A szegényes tartalom persze annak tudatában egyáltalán nem meglepő, hogy a játék egyelőre kizárólag csak korai hozzáférésben érhető el, ugyanakkor szerencsére a fejlesztők nem ülnek a babérjaikon, sőt, amennyiben sikerül tartaniuk a nemrégiben bemutatott roadmapjük ütemtervét, akkor pár hónap múlva már egy vérben, belekben és lehetőségekben gazdag akcióorgiában vehetünk majd részt. Addig azonban be kell érnünk négy feloldható karakterrel és pályával (amiből az utolsó egy másfél perces főellenfélharc), ami elsőre kevésnek hangzik ugyan, viszont a Bloodshed már most, ebben az igencsak kezdetleges állapotában is rendelkezik néhány olyan tagadhatatlan érdemmel, amik némileg kompenzálják az ebből fakadó hiányérzetünket. Az egyik ilyen, hogy mindösszesen 8 euróba kerül az egész, a másik pedig, hogy hiába fullad ki hamar a lehetőségek tárháza, amíg tart, addig piszkosul jól fogunk szórakozni a társaságában.
Mindezt pedig úgy sikerült elérniük, hogy nemes egyszerűséggel fogták a Vampire Survivors játékmenetét és szinte változtatás nélkül átültették azt egy olyan retro FPS-eket idéző világba, ami, ha akarná se tudná letagadni, hogy az 1997-ben megjelent klasszikus Bloodból vett ihletet. Konkrét fegyverek, helyszínfoszlányok, valamint ellenfelek lettek átemelve a Monolith klasszikusából, sőt, az egyik főszereplő mind viselkedésében, mind fizimiskájában megidézi az ottani protagonistát, Calebet. Ráadásul a com8com1 Software csapata még ennél is tovább ment, ugyanis a másolás tényét nemhogy nem tagadják, hanem lépten-nyomon az arcunkba is tolják mindenféle easter eggek képében és bár el tudom képzelni, hogy valakit zavarhat az ilyen mértékű inspirálódás, személy szerint én egytől-egyig imádtam ezeket a kikacsintásokat, legyen szó akár az ikonikus vasvilláról, vagy épp az ennél is ikonikusabb duplacsövű sörétesről.
Ezeket pedig fogjuk is használni rendesen, hiszen miután kiválasztottuk kedvenc karakterünket és bekerültünk vele az általunk megtisztítani kívánt pályára, azon nyomban elszabadul a pokol és onnantól kezdve egészen addig nem lesz nyugalmunk, amíg a képernyő tetején lévő számláló el nem éri a győzelemhez szükséges célidőt. Bár ezalatt végig csakis magunkra számíthatunk, szerencsére nem leszünk teljesen esélytelenek a végtelenül hömpölygő hordákkal szemben (akik gyakran mögénk teleportálva érkeznek meg a társaságunkba), mivel egyrészt alapfegyverek képében kapunk némi kezdőapanázst, másrészt az időközben kioltott életek helyén megjelenő tapasztalati gömböket felvéve szintet léphetünk, ezáltal erősítve aktuális főszereplőnket. Ilyenkor három vagy négy véletlenszerűen felkínált fegyver, képesség és perk közül választhatunk egyet, ami aztán rögtön bekerül a véges tárgylistánkba, ha pedig olyan erősítésre böknénk, amivel már rendelkezünk korábbról, akkor annak a hatása fog erősödni.
Remek ötlet, hogyha a felkínált opciók között nincs olyan, ami elnyerné a tetszésünket, akkor egy szintlépésért cserébe az egyik nem kívánatos lehetőséget végérvényesen kivehetjük az adott kör tárgylistájából, ezáltal növelve meg esélyeinket a számunkra sokkal fontosabb kellékek beszerzésére. Ily módon, ha lassacskán is, de el tudjuk vinni a karakterünket egy adott fejlődési irányba, bár még jelenleg nincs annyi fegyver, képesség és perk a játékban, hogy ennek igazán hasznát tudjuk venni, de később, amint bővül a felhozatal, már valószínűleg korántsem lesz mindegy, hogy melyikre adjuk le a vétónkat. A véletlenszerűség persze nagy úr és simán előfordulhat, hogy szintlépéseken keresztül sem képes elénk rakni olyat, amit mi szeretnénk, de mivel az összegyűjtött aranyat (ez kell a permanens erősítésekhez és a karakterek feloldásához) és a kihívásokban elért haladásunkat (ezekkel olyan játékfunkciókat nyithatunk meg, mint például a minitérkép, az élet- és sebzéskiírás, stb.) az elhalálozásunk után is megkapjuk, ráadásul még a leghosszabb pálya sem tart tovább 30 percnél, ezért bátran kísérletezhetünk, hiszen jelenleg nincs igazán vesztenivalónk.
Amire viszont mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy az ellenfeleink szintúgy velünk erősödnek, ami meg kell, hogy mondjam, nekem egyáltalán nem tetszett, mert ezáltal a fejlesztők teljesen kivették a taktikázás lehetőségét. Nem is értem, miért rakták bele ezt a rendszert, hiszen a játékban már most is temérdek fajta ellenséges kreatúra képviselteti magát (a nagyobbak legyőzése után még kincsesládát is kapunk, amiből három extrát pörgethetünk magunknak egyszerre), amikkel simán meg lehetett volna oldani a nehézségi szint növelését akár úgy is, hogy az egyes lények statisztikáit békén hagyják. És hogy miért probléma ez? Hát azért, mert nem tudunk előre számolni azzal, hogy egy-egy ellenfelet mégis hányszor kell eltalálni ahhoz, hogy meghaljon, ami főleg a végkifejlethez közeledve válik igencsak frusztrálóvá, amikor már a szimpla zombikba is 3-4 golyót kell beleereszteni a kezdeti egyetlen egyhez képest. Emiatt aztán hiába erősítjük fel karakterünket, ennek áldásos hatásait nem igazán fogjuk érezni, ráadásul ezzel együtt a démoni tömeg is egy gyengepontok nélküli, irányíthatatlan masszává válik, amit kizárólag csak körbe táncolni lehet, lebontani már kevésbé.
Mondjuk így már legalább értem azt is, hogy miért került a játékba egy automata tüzelési funkció, mert ennek hiányában pár menet után garantáltan búcsút mondhatnánk a kis cincogónknak, legyen az akármennyire is gamer. A rendszer egyébként többnyire jól működik, a lényege, hogy amint egy ellenfél, vagy egy fáklyaoszlop (innen szerezhetünk többet között aranyat, élettöltést és időleges passzív erősítéseket) bekerül a célkeresztünkbe és az emiatt pirossá válik rögtön lő egyet, majd ezt egészen addig ismétli, míg újra szürkére nem vált. Annyi gondom azért volt vele, hogy nagyobb tömegek esetében (tehát a pályák végefelé szinte mindig) hajlamos túlkompenzálni és emiatt néha beleránt a célzásba, ami kissé zavaró, de szerencsére egyáltalán nem kezelhetetlen.
A korai hozzáférésben megjelent Bloodshed tehát a hiányos tartalmat, egy-két furcsább tervezői döntést és kisebb hibákat leszámítva már most is elképesztően szórakoztató, főleg 8 euróért cserébe, azt azonban érdemes hozzátenni, hogy valódi műfajteremtő újdonságokat nem szabad várni tőle. Ez ugyanis nem több, mint aminek látszik, egy Vampire Survivor és Blood házasságából fogant szerelemgyerek, ami kifogástalan látványvilágával és piszkosul élvezetes, valamint addiktív bullet heaven játékmenetével könnyedén beránthatja azokat, akik hozzám hasonlóan imádják a retro FPS-eket, a zúzós metál riffeket, a literszám fröcsögő belsőségeket és persze a duplacsövű sörétes semmihez sem fogható, fülsüketítő hangrobbanását.
A Bloodshed kizárólag korai hozzáférésben jelent meg december 12-én PC-re.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.