Splinter Cell: Essentials

Sam Fisher lánya halott, egy iszákos vezető áldozatává vált, nem lehetett megmenteni… Sam nem volt képes feldolgozni ezt a veszteséget, eltűnt szem elől és senki sem tudta, hogy mi van vele. Egészen egy évig, amikor is jelentések kerültek elő róla, miszerint tagja lett egy ismert terrorista szervezetnek. Senki sem értette, ez hogyan lehetséges, de a jelentések nem hazudtak. Sam Fisher, aki hosszú éveken át a kormányt szolgálta, átállt a másik oldalra, az ország legkeresettebb bűnözőjévé vált. Egyik alkalommal, mikor titokban lánya sírját meglátogatta, a rendőrség elkapta. A vallatás elkezdődött, emlékek és események sorozata jött elő…

Itt kezdődik a játék, amiben minden egyes emlékkép, minden egyes érv, egy végigjátszható pályát fog majd nekünk jelenteni. Gondolom emlékeztek arra, amikor egyszerre két jó hír is felröppent az éterbe, egyik legkedvencebb játékunkkal kapcsolatban. Megtudtuk, hogy folytatódik a Splinter Cell, hamarosan az is kiderült hogy Double Agent lesz az alcíme, sokakat elgondolkodtatott ez a cím, nomeg a hihetetlenül jól felépített reklámkampány a cucc körül. Igaz a megjelenés majdnem egy évet csúszik, de emiatt nem voltunk olyan mérgesek. Viszont az is kiderült, hogy lesz egy exkluzív rész is, PSP-re, Splinter Cell Essentials címmel, ami olyan különleges küldetéseket fog majd tartalmazni, amikkel idáig nem játszottunk. Sokan hőbörögtek emiatt, hogy nem igaz, hogy már megint csak PSP-seknek lesz valami igazán különleges cucc… Hát igen, sajnáltam is minden rajongót, aki nem rendelkezik ezzel a kis csodamasinával, de mi PSP-sek ezzel nem törődünk, hiszen mi bármikor kipróbálhatjuk az új Splinter Cellt nem igaz és ahhoz is hozzászoktunk már, hogy minden játék, egy kis gyöngyszemnek számít! :) Amilyen nagy örömöt okozott nekem ez az érzés, kb. akkora csalódás is volt, mikor végre a kezeim közé vehettem a stuffot. Hogy miért? Mindjárt kiderül…


Rögtön a második küldetés után felfogtam, hogy miért is hívják Essentials-nek a játékot. Igaz elég lett volna egy picit tüzetesebben elolvasni a doboz hátulját, vagy éppenséggel a kézikönyvet, amiből azonnal kiderült, hogy kalandozásaink során az első három rész legizgalmasabb pályáin nyomulhatunk újra. Persze ezeken kívül lesznek új küldetések is, SŐT még rejtett (bonus) pályákra is szert lehet tenni (összesen háromra ha jól tudom), ha minden számítógépet megnézünk és minden egyes „sachel"-t átkutatunk. De sajnos koránt sem az összes küldetés új, ahogy azt eleinte, sokan hittük. Szóval az Essentials, egy esszenciális Splinter Cell, ami mindent tartalmaz, amitől a Splinter Cell igazán olyan sikeres volt. DE! Sajnálatos módon ott van az az iszonyatosan nagy DE! Az irányítás mindent elront. A rajongók megszokhatták már azt, hogy rengeteg gombot kell használnunk küldetéseink során, vagy éppenséggel konzolon előfordul, hogy belegabalyodunk a két analóg joy, D-pad és gombok kavalkádjába. De mi, akik ezt már megszoktuk, sem lehetünk felkészülve arra, ami itt ránk vár. A PSP-ről már első ránézésre üvölt, hogy kevés rajta a gomb és joy ahhoz, hogy élvezhetően lehessen nyomulni Sammel, sejthető volt, hogy ezzel komoly gondok lesznek, de hogy ennyire?! Két lehetőség közül választhatunk.

Itt a kör folyamatos nyomásával tudunk az analóg joy-jal nézelődni, ha meg nem nyomjuk, akkor csak menni lehet vele. A többi gomb akciógomb, ha viszont fegyvert veszünk elő, akkor a gombokkal lehet előre-hátra, jobbra-balra menni, míg az analóggal nézelődni tudunk. Nekem ez a változat elsőre olyannyira sokkoló volt, hogy inkább a másikat tettem próbára.

Itt az analóggal megyünk, a gombok akciógombok, viszont ha a D-padon lenyomjuk a lefelét, akkor beváltunk kamera módba, amikor is a gombok már nézelődésre lesznek csak alkalmasak. Ez elsőre jónak is tűnik, hiszen így szinte tökéletesen tudjuk szimulálni az eredeti két joyos irányítást. Viszont így meg nem tudjuk a már jól berögződött akciókat alkalmazni, mert mindig ki be kell kapcsolni a kamera módot és mivel rengeteg olyan szituáció van, amikor gyorsnak kell lenni és nincs idő szarakodásra, nem ritkán gabalyodunk majd bele az össze-vissza való váltogatásba.

Mivel én ezt a változatot szoktam meg, ezért röviden leírom nektek, hogy melyik gomb mit csinál:


A D-padon:

• Fel: A fejeden lévő távcsövet tudod használni, többszörösen is tudsz zoomolni vele, a lefelével meg visszazoomolni. Ha a puskánk van a kezünkben, szintén zoomolni tudunk ki és be vele.
• Fel folyamatosan: Az inventoryba tudsz belépni.
• Balrax1: Nigthvision
• Barlax2: Heatvision
• Balrax3: Electricvision
• Balrax4: Kikapcs
• Ballra folyamatosan: Ezzel tudunk a falhoz lapulni. Falhoz lapulásnál nem tudunk fegyvert elővenni… sajnos.
  (Abban az esetben, ha csak éjjellátó van, akkor a második balnál kapcsol ki. Értelemszerűen ha több látónk is van akkor mindig eggyel többször kell megnyomni a kikapcsoláshoz, jobbra-ballra váltogatni közöttük sajnos nem tudjuk… )
• Jobbra: Elővesszük az inventoryban kiválasztott fegyvert.
• Jobbra folyamatosan: Fegyvertöltés.
• Lefelé: Kamera mód ki/bekapcsolása.
• Háromszög: Ugrás
• Kör: Legugolás/Felállás
• X: Interract, vagyis itt tudunk minden cselekvést végrehajtani, ha több dolog közül kell választani azt az analóggal tudjuk megtenni.
• Négyzet: Semmi
• Bal ravasz: Alaphelyzetben ezzel tudunk valakit jól kupánvágni, ha elég közel vagyunk hozzá. Abban az esetben, ha valamit felszereltünk a puskánkra, ezzel tudjuk kilőni. Abban az esetben ha elkaptunk valakit ezzel tudjuk nem halálosan kiiktatni. Ha puskával zoomban vagyunk ezzel tudjuk a levegőt benntartani a pontos célzás érdekében.
• Jobb ravasz: Alaphelyzetben a késünket használjuk az ellenfélen, ami meglehetősen halálos dolognak számít. Fegyverrel a kézben ezzel tudunk lőni. Ha elkaptunk valakit ezzel törjük ki a nyakát, ami ugyancsak halálos támadásnak számít.

Szóval irányítás terén az embernek választania kell a szar és a szarabb között, ami azért eléggé szar helyzet tud lenni, valljuk be. Ilyenkor a készítők már rögtön a vásárlók felét el is veszítik, hiszen a kellemes és kézreálló irányítás mindennél fontosabb manapság. Viszont ott van még a rajongók másik fele, akik fanatikusan szeretik a gammát, és képesek még ezt az iszonyat, irányítást is megszokni annak érdekében, hogy bárhol, bármikor játszhassanak egy kicsit kedvencükkel: a Splinter Cellel. Ezeknek a kitartó és mazohista embereknek üzenem, (én is közéjük tartozom) hogy megéri a szenvedést, mert miután megszoktad már eszméletlenül élvezni fogod, mint eddig még minden egyes részt.


Ha eddig még nem írtam volna elég negatívumot a játékról akkor itt van még ízelítőnek még két dolog. Még nem állt módomban kipróbálni a multis részt, de mivel a bátyámnak is nagyon teccik a stuff (Hoppá ezzel lelőttem a sluszpoént, hogy nekem teccik… hmmmm… én buta! ) ezért biztos, hogy meg fogja venni. De mindenhol azt olvastam, hogy nagyon gyérre és gyengére sikerült. No majd kiderül. A másik és szerintem komolyabb gond az, hogy a PSP változatból szinte teljesen elveszett a lopakodós sunyizós játékmenet. Szinte mindenkit ki tudunk nyírni pusztakézzel, késsel, vagy elég ha egyszerűen lelőjük és kész. Ez a gond már a Chaos Theoryban is jelentkezett, ami nekem személy szerint teccet, de ott azért még sokszor szükség volt a sunyizásra is. Itt viszont nem igazán. Ami valahol érthető, hiszen az irányítás miatt marha nehéz lett volna megoldani az örökös lopakodást és óvatos lépéseket, de akkor ez nem is igazán Splinter Cell, gondolhatnák sokan. De rosszul gondolják, mert izzig vérig az, minden egyes pillanatában, ami kárpótol mindenért, és mindenkinek csak ajánlani tudom. De a negatívumok sokat visszavesznek a pontozás eredményéből és sajnos a vevők számából is. De ha nem bírod ki szeptemberig, mindenképpen szerezzd be!


És most egy olyan dolgot szeretnék leírni, ami nem csak a Splinter Cellel kapcsolatos, de szerintem eléggé fontos téma. Gondolom észrevettétek azt, hogy a PSP-s játékok sokszor nagyon idegesítők tudnak lenni. Mint tulajdonképpen minden játék manapság. De a PC-sek megtehetik azt, hogy szétverik az egeret vagy a billentyűzetet. A konzolosok szétrugdoshatják a kontrollert, vagy esetlegesen beverhetik a tv-t. De mit csináljanak szegény PSP-sek, akiknek egy kis precíziós műszer van a kezükben?


A legjobb, ha szépen leteszik a gépet valami biztonságos helyre és máson töltik ki haragjukat. Erre találtam ki egy új pontot az értékelés végére, a PSP Dangert, mert mindenkinek jobb ha jól előre tudja, mennyire lesz idegesítő a játék, amit megvesz. Az egy csillag jelenti a legveszélytelenebb játékot az 5 csillag pedig, hogy a PSP komoly veszélynek van kitéve. Úgy gondolom, hogy visszamenőleg is lepontozom az idáig tesztelt játékokat, nehogy valakit meglepetés érjen:

• Burnout Legends: * * *
• NFS – Most Wanted: * * * * * + * (Borzalmasan kockázatos vele nyomulni, nem véletelen, hogy a bátyám azért adta nekem, mert nem egyszer majdnem a földhöz vágta szegény PSP-t! ))
• NFS – Underground Rivals: * *
  
  

• Memóriakártya: 656 KB
• Wireless Kompatibilis: 2 játékosnak
• Game Share: Nem
• Wireless Network: Nem
• PSP Danger: * * *