Ha van valami ami biztos az életben, az az, hogy egy népszerű sportjáték-frencsájz minden évben új résszel gazdagodik. Nem kivétel ez alól a pankráció sem, ugyanis végre befutott a 2K nevével fémjelzett WWE-sorozat várva-várt idei felvonása, ami az eddigi legnagyobb, legambiciózusabb és legtartalmasabb epizódként lett bejelentve. De vajon sikerült-e mindezt elérnie a 2025-ös epizódnak?
Nem is húznám tovább az időt, pörgős játékhoz pörgős teszt dukál, úgyhogy rögtön kezdem is a pozitívumokkal, amik sorát a masszív kontentmennyiség nyitja. Ezzel az ember már rögtön akkor szembesül amint elindítja a programot és elé tárul az a rengeteg tartalom amit a játék kínálni fog: a játékos számos játékmód közül választhat, amikben megcsillogtathatja harci tudását. Ezek közé tartozik a klasszikus egymás elleni meccs, de megtalálható a MyRise névre keresztelt egyjátékos-kampány is, sőt, ha valaki azt szeretné, akkor egy komplett csapat karrierjét is igazgathatja, vagy ha úgy tartja kedve, belevetheti magát az idei felvonás legnagyobb dobásaként szolgáló The Island módba (ehhez viszont szükség lesz egy 2K-felhasználói fiókra is).
És ez még nem minden, ugyanis csak a klasszikus módon belül is számtalan aljátékmód közül lehet választani, és akár 8 (!) fős meccseket is lehet tolni, csakhogy tényleg látványos legyen egy-egy összecsapás, szóval a tartalomra abszolút nem lehet panasz. Valójában olyan szinten nagy mennyiségű kontent van a Visual Concepts játékában, hogy nem is győznék mindegyikről részletesen írni, ezért inkább kitérnék személyes kedvencemre, a MyRise játékmódra. Elöljáróban viszont annyit még megemlítenék, hogy a játék igencsak brutális lett, sokkal erőszakosabb mint a korábbi epizódok köszönhetően a realistic bruises rendszernek, hogy ez pozitívum vagy negatívum, azt mindenki döntse el magának. Pánikra azért továbbra sincs semmi ok, nem lett Mortal Kombat a játékból, aki pedig nem bírja a vért, az nyugodtan kikapcsolhatja ezeket a beállításoknál.
Na de akkor térjünk is rá a lényegre! Amint azt már említettem a MyRise az egyjátékos kampánynak felel meg a WWE-keretei között, így itt az lesz a feladatunk, hogy egy általunk készített pankrátor karrierjét egyengessük. Persze, mivel a WWE-ről van szó ez egyáltalán nem lesz olyan egyszerű feladat, ugyanis miután testre szabtuk Szupersztárunkat és lejátszottuk vele a training meccset részt kell vennünk a beiktatási ceremónián. Itt azonban hősünket megtámadja egy rejtélyes maszkos idegen ami nem várt fordulatokat hoz a műsor eseményeiben. Hamar kiderül, hogy az egész támadás mögött az NXT néhány pankrátora állt, akik megelégelték, hogy semmibe veszik teljesítményüket és úgy döntöttek, hogy puccsal átveszik a hatalmat, így ránk hárul a feladat, hogy véget vessünk a lázadás-kísérletnek. Ez viszont veszélyes biznisz lesz, ugyanis ekkorra már nyilvánvalóvá válik, hogy senki sem az, akinek mondja magát és nem lehet tudni, hogy ki a szövetséges és ki az ellenség.
Ezzel pedig a következő pozitívumra is rátérek, ez pedig nem más mint a történet, ami kifejezetten izgalmasra sikerült. Bevallom, az elején azt hittem, hogy egy alibi történetnek leszek tanúja, ahol egyszerűen csak meg kell nyerni a meccseket és kész is a kampány. A fentebb említett merénylet-kísérletnél azonban rá kellett jönnöm, itt ilyenről szó sincs. Egy igazán fordulatos és magával ragadó sztorit tár elénk a MyRise, ami nagyon hamar elkapja az embert és nem is ereszti el, közben pedig folyamatosan fenntartja az érdeklődést a már említett rejtélyekkel teli körülményeknek hála. Vajon ki tudott még a támadásról? Miért nem tesz semmit a főnökség? Mi lesz a következő aljas trükk a NXT-sek tarsolyában? Ilyen kérdések merülnek fel az emberben, ahhoz pedig, hogy válaszokat kapjon muszáj lesz folytatnia a játékot. Elvégre nyerni jöttünk és nyerni is fogunk!
Persze nem csak az izgalmas sztori miatt dönt úgy a játékos, hogy folytatja a mérkőzést, hiszen kulcsfontosságú szerepet játszik a kiváló játékmenet, ami a nagyszerű harcrendszeren alapszik. Ez tipikusan az "easy to learn, hard to master" kategóriába esik, így az ember alig várja, hogy a cutscene után belevethesse magát a harcokba, amik nem csak látványosak, de jó pörgősek és izgalmasak is. Ehhez természetesen nagyon sokat adnak a különböző mozdulatok, amikből szintén rengeteg van a játékban, karakterünk választott harcstílusától függően. Utóbbiakat egyébként bármikor módosíthatjuk is, így megéri kísérletezni velük, hogy rájöjjünk, melyik is való a játékstílusunkhoz. Mindemellé pedig társul egy nagyon könnyen kezelhető irányítás is, így nem igazán kell gondolkodnunk, hogy "vajon melyik gomb mit csinál?", hamar meg lehet jegyezni az alapmozdulatokat.
Ami pedig magát a játékmenetet illeti, valójában egyfajta verekedős-szerepjáték hibridről van szó, ezt pedig a kampánymód felépítése is alátámasztja. Ahhoz, hogy a történet végére érjünk meccseket kell nyernünk, azonban Live Event címszó alatt találkozni fogunk mellékküldetésekkel is. Ezek ugyanúgy meccsek, viszont nem befolyásolják a sztorit, ellenben ha megnyerjük őket skill pontokkal gazdagodunk, amikkel javíthatjuk karakterünk statjait. Ezzel a lehetőséggel egyébként érdemes lesz élni, ahogy haladunk beljebb a történetben annál durvább ellenfelekkel találjuk szembe magunkat, így nem rossz ha az ember feljebb tornázza valamelyik készséget (támadás, védekezés, gyorsaság, stb.).
Ha pedig szerepjáték, akkor nyilván nem csak a harcstílusát választhatjuk meg Szupersztárunknak, hanem úgy kb. mindenét is. Ezzel el is érkeztünk az újabb pozitívumhoz: a karakterkészítéshez. Na igen, ezt már nevezem, EZ karakterkészítés: valami hihetetlen, hogy mennyi lehetőség van felturbózni szereplőnket. Az olyan basic dolgokról, hogy testalkat meg kinézet fölösleges is szót ejteni, már ezeknél is teljesen személyre szabható kinézetet adhatunk. De az, hogy még az outfitet is szó szerint a saját ízlésünk szerint alakíthatjuk valami hihetetlen. A ruháknak nem csak a színét, de még az anyagát, sőt, mintáját is megváltoztathatjuk, így tényleg egy teljesen egyéni karaktert hozhatunk létre. Persze, ha valaki ezzel nem akar foglalkozni az választhat a preset kinézetek közül is, amikre szintén nem lehet panasz, mindegyik iszonyú vagányra sikerült. És ez még csak a kinézet volt, ugyanis hősünk személyiségét is alakíthatjuk. Erre a meccsek közti párbeszédekben van lehetőségünk, ezek a döntések egyébként a történetre is hatással lesznek, amitől igencsak megnő az újrajátszhatósági faktor. Nem lesz mindegy, hogy a WWE Raw-ból, a Smackdown-ból, vagy (mint ahogy esetemben) az MMA-ból igazolt át a főszereplő. Ezek ugyanis befolyásolják, hogy melyik karakterekkel léphet interakcióba és azt is, hogy a külvilág miként is viszonyul majd hozzá.
Persze egy WWE-játéknak elsősorban mindenki az igazi sztárok miatt kezd neki, hiszen ki ne akarná átvenni az irányítást kedvencei fölött, hogy aztán laposra verje velük a kihívókat. Erre a többi játékmód nyújt lehetőséget, amik keretén belül az elmúlt 40 év legnagyobb nevei közül választhatjuk ki harcosunkat, ami lássuk be nem kis időintervallum. Ennek köszönhetően 100%, hogy mindenki megtalálja a neki legszimpatikusabb profi birkózót, hogy aztán epikus és anakronisztikus meccseket lejátszva teljesen átírja a műsor történelmét.
Bónusz pontként pedig megemlíteném még a nagyszerű soundtracket, ami hozza az elvárt színvonalat. Rengeteg jobbnál jobb nóta kapott helyet a játékban, amik kellően megalapozzák a hangulatot. Ahogy az lenni szokott ismét a Rap- és a Rockzene alműfajaiból kerültek ki a soundtracket alkotó szerzemények, olyan előadóktól és zenekaroktól mint például Eminem, a Gojira vagy az Electric Callboy.
Sajnos azonban ennél a játéknál sem fenékig tejfel minden, így rá is térnék a negatívumokra. Bár elenyésző mennyiségben, de azért vannak azok is. Kezdésnek például ott van a tripla-A játékokra jellemző népbetegség: a mikrotranzakciók, illetve a negatívumok sorát erősíti a fentebb már említett kötelező 2K-fiók is. Szerencsére a játék nagy részét enélkül is lehet játszani, de azért bosszantó, hogy a készítők blokkolt tartalmakkal próbálják rávenni az embert arra, hogy regisztráljon n+1 fiókot is.
Amit még problémásnak mondhatunk, azok a cutscene-ek hossza, amik néha idegesítően elnyújtottra sikeredtek. Ez leginkább az entrance animációknál tűnik fel, ezeknél megesik, hogy akár több percig is eltarthat míg az egyik birkózó megérkezik a ringbe, hogy aztán jöjjön a másik a szintén több percig tartó intrójával. Az rendben van, hogy a valódi műsorban is kb. ilyen hosszúra szoktak ezek nyúlni és ez így realisztikus, viszont egy videójátéknak jobban áll, ha inkább interaktívabb, semmint realisztikusabb.
A legnagyobb probléma viszont egyfajta késleltetés, ami minden a játék minden pontján érezhető, mintha a karakterek elég sokszor későn reagálnának. Ez a legjobban a védekezésnél tűnik szembe, amikor hiába az ember nyomja le instant a blocking gombot, ha csak egy ezredmásodperccel is később reagál mint ahogy azt a játék elvárja már nem adja be, emiatt pedig sokszor akár vereséggel is végződhet egy meccs.
Végítéletként a WWE 2K25-ról elmondható, hogy valóban ez lett a sorozat eddigi legjobb darabja. Köszönhető mindez a számtalan tartalomnak, a jó történetnek, a kiváló harcrendszernek és a rengeteg választható karakternek amik gondoskodnak arról, hogy mind a régi rajongók, mind az újoncok számára jól tudjanak szórakozni a Visual Concepts verekedős játékéval. Szóval aki kicsit is szemezett a műfajjal, annak teljes mértékben nyugodt szívvel ajánljuk!
A WWE 2K25 március 14-én jelent meg PC, Xbox Series X|S és PlayStation 5 platformokra, mi Xbox Series S-en próbáltuk ki.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.