Méghozzá nem is rosszul, hiszen mind a háttérvilág, mind pedig a sötét tónusú grafika tekintetében sikerült az ihletforrásként szolgáló vámpíros öldöklés fölé nőnie, ugyanakkor játékmenet terén már korántsem hat ennyire újszerűnek a Games Farm alkotása. Sőt, egészen konkrétan némi finomhangolást leszámítva szinte változtatás nélkül vették át az összes ott felbukkanó mechanikát, azaz, ha láttunk akár egyetlen képkockát is a műfaj koronázott királyából, akkor már garantáltan nem leszünk elveszve a vérgőzös próbálkozásaink alatt.
Ennek megfelelően tehát a feladatunk az lesz, hogy a jelenleg négy elérhető kaszt közül kiválasszuk a kedvencünket és vele fegyvert ragadva démonirtást végezzünk a két pálya valamelyikén. Ezek közül egyébként kezdetben csak egy-egy darab érhető el, a többi hőst, a hozzájuk tartozó skineket és a második helyszínt ugyanis különféle kihívások által tudjuk majd feloldani. Ezek többnyire kimerülnek annyiban, hogy konkrét karakterrel, illetve nehézségi szinten kell győzedelmeskednünk, esetleg különféle módosítókat bekapcsolva kell elkennünk a hordákban felénk hömpölygő dögök száját. Természetesen ez korántsem lesz egyszerű feladat, még úgy sem, hogy a gép által folyamatosan kasztolt trükkök mellett a mi dolgunk kimerül a választott harcosunk terelgetésében, valamint az alaptámadás (ezt szintúgy rábízhatjuk a gépre), a vetődés és a hozzá tartozó kasztképesség tökéletes időzítésében.
Nyilván egy nulladik szinten rekedt szerencsétlennel sok esélyünk nem lenne a folyamatosan egyre csak erősödő ellenségekkel szemben, ezért igencsak ildomos összegyűjteni az elhullott testek felett lebegő tapasztalati pontokat, amikkel újabb és újabb trükkökkel gazdagíthatjuk az aktuálisan kiválasztott héroszunkat. Ilyenkor megáll a játék és a rendszer elénk rak két választási lehetőséget a kasztunk, vagy épp a korábban már feloldott istenek valamelyiket felkínálva, amikre rábökve három, ritkább esetben négy, aktív (ezekből öt darab a maximum) és passzív képesség közül mazsolázhatunk. Kifejezetten tetszett ez a megoldás, hiszen ezáltal sokkal könnyebben tudunk specializálódni egy adott irányba, ha azonban a monitorunkon megjelenő skillek mégsem nyernék el a tetszésünket, akkor még mindig tudunk újakat kérni, esetleg egy konkrét darabot kivenni az adott próbálkozásunkból, igaz, csak limitált számban.
A fent említett fejlődési rendszer ugyanakkor csak és kizárólag az aktuális játékon belül érezteti a hatását, viszont, a többi roguelite címhez hasonlatosan, itt is lesz lehetőségünk permanens bónuszokat szerezni. Ehhez nem kell mást tennünk, mint összegyűjteni a pályán megjelenő aranytallérokat (ezeket halál esetén is megtartjuk), amikből aztán a menüben újfajta fegyvereket, valamint különféle perkeket és skill módosítókat vásárolhatunk. Ezekkel felvértezve több élettel, nagyobb sebzéssel, esetleg komolyabb védelemmel indulhatunk harcba, ráadásul mivel az elosztott pontokat bármikor visszavehetjük, nyugodtan kísérletezhetünk az istenekkel és karakterekkel együtt megnyíló palettákon. Apró tanács, kezdetben érdemes lehet az aranymennyiségre rámenni, hiszen ezáltal a pályákon futkározva, illetve az időszakosan aktiválódó küldetések végeztével is jóval több zseton üti a markunkat, amiket visszaforgatva alaposan megnövelhetjük a fejlődési sebességünk ütemét.
Ezeket a missziókat egyébként muszáj lesz teljesítenünk ahhoz, hogy megidézzük a végső bosst, szerencsére azonban sosem kér tőlünk teljesíthetetlen dolgot a játék, sőt, csakis rajtunk áll, hogy a felkínált több lehetőség közül melyiket szeretnénk abszolválni a tovább haladásunk érdekében. Ha pedig ez még mindig nem lenne elég a boldogulásunkhoz, akkor ott van a jobb felső sarokban elhelyezett minitérkép, ami értékes kincsesládákat birtokló nevesített minibossokon, a pénzesővel kecsegtető aranyozott ellenfeleken és az életünk visszatöltésére szolgáló sültcsirkéken túl még az aktuális feladatunk elhelyezkedését is állandóan mutatni fogja. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy mekkora segítség ez az északi családoknak.
Ahogy fentebb már említettem, a Jotunnslayer: Hordes of Hel fejlesztői játékmenet tekintetében inkább csak finomhangolták a hasonszőrű bullet heaven játékokban tapasztalt rendszereket, ugyanakkor megvalósítás terén valósággal köröket vertek rájuk, ami nem is véletlen, hiszen az általános pixel art megközelítéssel szemben itt egy jóval valósághűbb, már-már Diablo-szerű látványvilágot kapunk, ami nem fukarkodik a brutalitással sem. Szanaszét robbanó ellenfelek, vérben tocsogó nonstop akció, mindezt pedig megkoronázzák az elképesztően látványos képességeink, amik minden egyes alkalommal 18+-os felnőtt kifestővé varázsolják a köreink végét. Tehát sem itt (azért az animációk lehetnének folyamatosabbak), sem pedig a játékmeneten nem érződik a játék korai hozzáféréses mivolta, egyedül csak akkor tapasztalhatjuk ennek kellemetlen hatását, ha az elérhető tartalomra nézünk. Ez ugyanis egyelőre igencsak foghíjas, bár ahogyan az lenni szokott, a későbbiekben természetesen érkeznek majd a további hősök, istenek és pályák, szóval mindenki megnyugodhat, lesz mit az északi tejbe aprítani, csak győzzük kivárni.
A Jotunnslayer: Hordes of Hel január 21-től érhető el, kizárólag korai hozzáférésben a Steamen keresztül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.