Mára már a westernjátékok igencsak hiánycikké váltak a PC-s játékipar termékei között, éppen ezért egy-egy ritkaságszámbamenő darab megjelenését mindig hatalmas figyelem kíséri, ám az ováció – néhány unikumdarab (Gun) kivételével – minduntalan elmaradt.
Igencsak nagy bátorságnak tudható be, hogy a Techland mégis bepróbálkozott a lehetetlennel és egy komor vadnyugati FPS fejlesztését vállalta magára, így született meg a Call of Juarez, amely mind a profi külcsínt tekintve, mind pedig az új játékmeneti újdonságok (?) mellett készült fel a fogékony gamerek szívének megostromlása.
A lengyel készítők már mondhatni otthonosan mozognak az akciójátékok világában, nekik köszönhetjük a Chrome-ot is, továbbá látogatást tettek az autószimulátorok bugyraiban is az Xpand Rally-val, ám átütő sikert mindezideáig képtelen voltak bezsebelni, próbálkozásuk dicséretes. Éppen ezért – bár az előzetes képek alapján befosásra lehetett számítani a grafika terén – a közepes jelzőt a Call of Juarez esetében sem sikerül levetkőzniük, ám kétségtelen, hogy most vitték véghez munkásságuk legimpozánsabb darabját. Ehhez az Ubisoft adta az áldását és a befecskendezett tőkeinjekcióknak, valamint a kellő marketingnek hála, a végeredmény egyáltalán nem lesz lapos.
A sztorivezetés talán a játék egyik legjobb aduásza, mivel két főszereplőnk irányítását vehetjük kezünk közé, melyek között rokoni szál is megfigyelhető, ám kettejük közötti viszony nem éppen szívmelengető. Billy Candle-vel csapunk a lovak közé, ő igazi feltörekvő cowboy, aki éppen most nőtte ki gyerekkorát, éppen ezért kissé tapasztalatlan a vadnyugati világ olykor elkeserítő forgatagában. Egy szerencsétlen véletlen nyomán egy gyilkosság legfőbb gyanúsítottjává válik, ám hiába próbálná meg elmagyarázni, hogy rosszkor volt rossz helyen, inkább a menekülést választja. A menekülést egyenesen zord nagybátyja, Reverand Ray elől, aki korábban véres kezű fejvadászként tengette az életét, ám belefáradt a kegyetlen bíráskodásba, öreg korára a szögre akasztotta revolvereit és Isten szolgálatába állt. Ám ami sok az sok, nem hagyhatja, hogy eluralkodjon a káosz, így Billy nyomába ered és ha már útbaesik, újonnan leporolt hatlövetűvel viszi véghez Isten akaratát. A megtért pap irányítása lesz egyértelműen a játék legjava, töménytelen mennyiségű pisztolypárbajjal és gaz banditák legyilkolásával karöltve. Unalmas üresjáratok akadnak szép számmal, de azért megkapjuk a magunk igazi bonyodalmát a vége előtt nem sokkal.
Maga a két karakter eltérő taktikát követel meg a játékostól. Míg Billyvel elsősorban lopakodni fogunk, nagyritkán sütve el egy prostitól zsákmányolt stukkerünket, többször kell a félhomály áldásos hatását latba vetve elosonni a rosszarcú figurák mellett. A dolog nem is tűnik annyira rossznak elsőre, pláne ha a sunyizós játékokból merítettek volna példát a Techland munkásai, ám erről szó sincs, elég egyszerűen kivitelezet elemként került bele a játékba. Ez még megbocsátható is lenne, ám a Billy-vel folytatott akció tetemes részét vagyunk kénytelen ily módon abszolválni, továbbá az ellenség MI-je se asszisztál kellőképpen a dologhoz, továbbmegyek: az intelligencia egyenesen katasztrófa, nagyon gyorsan kiismerhető, ezt érezhették a készítők is, mivel script-hegyekkel próbálták elfedni a hiányosságokat, nos ez nem sikerült. Ray tiszteletest terelgetve mutatja meg a stuff a valódi arcát, rendkívül hangulatos tűzharcokból vehetjük ki a részünket, melyhez korrekt fegyverarzenál is párosul. Van itt minden az 1800-as évekből: coltok, sörétes puskák, winchesterek. Revolverekből például egyszerre kettő lehet nálunk, amiből akár egyszerre is szórhatjuk az áldást, valamint a két csúzlit egyszerre előkapva hívhatjuk elő a bullet time-ot és két célkereszt egyidejű mozgatásával érhetjük el az ellenfelek mielőbbi padlóra küldését. Bármely ajtón berongyolva, csak ezt a fícsört alkalmazzuk, a hatás nem marad el. Hasonló elven működnek az egy-egy elleni párbajok is, némileg nehezített formában: ilyenkor ugyanis figyelnünk kell, hogy az egeret a megfelelő pillanatban toljuk előre, így kapva elő játékbeli pisztolyunkat. Mégis a legnagyobb rajság egyik kezünkben Bibliát szorongatva, s közben evangéliumot mormolva téríteni meg a banditákat az öldökléstől, szó ami szó, nekem nem sokszor jött össze, úgy látszik hitetlen világnézett uralkodott a vadnyugaton. Elvétve részünk lesz derék hátasunk nyergében osztani az áldást, ám legtöbbször a dolog kimerül az agyatlan lövöldözésben, mindenféle taktikusság nélkülözése mellett. Durván pontatlan megvalósítás ez esetben is érvényes.
A Single mód, FPS-fanoknak valamivel több mint nyolc óra alatt kivégezhető, mindenféle nehézség és maradandó élmény nélkül. Aki a multiplayerben is szeretne babérokra törni, némi online előképzettség birtokában meglepetésekbe nem ütközik: a szokásos játékmódoknak a néhány pálya keretein belül lehet hódolni. Szerencsére a készítők hamarosan kiadnak egy ingyenes multi-kiegészítést, amely talán kifényesíti a csorbaságot.
Azafajta aprólékosság, amely a Call of Juarez grafikájáról elmondható, igencsak megdobja az összképet és amit a fejlesztők a Chrome engine-jével műveltek, az maga a tökély. A textúrák minősége tökéletes, a tereptárgyakon feszülő különféle mappingok szintén a profizmust tükrözik. Ugyanakkor a pályák méretei is elegendő elfoglaltságot nyújtanak a barangolni vágyóknak, természetesen csak a külső terepeken, az olyan unalmas bányajáratokban kavarás igazából csak a fény-árnyék effektusoknak kedvez, stílusosuknál fogva alulmaradnak. Igazából csak a gépünk hardverkörnyezetének összetevői szabhatnak gátat a látványorgiának, ami bizony könnyedén elő is fordulhat, mivel a kód optimalizáltsága hiányos, ámbátor fürgébb mint a korábbi botrányos sebességű demo. Sürgősségi eljárással ruházzunk be egy újabb memória-modulba, hacsak nem akarunk unalmas perceket átélni az iszonytatóan hosszú töltési időnek köszönhetően, javaslom nézzünk közben egyéb tennivalók után a háztartásban, úgymint fogmosás, papás-mamás stb. A fizikai motort viszont nem érheti záptojás-eső, mivel szemlátomást aktív használói leszünk, amikor a továbbjutást egy-egy láda egymásra pakolása jelenti, valamit a jobblétre szenderült karakterek is pofás összerogyással esnek össze. Újabb pirospont a jutalom a feelinges muzsikákért és kellő beleéléssel előadott szinkronért, Ray monológja, amint imbolyog a gonoszság és Isten akaratának határán, fenomenális.
Kitettek magukért a Techland-es srácok, ezt egy percig sem vitatom, ám a játék némi beta-szagtól bűzlik, ráfért volna még egy-két hónap plusz a bugok kiölése végett. Játékmenet szempontjából sem tudok felhozni hirtelen semmi egyedit, jónéhány játékelem tökéletesítésével és talán a lineárisság határainak kitolásával több kellemes percet is szerezhetett volna a Call of Juarez. Mindazonáltal a pofánvágós külalak megéri beizzítani gépünk áramköreit és amikor a pislogáson kívül másra is szeretnénk figyelni a játékon belül, kellő türelemmel akár még élvezetességig is fajulhatnak a dolgok.
A lengyel készítők már mondhatni otthonosan mozognak az akciójátékok világában, nekik köszönhetjük a Chrome-ot is, továbbá látogatást tettek az autószimulátorok bugyraiban is az Xpand Rally-val, ám átütő sikert mindezideáig képtelen voltak bezsebelni, próbálkozásuk dicséretes. Éppen ezért – bár az előzetes képek alapján befosásra lehetett számítani a grafika terén – a közepes jelzőt a Call of Juarez esetében sem sikerül levetkőzniük, ám kétségtelen, hogy most vitték véghez munkásságuk legimpozánsabb darabját. Ehhez az Ubisoft adta az áldását és a befecskendezett tőkeinjekcióknak, valamint a kellő marketingnek hála, a végeredmény egyáltalán nem lesz lapos.
A sztorivezetés talán a játék egyik legjobb aduásza, mivel két főszereplőnk irányítását vehetjük kezünk közé, melyek között rokoni szál is megfigyelhető, ám kettejük közötti viszony nem éppen szívmelengető. Billy Candle-vel csapunk a lovak közé, ő igazi feltörekvő cowboy, aki éppen most nőtte ki gyerekkorát, éppen ezért kissé tapasztalatlan a vadnyugati világ olykor elkeserítő forgatagában. Egy szerencsétlen véletlen nyomán egy gyilkosság legfőbb gyanúsítottjává válik, ám hiába próbálná meg elmagyarázni, hogy rosszkor volt rossz helyen, inkább a menekülést választja. A menekülést egyenesen zord nagybátyja, Reverand Ray elől, aki korábban véres kezű fejvadászként tengette az életét, ám belefáradt a kegyetlen bíráskodásba, öreg korára a szögre akasztotta revolvereit és Isten szolgálatába állt. Ám ami sok az sok, nem hagyhatja, hogy eluralkodjon a káosz, így Billy nyomába ered és ha már útbaesik, újonnan leporolt hatlövetűvel viszi véghez Isten akaratát. A megtért pap irányítása lesz egyértelműen a játék legjava, töménytelen mennyiségű pisztolypárbajjal és gaz banditák legyilkolásával karöltve. Unalmas üresjáratok akadnak szép számmal, de azért megkapjuk a magunk igazi bonyodalmát a vége előtt nem sokkal.
Maga a két karakter eltérő taktikát követel meg a játékostól. Míg Billyvel elsősorban lopakodni fogunk, nagyritkán sütve el egy prostitól zsákmányolt stukkerünket, többször kell a félhomály áldásos hatását latba vetve elosonni a rosszarcú figurák mellett. A dolog nem is tűnik annyira rossznak elsőre, pláne ha a sunyizós játékokból merítettek volna példát a Techland munkásai, ám erről szó sincs, elég egyszerűen kivitelezet elemként került bele a játékba. Ez még megbocsátható is lenne, ám a Billy-vel folytatott akció tetemes részét vagyunk kénytelen ily módon abszolválni, továbbá az ellenség MI-je se asszisztál kellőképpen a dologhoz, továbbmegyek: az intelligencia egyenesen katasztrófa, nagyon gyorsan kiismerhető, ezt érezhették a készítők is, mivel script-hegyekkel próbálták elfedni a hiányosságokat, nos ez nem sikerült. Ray tiszteletest terelgetve mutatja meg a stuff a valódi arcát, rendkívül hangulatos tűzharcokból vehetjük ki a részünket, melyhez korrekt fegyverarzenál is párosul. Van itt minden az 1800-as évekből: coltok, sörétes puskák, winchesterek. Revolverekből például egyszerre kettő lehet nálunk, amiből akár egyszerre is szórhatjuk az áldást, valamint a két csúzlit egyszerre előkapva hívhatjuk elő a bullet time-ot és két célkereszt egyidejű mozgatásával érhetjük el az ellenfelek mielőbbi padlóra küldését. Bármely ajtón berongyolva, csak ezt a fícsört alkalmazzuk, a hatás nem marad el. Hasonló elven működnek az egy-egy elleni párbajok is, némileg nehezített formában: ilyenkor ugyanis figyelnünk kell, hogy az egeret a megfelelő pillanatban toljuk előre, így kapva elő játékbeli pisztolyunkat. Mégis a legnagyobb rajság egyik kezünkben Bibliát szorongatva, s közben evangéliumot mormolva téríteni meg a banditákat az öldökléstől, szó ami szó, nekem nem sokszor jött össze, úgy látszik hitetlen világnézett uralkodott a vadnyugaton. Elvétve részünk lesz derék hátasunk nyergében osztani az áldást, ám legtöbbször a dolog kimerül az agyatlan lövöldözésben, mindenféle taktikusság nélkülözése mellett. Durván pontatlan megvalósítás ez esetben is érvényes.
A Single mód, FPS-fanoknak valamivel több mint nyolc óra alatt kivégezhető, mindenféle nehézség és maradandó élmény nélkül. Aki a multiplayerben is szeretne babérokra törni, némi online előképzettség birtokában meglepetésekbe nem ütközik: a szokásos játékmódoknak a néhány pálya keretein belül lehet hódolni. Szerencsére a készítők hamarosan kiadnak egy ingyenes multi-kiegészítést, amely talán kifényesíti a csorbaságot.
Azafajta aprólékosság, amely a Call of Juarez grafikájáról elmondható, igencsak megdobja az összképet és amit a fejlesztők a Chrome engine-jével műveltek, az maga a tökély. A textúrák minősége tökéletes, a tereptárgyakon feszülő különféle mappingok szintén a profizmust tükrözik. Ugyanakkor a pályák méretei is elegendő elfoglaltságot nyújtanak a barangolni vágyóknak, természetesen csak a külső terepeken, az olyan unalmas bányajáratokban kavarás igazából csak a fény-árnyék effektusoknak kedvez, stílusosuknál fogva alulmaradnak. Igazából csak a gépünk hardverkörnyezetének összetevői szabhatnak gátat a látványorgiának, ami bizony könnyedén elő is fordulhat, mivel a kód optimalizáltsága hiányos, ámbátor fürgébb mint a korábbi botrányos sebességű demo. Sürgősségi eljárással ruházzunk be egy újabb memória-modulba, hacsak nem akarunk unalmas perceket átélni az iszonytatóan hosszú töltési időnek köszönhetően, javaslom nézzünk közben egyéb tennivalók után a háztartásban, úgymint fogmosás, papás-mamás stb. A fizikai motort viszont nem érheti záptojás-eső, mivel szemlátomást aktív használói leszünk, amikor a továbbjutást egy-egy láda egymásra pakolása jelenti, valamit a jobblétre szenderült karakterek is pofás összerogyással esnek össze. Újabb pirospont a jutalom a feelinges muzsikákért és kellő beleéléssel előadott szinkronért, Ray monológja, amint imbolyog a gonoszság és Isten akaratának határán, fenomenális.
Kitettek magukért a Techland-es srácok, ezt egy percig sem vitatom, ám a játék némi beta-szagtól bűzlik, ráfért volna még egy-két hónap plusz a bugok kiölése végett. Játékmenet szempontjából sem tudok felhozni hirtelen semmi egyedit, jónéhány játékelem tökéletesítésével és talán a lineárisság határainak kitolásával több kellemes percet is szerezhetett volna a Call of Juarez. Mindazonáltal a pofánvágós külalak megéri beizzítani gépünk áramköreit és amikor a pislogáson kívül másra is szeretnénk figyelni a játékon belül, kellő türelemmel akár még élvezetességig is fajulhatnak a dolgok.
Kapcsolódó cikk
Bazi jó játék, a grafika perfettó, meg a játékélmény is tökéletes, előszörre nehéz játék szerintem. Számomra a pontozás 9.6,
üdvözlettel Lacoska
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.