1993… Nagy év volt ám a játékvilág számára! Olyan nevek robbantak ilyenkor a köztudatba, mint a Doom, a Mortal Kombat, a The Settlers… Bizony, a The Settlers, az első játék, ami mellett el lehetett menni randizni, ki lehetett takarítani, vagy épp megfőzni az ebédet. És hogy miért is lett akkor olyan klasszis, hogy az előtte álló nagy címek közé mertem sorolni? Éppen ezért. Kikapcsolódásnak tökéletes volt, hangulata földbe döngölt, remek grafikája pedig a kor egyik legszebb játékává tette. Csakúgy, mint a három évre rá érkező folytatást.
Új degeneráció
Nem árt persze tisztázni, hogy mit is jelent ez a cím, hisz a mai, újonc játékosok talán már nem emlékeznek az eredeti verzióra. Aki viszont igen, az nyugodtan ugorjon egy bekezdést! A The Settlers II igazi történelem, és ritka példája annak a helyzetnek, amikor egy játék második része sokkal jobbra sikeredik az elsőnél. Az akkori csodaszép grafika (ami mai szemmel nézve is nyugtató hatású!), a zene, és a nagyszerű tájak nagyon megfogták a békés stratégiák rajongóit. Bizony, a The Settlers II ennek a ma már kihalóban lévő műfajnak a legjobb képviselője. Lényege, hogy bár volt benne harc is, egy tökéletes gazdaság kiépítése volt egy olyan világban, ahol a logika szabályai szerint minden összefüggésben áll mindennel. A paraszt megtermeli a búzát, a molnár lisztté őrli azt, a pék kenyeret süt belőle, azt pedig a katonák és a munkások eszik meg. Amennyiben viszont megszakad a lánc, a dolgok rosszul sülnek el. Ha a paraszt nem termel gabonát, akkor nincs miből lisztet őrölni, nincs miből kenyeret sütni, és nincs mit enni sem. Ez persze csak egy kiragadott példa volt a sok közül, a program számtalan lehetőséget kínál.
A sorozat védjegyének számít még, hogy humoros, nagyfejű kis emberkéinket csak a megépített utakon terelgethetjük. Ha lerakunk egy épületet, és odavezetjük az ösvényt, először az alapot ásó kisiparos érkezik a helyszínre. Majd őt követi a mérnök és az építőmunkás bagázs, akik magukkal hozatják az asztalostól frissen elkészített gerendákat, léceket. Út nélkül nincs város, és város nélkül nincs hadsereg. Logika, kérem szépen, logika!
Sajnálatos módon azonban a sorozat a '99-es harmadik résszel hanyatlani kezdett, és a tavalyi Heritage of Kings-szel elérte képzeletbeli mélypontját, hisz a program már csak nyomokban emlékeztetett a nagy múltú elődre. Ezt, úgy tűnik, észre vette a Blue Byte is, és a II. rész tizedig születésnapja alkalmából úgy döntött, kedveskedik kicsit a rajongóknak. Ez lett a The Settlers II: The Next Generation, ami a sorozat legjobb epizódjának XXI. századi köntösbe való átbújtatásának kísérlete.
Újnak új, de mi is új?
Jó kérdés persze, hogy miként lehet úgy átültetni egy régi játékot a mai korba, hogy az az újdonsült játékosok igényeit is kielégítse. Nos, ezen a téren a TNG nem muzsikál valami jól. Az első, és leglátványosabb elem egyben az utolsó is lett, hisz az új motoron és menün kívül minden maradt a régiben. A grafika persze ismét csodálatos, messze maga mögött hagyja az ötödik részt, de ez ma már mégsem számít elegendő erőnek. Vegyük a történetet példának. 1996-ban még bőven elment a hajótörést szenvedő telepesek históriája, de a mai korban ez komolyan elvesz a gamma ösztökélő hatásából. Terjeszkedünk, találunk egy portált, majd azon túl egy másik világban (pl. sivatagban) terjeszkedünk tova. Nincs semmi konkrét cél.
A technikai adatok persze most is impozánsan festenek, de szinte semmi változáson nem mentek keresztül. Embereinknek 25 féle szakmát oszthatunk osztályrészül a 32 fajta épületben, és 10 különféle küldetésben bizonyíthatjuk rátermettségünket. Bár a játék nagyon távol áll a harcközpontú stratégiáktól, azért némi haderőre itt is szükségünk lesz. Az eleinte még gyenge, fapajzsokkal és kardokkal operáló egységeket lehetőségünk lesz fejlesztgetni, és bár az ötféle katonatípus nem tűnik túl soknak a mai RTS-ek több tucatnyi egységszámával szemben, meglepően elegendőnek bizonyul majd.
Hogy mi az mégis, ami jobb, ha nem változik? Hát persze, hogy a hangulat. Ezzel semmi baj. Szerintem kijelenthetjük, hogy a '98-as Battlezone óta nem készült ilyen stílusos, eredetit idéző újrafeldolgozás. A grafikát már említettem, de a tájakat még nem, pedig azok is mind-mind nagyszerűek. Mintha csak az eredeti The Settlers II-t látnánk! Havas dombok terülnek el a tavasziasan kivirágzott völgyek felett, melyeket aranyos kis őzikék és nyuszikák népesítenek be – már ameddig le nem vadásszuk őket, hehe.
Mit szól majd az új generáció?
Ez az, amire nem tudok felelni. Fogalmam sincs, hogy őrződik majd meg a TNG a gémeremlékezetben, de abban viszont bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni, hogy mint átültetés, a TNG nagyon jó lett. Hogy akkor mire értékelem? Őszintén nem tudom… Ha azt kéne elsősorban figyelembe vennem, hogy a program nem árul zsákbamacskát, és hogy egy hangulatában tökéletes remake-et kapunk, akkor simán 9.5 járna neki. De! Mivel nekem a játékot elsősorban a mai szemmel kell néznem, nem kaphat jobbat egy kövér nyolcasnál, mert nem jelent többet egy jó, de semmilyen újdonságot nem tartalmazó tucatprogramnál. Ha szeretted a régi The Settlers II-t, ezt is imádni fogod, és jó ideig nem teszed majd le. Ha azonban a Heritage of Kings-szel kezdet hajótörött pályafutásodat, ezt hagyd ki inkább.
Nem árt persze tisztázni, hogy mit is jelent ez a cím, hisz a mai, újonc játékosok talán már nem emlékeznek az eredeti verzióra. Aki viszont igen, az nyugodtan ugorjon egy bekezdést! A The Settlers II igazi történelem, és ritka példája annak a helyzetnek, amikor egy játék második része sokkal jobbra sikeredik az elsőnél. Az akkori csodaszép grafika (ami mai szemmel nézve is nyugtató hatású!), a zene, és a nagyszerű tájak nagyon megfogták a békés stratégiák rajongóit. Bizony, a The Settlers II ennek a ma már kihalóban lévő műfajnak a legjobb képviselője. Lényege, hogy bár volt benne harc is, egy tökéletes gazdaság kiépítése volt egy olyan világban, ahol a logika szabályai szerint minden összefüggésben áll mindennel. A paraszt megtermeli a búzát, a molnár lisztté őrli azt, a pék kenyeret süt belőle, azt pedig a katonák és a munkások eszik meg. Amennyiben viszont megszakad a lánc, a dolgok rosszul sülnek el. Ha a paraszt nem termel gabonát, akkor nincs miből lisztet őrölni, nincs miből kenyeret sütni, és nincs mit enni sem. Ez persze csak egy kiragadott példa volt a sok közül, a program számtalan lehetőséget kínál.
A sorozat védjegyének számít még, hogy humoros, nagyfejű kis emberkéinket csak a megépített utakon terelgethetjük. Ha lerakunk egy épületet, és odavezetjük az ösvényt, először az alapot ásó kisiparos érkezik a helyszínre. Majd őt követi a mérnök és az építőmunkás bagázs, akik magukkal hozatják az asztalostól frissen elkészített gerendákat, léceket. Út nélkül nincs város, és város nélkül nincs hadsereg. Logika, kérem szépen, logika!
Sajnálatos módon azonban a sorozat a '99-es harmadik résszel hanyatlani kezdett, és a tavalyi Heritage of Kings-szel elérte képzeletbeli mélypontját, hisz a program már csak nyomokban emlékeztetett a nagy múltú elődre. Ezt, úgy tűnik, észre vette a Blue Byte is, és a II. rész tizedig születésnapja alkalmából úgy döntött, kedveskedik kicsit a rajongóknak. Ez lett a The Settlers II: The Next Generation, ami a sorozat legjobb epizódjának XXI. századi köntösbe való átbújtatásának kísérlete.
Jó kérdés persze, hogy miként lehet úgy átültetni egy régi játékot a mai korba, hogy az az újdonsült játékosok igényeit is kielégítse. Nos, ezen a téren a TNG nem muzsikál valami jól. Az első, és leglátványosabb elem egyben az utolsó is lett, hisz az új motoron és menün kívül minden maradt a régiben. A grafika persze ismét csodálatos, messze maga mögött hagyja az ötödik részt, de ez ma már mégsem számít elegendő erőnek. Vegyük a történetet példának. 1996-ban még bőven elment a hajótörést szenvedő telepesek históriája, de a mai korban ez komolyan elvesz a gamma ösztökélő hatásából. Terjeszkedünk, találunk egy portált, majd azon túl egy másik világban (pl. sivatagban) terjeszkedünk tova. Nincs semmi konkrét cél.
A technikai adatok persze most is impozánsan festenek, de szinte semmi változáson nem mentek keresztül. Embereinknek 25 féle szakmát oszthatunk osztályrészül a 32 fajta épületben, és 10 különféle küldetésben bizonyíthatjuk rátermettségünket. Bár a játék nagyon távol áll a harcközpontú stratégiáktól, azért némi haderőre itt is szükségünk lesz. Az eleinte még gyenge, fapajzsokkal és kardokkal operáló egységeket lehetőségünk lesz fejlesztgetni, és bár az ötféle katonatípus nem tűnik túl soknak a mai RTS-ek több tucatnyi egységszámával szemben, meglepően elegendőnek bizonyul majd.
Hogy mi az mégis, ami jobb, ha nem változik? Hát persze, hogy a hangulat. Ezzel semmi baj. Szerintem kijelenthetjük, hogy a '98-as Battlezone óta nem készült ilyen stílusos, eredetit idéző újrafeldolgozás. A grafikát már említettem, de a tájakat még nem, pedig azok is mind-mind nagyszerűek. Mintha csak az eredeti The Settlers II-t látnánk! Havas dombok terülnek el a tavasziasan kivirágzott völgyek felett, melyeket aranyos kis őzikék és nyuszikák népesítenek be – már ameddig le nem vadásszuk őket, hehe.
Mit szól majd az új generáció?
Ez az, amire nem tudok felelni. Fogalmam sincs, hogy őrződik majd meg a TNG a gémeremlékezetben, de abban viszont bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni, hogy mint átültetés, a TNG nagyon jó lett. Hogy akkor mire értékelem? Őszintén nem tudom… Ha azt kéne elsősorban figyelembe vennem, hogy a program nem árul zsákbamacskát, és hogy egy hangulatában tökéletes remake-et kapunk, akkor simán 9.5 járna neki. De! Mivel nekem a játékot elsősorban a mai szemmel kell néznem, nem kaphat jobbat egy kövér nyolcasnál, mert nem jelent többet egy jó, de semmilyen újdonságot nem tartalmazó tucatprogramnál. Ha szeretted a régi The Settlers II-t, ezt is imádni fogod, és jó ideig nem teszed majd le. Ha azonban a Heritage of Kings-szel kezdet hajótörött pályafutásodat, ezt hagyd ki inkább.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.