Mindez annak köszönhető, hogy a most debütáló verzió esetében egy szigorúan vett, ügyes-bajos dolgainkon átívelő sztoriszál helyett a fejlesztők inkább a könnyed hangulatra, valamint a komoly kihívást nélkülöző, szórakoztató játékmenetre helyezték a főhangsúlyt, emiatt pedig hiába élvezetes a kezünk ügyébe kerülő régiségek kipofozása, sajnos idővel elkerülhetetlenül monotonitásba fordulnak át a goblinbőrben eltöltött szürke hétköznapjaink. Míg ugyanis kezdetben szinte gyermeki áhítattal az arcunkon csodálkozunk majd rá a legutolsó kis koszos kacatra is, addig a 16. ugyanolyan ágytál, vagy díszes rúd tisztára polírozása után már garantáltan elmegy a kedvünk a hozzánk betérő furcsa alakok különféle kívánalmainak kielégítésétől.
Élettartam szempontjából tehát jelenleg a Split Milk Studios játéka egyáltalán nem kiemelkedő, sőt, a benne rejlő tartalom még az 50 különböző kegytárgy ellenére sem tart ki pár óránál tovább, ahol viszont ezzel szemben már most is brillírozik a kis zöld szerzet, az nem más, mint az egyszerű, de nagyszerű játékelemek körforgása. Ráadásul ez utóbbi szó szerint is értendő, hiszen ügyeletes ócskásunkkal a négy irányba elhelyezett gócpontok között (eladópult, munkapad, matrac és főnöki „iroda”) pörögve kell majd a lehető legtöbb aranyat begyűjtenünk, amit aztán az otthonunkként szolgáló egérlyuk kicsinosítására költhetünk el. A bővítések nagy része egyébként kizárólag csak kozmetikai látványosságként szolgál, ugyanakkor a munkapadunk környékére beszerezhető kisebb polcok és nagyobb felületű asztalok már olyan extra előnyökkel is járnak, amik jócskán túlmutatnak a feng shuira gyakorolt pozitív hatáson.
Mindezekre azért van szükségünk, mivel a zsebünk és táskánk kapacitása egyaránt véges, emiatt pedig idővel mindenképpen rá leszünk kényszerítve arra, hogy félredobjuk a kevésbé kapós portékáinkat. Ennek két oka is van, egyrészt, hogy hozzánk folyamatosan, teljesen ingyen érkeznek be a jövendőbeli kincseink, másrészt pedig ennek köszönhetően hiába fogunk dúskálni az értékes szajrékban, a több szakaszra felosztott napokon a legritkább esetekben tudunk csak egynél többet eladni belőlük. A rendszer szerencsére úgy van kitalálva, hogy a kéréseit felénk intéző, pultunk előtt álldogáló delikvensek még az esti zárás ellenére sem tágítanak, azaz eladási lehetőségeket konkrétan sosem bukunk el, cserébe viszont, ha olyan dolgokra fáj a foguk, amik éppen nem lapulnak a zsebünkben, akkor mindaddig nem tágítanak, míg ki nem kotorjuk azokat a végtelenítve újratermelődő szemetes szatyrunkból.
Ennek tartalma egy-két konkrétabb küldetésszerű kérést leszámítva egyébként teljesen véletlenszerű, emiatt pedig gyakorta kell majd várakoztatnunk a meglehetősen színes egyéniségekkel teli potenciális ügyfeleinket. Főleg, mivel napjában véve csupán pár kacatot tudunk kikaparni a mocsokból, merthogy az ehhez szükséges tevékenységeknek egytől-egyig súlyos költségeik vannak, amik rögtön le is vonódnak az aktuális munkanapunkból. A szatyrok kivágása, az adott tárgy kivésése a rárakódott szutyokból, a vízzel és szivaccsal történő tisztára mosás, majd, ha szükséges, a darabok összeszerelése minden egyes alkalommal egy egységnyi időszakaszt használnak fel a mindennapjainkból (vagyis nem bukunk több időt, ha pepecselünk), aminek leteltével kötelezően nyugovóra kell térnünk. Másnap aztán újult erővel folytathatjuk onnan, ahol korábban abbahagytuk, azaz valódi hátrányt, akárcsak a tágítani nem képes vásárlóink kapcsán, itt sem szenvedünk el soha, aminek hála egy hihetetlenül könnyed, akár kisebbek számára is gyorsan megtanulható játékmenetet kapunk.
Aki tehát valódi kihívást keres, az ne a Trash Goblin ajtaján kopogtasson, mert garantáltan csalódni fog benne, bár azt gyorsan hozzátenném, hogy egyelőre még nem tudni, hogy a fejlesztők a későbbiekben milyen funkciókat akarnak beépíteni a kis főszereplőnk napi rutinjába. Azért remélem, hogy mindeközben lesz majd idejük tartalmilag is kibővíteni a játékot, mert ahogy fentebb már említettem, jelenleg meglehetősen karcsú a felhozatal. Ezeken felül akad pár kisebb hiba is, amik ugyan nem szabotálják túlságosan a műszakunkat, de azért okozhatnak kellemetlen pillanatokat. Ezek közül a legidegesítőbb kétségkívül a szivacs kezelése, ami sokszor nem érzékeli megfelelően, melyik felületet is szeretnénk éppen suvickolni. Erre egyébként jó megoldás lehet a menüben bekapcsolható hover mód, aminek hála akár egyetlen egérgombnyomás nélkül is könnyedén lepucolhatjuk a zsírra szállt porcicákat.
A Trash Goblin tehát már most, a korai hozzáféréses verzió megjelenését követően is egy hihetetlenül hangulatos és elképesztően szórakoztató cozy gyöngyszem, ami az effajta örömökre vágyó játékosok számára akár könnyedén klasszikussá is válhat, feltéve persze, ha a hivatalos startig hátralévő időszakban a fejlesztők ki tudják bővíteni az egyelőre igencsak foghíjas tartalmat. Nyilvánvalóan igyekezni fognak és folyamatosan adják majd hozzá az újabb kuncsaftokat, ereklyéket, illetve egyéb lehetőségeket (például alkudozás, esetleg lopás), de én annak örülnék a legjobban, hogyha mindezek mellett még egy összefüggő és a háttérben megbúvó történetszál felgöngyölítésének súlya is a mi nyakunkba szakadna. Akárhogy is, egy kívánságlistás helyet bőven megérdemel a kis zöld szerzet, ha pedig még mindig csodálkoztok azon, hogy miként lehet ennyire jópofa a szemétből kitúrt javak tisztára suvickolása, akkor irány a Steam, ahol az ingyenes demónak köszönhetően komolyabb elköteleződés nélkül kóstolhattok bele egy ócskás goblin szürke mindennapjaiba.
A Trash Goblin november 6-tól érhető el, kizárólag korai hozzáférésben a Steamen keresztül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.