Gyakorlatilag születésemtől fogva minden negyedik évet tűkön ülve várok – természetesen nem a politikai választások miatt. Minden második páros esztendőben rendezik meg a sportvilág egyik legnagyobb eseményét, a foci világbajnokságot. Persze az Electronic Arts újfent nem volt rest minket, labdarúgás-rajongó játékosokat megkopasztani tízezer forinttal egy fantasztikus vébé-játék ürügyén.
No igen. Az EA üzletpolitikája, stratégiája: minden évben megjelenik a legújabb FIFA (NBA, NHL, stb.), majd minden második évben az előbb említett rajongók kénytelenek beruházni az aktuális Európa-, vagy világbajnokság okán készülő fociprogramba. Persze a focimániásoknak ez nem okozhat hatalmas gondot, hiszen a futball mégiscsak a futball – azonban felmerül a kérdés, hogy korrekt és érdekes játékot, vagy a parasztvakító képek és videók után szemetet kapunk pénzünkért? Elöljáróban annyit elmondhatok, hogy a 2006 FIFA World Cup a két kategória küszöbén táncol. Hogy miért? Olvassatok tovább és kiderül!
Belépve a játékmenübe nem sok újdonsággal találkozunk: konkrétan a „Világbajnokság" játékmód ragadhatja meg figyelmünket – még szerencse, hogy emiatt vásároltuk meg a játékot. Kiegészítő mulatságként kipróbálható még – a gyakorlatilag egy kategóriába sorolható, korábbi játékokban is szereplő – „Quick Mode", „Global Challenge", valamint a „The Lounge". Külön módban rúghatunk büntetőket, továbbá gyakorolhatunk is, végsősoron pedig az online játék vár ránk. Miután gondolkozás nélkül belevetjük magunkat a világkupa megszerzéséért folyó versengésbe, első lépésként ki kell választanunk, hogy melyik államot szeretnénk győzelemre vezetni. Százhuszonhét ország egyikét képviselve Németország különböző stadionjaiban mérkőzhetünk meg ellenfeleinkkel. Én természetesen a magyarokkal vágtam neki a kalandoknak, így először az európai selejtezőket végigküzdve csoportelsőként kvalifikáltam magamat a nagy betűs Világbajnokságra. Játszhatóság szempontjából pozitívum, hogy akár egy-egy csapattal mindegyik selejtezőt végigtolhatjuk: legyen az amerikai, afrikai vagy ázsiai. A FIFA 2005 óta bevezetett menedzsmentről lemondhatunk – e fogalom sajnos tesztalanyunkban szimplán a pályán lévő felállás megváltoztatását illetve a játékosok cserélését foglalja magába. Apró érdekességek vannak ugyan, melyek fokozhatják némileg a hangulatot: így például a legfontosabb adatokat (gólkirályok, piros- és sárgalaposok száma) megörökítő magazin határozottan jó ötletnek tűnik. Ennek ellenére rendkívül sajnáltam a játéknak ezen visszabutítását, lévén így erős hiányérzetem alakult ki.
Természetesen mi más adná egy fociprogram hangulatát, mint a mérkőzések milyensége? Sok-sok más rossz tulajdonságával szemben a hangulata révén tud táncolni azon a bizonyos küszöbön a 2006 FIFA World Cup. Veterán játékosok egy-két éve tudják bizonyítani azt, hogy az Electronic Arts focijátékában nem lehet kétszer ugyanolyan gólt lőni. Ennek legfőbb oka az a fizika, melyre a fejlesztők rendkívül nagy hangsúlyt fektettek; a fizika, mely a labda és a focisták között érvényesül. Szerencsére már nem kell komolyan szöszölni a szabadrúgásokkal: nem kell jó helyen meglőni a labdát, nem szükséges megfelelő erővel rúgnunk a labdát ahhoz, hogy célba találjunk. Talán ezek azok a butítások, melyek jót tettek a programnak: a már-már szimulátornak ható fícsörök nem igen tetszettek a játékosoknak – megérte hát kivenni őket a játékból. Ettől függetlenül, ha kirúgjuk a labdát a pályáról, az visszapattanhat a paravánról, sőt ha kapufát találunk lőni, akkor az korrekt szögben fog visszapattanni. Ha esetleg kapufáról bepattanó gólt lövünk, vagy fejelünk, joggal menthetjük el a visszajátszást! Elképesztő gólokat tudunk lőni ugyanis, ráadásként ellenfeleink mesterséges intelligenciája is többé-kevésbé ott van a szeren. Már nem csalnak (annyit), többször szabálytalankodnak, netán kezelhetnek is véletlenül. Könnyebb nehézségi szinten azonban nevetségesen buták: ha nem mozdulunk a labdával, ők sem mozdulnak, sőt nagyon sokszor visszapasszolnak előtörés helyett, s ha rossznak érzik a helyzetet, kirúgják a labdát – félpályáról. Komolyabb szinteken persze már gyorsan futnak, becsúsznak, ráadásként a bíró mindig nekik fúj: „Semi-Pro" szinttől előnyszabály, mint olyan, már nem létezik. A nehézséggel egyedüli problémám tehát, hogy nem sikerült megfelelően belőni azt: a könnyű szint túlzottan egyszerű, magasabb szinten pedig már össze is pisilhetjük magunkat, ha nem gyakorlunk eleget.
A meccsek megnyerése után teljesíthettünk pár feladatot is: például célunk lehet, hogy minden – a játékban szereplő – államot legyőzzünk. Feladat még, hogy minden régió egyik országát képviselve világbajnokok legyünk. További tennivalóink is akadnak még, pl. meghatározott számú góllal megnyerni valamilyen meccset lap nélkül úgy, hogy mindegyik gólt más játékossal lőjük. Míg e feladatokat teljesítjük, előfordulhat, hogy szociális kapcsolatainkból is kénytelenek leszünk áldozni, mert efféle küldetésekből tényleg rengeteg van, s talán egy élet nem lenne elég abszolválásukhoz. Mérkőzések végén az általunk nyújtott teljesítménytől függően kapott plussz- és mínuszpontok, valamint az előbb említett feladatokért szerzett pontok összegét profilunk tárolni fogja, így azokat mindenféle nyalánkságokra válthatjuk be – persze minden extra feloldásához sok-sok meccset kell lejátszanunk, így a játék száz százalékos teljesítésére törekvők ne nagyon számítsanak szabadidőre a FIFA 07-ig. Az „ánlokolható" plusszok egyébként rendkívül érdekesek: sok-sok régi, válogatott focistát „vásárolhatunk meg" pontjainkkal, kik aztán az adott nemzet csapatában játszani is fognak – sajnos magyar részről egy klasszis sem oldható fel, pedig igazán nem bántam volna, ha Puskást kellett volna játszatnom Torghelle helyett. Feloldhatunk még labdákat, mezeket, cipőket és a játékmenetbeli érdekességeket, tehát lehetőségünk van bőven.
A PC-t előnyben részesítő kollégáknak javasolt egy analóg joypad beszerzése, mivel háromszor könnyebb lesz azzal játszani, mint a jó öreg billentyűzettel. Utóbbi reakcióideje elég hosszú másodperceket ölel fel, ráadásul a sok-sok gomb révén néha elveszettnek érezhetjük magunkat – nem beszélve arról, hogy a gamepad kényelmesebb, mint hagyományos társa. Persze e tanács nem jelenti azt, hogy irányítható lenne a játék. Nem! Már egy jó ideje annyira kezelhetetlen a FIFA-sorozat, hogy időnként a fejemet fogom, és hatalmas erővel ütögetem az asztal sarkába, hátha felébredek. Legtöbbször egy-egy eladott passznál tör ki az ártatlan játékosból az indulat, mikor „nem oda megy a labda, ahova kéne neki".
Amióta a FIFA-sorozat is next-gen címmé vált, a grafika olyan szép lett, hogy azt csak a „ronda" kifejezéssel tudjuk jellemezni. Viccen kívül: embereinket mintha baltával faragták volna, annyira elnagyolt kidolgozottsággal büszkélkedhetnek. Persze a következő generációs játékoknál jellemző nagyon menő csillogás ott van mindenhol, ám ez is körülbelül a szilveszteri buli utáni hányásommal hasonlítható össze legmegfelelőbben. Gondolom többetek figyelmét a gyönyörű előzetes videók és „screenshotok" keltették fel: felejtsük el ezeket gyorsan, s kezdjük dicsérni az Adobe-t, hogy megírták a jó öreg Photoshop-ot! A sajtóanyagok által szemléltetett grafika elmaradt, sőt! Állítom, hogy a régebbi részek szebbek voltak, mint a 2006 FIFA World Cup. A játékosok meze koszos lesz egy idő után – értsd: egy nagy sötét kocka tűnik fel rajta. Külön érdemes megemlíteni a közönséget – az utóbbi időben határozott javulást éreztem a lelkes szurkolók megjelenítését illetően. Sosem volt az igazi, de már kezdtük azt hinni, hogy ott tényleg háromdimenziós objektumok izegnek-mozognak. Érthető tehát, hogy elszégyelltem magam a jelenlegi játék láttán: kétdimenziós emberkék körbe-körbe. A pálya közelében lévő újságírók, labdaszedők kinézetéről egyszerű fotók gondoskodnak – adná az Isten, hogy ne lássunk be mögéjük! Nem gáz, őket legalább fel tudjuk ismerni: a közönség még rondább, ezt bizton állíthatom. Az optimalizálás szörnyű: néha úgy be tudott röffenni a játék – melynek egyébként maximum felbontáson, teljes részletességgel kéne szaladnia a gépemen -, hogy a hajamat téptem.
A hanganyag meglehetősen jól sikerült: a zenei összeállítás príma, sok-sok igényes előadó egy-egy nagyon jól sikerült dalát hallhatjuk a játék menüjében, mint például a manapság igen felkapott Mattafix „Big City Life" című slágerét is. No de akinek sok pénze van, attól el is várjuk ezt a fajta színvonalat. A kommentátorok újfent szép munkát végeztek, különösen élveztem a magyar játékosok nevének hangoztatását: mivel a tisztelt urak nem egészen jól ejtik a „sz" betűt, így sokszor nevetve nyugtáztam akcentusukat – Sabics, Husti, Dárdáj. :)
Az a helyzet, hogy az Electronic Arts kinyírta a FIFA-sorozatot. Kinyírta, ahogy kinyírta a Need for Speed- és a Command & Conquer-szériát is. A 2006 FIFA World Cup elképesztően gyenge játék lett – leginkább kivitelezés szempontjából. Tény, hogy focirajongók egy ideig jól ellesznek vele, hiszen mégiscsak fociprogramról beszélünk: a hangulat ideig-óráig adott, később viszont megunjuk a sorozatos - főként átgondolatlanságból fakadó - hibákat, s százszor is megbánjuk, hogy letöröltük a korábbi FIFA- vagy Pro Evolution Soccer-részt. Tesztalanyunk inkább igénytelen lett, mint rossz játék: ha törődnek vele még egy keveset, több érdekes – újító – fícsört tesznek bele, akkor még jó értékelést is kaphatott volna tőlünk. De csak azért sem kap.
Belépve a játékmenübe nem sok újdonsággal találkozunk: konkrétan a „Világbajnokság" játékmód ragadhatja meg figyelmünket – még szerencse, hogy emiatt vásároltuk meg a játékot. Kiegészítő mulatságként kipróbálható még – a gyakorlatilag egy kategóriába sorolható, korábbi játékokban is szereplő – „Quick Mode", „Global Challenge", valamint a „The Lounge". Külön módban rúghatunk büntetőket, továbbá gyakorolhatunk is, végsősoron pedig az online játék vár ránk. Miután gondolkozás nélkül belevetjük magunkat a világkupa megszerzéséért folyó versengésbe, első lépésként ki kell választanunk, hogy melyik államot szeretnénk győzelemre vezetni. Százhuszonhét ország egyikét képviselve Németország különböző stadionjaiban mérkőzhetünk meg ellenfeleinkkel. Én természetesen a magyarokkal vágtam neki a kalandoknak, így először az európai selejtezőket végigküzdve csoportelsőként kvalifikáltam magamat a nagy betűs Világbajnokságra. Játszhatóság szempontjából pozitívum, hogy akár egy-egy csapattal mindegyik selejtezőt végigtolhatjuk: legyen az amerikai, afrikai vagy ázsiai. A FIFA 2005 óta bevezetett menedzsmentről lemondhatunk – e fogalom sajnos tesztalanyunkban szimplán a pályán lévő felállás megváltoztatását illetve a játékosok cserélését foglalja magába. Apró érdekességek vannak ugyan, melyek fokozhatják némileg a hangulatot: így például a legfontosabb adatokat (gólkirályok, piros- és sárgalaposok száma) megörökítő magazin határozottan jó ötletnek tűnik. Ennek ellenére rendkívül sajnáltam a játéknak ezen visszabutítását, lévén így erős hiányérzetem alakult ki.
Természetesen mi más adná egy fociprogram hangulatát, mint a mérkőzések milyensége? Sok-sok más rossz tulajdonságával szemben a hangulata révén tud táncolni azon a bizonyos küszöbön a 2006 FIFA World Cup. Veterán játékosok egy-két éve tudják bizonyítani azt, hogy az Electronic Arts focijátékában nem lehet kétszer ugyanolyan gólt lőni. Ennek legfőbb oka az a fizika, melyre a fejlesztők rendkívül nagy hangsúlyt fektettek; a fizika, mely a labda és a focisták között érvényesül. Szerencsére már nem kell komolyan szöszölni a szabadrúgásokkal: nem kell jó helyen meglőni a labdát, nem szükséges megfelelő erővel rúgnunk a labdát ahhoz, hogy célba találjunk. Talán ezek azok a butítások, melyek jót tettek a programnak: a már-már szimulátornak ható fícsörök nem igen tetszettek a játékosoknak – megérte hát kivenni őket a játékból. Ettől függetlenül, ha kirúgjuk a labdát a pályáról, az visszapattanhat a paravánról, sőt ha kapufát találunk lőni, akkor az korrekt szögben fog visszapattanni. Ha esetleg kapufáról bepattanó gólt lövünk, vagy fejelünk, joggal menthetjük el a visszajátszást! Elképesztő gólokat tudunk lőni ugyanis, ráadásként ellenfeleink mesterséges intelligenciája is többé-kevésbé ott van a szeren. Már nem csalnak (annyit), többször szabálytalankodnak, netán kezelhetnek is véletlenül. Könnyebb nehézségi szinten azonban nevetségesen buták: ha nem mozdulunk a labdával, ők sem mozdulnak, sőt nagyon sokszor visszapasszolnak előtörés helyett, s ha rossznak érzik a helyzetet, kirúgják a labdát – félpályáról. Komolyabb szinteken persze már gyorsan futnak, becsúsznak, ráadásként a bíró mindig nekik fúj: „Semi-Pro" szinttől előnyszabály, mint olyan, már nem létezik. A nehézséggel egyedüli problémám tehát, hogy nem sikerült megfelelően belőni azt: a könnyű szint túlzottan egyszerű, magasabb szinten pedig már össze is pisilhetjük magunkat, ha nem gyakorlunk eleget.
A meccsek megnyerése után teljesíthettünk pár feladatot is: például célunk lehet, hogy minden – a játékban szereplő – államot legyőzzünk. Feladat még, hogy minden régió egyik országát képviselve világbajnokok legyünk. További tennivalóink is akadnak még, pl. meghatározott számú góllal megnyerni valamilyen meccset lap nélkül úgy, hogy mindegyik gólt más játékossal lőjük. Míg e feladatokat teljesítjük, előfordulhat, hogy szociális kapcsolatainkból is kénytelenek leszünk áldozni, mert efféle küldetésekből tényleg rengeteg van, s talán egy élet nem lenne elég abszolválásukhoz. Mérkőzések végén az általunk nyújtott teljesítménytől függően kapott plussz- és mínuszpontok, valamint az előbb említett feladatokért szerzett pontok összegét profilunk tárolni fogja, így azokat mindenféle nyalánkságokra válthatjuk be – persze minden extra feloldásához sok-sok meccset kell lejátszanunk, így a játék száz százalékos teljesítésére törekvők ne nagyon számítsanak szabadidőre a FIFA 07-ig. Az „ánlokolható" plusszok egyébként rendkívül érdekesek: sok-sok régi, válogatott focistát „vásárolhatunk meg" pontjainkkal, kik aztán az adott nemzet csapatában játszani is fognak – sajnos magyar részről egy klasszis sem oldható fel, pedig igazán nem bántam volna, ha Puskást kellett volna játszatnom Torghelle helyett. Feloldhatunk még labdákat, mezeket, cipőket és a játékmenetbeli érdekességeket, tehát lehetőségünk van bőven.
A PC-t előnyben részesítő kollégáknak javasolt egy analóg joypad beszerzése, mivel háromszor könnyebb lesz azzal játszani, mint a jó öreg billentyűzettel. Utóbbi reakcióideje elég hosszú másodperceket ölel fel, ráadásul a sok-sok gomb révén néha elveszettnek érezhetjük magunkat – nem beszélve arról, hogy a gamepad kényelmesebb, mint hagyományos társa. Persze e tanács nem jelenti azt, hogy irányítható lenne a játék. Nem! Már egy jó ideje annyira kezelhetetlen a FIFA-sorozat, hogy időnként a fejemet fogom, és hatalmas erővel ütögetem az asztal sarkába, hátha felébredek. Legtöbbször egy-egy eladott passznál tör ki az ártatlan játékosból az indulat, mikor „nem oda megy a labda, ahova kéne neki".
Amióta a FIFA-sorozat is next-gen címmé vált, a grafika olyan szép lett, hogy azt csak a „ronda" kifejezéssel tudjuk jellemezni. Viccen kívül: embereinket mintha baltával faragták volna, annyira elnagyolt kidolgozottsággal büszkélkedhetnek. Persze a következő generációs játékoknál jellemző nagyon menő csillogás ott van mindenhol, ám ez is körülbelül a szilveszteri buli utáni hányásommal hasonlítható össze legmegfelelőbben. Gondolom többetek figyelmét a gyönyörű előzetes videók és „screenshotok" keltették fel: felejtsük el ezeket gyorsan, s kezdjük dicsérni az Adobe-t, hogy megírták a jó öreg Photoshop-ot! A sajtóanyagok által szemléltetett grafika elmaradt, sőt! Állítom, hogy a régebbi részek szebbek voltak, mint a 2006 FIFA World Cup. A játékosok meze koszos lesz egy idő után – értsd: egy nagy sötét kocka tűnik fel rajta. Külön érdemes megemlíteni a közönséget – az utóbbi időben határozott javulást éreztem a lelkes szurkolók megjelenítését illetően. Sosem volt az igazi, de már kezdtük azt hinni, hogy ott tényleg háromdimenziós objektumok izegnek-mozognak. Érthető tehát, hogy elszégyelltem magam a jelenlegi játék láttán: kétdimenziós emberkék körbe-körbe. A pálya közelében lévő újságírók, labdaszedők kinézetéről egyszerű fotók gondoskodnak – adná az Isten, hogy ne lássunk be mögéjük! Nem gáz, őket legalább fel tudjuk ismerni: a közönség még rondább, ezt bizton állíthatom. Az optimalizálás szörnyű: néha úgy be tudott röffenni a játék – melynek egyébként maximum felbontáson, teljes részletességgel kéne szaladnia a gépemen -, hogy a hajamat téptem.
A hanganyag meglehetősen jól sikerült: a zenei összeállítás príma, sok-sok igényes előadó egy-egy nagyon jól sikerült dalát hallhatjuk a játék menüjében, mint például a manapság igen felkapott Mattafix „Big City Life" című slágerét is. No de akinek sok pénze van, attól el is várjuk ezt a fajta színvonalat. A kommentátorok újfent szép munkát végeztek, különösen élveztem a magyar játékosok nevének hangoztatását: mivel a tisztelt urak nem egészen jól ejtik a „sz" betűt, így sokszor nevetve nyugtáztam akcentusukat – Sabics, Husti, Dárdáj. :)
Az a helyzet, hogy az Electronic Arts kinyírta a FIFA-sorozatot. Kinyírta, ahogy kinyírta a Need for Speed- és a Command & Conquer-szériát is. A 2006 FIFA World Cup elképesztően gyenge játék lett – leginkább kivitelezés szempontjából. Tény, hogy focirajongók egy ideig jól ellesznek vele, hiszen mégiscsak fociprogramról beszélünk: a hangulat ideig-óráig adott, később viszont megunjuk a sorozatos - főként átgondolatlanságból fakadó - hibákat, s százszor is megbánjuk, hogy letöröltük a korábbi FIFA- vagy Pro Evolution Soccer-részt. Tesztalanyunk inkább igénytelen lett, mint rossz játék: ha törődnek vele még egy keveset, több érdekes – újító – fícsört tesznek bele, akkor még jó értékelést is kaphatott volna tőlünk. De csak azért sem kap.
Éppen most installálom... majd meglátjuk...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.