Logikus lépés volt a japán konzolgyártó részéről, hogy a WiiU-ról portolt Donkey Kong Country Tropical Freeze után elhozza a széria korábbi részét is hibrid konzoljára. Habár a Forever Entertainment csapatának nem ez az első Nintendo Switchre portolt játéka, az kétségtelen, hogy az eredetileg Nintendo Wiire megjelent Donkey Kong Country Returns HD-portja az eddigi legambiciózusabb munkájuk. Lássuk, hogy sikerült!
Heves viták folytak arról, hogy a Donkey Kong Country Returns mennyire tudta hitelesen megeleveníteni az eredeti Country-trilógia szellemiségét. Kétségtelen, hogy más játékélményt nyújtott, azonban véleményem szerint korához képest egy kiváló, kihívásokkal teli platformer-játék lett, amelynek minden rajongó polcán helye volt. Úgy tűnik, hogy a Nintendo is hasonlóan vélekedett, ugyanis a játék 2013-ban Nintendo 3DS-en, majd idén Nintendo Switchen is tiszteletét tette.
Nehéz mai szemmel tekinteni a játékra, ugyanis az elmúlt 15 évben számtalan kiváló oldalnézetes platformert kaptunk, amelyekben sokkal ergonomikusabb az irányítás, ingerekben sokkal gazdagabbak, változatosabbak és látványosabbak is. A Donkey Kong Country Returns egy teljesen más közönséghez kíván szólni, azokhoz, akik elsősorban a kihívásokban gazdag platformer-élményt keresik ezekben a játékokban, és nem a lélegzetelállító prezentációt, vagy a soha nem látott kreatív megoldásokat.
A játék sztorija faékegyszerű: az agymosott állatok elhordják a felhalmozott banánkészletet a szigetről, ezért Donkey Kong és hűséges társa, Diddy Kong útnak indul, hogy visszaszerezzék az értékes gyümölcskészletet, és megállítsák a gonosz szellemet az ámokfutásában. A játékban 80 különböző nehézségű pálya kapott helyet, melyek teljesítése nagyjából 8-13 órát vesz igénybe. Ez idő alatt változatos helyeken fordulunk meg főhősünkkel, legyen szó dzsungelről, bányáról, gyárról, tengerpartról, vagy épp vulkanikus sziklás vidékről.
A Donkey Kong Country Returns régimódi, vegytiszta platformer-élményt nyújt, a szó lehető legjobb értelmében. A játékmenet kihívásokkal teli, számtalan alkalommal kell nekiveselkednünk egy-egy pályának, ha meg szeretnénk szerezni minden opcionális gyűjthető tárgyat. A boss harcok kellőképp változatosak, azonban semmilyen világmegváltó újdonságra nem kell számítanunk velük kapcsolatban. Általában egyre nehezedő, ám kiismerhető mozgásmintát követnek, és amikor hagynak egy kiskaput, akkor igyekeznünk kell megsebezni őket a szűkös időablakban.
Ötletes megoldásként a játékban nemcsak horizontálisan és vertikálisan közlekedhetünk, hanem egyes pályákon hordókból katapultálva az előtérbe vagy háttérbe is eljuthatunk, ami nemcsak dinamikusabbá teszi a játékmenetet, de extra mélységet is ad a helyszíneknek. A klasszikus platformer-részeket igyekeztek speciális pályákkal is színesíteni a készítők, van, ahol Rambi, a barátságos orrszarvú hátán, és van, ahol egy rakétán vagy épp egy csillében ülve kell teljesítenünk az adott szintet.
Különleges élmény Donkey Kongot irányítanunk. Lévén egy gorilláról van szó, minden ugrásnál érezni lehet a karakter súlyát, és ezzel kell kalkulálnunk minden mozdulatunkat. Ezen felül a karakter testi erejét kihasználva talajt csapkodva felboríthatjuk az ellenségeinket, köveket zúzhatunk és ajtókat nyithatunk fel általa. A mozgásformák között helyet kapott a gurulás is, mely kombózható az ugrással, mely végeredménye egy látványos és hasznos mozdulat, ami különösen a gyűjthető tárgyak felvételekor jön jól. Diddy Konggal a vállunkon pedig egy jetpacket is kapunk, mely teljesen új dimenziókat nyit meg előttünk, lehetővé téve, hogy addig elérhetetlennek tűnő helyekre is eljussunk.
Újdonságok tekintetében nem sokra számíthatunk a remastered kiadásban. Kapunk egy új, könnyített játékmódot, melyben különböző felhasználható tárgyakat vihetünk az egyes pályákra, amik megkönnyítik az utunkat. Ha pedig sokadjára sem sikerül túljutnunk az akadályokon, akkor segítségül hívhatjuk Super Kongot, aki kvázi végigjátssza nekünk az egész szintet. Kapunk egy teljesen új co-op játékmódot is, melyben az egyik játékos Donkey, míg a másik Diddy Kongot irányíthatja, ez azonban egy rendkívül átgondolatlan ötlet volt a stúdió részéről, hiszen a pályadizájnból egyértelműen látszik, hogy a Donkey Kong Country Returns egy single player játéknak lett kitalálva. Rendkívül idegesítő, hogy az érintésre összeomló, vagy eltűnő platformelemek miatt a második játékos gyakran esélytelenül meghal, és csak a pálya egy későbbi szakaszán térhet vissza.
A legszembetűnőbb változás kétségkívül a grafikát érte. A Forever Entertainment teljes egészében újjáépítette a játékot Unity motort használva. Természetesen látványos a különbség az eredetihez képest, azonban a megvalósítás hagy némi kívánni valót maga után. A látvány messze elmarad a játék folytatásának Switch-portjától, illetve más közelmúltban megjelent platformer-játékokétól is, mindemellett fps-problémákkal is küzd az alkotás, a boss harcok alatt szinte egyszer sem képes tartani a 60fps-t.
A Donkey Kong Country Returns HD mintapéldája a tisztességes iparosmunkának. A kötelező grafikai tuningon kívül nem sok újdonságot hordoz magában azok számára, akik már játszottak az eredeti, vagy épp a 3DS-re megjelent változatával. Ez azonban nem von le semmit a játék érdemeiből: egy fantasztikus oldalnézetes platformerről beszélünk, amely a műfaj rajongóinak kötelező darab, habár nem teljesáron. Reméljük, hogy a Nintendo híres majom-karaktere egy nap egy új, önálló kalandban is visszatér majd a hibrid konzolra.
A Donkey Kong Country Returns HD már elérhető Nintendo Switchen.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.