Bevezetésképpen annyit szerettem volna itt megemlíteni, hogy a játékra úgy csaptam le, mint egy kiscica a gombolyagra. Először nem vettem róla tudomást, aztán elém tolták, lökdöstem-tologattam egy kicsit, majd megunva otthagytam. Körülbelül ennyit kell tudni a játékról is, se többet, se kevesebbet. Ennyi erővel akár itt abba is hagyhatnám a mondókámat, viszont akkor egyrészről Mykotól megkapnám a magamét, másrészről mindenki számon kérhetné rajtam, hogy miért gondolom ezt így. Lássuk, miért is!
TÖRT-ÉNET
A fejlesztők megrovásának első állomása egyből a történet és az alapötlet kitalálójánál kezdődik. Az még hagyján, hogy a második világháborús FPS-ekből már legalább egy talicskányit össze lehetne szedni, a minőségi darabokból épp csak egy polcra való van már kb. Habár itt már elrugaszkodtak a valóságtól és bevezettek egy kis náci okkultista misztikumot (à la Wolfenstein), ez sem sikerült normálisra megalkotni.
Karl Stolzot alakítjuk, aki német tisztként tengette napjait, mígnem az egyik utazás közben az ellenállók rajtaütöttek kis csapatán és tragikus vége lett. Ezzel ellentétben nem nyugodhatott békében, mivel felettesei bevitették, hogy egy kicsit elkísérletezgessenek rajta és agyatlan zombiként reinkarnálják szegény halottat. A nácik által már lassan nagyüzemben gyártott zombik minden parancsot végrehajtanak attól, akitől az első parancsot kapják. Már mi is majdnem beállunk a sorba, amikor az ellenállók egyik nőszemélye (aki nagyon hasonlít egy bizonyos Alyxra, de egyébként a nyomába se ér) épp betoppan, és jól elteszi láb alól a szobában lévő tudósokat. Így tőle kapjuk első parancsunkat, ezáltal máris az ellenállókat segítjük küldetésről küldetésre.
I'M UBER, THANKS FOR ASKING.
Valahol itt csobbanunk bele a játék állóvizébe, így elkezdhetjük „életünk" második szakaszát. Az ellent többféle módon is lehetőségünk lesz eliminálni. A sort a késtől kezdve a különböző pisztolyok és nagyobb mordályokon át, a gránátok zárják. Előrehaladva a történetben ráébredünk, hogy miért is jó UberSoldier-nek lenni. Különleges képességet kapunk, melyet a készítők igazi kreativitással „Time-shield"-nek neveztek el. Ez egy nagy, kék erőtér, mely megfogja a kilőtt golyókat, majd a „vissza a feladónak" elvet alkalmazva visszaküldi az ellenfélbe. Tulajdonképpen én sehogy sem tudtam beilleszteni a játék menetébe, de az elején még jó mókának tűnt. Könnyebben lehet irtani a nácikat és jó védelmet is ad, de lassan kezdett unalmassá válni a dolog, ami nem csak ennek köszönhető.
A NEM LÉTEZŐ INTELLIGENCIA
Egyrészt, a játékba berakott mesterséges intelligenciát valami oknál fogva én nem találtam. Vannak előre eltárolt scriptek, melyeket alkalmaznak a gépi játékosok (fal mögé rejtőzés, lövöldözés, fedezékből lövés), de semmi összehangolt mozgás és reagálás az én cselekedeteimre nincsen. /A videóban is jól látható, hogy az őr szépen elvan a pisztolyával, nekem semmi más dolgom nincs, mint odamenni és leszúrni./ Így a lövöldözés is hamar megunhatóvá válik, a gép nem ad semmiféle kihívást a játékosnak. Egyetlen lehetőség, ha próbáljuk alkalmazni a fejlesztők által kitalált extra dolgokat. Ha 3-szor egymás után lekéselünk valakit, akkor extra életet kapunk (megtalálták a modernkori vámpírkodást), ha 3 fejlövést leadunk rövid időn belül, akkor a különleges képességünk hatóideje növekszik meg. A csapattársainkat irányító gépi intelligencia sem áll a helyzet magaslatán. Ha nem segítünk nekik, akkor elég sokáig elvannak egy-egy ellenséggel, amikor többszörös túlerőben vannak. Nekem úgy tűnt, hogy előre meghatározott útvonalon közlekednek. Ha valami oknál fogva (pl. előre siettünk) beállunk a tűzvonalba a csapattárs és ellenfél közé, az ellenállók mit sem törődnek testi épségünkkel, lekaszálnak minket is. Többször volt, hogy vissza kellett töltenem egy korábbi mentést, mert valamelyik kedves hozzáértő megküldött egy sorozattal, miközben egy pár másodperccel hamarabb még ő küldött előre, hogy tegyek meg neki valamit. Azt már csak halkan említem meg, hogy a mozgásuk inkább hasonlít valami korcsolyázó egyénre, mint egy katonára. Csúszkálnak össze-vissza, ahelyett, hogy szaladnának. Ezt a fajta megvalósítás jó pár éve el lehetett nézni, ma már nem.
KÖRÍTÉS
Másrészt, a lenti linken letölthető videót megtekintve ti is észrevehetitek, hogy a játék grafikája nem tökéletes, igaz itt nem teljes grafikán ment a játék, mivel az PS 2.0-nak hívott effekteket bekapcsolva kb. 5-re esett le az fps szám, durván beszaggatott, így vissza kellett vennem a látványból. Ettől függetlenül a modellek gyengék kidolgozottak, a textúrát kicsik és nagyon életlenek. A grafika talán 3-4 évvel ezelőtt még szódával elment volna, de manapság ez már igen kevés, ezen felül még eléggé optimalizálatlan is. Zenei téren nem tűnt fel semmi, nincsenek fülbemászó dallamok, viszont nincsenek idegesítő zenék sem. Zörejekkel hasonló a helyzet, a szereplők hangalámondásával viszont egyáltalán nem voltam megelégedve. Mondhatnám azt is, hogy az XXI. század legrosszabb szinkronjával van dolgunk. Rossz hanghordozással elmondott mondatok, már-már rikácsoláshoz hasonló német akcentus, véletlen módon „ugráló" szinkron. (Egy német közkatona megszólalt az egyik ellenálló vezető hangján. Vicces nem?) Azt már meg sem említem, hogy néha a mondatok csak úgy követik egymást, semmi logikai kapocs nem fogja egybe a dialógusokat.
Harmadrészről a korábban említettek miatt a játék egy idő után a futószalag-effektus lép életbe. Meghalt, következőt! Meghalt következőt! És így tovább. Nagyon hamar begyepesedhet az egyszeri játékos. Betudható ez még annak is, hogy valószínűleg a küldetéseket kitalálók sem itták meg a reggeli kávéjukat és morcosan mentek dolgozni. A szokásos „küzd végig magad a pályán úgy, hogy leölsz mindenkit" típusú missziókat néha megszakítják, egy „robbants fel valamit" típussal. Micsoda változatosság…
POZITÍVUM?
Egyedüli pozitívum az a kis fizika, amit beleraktak a Burutéknál. Korábbi játékoknál (Hitman, stb.) sokkal jobban kidolgozott volt, de már ezt is a pozitív oldalhoz lehet karcolni ennél a játéknál. A gyúlékony hordó robban, ha rálőnek, a testek megfelelően repülnek ilyenkor. Vicces mondjuk, hogy amikor az egyik csapattárs kirobbant valamit, akkor a régi rajzfilmekhez hasonlóan, már itt is előre látni, hogy mekkora rész és hány darabban fog kirepülni a helyéről. No comment.
A KEZDET VÉGE
Örömöt talán azoknak tud adni, akik valamilyen módon nagyon rá vannak bukva a náci okkultista dolgokra, esetleg felettébb unatkoznak. Csak ne várjanak ettől a játéktól minőséget, értelmet, vagy bármifajta dolgot, ami megerőlteti a szürkeállományt vagy a mutatóujjunkat. Aki nem esik ebbe a szűk keresztmetszetbe, az inkább vegye elő a pasziánszot vagy az aknakeresőt, több örömét leli benne!
A fejlesztők megrovásának első állomása egyből a történet és az alapötlet kitalálójánál kezdődik. Az még hagyján, hogy a második világháborús FPS-ekből már legalább egy talicskányit össze lehetne szedni, a minőségi darabokból épp csak egy polcra való van már kb. Habár itt már elrugaszkodtak a valóságtól és bevezettek egy kis náci okkultista misztikumot (à la Wolfenstein), ez sem sikerült normálisra megalkotni.
Karl Stolzot alakítjuk, aki német tisztként tengette napjait, mígnem az egyik utazás közben az ellenállók rajtaütöttek kis csapatán és tragikus vége lett. Ezzel ellentétben nem nyugodhatott békében, mivel felettesei bevitették, hogy egy kicsit elkísérletezgessenek rajta és agyatlan zombiként reinkarnálják szegény halottat. A nácik által már lassan nagyüzemben gyártott zombik minden parancsot végrehajtanak attól, akitől az első parancsot kapják. Már mi is majdnem beállunk a sorba, amikor az ellenállók egyik nőszemélye (aki nagyon hasonlít egy bizonyos Alyxra, de egyébként a nyomába se ér) épp betoppan, és jól elteszi láb alól a szobában lévő tudósokat. Így tőle kapjuk első parancsunkat, ezáltal máris az ellenállókat segítjük küldetésről küldetésre.
I'M UBER, THANKS FOR ASKING.
Valahol itt csobbanunk bele a játék állóvizébe, így elkezdhetjük „életünk" második szakaszát. Az ellent többféle módon is lehetőségünk lesz eliminálni. A sort a késtől kezdve a különböző pisztolyok és nagyobb mordályokon át, a gránátok zárják. Előrehaladva a történetben ráébredünk, hogy miért is jó UberSoldier-nek lenni. Különleges képességet kapunk, melyet a készítők igazi kreativitással „Time-shield"-nek neveztek el. Ez egy nagy, kék erőtér, mely megfogja a kilőtt golyókat, majd a „vissza a feladónak" elvet alkalmazva visszaküldi az ellenfélbe. Tulajdonképpen én sehogy sem tudtam beilleszteni a játék menetébe, de az elején még jó mókának tűnt. Könnyebben lehet irtani a nácikat és jó védelmet is ad, de lassan kezdett unalmassá válni a dolog, ami nem csak ennek köszönhető.
A NEM LÉTEZŐ INTELLIGENCIA
Egyrészt, a játékba berakott mesterséges intelligenciát valami oknál fogva én nem találtam. Vannak előre eltárolt scriptek, melyeket alkalmaznak a gépi játékosok (fal mögé rejtőzés, lövöldözés, fedezékből lövés), de semmi összehangolt mozgás és reagálás az én cselekedeteimre nincsen. /A videóban is jól látható, hogy az őr szépen elvan a pisztolyával, nekem semmi más dolgom nincs, mint odamenni és leszúrni./ Így a lövöldözés is hamar megunhatóvá válik, a gép nem ad semmiféle kihívást a játékosnak. Egyetlen lehetőség, ha próbáljuk alkalmazni a fejlesztők által kitalált extra dolgokat. Ha 3-szor egymás után lekéselünk valakit, akkor extra életet kapunk (megtalálták a modernkori vámpírkodást), ha 3 fejlövést leadunk rövid időn belül, akkor a különleges képességünk hatóideje növekszik meg. A csapattársainkat irányító gépi intelligencia sem áll a helyzet magaslatán. Ha nem segítünk nekik, akkor elég sokáig elvannak egy-egy ellenséggel, amikor többszörös túlerőben vannak. Nekem úgy tűnt, hogy előre meghatározott útvonalon közlekednek. Ha valami oknál fogva (pl. előre siettünk) beállunk a tűzvonalba a csapattárs és ellenfél közé, az ellenállók mit sem törődnek testi épségünkkel, lekaszálnak minket is. Többször volt, hogy vissza kellett töltenem egy korábbi mentést, mert valamelyik kedves hozzáértő megküldött egy sorozattal, miközben egy pár másodperccel hamarabb még ő küldött előre, hogy tegyek meg neki valamit. Azt már csak halkan említem meg, hogy a mozgásuk inkább hasonlít valami korcsolyázó egyénre, mint egy katonára. Csúszkálnak össze-vissza, ahelyett, hogy szaladnának. Ezt a fajta megvalósítás jó pár éve el lehetett nézni, ma már nem.
KÖRÍTÉS
Másrészt, a lenti linken letölthető videót megtekintve ti is észrevehetitek, hogy a játék grafikája nem tökéletes, igaz itt nem teljes grafikán ment a játék, mivel az PS 2.0-nak hívott effekteket bekapcsolva kb. 5-re esett le az fps szám, durván beszaggatott, így vissza kellett vennem a látványból. Ettől függetlenül a modellek gyengék kidolgozottak, a textúrát kicsik és nagyon életlenek. A grafika talán 3-4 évvel ezelőtt még szódával elment volna, de manapság ez már igen kevés, ezen felül még eléggé optimalizálatlan is. Zenei téren nem tűnt fel semmi, nincsenek fülbemászó dallamok, viszont nincsenek idegesítő zenék sem. Zörejekkel hasonló a helyzet, a szereplők hangalámondásával viszont egyáltalán nem voltam megelégedve. Mondhatnám azt is, hogy az XXI. század legrosszabb szinkronjával van dolgunk. Rossz hanghordozással elmondott mondatok, már-már rikácsoláshoz hasonló német akcentus, véletlen módon „ugráló" szinkron. (Egy német közkatona megszólalt az egyik ellenálló vezető hangján. Vicces nem?) Azt már meg sem említem, hogy néha a mondatok csak úgy követik egymást, semmi logikai kapocs nem fogja egybe a dialógusokat.
Harmadrészről a korábban említettek miatt a játék egy idő után a futószalag-effektus lép életbe. Meghalt, következőt! Meghalt következőt! És így tovább. Nagyon hamar begyepesedhet az egyszeri játékos. Betudható ez még annak is, hogy valószínűleg a küldetéseket kitalálók sem itták meg a reggeli kávéjukat és morcosan mentek dolgozni. A szokásos „küzd végig magad a pályán úgy, hogy leölsz mindenkit" típusú missziókat néha megszakítják, egy „robbants fel valamit" típussal. Micsoda változatosság…
POZITÍVUM?
Egyedüli pozitívum az a kis fizika, amit beleraktak a Burutéknál. Korábbi játékoknál (Hitman, stb.) sokkal jobban kidolgozott volt, de már ezt is a pozitív oldalhoz lehet karcolni ennél a játéknál. A gyúlékony hordó robban, ha rálőnek, a testek megfelelően repülnek ilyenkor. Vicces mondjuk, hogy amikor az egyik csapattárs kirobbant valamit, akkor a régi rajzfilmekhez hasonlóan, már itt is előre látni, hogy mekkora rész és hány darabban fog kirepülni a helyéről. No comment.
A KEZDET VÉGE
Örömöt talán azoknak tud adni, akik valamilyen módon nagyon rá vannak bukva a náci okkultista dolgokra, esetleg felettébb unatkoznak. Csak ne várjanak ettől a játéktól minőséget, értelmet, vagy bármifajta dolgot, ami megerőlteti a szürkeállományt vagy a mutatóujjunkat. Aki nem esik ebbe a szűk keresztmetszetbe, az inkább vegye elő a pasziánszot vagy az aknakeresőt, több örömét leli benne!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.