Emlékszem, néhány hónappal ezelőtt írt előzetesemben még úgy harangoztam be a Bad Day LA-t, mint a nagy játékfejlesztő legenda, American McGee visszatérését egy újabb egyéni programmal. Sajnos azonban bebizonyosodott, hogy név egyáltalán nem garancia a sikerre, és hogy az „egyéni” nem mindig jelent egyben jót is. Kedves olvasó, ki kezedben fogod a lemezt, készülj fel a legrosszabb napodra!
We're all living in Amerika…
Mint azt a cím már előre sugallja, ámokfutásunk helyszíne az USA egyik legfényűzőbb városa, Los Angeles lesz, amire egy nap alatt zúdul rá mindaz, amit az utóbbi öt évben a híradót nézve láthattunk. Terroristák ideggázzal zombivá változtatják a lakosság egy részét, majd a várost földrengés, meteoreső, metróbaleset, és végül (gondolom, a 2004. decemberi eseményeknek emléket állítandón) cunami sújtja. Főhősünk, a rendkívül szimpatikus afroamerikai hajléktalan, Anthony pedig igyekszik mindezt épp bőrrel megúszni, és ha már ott van, segédkezet nyújtani a rászorulóknak.
A történet ugyan nem egy Nobel-jelölt, a célnak megfelelne. Eszerint ugyanis egy polgárpukkasztó társadalomkritikát kapnánk játék formájában, sok politikai humorral, és a mai embereket keményen bíráló cinizmussal. Ugyan ez nagyon jól hangzik így elmondva, és sokáig mindenki hitt is a dologban, már az első játékóra után nyilvánvaló lesz, hogy nem úgy sül el a dolog, ahogyan azt a fejlesztők elképzelték.
Armageddon
Már az intrónál feltűnt, hogy itt valami nem lesz rendben. Az egész statisztikákat mutogat különböző katasztrófákról, és a végén bevillantja még a melegek házasságát is. Hogy ennek mi köze a katasztrófákhoz és Los Angeles-hez, nem tudom, de a készítők biztos… A menünél még rosszabb a helyzet. A beállításokban szinte semmilyen opció nincs, a felbontás pedig fixen 1024*768-ra van belőve. A „New Game" opcióra tenyerelve végignézhettem a roppant elmés bevezetést (melyben Anthony hasfájásra panaszkodik, és mivel nincs WC az autópályán… szóval képzelhetitek, mit tervez), majd in medias res, a dolgok közepébe csöppentem. A program nem más, mint minijátékok halmaza, melyeket sorban elvégezve haladhatunk tovább pályáról pályára (ezekből egyébként 10 db-ot vonultat fel a repertoár). Tony, bár nem szuperkatona, meglehetősen jól boldogul ellenséges környezetben. Először még csak poroltóval tisztítja meg a zombisodott járókelőket, később viszont nem jelent neki gondod terroristák és komoly gyermekkori traumákkal küzdő kommandósok eliminálása sem. Fegyvertárunk nem túl változatos. Mindössze egy vascső, egy shotgun, egy AK-47-es, egy mesterlövész puska, és egy rakétavető teszi ki, de a mennyiség nem megy a minőség rovására. Minőségre pedig bizony szükség is lesz. Én ugyan csak közepes nehézségen játszottam, voltak olyan szituációk, amikor azt sem tudtam, hova kapjam a fejem a nagy kavarodásban. Az első szabály: Uralkodj a káoszon!
Morcos misszionárius
Feladataink, melyekkel megpróbáljuk jobbá tenni az emberiséget, nem túl változatosak. Általában kimerülnek az „ölj meg ennyi ellenfelet" vagy a „keresd meg ezt és ezt" típusokban. Ez még elment a GTA 3-ban, de míg ott szórakoztató módon vegyítették őket, itt ez nincs meg. Néhány óra után nagyon unni kezdtem az egészet, és a tény, hogy a körülöttünk lévő ellenséges elemek mindig maguktól újra termelődnek, elvették a kedvemet az egésztől. Néha összeakadunk egy-két komolyabbnak tűnő küldetéssel is, de ezek szellemi szintje úgyszintén a béka fartája alatt van. Hogy csak egy példát említsek, már a játék legelején úgy kapunk demonstrációt a jó és rossz közti különbségekről, hogy deres hajú barátunk főbe lövi az első fiatal lányt, aki szembe jön, mondván, „ilyet nem szabad". No comment…
Ez a fajta primitivitás amúgy jellemzi az egész játékot. A tetteink között úgy tesz különbséget, hogy ha ártatlan civileket ölünk, rossz smiley, ha zombikat vagy terroristákat, jó smiley jelenik meg felettük. A poénok is inkább gusztustalanok, mint viccesek. Volt ugyan egy-egy pillanat, amikor felröhögtem, de a második pályától már ez sem volt jellemző. Bamba képpel meredtem a monitorra, és vártam, hogy véget érjen ez a borzadály.
IQ nuku
Ha már a játékmenetnél tartunk, szerintem a fejlesztők sok jót akartak, de valahogy képtelenek voltak azt formába önteni. Jó példa erre Anthony társasága. Öt másik figura csatlakozik hozzánk kalandjaink során, és mindnyájan egy-egy sztereotípia megtestesítői. A beteg kisfiú büdös, és állandóan hány. A mexikói bevándorló rosszul beszélni angol és előbb fűrészel, aztán kérdez. A szőke csaj meg… Szóval el lehet képzelni. Mindezen „segítőtársak" közül a funkcióbillentyűkkel választhatunk magunk mellé egyet, de a „Minek is?" kérdésre én nem leltem választ. Egy-egy videó szereplésen kívül csak hátráltatnak, mint segítenek…
Intelligenciát persze az ellenfelektől se várjunk. Csak jönnek, jönnek, mi meg lövünk, lövünk, és ez így meg mind a tíz pályán át. Ilyen koncepcióból is lehet persze jó játékot faragni, de ahhoz egyéni ötletek, ügyesen felépített pályák kellenek. Itt semmi ilyet nem kapunk. A pálya-design ugyan kifejezetten jó, de a sok úttorlasz és szakadék miatt a szabadságunk nagyon kvázi lett. Hiába tűnik elsőre minden elérhetőnek, a valóság az, hogy egy nagyon csúnya csőben haladunk az események elejétől a végéig.
A csöves ruházata
A kivitelezés, mely mindehhez járul, talán az egyetlen dolog, ami nem szúrta a szemem. A grafika elég eredeti, nekem folyton a Simpson családot juttatta eszembe. Ugyan kétségtelen tény, hogy a textúrák rondák, és hogy a városlakók komoly poligon elvonásban szenvednek, az összkép van olyan jó, hogy valahol pozitívumnak írhassuk fel. A hangok és a zenék szintúgy rendben vannak. A szinkronoktól nem estünk hasra, de jól el vannak találva. Anthony-é pedig kifejezetten jó, az igazi „suttyó stílus" minden egyes szaván érződik. (Azért megnézném, ki az, aki ennyire jól tudta ezt adni…)
„Are you prepared?"
Őszintén? Erre nem lehet felkészülni. Komoly előmenetellel járó designer minden idők egyik legrosszabb játékával. Mit is mondhatnék végszónak? A Bad Day LA igazi trash termék. Egy-egy órát el lehet vele lenni, de hogy valaki komolyan beleássa magát, és ezzel töltse a szabad óráit, számomra elképzelhetetlen. Talán nagyon elvakult Amerika-gyűlölőknek, vagy perverzebb vágyakkal rendelkező játékosoknak merem ajánlani a kipróbálását, de különben kerüljétek, mint a tüzet! A megvásárlása könnyedén válhat életetek legrosszabb napjává…
Mint azt a cím már előre sugallja, ámokfutásunk helyszíne az USA egyik legfényűzőbb városa, Los Angeles lesz, amire egy nap alatt zúdul rá mindaz, amit az utóbbi öt évben a híradót nézve láthattunk. Terroristák ideggázzal zombivá változtatják a lakosság egy részét, majd a várost földrengés, meteoreső, metróbaleset, és végül (gondolom, a 2004. decemberi eseményeknek emléket állítandón) cunami sújtja. Főhősünk, a rendkívül szimpatikus afroamerikai hajléktalan, Anthony pedig igyekszik mindezt épp bőrrel megúszni, és ha már ott van, segédkezet nyújtani a rászorulóknak.
A történet ugyan nem egy Nobel-jelölt, a célnak megfelelne. Eszerint ugyanis egy polgárpukkasztó társadalomkritikát kapnánk játék formájában, sok politikai humorral, és a mai embereket keményen bíráló cinizmussal. Ugyan ez nagyon jól hangzik így elmondva, és sokáig mindenki hitt is a dologban, már az első játékóra után nyilvánvaló lesz, hogy nem úgy sül el a dolog, ahogyan azt a fejlesztők elképzelték.
Armageddon
Már az intrónál feltűnt, hogy itt valami nem lesz rendben. Az egész statisztikákat mutogat különböző katasztrófákról, és a végén bevillantja még a melegek házasságát is. Hogy ennek mi köze a katasztrófákhoz és Los Angeles-hez, nem tudom, de a készítők biztos… A menünél még rosszabb a helyzet. A beállításokban szinte semmilyen opció nincs, a felbontás pedig fixen 1024*768-ra van belőve. A „New Game" opcióra tenyerelve végignézhettem a roppant elmés bevezetést (melyben Anthony hasfájásra panaszkodik, és mivel nincs WC az autópályán… szóval képzelhetitek, mit tervez), majd in medias res, a dolgok közepébe csöppentem. A program nem más, mint minijátékok halmaza, melyeket sorban elvégezve haladhatunk tovább pályáról pályára (ezekből egyébként 10 db-ot vonultat fel a repertoár). Tony, bár nem szuperkatona, meglehetősen jól boldogul ellenséges környezetben. Először még csak poroltóval tisztítja meg a zombisodott járókelőket, később viszont nem jelent neki gondod terroristák és komoly gyermekkori traumákkal küzdő kommandósok eliminálása sem. Fegyvertárunk nem túl változatos. Mindössze egy vascső, egy shotgun, egy AK-47-es, egy mesterlövész puska, és egy rakétavető teszi ki, de a mennyiség nem megy a minőség rovására. Minőségre pedig bizony szükség is lesz. Én ugyan csak közepes nehézségen játszottam, voltak olyan szituációk, amikor azt sem tudtam, hova kapjam a fejem a nagy kavarodásban. Az első szabály: Uralkodj a káoszon!
Morcos misszionárius
Feladataink, melyekkel megpróbáljuk jobbá tenni az emberiséget, nem túl változatosak. Általában kimerülnek az „ölj meg ennyi ellenfelet" vagy a „keresd meg ezt és ezt" típusokban. Ez még elment a GTA 3-ban, de míg ott szórakoztató módon vegyítették őket, itt ez nincs meg. Néhány óra után nagyon unni kezdtem az egészet, és a tény, hogy a körülöttünk lévő ellenséges elemek mindig maguktól újra termelődnek, elvették a kedvemet az egésztől. Néha összeakadunk egy-két komolyabbnak tűnő küldetéssel is, de ezek szellemi szintje úgyszintén a béka fartája alatt van. Hogy csak egy példát említsek, már a játék legelején úgy kapunk demonstrációt a jó és rossz közti különbségekről, hogy deres hajú barátunk főbe lövi az első fiatal lányt, aki szembe jön, mondván, „ilyet nem szabad". No comment…
Ez a fajta primitivitás amúgy jellemzi az egész játékot. A tetteink között úgy tesz különbséget, hogy ha ártatlan civileket ölünk, rossz smiley, ha zombikat vagy terroristákat, jó smiley jelenik meg felettük. A poénok is inkább gusztustalanok, mint viccesek. Volt ugyan egy-egy pillanat, amikor felröhögtem, de a második pályától már ez sem volt jellemző. Bamba képpel meredtem a monitorra, és vártam, hogy véget érjen ez a borzadály.
IQ nuku
Ha már a játékmenetnél tartunk, szerintem a fejlesztők sok jót akartak, de valahogy képtelenek voltak azt formába önteni. Jó példa erre Anthony társasága. Öt másik figura csatlakozik hozzánk kalandjaink során, és mindnyájan egy-egy sztereotípia megtestesítői. A beteg kisfiú büdös, és állandóan hány. A mexikói bevándorló rosszul beszélni angol és előbb fűrészel, aztán kérdez. A szőke csaj meg… Szóval el lehet képzelni. Mindezen „segítőtársak" közül a funkcióbillentyűkkel választhatunk magunk mellé egyet, de a „Minek is?" kérdésre én nem leltem választ. Egy-egy videó szereplésen kívül csak hátráltatnak, mint segítenek…
Intelligenciát persze az ellenfelektől se várjunk. Csak jönnek, jönnek, mi meg lövünk, lövünk, és ez így meg mind a tíz pályán át. Ilyen koncepcióból is lehet persze jó játékot faragni, de ahhoz egyéni ötletek, ügyesen felépített pályák kellenek. Itt semmi ilyet nem kapunk. A pálya-design ugyan kifejezetten jó, de a sok úttorlasz és szakadék miatt a szabadságunk nagyon kvázi lett. Hiába tűnik elsőre minden elérhetőnek, a valóság az, hogy egy nagyon csúnya csőben haladunk az események elejétől a végéig.
A csöves ruházata
A kivitelezés, mely mindehhez járul, talán az egyetlen dolog, ami nem szúrta a szemem. A grafika elég eredeti, nekem folyton a Simpson családot juttatta eszembe. Ugyan kétségtelen tény, hogy a textúrák rondák, és hogy a városlakók komoly poligon elvonásban szenvednek, az összkép van olyan jó, hogy valahol pozitívumnak írhassuk fel. A hangok és a zenék szintúgy rendben vannak. A szinkronoktól nem estünk hasra, de jól el vannak találva. Anthony-é pedig kifejezetten jó, az igazi „suttyó stílus" minden egyes szaván érződik. (Azért megnézném, ki az, aki ennyire jól tudta ezt adni…)
„Are you prepared?"
Őszintén? Erre nem lehet felkészülni. Komoly előmenetellel járó designer minden idők egyik legrosszabb játékával. Mit is mondhatnék végszónak? A Bad Day LA igazi trash termék. Egy-egy órát el lehet vele lenni, de hogy valaki komolyan beleássa magát, és ezzel töltse a szabad óráit, számomra elképzelhetetlen. Talán nagyon elvakult Amerika-gyűlölőknek, vagy perverzebb vágyakkal rendelkező játékosoknak merem ajánlani a kipróbálását, de különben kerüljétek, mint a tüzet! A megvásárlása könnyedén válhat életetek legrosszabb napjává…
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.