Rengeteg kiváló cím megfordult a Gamekapocs stábtagjainak keze alatt a tavalyi év során, de persze a legnagyszerűbb címek közt is akadnak mindenek fölé emelkedő darabok. A karácsonyi mákos bejgli és a szilveszteri pezsgő mámora közt arra kértük a szerkesztőinket, hogy nevezzék meg a 2024-es kedvenceiket, és habár a választék tényleg széles volt, egészen meglepő, hogy mekkora átfedés lett a Top 3-as listák közt. Lássuk, hogy melyek voltak 2024 legjobb játékai - szerintünk!
Barackostej kedvencei:
3. Marvel Rivals
A Marvel Rivals nem éppen az a játék, ami úton-útfélen felbukkan az év legjobb címei között, megjelenése óta azonban állandó vendége az esti mókáknak a barátaimmal, így nem lett volna szívem lehagyni a listáról. Egy kiváló hero shooter, ami bár rengeteg ötletet kölcsönöz a hasonló címekből, mégis egyedi és kellemes egyveleget alkot. Mint a legtöbb live service cím esetében, természetesen itt is a jövő zenéje, hogy mekkora sikert fog aratni, az első frissítések alapján azonban egyelőre szép út áll a játék előtt.
2. Dragon’s Dogma 2
Az első részt átugorva, a jó véleményekre és saját megérzéseimre hallgatva fogtam bele az év elején megjelent Dragon’s Dogma folytatásba, ami határozottan jó ötletnek bizonyult. Tartottam először az összetett és szigorú mechanikáitól, végül azonban pont a játék ezen részei rántottak be. Ha egy picit is érdeklődsz a rendhagyó és összetettebb RPG-k iránt, abszolút ajánlott kategória az immár egyre többet akciózott DD2.
1. Indiana Jones and the Great Circle
Idén sem kellett sokat gondolkodom, melyik címet szeretném idetenni. PS5 híján egyértelműen az Indiana Jones volt az, amibe beleszerettem az év utolsó heteiben. A lightos immersive simként is értékelhető címben, nemcsak a játékmenetet sikerült finomra csiszolni, de a filmek hangulatát is olyan érzékkel kapták el a fejlesztők, hogy még Hollywood nagyjai is elismerően csettinthetnek. Mindent elárul róla, hogy be se fejeztem még, de már a folytatást várom hozzá.
Májkül kedvencei:
3. Throne and Liberty
Sosem felejtem el, amikor kisiskolás koromban egyik pillanatról a másikra berobbantak a köztudatba az MMORPG-k. Akkori fejjel egyszerűen képtelenek voltunk felfogni, hogy miként lehetséges ekkora világokat valódi, hús-vér játékosokkal megtölteni, és mindez annyira elvarázsolt minket, hogy rövid időre ugyan, de a rabjukká váltunk. Szinte minden egyes elérhető címet kipróbáltunk a Silkroadtól kezdve egészen a Cabalig (akkor még a World of Warcraft a kanyarban sem volt), majd egyik hétvégén minden megváltozott, amikoris a baráti társaságunk szokásos online szeánsza alatt valaki megemlítette a LineAge 2-t. Szerelem volt ez első látásra, és onnantól kezdve több éven keresztül Aden birodalma számított a második otthonunknak. Pontosan emiatt kaptam fel a fejem mikor tudomásomra jutott, hogy a kedvencünk eredeti fejlesztői idén új játékkal jelentkeznek, ráadásul a Throne and Libertyt amolyan szellemi örökösként képzelik el, amiben számtalan dolgot a mára már klasszikusnak számító elődből örökítettek át. Sajnos a nosztalgiával átitatott emlékeim nem tartoztak ezek közé, ugyanakkor a játék így sem okozott csalódást, sőt, kifejezetten jól szórakoztam a társaságában. Persze nem tökéletes alkotás, példának okáért a végjáték nagyon hamar kifullad, de az addig tartó több 10 órás kaland annyira élvezetes, hogy még ennek tudatában is bőven megérhet egy próbát, főleg mivel teljesen ingyenes.
2. Banishers: Ghosts of New Eden
Amikor elkezdtem összeírni a 2024-es év számomra legmeghatározóbb játékélményeit azok közül, amikkel magam is játszottam, akkor az elejétől kezdve csupán két dolog volt kőbe vésve, az egyik az első helyezett kiléte, a másik pedig, hogy a Throne and Libertynek mindenképpen fel kell kerülnie a dobogó legalsó fokára. Emiatt aztán az ezüstérem jogos tulajdonosának kiléte sokáig még nekem is kérdéses volt, sőt, mindez annyira igaz, hogy megannyi átvirrasztott éjszakán keresztül csakis azon tűnődtem, hogy végül kit is tiszteljek meg ezzel a nemes gesztussal. Végül, ha nehezen is, de döntöttem, a választásom pedig azért esett a Banishers: Ghosts of New Edenre a DRAGON BALL: Sparking! ZERO-val szemben, mert egyfelől szeretném, ha az év eleji megjelenése okán kissé elfeledett akciókaland kicsit visszakerülne a köztudatba, továbbá a játékban bemutatott túlvilági szerelmi történet is jóval nagyobb hatást gyakorolt rám, mint Gokuék látványos és sallangoktól mentes bunyózása. És ha már szóba került a cselekmény, akkor essék szó az egytől-egyig kemény döntési helyzetekben kicsúcsosodó mellékes nyomozásokról is, amiknél nincs jó, vagy rossz döntés, mivel mindegyik fél logikusan felépített érvrendszer mellett teszi azt, amit. A francia illetőségű Don't Nod ezen a téren egész egyszerűen képtelen hibázni, hiszen mind a Remember Me, mind a Vampyr, mind pedig a Banishers: Ghosts of New Eden világa olyan mélységgel rendelkezik, amiben élmény elveszni és mindezért cserébe talán még a játékmenetben fellelhető nyilvánvaló hibáik is könnyebben megbocsájthatóak nekik.
1. Heading Out
És akkor jöjjön a fentebb már emlegetett, gránitkőbe vésett első helyezettem, aminek személy szerint nemcsak a tavalyi év legjobb élményeit köszönhetem, hanem az egyik legnagyobb meglepetését is, mivel a Heading Out szinte a semmiből, mindenféle komolyabb marketing nélkül farolt be a saját kis dobogóm legfelső fokára. Nem volt nehéz dolga, hiszen az elképesztően stílusos, fekete-fehér művészeti dizájnnal és az autós szegmensek alatt hallható fülbemászó dallamokkal rögtön belopta magát a szívembe, a valódi szerelmünk azonban akkor szökkent szárba, amikor tövig tapostam a gázt és először tapasztaltam meg a meglepően összetett játékmenet szépségeit. Mert itt bizony jóval többről van szó, mint azt elsőre gondolnánk, ugyanis az autóvezetésen túl a mi feladatunk lesz az erőforrásaink menedzselése, az ideális útvonalak megválasztása, valamint az időközben felmerülő döntési helyzetek megoldása is. A teendőink listája tehát meglehetősen szerteágazó, ugyanakkor hiába kell egyszerre több dolgot is kézben tartanunk a volán mögött ülve, a narratíva egy pillanatra sem sodródik le az útról, sőt, olyan erős mondanivalót kölcsönöz a száguldozásainknak, amivel bárki könnyedén tud azonosulni. Mindig is imádtam, ha egy játék nemcsak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat, a Heading Out pedig tökéletes példa minderre, mert amellett, hogy hihetetlenül stílusos megvalósítás mellett járhatjuk be keresztül-kasul Amerika nevezetes térségeit, megtanít minket arra is, hogy a bennünk lakozó félelemmel szemben az egyetlen valódi fegyverünk nem a menekülés, hanem az, ha egy kézifékes farolás kíséretében megfordulunk és egyenesen beleszáguldunk a közepébe.
Pandaril kedvencei:
3. Prince of Persia: The Lost Crown
Az évet ezzel a játékkal nyitotta a Ubisoft, és ugyan sokan fújjoltak Sargonra, visszatekintve szerintem egyetérthetünk, hogy a Prince of Persia: The Lost Crown volt a kiadó idei legjobb alkotása. Patikamérlegen kimért platformerkedés és harcrendszer, emlékezetes akció és egy akkora bejárható metroidvaniás térkép, hogy szem nem marad szárazon. Elhinni is nehéz, hogy ugyanaz a kiadó felelős ezért a játékért, mint a Skull & Bonesért vagy a Star Wars: Outlawsért. Mondjuk, a kiadó inkompetenciájának tudatában nem is meglepő, hogy a The Lost Crownt fejlesztő csapatot szántották be a másik kettő helyett. Kár érte, kiváló játék volt.
2. Hades 2
Azt mondják, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. A Supergiant Games meg azt válaszolta erre, hogy fogd meg a söröm! Az első rész elképesztő mérföldkő volt számomra a roguelike játékok terén úgy narratív szempontból, mint a játékmenet terén. A csapat még sosem készített folytatást, így a Hades 2-re még nagyobb teher hárult, hisz fel kellett nőnie nemcsak a csapattal szemben támasztott elvárásokhoz, de folytatásként is több és jobb kellett, hogy legyen, mint az első rész. A fejlesztők meg fogták magukat, és megcsinálták. Darren Korb mesteri dallamai és a kiváló szinkronszínészi játék mellett a játékmenet is úgy maradt hű az eredetihez (azaz dinamikus, addiktív és nehéz), hogy közben tele van újdonsággal. Akinek csak kicsit is szimpatikus a műfaj, annak az első résszel együtt a Hades 2 kötelező darab.
1. Astro Bot
Ki gondolta volna, hogy egy kis kék robot fogja megnyerni az év játéka díjat a The Game Awardson? Az idén megjelent összes ténylegesen PlayStation 5 konzolexkluzív játékhoz volt szerencsém, de visszatekintve egyik sem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint Astro első teljes értékű játéka. A bejelentés pillanatától vártam, hogy megjelenjen, és aztán ahogy csak tehettem, belevetettem magam, persze, családos emberként, közönséggel. Idejét sem tudom, hogy mikor játszottam úgy játékkal, hogy csak szálltak az órák, az arcomról pedig egy percig sem tűnt el a fülig érő mosoly. A játékból áradó báj tapintható, a konzol minden képességét maximálisan kihasználó játékmenet és látványvilág pedig szemkápráztató. Az a fajta tiszta alázat és szeretet, amivel a PlayStation brand elmúlt 30 évéhez viszonyultak a fejlesztők, még úgy is átjárja a játékot, hogy az immár nem egy techdemó. A teljes Astro-sorozat kulminációjaként minden dicséretet megérdemel a kis kék-fehér robot. Kérek még!
RangerFox kedvencei:
3. Silent Hill 2
A Bloober Team remekül nyúlt egy kiváló alapanyaghoz, és sikerült egy olyan zsigeri élményt nyújtó túlélő-horrorjátékot az asztalra tenniük, melyet még jó darabig nem felejtünk el. A Silent Hill 2 egy nagyon fontos alkotás, és örülök, hogy a remake által megtapasztalhattam azt az élményt, amit oly sokan „kellemes” emlékként elevenítenek fel a PS2-es időszakból.
2. Astro Bot
Az Asobi Studio fantasztikus munkát végzett az Astro Bottal, a hihetetlenül aranyos platformer játék rengeteg szép emléket okozott tavaly számomra. Sok tekintetben megközelítette a szememben a Mario Odysseyt, ami a véleményem szerint minden idők legjobb 3D platformere. Az Astro Bot végtelenül kedves és kreatív játék, minden PS5-tulajnak kötelező darab.
1. Elden Ring: Shadow of the Erdtree
Az Elden Ring meghatározó játéka a generációnak, és egy olyan élményben részesített, melyet jó darabig nem felejtek el. A Shadow of the Erdtree DLC folytatta az alapjáték által lefektetett alapokat, rengeteg új fegyvert, képességet, helyszínt és bosst hozott magával. Habár távolról sem tökéletes alkotás, azonban visszagondolva az évre, ehhez a játékhoz fűződnek a legemlékezetesebb pillanataim. Külön pozitívum, hogy a játékban található Messmer The Impaler elleni harc minden idők egyik legjobb boss harca volt, és hiába csak egy kiegészítőről van szó, így is a Shadow of the Erdtreet találom a legjobb megjelenésnek 2024-ből.
Sirdani kedvencei:
3. The Finals
Igaz, a játék 2023 legeslegvégén jelent meg, ám a rengeteg tartalmi frissítés és az elmúlt öt season miatt számomra 2024-ben állt úgy igazán össze egy közel hibátlan kerek egésszé. Nagyjából az egyetlen olyan shooter játék, ahol iszonyatosan pörgős a tempó, és közben mégsem merül ki annyiban a játékmenet, hogy a 1v1-es küzdelemben az nyer, aki előbb kezdi el préselni az egér bal gombját. A földig rombolható épületekkel, a vertikálisan akár 5-6 szintben megkomponált pályákkal, és a tökéletesen elkülönített kasztokkal olyan élményt tud kínálni, aminek abszolút nincs kihívója, az egész játék tényleg minden porcikája hemzseg az innovatív ötletektől. És mindezt teljesen ingyen, úgyhogy miután kiolvastátok magatokat a GK-n, nincs is más hátra, mint beröffenteni a Steamet vagy a konzolokat, és indulhat a móka!
2. Elden Ring: Shadow of the Erdtree
Művészi vonatkozásában talán az év egyik legnagyobb dobása volt, még akkor is, ha „csupán” egy DLC-ről beszélünk. Persze a veterán játékosoknak lehet, hogy itt-ott túl egyszerű, vagy éppen az újonnan érkezőknek túl nehéz, és tényleg tömve van a játék igazságtalan bossfightokkal, és a hitbox rendszere is olykor kétségbeejtő, de azért jóval többet nyújt a játék a puszta harcnál. És emiatt a „több” miatt hatalmas élmény volt újból visszatérni az Erdtree világába, úgyhogy a második hely nem is volt kérdéses.
1. Indiana Jones and the Great Circle
Noha technikai és szigorúan vett játékdizájn szempontjából a közelébe se kerülhetne az év játéka trófeához, a remek történet, és annak még remekebb tálalása lett mégiscsak a Great Circle volt számomra az év legnagyobb videójátékos élménye. Változatos helyszínek, pazar pályadizájn, hibátlan zenei aláfestés és színészi munka, tökéletes atmoszféra. Gyakorlatilag végig úgy érezhette magát az ember, mintha csak az eredeti filmtrilógia egyik titokban leforgatott, és egészen 2024-ig szigorúan titkolt epizódját nézhetné meg, amiről egyébként nemcsak az Indiana Jones-fanoknak, de úgy en bloc a kalandjátékok iránt a legapróbb érdeklődést mutató játékosoknak sem szabad kihagynia!
Szlav kedvencei:
3. Warhammer 40,000: Space Marine II
A Space Marine II számomra egy hatalmas nosztalgikus időutazás volt vissza a 2000-es évek második felébe, hiszen a Saber Interactive játéka maximálisan hozta a Gears of War-szerű bro shooterek élményét - néha pedig nincs is ennél sokkal többre szükség. A játék érdemei persze ennél jóval hosszabb listát tölthetnének meg, hiszen az Ultramarine-ok véres kereszteshadjáratából csak úgy áradt a 40K grimdark badass-sége (mostanában nem panaszkodhatunk, elég ütős 40K-adaptációk érkeztek!), mindezt pedig barátokkal élhettük át nemcsak a kampányban, de a dedikált kooperatív missziók során is. Sokat pörgött nálam tavaly a Space Marine II, és valószínűleg még idén is sokat fog. Jár neki a harmadik hely.
2. Indiana Jones and the Great Circle
Én is azok közé tartoztam, akiket az Indiana Jones and the Great Circle megjelenése előtt kissé feszélyezett a belső kameranézet, és én sem tudtam elképzelni, hogy hogyan áll majd össze egy jól működő egésszé egy olyan játék, ami nem lehet sem keményvonalas puzzlejáték, sem pedig hentelős akció. Aztán a MachineGames alkotása megjelent és szembesített vele, hogy milyen korlátolt a fantáziám. Az Indiana Jones and the Great Circle nem tanul, hanem oktat a videójátékok magasiskoláján, ráadásul nemcsak az őrülten szórakoztató játékosságával, elképesztő változatosságával és kápráztató prezentációjával, de a remek történetével és karaktereivel is kitűnik az idei év legjobb címei közt. Ezzel pedig számomra nemcsak minden idők egyik legjobb videójátéka vált belőle, de minden idők egyik legnagyszerűbb Indiana Jones-sztorija is. Bármikor szemrebbenés nélkül odatenném az Elveszett frigyláda fosztogatói és az Utolsó kereszteslovag mellé.
1. Elden Ring: Shadow of the Erdtree
Egy jó kétszáz óra 2024-ben is becsúszott nálam az Elden Ringgel, ennek jelentős részéért pedig a Shadow of the Erdtree felelős. Minden magasztaló közhelyet elmondhatnék, amit már mások is elmondtak az Elden Ringről, ez pedig igaz lehetne annak hatalmas kiegészítőjére is, hiszen lényegében pontosan abból kaptunk többet, amit imádtunk az alapjátékban is. Hidetaka Miyazaki a Dark Souls aranykorát felidézve ismét kiélhette a szadista fantáziáját: tető alá hozta az Elden Ring legnehezebb és legemlékezetesebb bossfightjait, ráadásul a jókora, tartalmas új helyszínen nagyobb hangsúlyt kaptak a grandiózus Legacy Dungeonök is. Amikor pedig azt hittük, hogy ez a mestermű lesz az Elden Ring gyönyörű hattyúdala, a FromSoftware bejelentette, hogy "ja, amúgy érkezik a Nightreign". Valamit tudnak ezek a japánok, hogy még három évvel az Elden Ring megjelenése után is az Elden Ring újabb iterációját várom idén a legjobban.
Zoenn kedvencei:
3. Warhammer 40,000: Space Marine II
Már az eredeti Gears of War-trilógia óta vágyok egy tökös TPS-re, és álmomban sem gondoltam volna, hogy pont a Saber Interactive hozza el nekem ezt a vegytiszta élményt. Ebben nincs polkorrektség, sem más hangzatos propaganda, de még nyitott világ sem. Csupán patikamérlegen megkomponált akció, lényegre törő dumákkal és non-stop akcióval. És a tetejébe még iszonyat látványos is.
2. S.T.A.L.K.E.R 2: Heart of Chornobyl
Az ukránok posztapokaliptikus FPS-sorozatával való kapcsolatom már évtizedes, már a kezdetek óta jelen vagyok, sőt mindenféle kiszivárgott bétát is próbáltam a kétezres évek elejéről. A második rész pont annyit kínál, mint amennyit ígér. Immáron teljesen nyitott Zónát, olykor érdekes küldetéseket, de ami a legfőbb, csípőből hozza a semmi mással össze nem téveszthető hangulatot. Mint minden egyes rész, ez is tömve van bugokkal, de biztos ehhez is készül egy tucatnyi érdekes mod, ami helyrekalapálja-tökéletesíti az élményt.
1: Silent Hill 2
Emlékszem, az eredeti akkor jött ki, mikor érettségiztem, így jó pár tétel memorizálását ásta alá a Konami pszichológiai horrorja. Az évek során többször végigjátszottam, de a remake-kel töltött idő alatt szépen tértek vissza az emlékek. A Bloober csapata szerencsére ott nyúlt hozzá az alapanyaghoz, ahol feltétlen szükséges. A fejtörőket kibővítették és az ikonikus várost is megtoldották jó pár újabb épületbelsővel és mikrosztorikkal. Engem a kissé suta karaktermodellek sem érdekeltek, ahogyan az sem, hogy a harc mennyiségét felcsavarták, hiszen zsigerből hozza a semmi máshoz nem hasonlítható hangulatot.
Kapcsolódó cikkek
Itt még oké is, de hogy a Game Awards-on egy REMAKE amit keres a “best narratíve” kategóriában…. ( akárcsak a FF VII ). Tőlem lehet bárhol még egy remake is, de pont itt ?? Ez a részük az ami már 1000 éves.
Másodsorban örülök hogy a Prince of Persia bekerült, szerintem elképesztő jó játék lett, kár hogy sok ember odáig jutott csak hogy nem is tudta hogy nem a herceg a főszereplő, és nyomta a “nem is hasonlít” szöveget.
Harmadrészt meg a Warhammernek örülök, elképesztő hangulata van a játéknak. Aki szereti a világot, annak kötelező, még ha nem is ez a kedvenc stílusa.
Silent Hill 2 Minden percét imádtam ahogy annak idején PS2-n is ,de nem értem mit keres egy ezer éves játék a listán.(Oké év Remake-je...)
Wukong nálam az év játéka,nem értem miért nincs rajta senkinek a litáján.Érthetetlen!
(Astro Bot-ot még nem kezdtem el..)
Bezzeg olyanok vannak amiket bottal sem piszkálnék meg..na de ízlések és pofonok(meg az új generáció...)
Elden Ring a nyílt világ miatt nem tetszik,eltünt belőle az a feszes játékmenet ami a Bloodborne-ban vagy a Demon's Souls-ban volt.Engem egyenesen idegesített...
És mivel 2025 első negyedéve pár indie játék és a The First Berserker: Khazanon kívül mást nekem nem tartogat, így pont jókor fognak jönni ezek a címek.
Érdekes hogy a Black Myth: Wukong senkinél még csak dobogóra sem került, sőt a The Game Awards egyetlen Év Játéka jelöltje sem az Astrón kívül :D.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.