Ys X: Nordics teszt

Ténylegesen örökké élni talán kevesebben szeretnének, mint azok, akik vágynak az örökkévalóságra: a történelem által megörökített, az emberiség históriájában minimum említésre méltó cselekedettel rendelkező személyként akár évezredeken át fennmaradni olyan eredmény, amivel relatíve kevesen büszkélkedhetnek, holtak és élők egyaránt. Fiktív szereplőként a helyzet már valamivel könnyebb, hiszen a képzőművészet, elsősorban az irodalom bőven kitermelt egy bolygónyi legendát, antagonistát és mitológiai karaktert, akik közül sokan nem csak azt tudták elkerülni, hogy elrabolja őket a feledés homálya, de azt is, hogy kikezdjen rajtuk a kor. Ehhez nem kell messzire mennünk: elég csak megnézni például az idén már 35. születésnapját ünneplő The Simpsons kortalan gárdáját, a hasonló cipőben járó South Park-univerzumot, vagy épp azt a Ys-szériát, amely már 1987 óta ontja magából egyre grandiózusabb kalandjait, azok gyakorlatilag mindegyikét egyetlen főszereplőre, Adol Christinre bízva, aki valahogy mindig a lehető legrosszabbkor kerül a lehető legjobb helyre, újabb és újabb kaland során mentve meg mindenkit, aki csak rászorul - és ez alól a Nordics sem kivétel.

A címe alapján a tizedik számozott Ys-epizód ugyanakkor a legkevésbé sem ragaszkodik a kronológiához, magát a sokat látott franchise eleje tájékára ékelve be, szinte tiszta lappal invitálva veteránokat és újoncokat egyaránt a Ys-univerzumba, annak is egy eddig nemigen látott részébe. A Nordics hátrahagyja a hegyek világát és a nagyvárosok nyüzsgését, nem teljesen önként. Az őt és örökös társát, Dogit szállító hajót ugyanis kalózkinézetű viking harcosok ragadják meg, akik a szabályokra fittyet hányó kapitányt karddal kényszerítik a vám befizetésére, ahhoz annak életét követelve meg. A vérzivataros találkozó azonban csak a problémák kezdete, a tengereket uraló nép szigetén való kikötést ugyanis egy váratlan és megmagyarázhatatlan invázió követi, melynek során egy szinte halhatatlan szörnysereg, a grigrek elragadják a helyieket, és a saját oldalukba besorozva robognak tovább, szigetről szigetre hódítva meg a világ ezen részét.

Adol ezt értelemszerűen nem hagyhatja annyiban, már csak azért sem, mert az események forgatagában szó szerint hozzáláncolódik a település sorsában oszlopos szerepet játszó viking hercegnőhöz, az egyesülésük által elszabadított varázslatos erő, a mana mágiája pedig képes arra, amire a halandók nem: végleg elpusztítani a kardélre hányt grigreket. Ám mielőtt szélsebesen megmenthetnének mindenkit, Adol egy átkot kap a nyakába a Grigrek vezérétől, Odrtól, és mindössze három hónapja van arra, hogy megerősödjön, és Odr legyőzésével elkerülje a halált.

A nem éppen szokványos helyzet pedig egy nem éppen szokványos kaland formájában elevenedik meg, legalábbis félig-meddig: habár a Nordics élvezetéhez a legkisebb mértékben sem szükséges egyetlen korábbi Ys-epizód ismerete, tagadhatatlan tény, hogy a tízedik felvonás is a sorsfordító szerepet betöltő Ys VIII alapjaira építkezik. Így műfaját tekintve egy olyan akció-szerepjáték, amely a jRPG-elemeket elsősorban takarónak használja, a fő hangsúlyt így nem a karakterfejlesztésre vagy a csapatmenedzsmentre, hanem elsősorban az akcióra helyezi, miközben egyik helyszínről terel a másikra a 20-30 órás sztorija során. Ez a mögötte álló Nihon Falcomot ismerve persze nem meglepő, az évtizedek óta az egyik legaktívabbnak számító japán stúdió a soha véget nem érő The Legend of Heroes-zal görgeti előre a jRPG-szekerét, ám annak legutóbbi felvonása, a Daybreak már Ys-elemeket is magáénak tudhatott, kettejük szimbiózisát a Nordics is kamatoztatni tudja. Például világépítésével: az északi mitológiai által ihletett területe egy egészen izgalmas szigetvilágot álmodott meg, ahol kisebb-nagyobb szárazföldi részeket kell felfedezni, ahol tonnányi kincs, titok és általában valamiféle bonyodalom vár.

Ezek alapvetően teljesen lineáris, minimális szabad mozgástérrel rendelkező zónák, ahol kevés terepakadály próbál kicsit lassítani a tempón, hogy aztán mindig egy látványos, és ezúttal sokszor kifejezetten nehéz bossharcokban bontakozzanak ki. A Ys IX-től eltérően a Nordicsban a mozgás meglehetősen korlátozott, a láthatatlan falak, a megmászhatatlan terepakadályok labirintusát elsősorban egy kampósbot, valamint egy szörfdeszka igyekszik megtörni, melyekkel tovább lehet lendülni a térkép következő pontjára. A dungeönök ezen két mechanikát folyamatosan keverik, megpróbálva megtörni a végeláthatatlan harc monotonitását. Elvégre nem Ys-ről lenne szó, ha a középpontban ne a konfrontáció állna, a Nordics ezen a téren pedig nem okoz csalódást - még úgy sem, hogy a csapat mindössze csak két főből áll, hiszen Adol és Karja mellé nem szegődik társ, így kénytelenek ketten boldogulni.

Mindegyikük saját képességfával és egyedi tulajdonsággal rendelkezik, egy gombnyomásra mana-láncuk azonban szorosabbra húzható, és így egy karakterként irányíthatók, egy alternatív, sokkal erősebb repertoárhoz nyújtva hozzáférést. Ez igazán nagy szerephez elsősorban a bossharcok során jut, ahol kettejük erejével lehet lehámozni az aktuális főellenfél védelmét, hogy aztán életét már külön-külön apasszák tovább. A küzdelmek ennek köszönhetően nagyon pörgősek és lendületesek, a gazdag, folyamatosan bővülő képességkínálat alá ráadásul egy kifejezetten erős és nem teljesen szokványos fejlődési rendszer dolgozik.

Mind Adol, mind Karja lineáris halad a Relase Line-nak hívott képességfán. A karakterszintek növekedésével ennek újabb és újabb blokkja válik elérhetővé, melyen belül lezárt node-ok találhatók. Ezeket manapontokal feloldva lehet elérhetővé tenni, a megnyitott nodeokba pedig mana seedek rakhatók, amelyek passzívan járulnak hozzá egy-egy tulajdonság erősítéséhez. Ezek keverésével lehet javítani a támadóerőn, így lehet megnövelni a HP-visszatöltést, a kitérés sebességét, vagy bizonyos típusú sebzésekkel szembeni ellenállást. A rendes magyarázat hiányában elsőre kissé nyomasztó rendszer kifejezetten intuitív, és kifejezetten támogatja a kísérletezést és a folyamatos finomhangolást, az újabb és újabb mana seedek megszerzésével, azok fejlesztésével erősítve a kusztomizációt. Erre rétegeződnek a csata során bevethető aktív képességek, azaz a különlegesebb támadások, melyek használatukkal erősödnek, valamint az a fegyver- és tárgyrendszer, amely további statisztikahajkurászásra és fejlesztésre sarkall, így nyújtva folyamatos motivációt az újabb és újabb összecsapáshoz.

Erre pedig bőven lesz alkalom, a Nordics világa ugyanis kifejezetten nagy. A nagy zónákra osztott óceán több tucat kisebb-nagyobb felfedezhető szigetet kínál, melyek megspékel kipucolásra váró bázisokkal, állatkalandokkal, mellékküldetésekkel, gyűjtögetni valókkal. Ráadásul a földi összecsapások csak a lehetséges konfrontációk egyik fajtáját képviselik - a párost és egyre gyarapodó csapatukat ugyanis akkor sem hagyják békén, amikor a szigetek között hajóznak. A Nordics talán legnagyobb újítása ebben rejlik - a brigád által a történet elején megszerzett hajó, a Sandras nem csupán közlekedési eszközként szolgál, a történet végére több mint egy tucat főt számító legénységgel pedig egy úszó hubként is funkcionál, de igazi csatahajóként is megállja a helyét. Nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne leselkedne ellenfél, így a hajózás is ehhez rak hozzá.

A Sandras kezdetben egy borzasztóan lomha, mindössze pár ágyúval felszerelt ladik, amit fel kell fejleszteni: új fegyverekkel és lőszertípusokkal kell felruházni, meg kell erősíteni a falait és árbócait, új vitorlákat kell ráaggatni, és mindent meg kell tenni azért, hogy idővel egy rettenthetetlen, minden kihívással szembenézni tudó bestia váljon belőle. A tengeri küzdelmek ezzel egyenes arányban válnak egyre izgalmasabbá: a nagyobb sebesség, a jobb fordulékonyság, a gyorsabb újratöltés mind-mind egyre élvezetesebbé teszik a tengeri ütközeteket, ahogy magát a hajózást is. A vízen úszó törmelékek megkaparintásával, a fő csapásirányon kívül eső területek felfedezésével értékes alapanyaghoz és egyebekhez lehet jutni, melyek tovább fűtik a fejlődés szüntelenül éhes kemencéjét, egy kifejezetten addiktív, lebilincselő loopot eredményezve. A hajózás messze a Nordics legjobb része, még úgy is, hogy a felfedezhető szigetek aprók, lineárisak, borzasztóan önismétlőek, és sem látványban, sem kihívásban nem tudnak komoly változatosságot felmutatni, valamiért mégis újra és újra élvezetes a partraszállás, és minden rejtett kincs megtalálása.

Ehhez elsősorban tálalása nem tud maradéktalanul felnőni. Sem az Ys, sem a The Legend of Heroes széria nem akar az AAA-játékok babérjaira törni, de a Nihon Falcom mumusa, az idejétmúlt ábrázolás sajnos itt is felüti a fejét. A minimum két, de lassan három generációval lemaradt látványvilágon igyekszik ugyan segíteni a stúdió történetének legjobban kidolgozott karaktermodell arzenálja,világa pedig néha kifejezetten megkapó tud lenni (az összhatást, és semmiképp se a részleteket tekintve), de se modernnek, se szépnek nem lehet nevezni. A vegyes előadásmódhoz hozzájárul az is, hogy szinkron itt is csak a főbb jeleneteknek jutott, ráadásul Adol esetében se sikerült eldönteni most sem, hogy teljesen néma, vagy alaposan megformált karakter legyen-e, így a kettő közti disszonancia miatt most sem maradéktalanul makulátlan az élmény.

Az élmény, amely épp úgy magával tud ragadni, mint ahogy gleccsersebességű tempójával néha álomba tud ringatni. A Nordics nem tud felnőni a korszakalkotóan jó nyolcadik felvonás nagyságához, és sok szempontból inkább visszalépés, sem mint fejlődés, mégis megvan a maga egyedi bája. Gyors és pörgős harcrendszere, szórakoztató hajózása és tengeri ütközetei, jobb pillanataiban érdekes története miatt továbbra is üde színfoltja műfajának, de a jelenlegi jRPG-aranykorszakban nem csak a műfaj nagyjainak árnyéka mögül nem tud kitörni, de saját múltjának titánjai mellett is eltörpül – kihagyhatatlannak ugyan nem nevezhető, egy jól összerakott, színvonalas és méltó Ys-epizódnak és szerepjátéknak viszont annál inkább, nem hozva szégyent klánja nevére.

Az Ys X: Nordics 2024. október 25-én jelent meg PC-re, PlayStation 4 & 5-re, valamint Nintendo Switchre. A teszt a PC-s verzió alapján készült. A kódot a játék kiadója, a NIS America biztosította – köszönjük!