyűjthető kristályokra vagy a kancsó kapacitását bővítő fejlesztésekre bukkanhatunk.
Ugyan mindez kétségkívül szórakoztató, azonban már ez alapján látszik, hogy az Europa valódi erénye nem a játékmenetben rejlik, hanem a hangulatban. A bevezetőben már megemlítettem a Studio Ghibli-rajzfilmeket, amikor azt fontolgattam, hogy vajon sikerült-e Pintonak a már említett stúdió színvonalát megütni. Nos, a válasz az, hogy IGEN! Mind a történetből, mind a hangulatból árad a Ghibli-alkotások iránti tisztelet és szeretet. Ha készülne videojáték adaptáció valamelyik ilyen rajzfilmből, azt már tudjuk, hogy kire kellene bízni, Pinto ugyanis remekül hozta a Ghibli-formulát, egyszerűen csillagos ötös. Aki ismeri a japán stúdió, de legfőképp Hayao Miyazaki munkásságát, annak játék közben igen sok párhuzam feltűnhet az olyan alkotásokkal mint a Nauszika - A szél harcosai vagy a Laputa - Az égi palota.
Ehhez a hangulathoz természetesen nagyon sokat ad a látványvilág, ami egyszerűen meseszép. A zöldellő mezők, a kékellő folyók és tavak, a tiszta ég, a különféle romos épületek amik mind hozzáadnak valamit a narratívához mind-mind nagyszerűen vannak ábrázolva. Ahogy haladunk előre egyre több minden derül ki arról, hogy mi is történt a címadó holdon, például megtudjuk, hogy volt egy háború. Ennek a háborúnak a nyomaira is rábukkanhatunk a különféle elszórt óriás robotok maradványai illetve ágyúk formájában. Ez a fajta környezeti történetmesélés nagyszerűen működik a csodás látványnak köszönhetően és eléri, hogy az ember még több helyszínt, még több romot akarjon felfedezni. Közben pedig körvonalazódik az örök érvényű mondanivaló is, ami a végére valódi értékkel tölti meg Pinto művét.
És akkor még nem beszéltem Europa állatvilágáról, ami szintén szívet melengető. A különféle mechanikus állatok mellett ugyanis nagyon sok valódi is található, többek közt szarvasok, teknősök, nyuszikornisok vagy a narratíva szempontjából fontos rókák. Ezen utóbbiak közül az egyik rövid időre útitársunk is lesz, hogy elkísérjen minket célállomásunk, az égen lebegő sziget felé. Ráadásul a már említett gépies fauna is sokféle jószágot tartogat, ezek közt vannak félénkek, passzívabbak és agresszívak is. Az utóbbi típushoz köthető a játék (számomra) egyik legkedvesebb aspektusa is: mivel az Europában egyáltalán nincs harcrendszer ezért az agresszív állatokat a cselekvés gomb megnyomásával meg lehet szelídíteni. Jó volt végre látni egy olyan játékot, ahol a történetben ilyen fontos szerepet játszik a szeretet és nem az van, hogy ki kell irtani a fél állatvilágot azért, hogy túléljünk.
Ami még sokat dob az összképen az a soundtrack, ami valami hihetetlen, hogy milyen gyönyörűre sikerült. Elég gyakran ezen is lehet érezni a Ghibli-hatást, ami hatalmas pozitívum, mert ahogy az inspiráció forrásának esetében, úgy itt is csodálatos lett a zene. Minden helyzethez tökéletesen passzolnak a háttérben felcsendülő dallamok, egy élmény hallani őket játék közben.
Vagyis az lenne és ezzel elérkeztünk az egyik negatívumhoz. Sajnálatos módon bármennyire is szép a háttérzene, a hangminőséggel valami baj lehetett, ugyanis tesztelésnél Nintendo Switch-en körülbelül a játék felénél a hang elkezdett recsegni, ami miatt sajnos nem lehetett rendesen élvezni az amúgy kiváló soundtracket, de még a környezeti hangokat és a monológokat sem.
A másik negatívum az irányítást érinti. Ez sajnálatos módon sokszor nem úgy viselkedett ahogy szerettem volna, rendszerint a platformer részeknél, ahol egy-egy random elfordulás miatt leestem és kezdhettem elölről az ugrálást. Szerencsére azonban ezek eltörpülnek a hatalmas pozitívumok mellett.
Összességében az Europa lehet, hogy csalódást fog okozni azoknak, akik egy The Legend of Zelda-szintű epikus, nyílt világú kalandra vágytak, viszont akik szeretik a könnyed, elsősorban a történetre és hangulatra építő címeket, illetve Studio Ghibli-rajongók, azoknak biztosan el fogja nyerni a tetszését Helder Pinto csupaszív alkotása. Ráadásul még csak nem is kell mélyen zsebbe nyúlni érte, budget cím lévén kb. 6 ezer forintért be lehet szerezni.
Az Europa október 11-én jelent meg PC és Nintendo Switch platformokra, mi az utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.