Horizon Zero Dawn Remastered teszt

A Guerilla Games játéka, a Horizon Zero Dawn, ha nem is számított a játékipar szempontjából korszakalkotónak, a fejlesztőknek minden bizonnyal az volt. A Killzone-játékok után nemcsak perspektívát, de zsánert is váltottak, a nettó sci-fi mellé az ősemberes tematika is beköszönt, a főszereplő pedig most először egy lány volt, aki kívül-belül egy kidolgozott karakterként vágott át a gépdinók lepte pusztákon, sőt még egy kis szerepjátékot is csempésztek az élménybe a készítők. Úgy fest, hogy a Sony számára is fontos a játék és a franchise, mivel ez volt az első cím, amit a Nixxies közreműködésével PC-re portoltak, és ez lesz az első játékok egyike, amelyeken keresztül tesztelhető lesz a PlayStation 5 Pro ereje is.

Ezzel együtt mégis az volt az érzésem (és nem is voltam ezzel egyedül), hogy ennek a játéknak nincs szüksége remasterre. Relatíve friss élmény volt számomra az amúgy PlayStation 4 Pro Enhanced megjelöléssel bíró cím, igaz, már PlayStation 5-ön. Akárhogy is próbáltam felidézni a játék eredeti verzióját, és fejben összevetni az újjal, egyszerűen nem sikerült megtalálnom azokat a különbségeket, amelyek miatt látnám értelmét az egésznek. Persze, ha összehasonlítjuk az alap PS4-en átélhető látványt a remasterrel, akkor üvölt a különbség, és jól látható a Guerilla és a Nixxies munkája is a képeken. A kérdés, hogy elég-e ennyi?

A játékmenet, a történet, a karakterek motivációi változatlanok maradtak, így ha valakinek volt szerencséje az eredetihez, itt nem fog újdonságot találni. Akár a harcrendszert, akár a felfedezés menetét nézzük, ismerős lesz minden. Akinek valamiért kimaradt eddig, és rendelkezik PlayStation 5-tel, annak viszont ezt a verziót tudom javasolni, lévén nemcsak tartalmilag legteljesebb, de elvben technikailag is a legmodernebb verziója Aloy első kalandjának. De nézzük, hogy pontosan mi is változott a Horizon Zero Dawn Remasteredben!

Első körben minden részletgazdagabb és kidolgozottabb. Rengeteg dolgot újramodelleztek, új textúrát kapott a talaj és a legtöbb környezeti elem is. A felújítás az óriási térkép részletgazdagsága mellett a teljesítményre is hangsúlyt fektet, és ez meg is látszik még az alap PlayStation 5-n is. Akár a felbontást, akár a teljesítményt preferáló grafikai beállítást választjuk, a játék szinte ugyanúgy fog kinézni. 4K-s TV és egy PlayStation 5 Pro hiányában ugyan nem tudtam letesztelni, hogy mondjuk nagyobb felbontás esetében mekkora a különbség a két beállítás között, illetve valós-e a 4K 60 fps és a ray tracing is, reméljük, hogy lesz módunk erre is a jövőben. Az alap konzolon nem igazán van értelme a felbontást választani 4K-s TV hiányában, mivel ott az fps 30 környékén megáll, ellenben nem látni a különbséget. A PC-s tábornak viszont nem kell novemberig várnia sem a zavartalan 4K 60 fps-re, sem pedig a fejlett ray traycingre, igaz, cserébe egy igen tekintélyes gépre lesz szükségük.

Mindent aprólékosan kidolgoztak a fejlesztők. A játéktér nem lett nagyobb, viszont telítettebb, élettel telibb és – jobb szó híján – „dúsabb” lett. Ha egymás mellé tesszük az eredetit és a remastert, egyértelművé válik a különbség. A legjelentősebb változáson a vegetáció esett át, amire néhol rá sem lehet ismerni. Akár az erdőket, akár a füves pusztákat nézzük, kidolgozottabbak lettek, ahogy a települések is, amelyek sokkal jobban hasonlítanak a lore szerinti zsibongó városokra, mint eredetileg. Az NPC-k nemcsak részletgazdagabbak, de már az időjárás is hat rájuk, új mozgásanimációik is vannak, így pedig a párbeszédek is élethűbbek. A gépek még szebbek, azonban az a néhány vadállat, ami az aljnövényzetben poroszkál, mintha kimaradt volna a kozmetikai tuningból. Nem vétek, csak feltűnt.

Ahogy az is, hogy mintha több lenne a grafikai hiba és botlás, mint korábban. Lehet a feltuningolt részletesség miatt látszik csak jobban, vagy talán épp ez okozza az ilyen hibákat, de tény, hogy a játékban számos helyen láthatunk majd olyat, hogy egy karakter haja átlóg a nyakán, az íja ignorálja a köpenyét, vagy akár a keze sem tudja, hogy hol kezdődik a ruhája. Az egyik leglátványosabb, hogy Aloy lába és a talaj mintha egymásba csúszna, de több helyen is konkrétan elkezdett villogni a háttér. Elméletileg a játékhoz a mechanikák terén nem nyúltak, de a gépek AI-ja is mintha kicsit nem találná a helyét. Sikerült beleszaladnom egy szituációba, ahol az utánam kutató gépeknél hiába telik le a számláló és riadtról éberre váltanak, látszólag minden ok nélkül újból riadtak lettek, a befogott hátasom pedig miután a hívásomra megjelenik, elkezd menekülni előlem (pedig nem voltam rossz gazdája).

A legtöbb játék eladná a rendezője lelkét ilyen hibákért, főleg úgy, hogy ezek max az illúziót rombolják, nem pedig a továbbjutást lehetetlenítik el. Azonban ne feledjük, hogy ez egy meglévő, ismert és közkedvelt játék grafikai és technikai felújítása, amit megjegyzek, hogy senki sem kért igazán a játékosok közül. Ha már új játékok készítése, vagy a Nixxies esetében a már-már mémmé váló Bloodborne port elkészítése helyett erre összpontosította az erőforrásait a Sony, akkor az lenne az elvárt, hogy egy teljesen tökéletes alkotást kapjunk.

De valóban, ez már csak szőrszálhasogatás. Az is igaz, hogy a játékot szűk egy héttel a tényleges megjelenés előtt kaptam meg, így a tapasztalataim is a megjelenés előtti állapotot tükrözik. Ki tudja, lehet, hogy érkezik október 31-én egy day-one patch, ami minden általam felhozott hibát orvosol, és a Horizon Zero Dawn Remastered egy tökéletes, minden elvárást és igényt kielégítő, a folytatáshoz tökéletesen idomuló, az új konzol erejét megcsillogtató alkotás lesz. Ugyanis ezeket a hibákat leszámítva a játék remek, hisz az eredeti verzió is az, akinek eddig kimaradt, annak kifejezetten ezt a verziót ajánlom. Azt viszont csak remélni tudom, hogy Aloy nem lép Ellie nyomdokaiba, és nem kapunk a következő generációban egy remake-t is a játékból.

A Horizon Zero Dawn Remastered 2024. október 31-én jelenik meg PC-re és PlayStation 5-re. Mi PlayStation 5-ön próbáltuk ki.